Láng András A páciens-terapeuta kötődés mérése és hatása a ...

A „kapcsolódás” kód a fıhıs azon vágyának megjelenése esetén adható, ha kapcsolati
létre vagy másokkal kezdeményezett interakcióra törekszik. Ez a két kód csak az
„egyedüllét-képekre” alkalmazható, a diádikus helyzetet ábrázoló táblák esetében
„együttességet” kódolhatunk. Ezt a kódot akkor jelöljük, ha kölcsönösen elkötelezett és
kielégítı kapcsolatban lévı személyek jelennek meg a történetben. Az elhárító
mechanizmusok értékelése során három kód adható. A „deaktiváció” stilárisan a
rövidségben, míg tartalmában a szelf vagy mások leértékelésében jelenik meg. A
„kognitív lekapcsolás” a bizonytalanságban, a nem odaillı érzelmek megjelenésében, a
részletes, szószerinti leírásban jelentkezhet. A harmadik kód azért alapvetı fontosságú,
mert a feldolgozatlan gyász vagy trauma egyetlen indikátora az eljárásban. A
„szegregált rendszerek” általában fenyegetı, oda nem illı, gyámoltalanságot kifejezı
tartalmakban vagy disszociatív állapotra, emlékbetörésekre és mentális lefagyásra utaló
folyamatokban jelennek meg. A szegregált reprezentációkra utaló jelzések megléte
esetén második körben azt is el kell döntenie az értékelınek, hogy ezek a
szegregáltságra utaló markerek feldolgozottak vagy feldolgozatlanok. A
feldolgozottságot a történetben a fıhıs azon képessége jelzi, hogy valahogyan sikerül
kézben tartania az eseményeket, segítséget, támogatást kérnie másoktól. Ezek
hiányában a szegregált élmények feldolgozatlannak minısülnek. A fenti kódok
értékelésével a vizsgálati személyeket a felnıtt kötıdési interjúból ismert kategóriák
valamelyikébe sorolják.
A fent bemutatott eljárások – és fıként a felnıtt kötıdési interjú – narratív és
diszkurzív sajátosságaiknál fogva jelentıs szerepet kaptak a klinikai kutatásokban is.
Mielıtt azonban ezek bemutatására rátérnék, bemutatom a felnıtt kötıdés másik nagy
kutatási hagyományát.
II.1.2. A felnőtt kötődés szociál- és személyiségpszichológiai
megközelítése
Jelen megközelítés Bowlby munkásságát a szerelmi kapcsolatok megértésén
keresztül próbálja alkalmazhatóvá tenni a felnıttkorra. A kapcsolati dinamika egyre
elmélyülı vizsgálata tartalmilag leginkább az érzelemszabályozás és az interperszonális
attitőd kutatásának irányába mozdította el ezt a hagyományt, míg kutatási
módszertanába olyan a kognitív pszichológia területérıl jól ismert kísérleti paradigmák
kerültek be, mint például az elıfeszítés. A kutatási eredmények tárháza mára már
akkorára duzzadt, hogy egy önálló személyiségelmélet létrehozását tette lehetıvé. Ezen
38