Adalékok a szleng és a karnevál kapcsolatához - Magyar ...

get, nem a mai testiség mércéjével kell nézni, hiszen az a test, mely nem választható el
éles határokkal a külvilágtól, az egész népé. Ez a test kollektív, nincsenek határai, min-
dig szétfeszíti azokat, túlburjánzóan növekszik. A fentebbiekből következően ennek a
szemléletmódnak jellemzője a lefokozás, minden eszményi átfordítása a testi síkra
(„evés, ivás, emésztés, nemi élet”, 29).
„A fennköltség lefokozása, lealacsonyítása a groteszk realizmusban korántsem for-
mális és a legkevésbé sem viszonylagos. A »fent« és a »lent« jelentése itt abszolút és
szigorúan topográfiai. Fent — ez mindig az ég; lent — ez a föld; a föld viszont az el-
nyelő elv (sír, has), egyszersmind a szülő és új életet adó elv (anyaöl) is. Ez a fent és a
lent topográfiai jelentése kozmikus aspektusban. Szorosabban testi szempontból, ami a
kozmikus aspektustól sehol sem válik el egyértelműen, a fent — az arc (a fej), a lent —
a nemi szervek, a has és az ülep. A groteszk realizmus, a középkori paródiát is beleért-
ve, a fentnek és a lentnek éppen ezt az abszolút érvényű topográfiai jelentését használja
ki. A lefokozás itt mindig földre szállítás, közvetlen érintkezés a földdel, mint az elnye-
lő és ugyanakkor életet adó elvvel: az ember a földdel érintkezik, amikor temet, és
ugyanezt teszi, ha magot vet; ami egyfelől pusztulás, az másfelől valami jobbnak, vala-
mi többnek a születését készíti elő. Ugyanilyen alászállásról van szó, ha az ember a test
alfelének életével, a has és a nemi szervek működésével — tehát a közösüléssel, a fo-
gamzással, a terhességgel, a születéssel, a zabálással, az ürítéssel — kerül kapcsolatba.
Minden ilyen alászállás új születés számára mélyíti a testi sírt. A lefokozásnak ezért
nemcsak megsemmisítő, negatív jelentése van, hanem pozitív, újjászülő értelme
is: ambivalens, egyszerre tagad és igenel. Amit a mélybe dobnak, azt nem a nemlétbe,
az abszolút megsemmisülésbe vetik alá, hanem a termékeny mélységbe; ez a mélység
egyben a fogamzásnak, az új élet kezdetének színhelye, minden bőségnek forrása; más-
fajta »lent«-et a groteszk realizmus nem is ismer; benne a »lent« mindig termést adó
föld és testi öl, mindig fogamzás és kezdet” (30–31).
„A groteszk ábrázolás a jelenségeket változásuk, még lezáratlan metamorfózisuk, ha-
láluk és születésük, növekedésük és keletkezésük állapotában mutatja be. Az idővel, a
változékonysággal való kapcsolat minden groteszk ábrázolás konstitutív, meghatározó
mozzanata. Másik, ezzel összefüggő s ugyancsak elengedhetetlen vonása az ambivalen-
cia: a groteszk ábrázolás valamilyen formában mindig tartalmazza (de legalábbis jel-
26