Adalékok a szleng és a karnevál kapcsolatához - Magyar ...

szont minden jel szerint éppen a magasztalás és a becsmérlés összefonódása jellemző,
amit másképp úgy fejezhetünk ki, hogy bennük a szavak kéttónusúak. Ez a kéttónusú
jelleg később sem tűnik el, és a nem hivatalos, familiáris beszédrétegekben, illetve a né-
pi komikum szférájában ― ahol tehát ez a jelenség számunkra hozzáférhető ― új érte-
lemmel töltődik fel.” Mindez lehetővé tette, hogy megragadja a kacagó nép a világ befe-
jezetlenségét, az élet és halál, a rossz és jó, (stb.) keveredését (463). Azt is hozzáteszi
BAHTYIN, hogy a hivatalos ideológia, beszédmód nem tűri ezt a kéttónusúságot (464). 14
„Minél távolabb esik a beszéd a hivatalos normáktól, minél familiárisabbá válik, annál
sűrűbben, és erősebben folynak benne egymásba e hangnemek, annál elmosódottabb
lesz a határ a magasztalás és ócsárlás között”. S ezáltal fölszabadul a szavak mélyén rej-
lő ambivalencia. 15
BAHTYIN szerint ezek a nem nyilvános beszédmódok, s az azokban rejlő logika csak
ott juthatnak érvényre, „ahol a beszédből már kiveszett minden komolyabb cél, s az em-
berek abszolút bizalmasan és szabadon átengedik magukat a minden cél nélküli, zabo-
látlan verbális játéknak” (451). A következőben azonban úgy véli, hogy ezek a „beszéd-
formák elvesztették régebbi jelentőségüket, elszakadtak a népi kultúrától” (452).
Ezzel talán áttekintettünk mindes fontos részletet, melyet a téma megkívánt. A to-
vábbiakban nézzük meg, hogy az eddig leírtakon túl milyen kapcsolat fedezhető még fel
szleng és karnevál között, pontosabban, hogyan lehet értelmezni e két dolog bonyolult
viszonyát.
4. Az össznépiség és kiscsoport problémája
KIS TAMÁS abban látja elsődlegesen szleng és karnevál hasonlóságát, összekapcsol-
hatóságát, hogy mindkettő az ember (Homo sapiens) lényegi tulajdonságait érinti. Ez a
lényegi tulajdonság nem más, mint a csoportnyomás elleni lázadás, felszabadulás, az
ego védelme (2007). Ez kétség kívül így is van. Azonban e mellett a szleng és karnevál
egymás mellé állítása felvet több kérdést is. Az egyik részben azzal van kapcsolatban,
14 Maga BAHTYIN is kijelenti, hogy ez a jelenség, melyet kéttónusosságnak nevez, az élőbeszéd immanens
része, s hogy a beszéd legrégebbi formáira is ez „lehetett” jellemző, s hogy ez később is tovább
él. Sőt, LIHACSOV A tolvajbeszéd ősi primitivizmusának vonásai című tanulmányában is hasonló eredményre
jutott. Mindez nemhogy a fentieket támasztja alá, hanem a szleng nyelvi univerzálé voltával is
nagyszerűen összeillik.
15 Ez olyannyira igaz a mai nyelvre is, hogy pusztán a történeti távolság miatt nem lehet feltételezni,
hogy máshogy lenne.
36