Adalékok a szleng és a karnevál kapcsolatához - Magyar ...
Adalékok a szleng és a karnevál kapcsolatához - Magyar ...
Adalékok a szleng és a karnevál kapcsolatához - Magyar ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A XVII. század <strong>és</strong> az utána következő korszakok felfogását így jellemezhetjük: a ne-<br />
vet<strong>és</strong> nem lehet egyetemes jelent<strong>és</strong>ű világszemléleti forma; csak a társadalom életének<br />
bizonyos r<strong>és</strong>zleges <strong>és</strong> r<strong>és</strong>zlegesen tipikus negatív jelenségeihez kapcsolódhat; ami lé-<br />
nyeges <strong>és</strong> fontos, az nem lehet nevetséges; a történelem <strong>és</strong> a képviseletében munkálko-<br />
dó emberek (uralkodók, hadvezérek, hősök) soha nem lehetnek nevetség tárgyai; a ne-<br />
vet<strong>és</strong> csak egy szűk <strong>és</strong> sajátos területen (a közösségi <strong>és</strong> a magánvétkek szférájában)<br />
helyénvaló; lényeges igazságokat a világról <strong>és</strong> az emberről a nevet<strong>és</strong> nyelvén nem lehet<br />
kimondani, az ilyen kérd<strong>és</strong>ekben kizárólag a komoly hangvétel létjogosult” (78).<br />
„Rabelais korában […] a nevet<strong>és</strong>t […] az emberiség legmagasabb rendű szellemi ki-<br />
váltságának tekintették, amelyet egyetlen más élőlény sem szerezhet meg” (80).<br />
Ennek ellenére a középkorban a hivatalos ideológiából száműzték a nevet<strong>és</strong>t, hiszen<br />
az nem fér össze az általa megkívánt magatartással. Azon túl azonban rendkívüli jelen-<br />
tőségre tett szert, <strong>és</strong> megtermékenyítette a nem hivatalos érintkez<strong>és</strong> területeit. Éppen az<br />
egyházi ideológia merevsége miatt jöttek létre a hivatalos formulákkal párhuzamosan<br />
azoknak travesztált, vidám párjai. Ugyanúgy, ahogyan a hivatalos ünnepeknek is meg-<br />
voltak a „népi” megfelelői. Ezek fokozatosan a hivatalos kultúra paródiáivá váltak.<br />
Ezek voltak az úgynevezett „bolondünnepek”. „A bolondünnepek úgyszólván vala-<br />
mennyi szertartásformája a különféle vallási szertartások <strong>és</strong> szimbólumok groteszk lefo-<br />
kozása, anyagi-testi síkra történő vetít<strong>és</strong>e: nagy zabálások <strong>és</strong> ivások közvetlenül az oltá-<br />
ron, obszcén mozdulatok, vetkőz<strong>és</strong>ek stb” (83–86). Ezeknek a megokolása a<br />
következőképpen hangzott:<br />
„Az efféle ünnepi fölvidulásra azért van szükség, »hogy a bolondság, mely második<br />
term<strong>és</strong>zetünk, <strong>és</strong> úgy látszik, vele született az emberrel, legalább egyszer egy évben sza-<br />
bad folyást kapjon. A bor is szétvetné a hordót, ha időről időre nem lazítanók ki a dugót,<br />
<strong>és</strong> nem engednénk be egy kis levegőt. Mi, emberek, valamennyien rosszul tákolt hordók<br />
vagyunk, s a józanság bora széjjelvetne bennünket, ha szüntelen kegyes istenfélelem-<br />
ben forrna. Levegőt kell adni neki, nehogy megromoljék. Ezért egynémely napokon<br />
megengedjük magunknak a tréfacsinálást (a bolondozást), hogy aztán annál buzgóbban<br />
szolgáljuk tovább az Urat.« Így érveltek a bolondünnep hívei a XV. században.”<br />
Meg kell jegyeznünk azonban, hogy itt sem a hivatalos egyházi ideológia kigúnyolá-<br />
sáról van szó, az eddig leírt elveknek megfelelően ugyanúgy érvényesül itt is az újjászü-<br />
let<strong>és</strong> momentuma (87). A nevet<strong>és</strong>, az anyagi-testi elvvel együtt szorosan hozzátartozott<br />
30
Change language