Adalékok a szleng és a karnevál kapcsolatához - Magyar ...

nek is, hiszen a nem hivatalos beszédmódokban minden nyelvben számos helyen talál-
kozunk a test ezen részeivel, ez a test tehát „egyszerre megtermékenyítő és megterméke-
nyített, szülő és megszülető, bekebelező és bekebelezett, evő-ivó és ürítő, beteg és hal-
dokló”, úgyszintén rengeteg helyen találkozunk „a nemi szervekkel, a farral, a hassal, a
szájjal és az orral”. Sokkal kevesebb kifejezésben szerepel azonban a többi testrész. Ha
fölbukkannak, akkor is korlátozott érvényűek.
Ezekkel a képekkel van tele a karneváli beszédmód. BAHTYIN szerint összességében
ez a testfelfogás sokkal kiterjedtebb időben, és sokkal nagyobb hatása van, mint a klasz-
szikus testkánonnak (338–341).
„A test groteszk ábrázolásának egyik fő vonulata az, ahol két test jelenik meg egy-
ben: az egyik a szülő és elhaló, a másik a kezdődő, a kihordott, a megszülető. Ez vagy
terhes és szülő test, vagy olyan, amely fogamzásra és megtermékenyítésre kész — amire
általában a hangsúlyozottan nagy phallosz vagy női nemi szerv utal. Az egyik testből
valamilyen formában és mértékben mindig egy új, egy másik test jelenléte sejlik elő.”
Ezt a testet azonban nemcsak a többi testtől, a külvilágtól sem választják el éles hatá-
rok. Ez a testfelfogás az alapja a már említett beszédműfajoknak is (35–36).
Mindezzel szemben a klasszikus esztétikai felfogás szerint a test zárt, befejezett (se-
hol nem lóg túl), nem enged semmit a külvilággal való kapcsolatra, vagy a befejezetlen-
ségre utalni. Az ilyen testábrázolás időben is a legtávolabb helyezkedik el a születéstől,
és haláltól (39).
Ebben a felfogásban a groteszk értékelése is átalakult. Elválasztották a komikumtól,
és így eredeti értékei csorbát szenvedtek. (Az ördög például a romantikus groteszkben
ijesztő alak, míg a középkori groteszkben vidám, az anyagi-testi lent szószólója: 51.) A
középkori groteszk lényege éppen az volt, hogy az ember számára félelmetes dolgokat
„vidám mumussá” változtatva megszűntesse azok félelmetességét (58).
„A groteszk lefokozásokban azonban mindig a szó szerint vett altest, a nemi szervek
zónája játssza a meghatározó szerepet. Akit lefokoznak, azt nem sárral, hanem ürülékkel
és vizelettel fröcskölik be.” Az effajta verbális szabadosságok központi szerepet tölte-
nek be a karneváli képekben (160). A mai nyelvek is tele vannak ilyen típusú kifejezé-
sekkel, melyeknek eredeti értelmük a topográfiai lent-be küldés, de ez nem egyértelmű
lefokozás, ez úgyszintén ambivalens gesztus, s a fentebb említett világnézeti egységben
értelmezendőek. Hiszen a topográfiai lent, a születés, a nemi szervek zónája, ez a testi
28