Adalékok a szleng és a karnevál kapcsolatához - Magyar ...
Adalékok a szleng és a karnevál kapcsolatához - Magyar ...
Adalékok a szleng és a karnevál kapcsolatához - Magyar ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
érzi. Bahtyin, miközben elismeri az újkor számos érdemét (például a 19. századi realiz-<br />
must), tagadja, hogy a mindennapok kultúrája manapság még mindig ugyanolyan teljes<br />
<strong>és</strong> gazdag lehetne, mint volt Rabelais korában.<br />
Ám amikor a népi kultúrának a mindennapi életben való feloldódásáról beszél, a pél-<br />
dákat az irodalomból veszi, nem pedig magából a mindennapok kultúrájából. Az iroda-<br />
lom viszont az életnek csupán a görbe tükre. A kérd<strong>és</strong>t ezért talán így lenne célszerűbb<br />
megközelíteni: az újkorban nem akadt még egy új Rabelais, nem született meg egy<br />
olyan zseniális mű, amely műv<strong>és</strong>zileg szintetizálta volna a népi nevet<strong>és</strong>kultúrát, egysze-<br />
rűbben szólva, ezzel senki sem foglalkozott, a hivatalos kultúra pedig tagadta a létezé-<br />
sét, ami viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem is létezett, vagy hogy elkorcsosult<br />
volna. Ugyanez vonatkozik kacskaringós káromkodásainkra is. Ha lenne ma káromko-<br />
dásszótárunk, benne tízezernyi r<strong>és</strong>zletesen leírt egységgel, azok elemz<strong>és</strong>e alapján le le-<br />
hetne vonni következtet<strong>és</strong>t a <strong>szleng</strong> elkorcsosulásáról. Ilyen szótárunk azonban máig<br />
sincs. Ezért csak az a konkluzió (sic!) vonható le, hogy nincs jogalapunk tagadni a<br />
teljesértékű rabelais-i nevet<strong>és</strong>i komplexum létez<strong>és</strong>ét a mai <strong>szleng</strong>ben” (JELISZTRATOV<br />
1998: 71).<br />
Úgy gondolom, ez utóbbi nézőpont sokkal közelebb állhat az igazsághoz. Még mie-<br />
lőtt közelebbről megvizsgáljuk a kérd<strong>és</strong>t, érdemes talán BAHTYIN koncepcióját megnéz-<br />
ni ebben a kérd<strong>és</strong>ben, hiszen úgy érzem, hogy Rabelais-ról szóló műve bizonyos tekin-<br />
tetben szembe megy ezzel az állításával. Az ellentmondás számomra elsősorban abból<br />
adódik, hogy BAHTYIN Rabelais regényét elemezve azt hangsúlyozza, hogy Rabelais<br />
műv<strong>és</strong>zete mennyire mélyre nyúlik a népi kultúrába, s közben term<strong>és</strong>zetesen kitér ennek<br />
a népi kultúrának a forrásaira is. Ezeket pedig már könyvének bevezetőjében eg<strong>és</strong>zen az<br />
emberi kultúra legkorábbi szakaszaiban látja, s majd k<strong>és</strong>őbb látni fogjuk, hogy egyálta-<br />
lán nem alaptalanul. Már itt is felfedezhető a „rituális kacaj”. Úgy véli, hogy: „a korai<br />
szakaszokban, az osztály <strong>és</strong> állam nélküli társadalomban az istenség, a világ <strong>és</strong> az ember<br />
komoly <strong>és</strong> komikus szemlélete minden jel szerint egyformán szakralizált, mondhatni<br />
egyformán »hivatalos« volt. […] De miután kialakult az osztályrendszer <strong>és</strong> az állami-<br />
ság, e két aspektus nem maradhatott többé egyenrangú, s így a vidám formák — egye-<br />
sek korábban, mások csak k<strong>és</strong>őbb — kiszorultak a hivatalosan jóváhagyott szemlélet-<br />
módok közül, új értelmet kaptak, összetettebbé <strong>és</strong> mélyebbé váltak, <strong>és</strong> a sajátosan népi<br />
világérzékel<strong>és</strong>, népi kultúra alapvető kifejez<strong>és</strong>formájává alakultak. Ide tartoznak az an-<br />
6
Change language