Adalékok a szleng és a karnevál kapcsolatához - Magyar ...

JELISZTRATOV szerint a cinikus poétikának fő törekvése a nyelv lealacsonyítása,
normátlanítása, barbarizálása. Olyan átmeneti rendszernek tekinti a cinikus szlenget,
mely a hermetikát köti össze a teljes nyitottsággal, a népi nevetéssel. Fontos még meg-
jegyezni, hogy „a szlengkifejezések mint poétikai eljárások (külsőleg) és a
szlengkifejezések mint jelentési egységek (belülről) a k u l t ú r a n e v e t t e t ő
v e t ü l e t é t a l k o t j á k a n y e l v b e n , helyesebben a szlengkifejezések a
k u l t ú r a n e v e t t e t ő i n t e r p r e t á c i ó j á n a k a k t u s a i ” (68).
Végezetül nézzük meg a tipológia harmadik fő pontját: a szleng mint teljesen nyitott
rendszert, azaz a rabelais-i komplexumot!
„A hermetikus és a cinikus szleng kikerülve az utcára, a tömegek közé, feloldódik a
nyersebb stílusú társalgási nyelvben, a prosztorecsijében. Ekkor már mindkettő meg-
szűnik önálló rendszernek lenni, elkezdődik a teljesen heterogén (még egyszer hangsú-
lyozzuk, nem csupán verbális, hanem gesztus-, viselkedési stb.) rendszerek kialakulása,
s e folyamat eredménye lesz az, amit ö s s z v á r o s i s z l e n g n e k nevezhetünk
[…]. Képletesen szólva, bármely hermetikus képződmény előbb vagy utóbb klausztro-
fóbiás lesz […] A nyitott szleng egyetlen »filozófiája« a j ó z a n é s z , amely a nevet-
séges poétikájában, a nevetésben nyilvánul meg. Az ilyen nevetés jellegének meghatá-
rozása rendkívül bonyolult feladat. E nevetés a legteljesebben és mindent felölelően a
Bahtyin által elemzett karneválban (Bahtyin 1990) jelenik meg” (69). A bevezetőben
már idéztem JELISZTRATOV gondolatait, mely szerint BAHTYIN koncepciója kissé utó-
pisztikus, úgyszólván aranykor koncepció. A gondolatmeneten továbbmenve
JELISZTRATOV szól arról, hogy a nevetéskultúra teljességéhez nincs szükség arra a testi
gátlástalanságra, mely a nyugat-európai karneválok sajátja. Továbbá, szerinte a latin né-
peknél a karnevál nem abszolút kánon, melyben kiteljesedik a nevetéskultúra, az ambi-
valencia azonban bármely kultúrában jelen van. Például Moszkvában az esti órák kapu-
aljainak hangulata teljes mértékben karneváli. Kiemeli, hogy BAHTYIN valamennyi
témája gazdag szlenganyagot generált az orosz kultúrában, s hogy ez amiatt van, mert
az orosz karnevál beleolvadt a mindennapok sűrűjébe, míg nyugaton ez fordítva van
(70–75). „Még az időben behatárolt középkori karnevál is inkább az élet fegyelmezett-
ségének, szabályozottságának mutatója volt. A karneváli nevetés erősen koncentrálva
volt, viszont utána, amikor az ünnep lezajlott, már semmiféle nevetési »rohamoknak«,
visszaesésnek nem volt helye. A nyugati ember ott és akkor tréfálkozik és nevet, ahol és
44