juhász ágnes munkahelyi egészségpszichológia - BME - Ergonómia ...

2. MUNKAHELYI STRESSZ
2.1. A STRESSZ FOGALMA
„Mindenkinek van, mindenki beszél róla, mégiscsak kevesen vették a fáradtságot,
hogy utánanézzenek, valójában mi is a stressz.” – kezdi Selye „Stressz distressz nélkül” című
könyvét (Selye, 1983, 23.o.).
Nézzük meg tehát, hogy valójában mit is jelent a stressz. (Kahn és Byosiere, 1992
alapján).
Selye stressznek azt a nem specifikus választ tekinti, amit a szervezet ad a
megterhelésre. A stressz ez utóbbi felfogása esetén a szervezetre ható külső erőket,
körülményeket stresszoroknak nevezzük.
A stresszor-stressz kifejezés pár mellett egy másikat is bevezettek a stresszirodalomba
- nevezetesen a megterhelés-igénybevétel fogalmakat - a fogalmi zűrzavar eloszlatása végett.
A megterhelés minden olyan külső hatás és a szervezet belső környezetében lezajló változás,
amely befolyásolja a szervezet alkalmazkodási mechanizmusait. Az igénybevétel pedig a
megterhelések hatására bekövetkező, egyénenként és esetenként különböző mértékű, jellegű
és irányú funkcióváltozások összessége. (Izsó, 1995)
Mi a félreértések elkerülése érdekében a továbbiakban stressz alatt a stresszorok
hatására a szervezetben létrejövő testi és lelki változások összességét értjük. Általánosságban
azt mondhatjuk, hogy ilyen pszichológiai stressz állapot akkor jön létre, ha a szervezet olyan
helyzettel találkozik, amely az egyén saját megítélése szerint meghaladja a rendelkezésére
álló erőforrásokat. (A „pszichológiai” szóval ezt a stresszállapotot meg akarjuk különböztetni
a fizikai stressztől, ami például a testet ért erős sérülés (ütés, hő, vérveszteség, stb.) hatására
jön létre. A továbbiakban stressz alatt a pszichológiai stresszt értjük). Ez megfeleltethető
Selye (1983) elképzelésének, miszerint a stressz lényege az alkalmazkodás: annál erőseb
stresszről van szó, minél nagyobb mértékű alkalmazkodást kíván a szervezettől.
2.2. A MUNKAHELYI STRESSZ
„A munka, munkahelyi környezet, munka szervezet ártalmas, kellemetlen jellegére adott
érzelmi, kognitív, viselkedéses és élettani válasz. Az arousal magas szintjével, a distresszel
és gyakran a megküzdési képtelenséggel jellemezhető állapot” (Levi, 1999).
21