TÖRTÉNETE j I

22
kivágták és azon bujtattak be egy embert*) Templomunkban,
és avval nyittatták meg a templom ajtaját, és ugy mentek
be, kijővén a templombul, reteszt csináltattak a lakatossal az ajtóra és
lakatot csaptak reája. — 7. Tudja-e azt is a tanú, hogy midőn Mátéfi
plébanus Geresden volt és fáránkban religíónkon való preceptort nem
hagyott tartani a gyermekeink tanítására, kiűzte és fogással intette.
8., Tudja-e azt is, hogy midőn ezen pleb. Matéfi István egy szegény
özvegy asszony religionkon levő meghalt és nem hagyta a cintoriumban
temettetni sem pedig harangoztatni, hanem kénytelenittettünk a mezőre
temetnünk. — 12., Tudja-e azt is, hogy a régi eleinknek templomunkban
betétetett zászlóikat sokszor megirt Mátéfi István pap, mesterivel együtt
a fölcsinált helyekről leszedték és nem tudjuk hová tették, a mely
vasak tartották azon zászlókat azt is leszedték és elpazarlották."
Az 1721-ben elrendelt vizsgálatnak szintén az tétetett első sorban
feladatává, hogy azt a folytonosan vitatott kérdést, mely szerint: a
geresdi s ládonyi templomok, az 1681. orsz. gyül. idejekor a katholikusok-,
vagy podig az evangélikusok birtokában voltak-e? — világosan felderítse
s ez ügyben határozott feleletet adjon. A panaszló gyülekezeteknek
tehát ezúttal is oda irányult minden törekvése, hogy a Felség elmarasztaló
ítéletének indokaival szemben, épen az ellenkező tényállást
bizonyítsák be. — melyre eleitől fogva is alapították reményeiket.
Ez magyarázza meg, hogy: 1., Geresd az 1714 apr. 30-án felvett egyházlátogatási
jegyzőkönyvet, melyben „sok évekre" történik hivatkozás,
hiteles másolatban most veszi ki; 2., Ns.-Ládony, egy volt lelkésze által
most bizonyittatja írásban, hogy 1680-ban hozta meg őt rendes lelkészéül:
3., az 1716 szept. 13. Berekalatt felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvet
is most hitelesíttetik, hogy az abban foglalt rendkívül fontos s előnyös
vallomásokra hivatkozhassanak. —Az ekként összegyűjtött adatok alapján,
melyeket a folyamatban levő vizsgálat, minden valószinüség szerint, még
gyarapított, remélték, hogy igazságos ügyök előbb-utóbb kedvező megoldást
nyerend s ők, templomaik birtokába ismét visszahelyeztetnek.
Azonban reményeikben ezúttal is végkép csalódniok kellett.
V. A gyülekezetek megsemmisítése.
A „Pesti-Bizottmány", mely elé Nagy-Geresd s Ns.-Ládony ügye
is terjesztve volt, több évi kelletlen huza-vona után 1730-ban befejezte
működését. A munkálat a király elé terjesztetett, ki 1731-ben, egészen
váratlanul, egy rendeletet bocsátott ki, mely egy tollvonással ismét
megsemmisítette a protestánsoknak minden reményeit. A „Károly-féle
rendelet", tekintet nélkül hagyva egészen a „Pesti-Bizottmány" munkálatait,
ismét csak az artikuláris helyeken engedett a prot. lelkészeknek
A most is élő szájhagyomány szerint Lankovics
nevezetűt.