TÖRTÉNETE j I
A nagy-geresdi ágost. hitv. evang. gyülekezet története ... - MEDiT
A nagy-geresdi ágost. hitv. evang. gyülekezet története ... - MEDiT
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
44<br />
3. Alsó-káldi Káldy Jánosnak ajánlották fel, ki azt, megyei<br />
alispáni hivatala mellett is, elismerést keltő buzgósággal viselte 1824-ig<br />
a midőn a kerület bizalma az érdemekben gazdag férfiú felé fordulván,<br />
egyházkerületi felügyelővé választotta meg. — A közel harmincz évig<br />
lelkesen viselt hivatalra, az érdemnek osztatlan elismeréséül, utódául fiát:<br />
4. Alsó-káldi Káldy Józsefet helyezte a kivívott közbizalom,<br />
ki ez időtől 1823 szept. 19-től fogva, bár 1843 ban az egyházmegye<br />
is felügyelőjévé választotta, 1860 jun. 3-áig, példás kitartással 's nemes<br />
áldozatkészséggel vitte szeretett gyülekezetének kormányát; a midőn<br />
a Convent „hosszas hivataloskodásáért (35 év) 's többször tanúsított<br />
áldozatkészségeért hálás elismerését nemcsak jegyzőkönyvileg örökíti<br />
meg, hanem külön hálairatban is kifejezni elhatározta." (Conv. jkv. 291 1).<br />
Utódává:<br />
5. Fodor Pál, a Convent eddigi buzgó főjegyzője választatott.<br />
1860. jun. 10-én, ki hivatalát nagy ügyszeretettel 's tapintatossággal<br />
viselte 1866 okt. 21-éig. Ekkor helyet engedett a vallásához való hü<br />
ragaszkodásáról ismert 's szintén köztiszteletnek örvendő :<br />
6. Szemerei Nagy Jánosnak, ki ugyanazon év decz. 2-án választatott<br />
meg, de hivatalát csak 1867 jan. 13-án foglalta el. Az ekkor tartott<br />
Convent megemlékezvén volt felügyelőjének Fodor Pálnak érdemeiről,<br />
ki már 1839-ben megkezdte egyházi hivataloskodását mint<br />
helyettes-, 1849—1860-ig mint rendes jegyző, ez időtől fogva pedig- mint<br />
felügyelő, mely hivatalokban folytonos buzgó munkássága s szakavatott<br />
tapintatos eljárása által kőzelismerést vivott ki: legmélyebb sajnálattal<br />
fogadta lemondását, mely által benne, a nyilvános munkatéren egy lelkes<br />
és szakértő ügybarátot vesztett. Egyszersmind, mig egyrészt legmélyebb<br />
háláját iránta jegyzőkönyvileg megörökíti, másrészt ragaszkodik abbeli<br />
reményéhez, hogy a mit benne a hivatalos téren elvesztett, azt a<br />
munkás férfiúban, mint a gyülekezet ügyszerető köztagjában feltalálandja!<br />
(Conv. jkv. 387—388 11).<br />
Az uj felügyelő Nagy János azonban a gyülekezet közfájdalmára<br />
egy hónapig tartó hivataloskodása után (1867 febr. 12.) elhalálozván,<br />
a gyülekezet, Rupprecht Lajos ur indítványára a márc. 10-iki Conventen<br />
közfelkiáltással, nagy lelkesedés közt ismét:<br />
7. Fodor Pált választotta meg felügyelőjének, ki látva az<br />
osztatlan hü ragaszkodást, meghatottan fogadja el a benne összpontosult<br />
bizalom e kitüntető ujabb tanújelét, 's hivatalát folytatja 1870.<br />
márt. 27-ig, midőn azt, az egész tisztikarral együtt, ismét leteszi a<br />
gyülekezet kezébe. — A hü munkálkodás elismerését 's a gyülekezet<br />
háláját egy 15 tagu előkelő küldöttség fejezte ki az érdemekben gazdag<br />
férfiú iránt. Utódává az áldozatkészségéről ismert:<br />
8. Rupprecht József választatott" meg 1870 apr. 10-én, ki<br />
hivatalát 1872 nov. 10-én, nemeslelkü alapitványozás kíséretében letette.