TÖRTÉNETE j I

A 

NAGY-GERESDI 

ÁGOST. HITY. EYAM GYÜLEKEZET 

TÖRTÉNETE j I 

SAJÁT LEVÉLTÁRÁNAK ADATAT NYOMÁN. 

IRTA 

FARKAS 

MIHÁLY 

NAGY-GERESDI EV. LELKÉSZ. 

A 

TEMPLOMA 100 ÉVES FENÁLLÁSÁNAK EMLÉKÜNNEPÉRE 

KIADTA 

A NAGY-GERESDI ÁGOSTAI HITV. EV. GYÜLEKEZET. 

S O P B O H , 

NYOMATOTT LITFASS KÁROLY KÖNYVNYOMDÁJÁBAN 

1885.

A 

NAGY-GERESDI 

ÁGOST. HITY. EYANG. GYÜLEKEZET 

TÖRTÉNETE 

SAJÁT LEVÉLTÁRÁNAK ADATAI NYOMÁN. 

IRTA 

FAHKÄS MIHÁLY 

NAGY-GERESDI EV. LELKÉSZ. 

TEMPLOMA 100 ÉVES FENÁLLÁSÁNAK EMLÉKÜNNEPÉRE KIADTA 

A NAGY-GERESDI ÁGOSTAI HITV. EV. GYÜLEKEZET. 

S O P E O I T , 

NYOMATOTT LITFASS KAROLY KÖNYYNYOMDAJAEAIT 

1865.

j 

ARTALOM: 

Lap. 

I. Előzmények ^ 

II. Nemes-Ládony ® 

III. Nagy-Geresd 9 

IV. A templomok elvétele 

V. A gyülekezetek megsemmisítése 22 

VI. A József-féle »Türelmi rendelet* 23 

VII. A nagy-geresdi új gyülekezet 24 

VIII. Az új templom 27 

IX. A templom belső felszerelése 31 

1. Oltár 31 

2. Orgona 32 

3. Keresztelő-kő 33 

4. Szent edények 33 

5. A gyülekezet egyéb ingóságai 33 

6. Harangok 34 

X. Iskola, lelkészlak, gazdasági épületek 35 

XI. Lelkészek 38 

XII. Tanitók 42 

XIII. Felügyelők 43 

XIV. Egyéb tisztviselők 45 

1. Gondnokok 45 

2. Jegyzők 45 

3. Pénztárnokok 46 

4. Gazdák 46 

XV. Külbirtok 47 

XVI. Hagyományok 50 

XVII. A gyülekezet munkássága kifelé 52 

1. Gyámintézet 53 

2. Nőegylet 53

Lap. 

XVIIÍ. Fiiiák s 

XIX. Népesség 

XX. Anyakönyvek 

XXI. Kormányzat 

Függelék 

fiókgyülekezeteit 

1. Nagy-Geresd, mint anyaegyház 54 

2. Répcze-Szemere ' 54 

3. Jánosfa és Csáford 55 

4. Csér 55 

5. Kis-Geresd 55 

6. Nemes-Ládony 55 

7. Berekalja és Tompaháza 57 

8. Pór-Ládony 57 

9. Mesterháza. Sajtoskál 58 

10. Szent-György 59 

54 

G0 

60 

62 

63 

»go^o?«

I. Előzmények. 

A magyarhoni prot. egyház a 17-ik század elején érte el hatalmának 

s virágzásának tetőpontját. A Bocskay-féle szabadságharcz 

IGOG-ban kivivta számára az előnyös bécsi békét, mely teljes vallásszabadságot 

biztositott neki. Magyarország ekkor tulnyomólag protestáns 

ország volt. A főrendek — három család kivételével, — a nemesség, 

a szab. kir. városok s a nép nagyobb része a protestantismus 

tanainak hódolt. 

Sopronmegye s vele az egész Répcze-mellék már a 16. században 

a reformáczió elveit vallotta. Vannak kezünk közt levelek Körmendi 

János asszonfalvi, Soós János loósi prédikátoroktól, Kincses Pál kőszegi 

lelkészhez s ettől amazokhoz, valamint Reczes János csepregi seniorhoz 

151 )G-ból, melyekben Meszlen, Kövesd, Szil s Bodonhelyra is történik 

hivatkozás, mint evang. egyházakra. 

Azonban a protestánsok, bár túlnyomó többségben voltak, s vallásszabadságukat 

szentesitett törvények védték, ezen a vidéken sem élvezheték 

soká a béke áldásait. A kath. klérus minden alkalmat megragadott, 

hogy őket törvényes jogaik gyakorlatában megakadályozza. A 

főurak közül, részint fényes hivatalok, részint terjedelmes birtokok Ígérete 

által, sokat visszatérítettek a kath. egyházba, kik aztán, földesúri jogaiknál 

fogva, alattvalóikat is kényszeritették — sokszor a legdurvább 

erőszakkal, — vallásuk elhagyására. „Ez időben (1621) pusztult el a 

csepregi virágzó gyülekezet is, valamint többnyire minden sopron- s 

vasmegyei gyülekezet, kivéve azokat, melyek nemesi birtokosságból 

állottak a Répcze-mellékén, Rábaközben stb.*) 

*) Pálfy: Egjh. t. 171 1.

6 

Ez utóbbiak közé tartozott a nemes-ládonyi, s valószínű a 

nagy-geresdi gyülekezet is. Itt a lakosság - nagyobbrészt köznemességből 

állván, a kath. földesurak s klérus zaklatásainak nem volt ugy 

kitéve, mint jobbágy helyeken. 

II. Nemes-Ládony. 

Az első nyomokra Ns.-Ládonyt illetőleg 1631-ben akadunk. Ilogy 

itt ez időben — s már régebben is — rendezett evang. gyülekezet volt, 

templommal, lelkészszel s tanitóval, kétségtelen abból, hogy itt a jelzett 

évben már hivatalos egyházlátogatás történt. Az ez alkalommal felvett 

jegyzőkönyv másolata, — bár e másolat ujabb keletű, — kezeink közt 

van. E jegyzőkönyvet, érdekességénél fogva, egész terjedelmében ide 

iktatjuk. 

„Az 1631-ik évi Egyházlátogatási Jegyzőkönyvből. 

A Nemes-Ládoni Sz. Miklós egyháza látogatása T. Scriba János 

lelkésze, Nemz. Sz. Szemerey István, N. Keresztúri Pál (Pórládoni), N. 

Kisfaludy Pál, Mihály és István, Petenye András kegyurak, Szabó István 

egyh. gondnok: Tompa Péter vm. esküttje, Bán István, berekaljai 

egyh. gondnok, Balogh, máskép Molnár János, Pribék János, Balogh 

Máté pórládoni biró, Kalócz Pál (pór-ládoni), Nemz. Mesterházy Mihály, 

Benedek György, (egyh. gondnok), László urak — azután becsületes 

Kalmár Gergely egyh. gondn. Pór-Ládonból és mások jelenlétében. Kik 

mind, hogy jó rendben menjen minden, egymásnak kezet adván, az áthágókra 

következő büntetést szabták, hogy t. i. a nemes személy 100 

frtra, a nemtelen pedig 40 frtra büntettessék. S ezen büntetést minden 

törvényes orvoslat nélkül behajthassák 1631-ben. — A Minister tudományáról. 

Ministernek tudománya és abban való hiven eljárása felől az 

Hallgatóság szép dicséretet tészen, hogy tisztiben eljár, igyenes tudományu 

és Istennek sz. sakramentomait igazán kiszolgáltatja. — A Minister 

kimondása. A Minister ur hallgatóit jovallya és dicséri isten 

igéjének és sz. sakramentomokkal való hallgatása és élések felől. — 

A Templom jószágai. A templom javai nyomozása körül tanuk hivattak 

elő: Mesterházy Benedek 57 éves; Boltiz Benedek 67 é.; Czerge Benedek 

66 é.; Pribék János 60 é.; Domián Miklós 47 é. — Kelyhe ez 

templomnak most nincs, kell lenni minél hamarébb. Vallja az utolsó 

testis hiti után, hogy Klimpán, Földi György nevü gazdánál megszállván, 

italra kelyhet hozott elő, melyet kérdvén hol vette volna, mondá: 

„Ezt nemes-ládoni Adorjántól vettem frt. 8, állitván hogy ezüst légyen, 

de csak réz: de sidóknak akartam adni. Harmadik Testis hiti után 

vallja, hogy Adorján Balásnál látott kelyhet, mely ez Szentegyházi volt, 

de nem tudja hova lett, hanem hallotta, hogy oda fel eladta volna, 

mert akkor czéhmester volt. Vallyák az hütös emberek egyaránt, hogy

7 

Fodor Benedek nevü ember ez szent egyháznak kelyhét, papi öltözetit 

vesztette el, eladván az javát (?) — Hogy az Templomnak semmi öröksége 

nincs. — A kit templomban temetnek, attul jár 1 fl. — A Minister 

lak és javai: Itt az Minister Ház a régi Plebania házhelyhez 

közönséges földből szakasztatott földön vagyon: de az előbbeni az 

mostani oskolaház mellett volt épitve, melybe első prédikátort Dávidot 

szenteltette a Phára. Vallyák ezt is, hogy Mesterházy Nagy Bálint 

öreg embertől hallottuk, hogy ez megmondott Parochiális helyen Plebánusoknak 

felházuk volt. — Vagyon az Parochialis házhoz szántóföld 

juger. 20 igen jó holdok, kiknek dülőjek Szentegyháztól fogva a Metöltz 

vizig három dűlőben megyen alá. Felső szomszédi Kisfaludyak, alsók 

Tompaháziak és Berekallyiak. Réte a földek végiben két szekérre vagyon. 

(Következnek a terménybeli fizetések s stólák stb.) — Filialis 

Tompaháza és Berekallya. Itt semmi, templomhoz és Praedikátorsághoz 

való örökség nincsen. Egyéb jövedelme szintén ugy tanquam in Materna 

Ecclesia. — Filialis Pór-Ládon. Egyházi jószág itt sincs, hanem 

a parochialis házhoz vagyon a hosszú rétek mellett két ér között szélről, 

nyolcz rendű vagy Kasza allya réte ... — Filialis Mesterháza. 

Ez filialisban vagyon egy kis darab erdőcske falu előtt Bü felé jobb 

kézre hogy mennek, melyet eleitől fogva és most is Paperdejének hínak. 

— Az oskoláról. Itt ez helyben oskola, eleitől fogva nem volt, hanem 

lelki buzgóságból a Phára épitett a prédikátori ház mellé, kinek semminemű 

jószága nincs: hanem Tompaházán lakozó Tompa György uram 

kegyességéből conferalt fél holdat. (Következik a tanítói fizetés.) Balogh 

János uram pórládoni igért oskolához kegyességből örökben egy 

hold földet. — Coram me Stephano Zemerey m. p. Keresztúri Pál m. p. 

Michaele Mesterházy, Benedicto Mesterházy." 

Eddig az érdekes okmány, melynek tanúskodása szerint kétségtelen, 

hogy Nemes-Ládony igen korán, valószinü már a 16. században — szervezkedett 

anya-egyházzá, — melyhez mint filiák: Tompaháza, Berekalja, 

Pórládony és Mesterháza csatlakoztak, — a mennyiben ekkor (1631.) 

már öreg emberre hivatkoznak, kitől hallották, hogy „e . . . helyen 

a plebánusoknak felházuk volt." 

Ezen egyházlátogatás után néhány évre, v 1638. jun. 19-én ismét 

találkozunk Ns. Ládonynyal szintén a „visitacziós könyvben,"— a 

midőn Musay Gergely lövői lelkész s a felső egyházmegye esperesének 

elnöklete alatt, egy bizottság, köztük Dési István geresdi lelkész 

is — megy ki Eádonyba, hogy ott Kopczányi János ládonyi 

lelkész ellen vizsgálatot tartson. — Az ügy érdemére nézve azonban 

semmi lényeges emlités nem történik. 

Ez idő óta több mint negyven évig, nevezetesen 1680-íg, hiányoznak 

gyülekezeteinkre vonatkozólag a közelebbi adatok. — Ez időközbe 

esik a magyarhoni prot. egyház leggyászosabb korszaka: 1673—74-ben 

301) prot. lelkésznek Pozsonyba idéztetése s gályarabságra hurczoltatása ; 

800-nál több prot. templomnak erőhatalommal való visszavétele; főisko-

8 

Iák, egyházjavak elvevése; a nép fanatikus üldöztetése s katonák által, 

fegyverrel eszközölt erőszakos térítése. — Nemes-Ládony azonban 

s valószínű Nagy-Geresd is, mint nemesi birtokosság, ugy látszik meg 

lett kiméivé a fegyveres beavatkozásoktól; a lentebb közlött okmány 

legalább azt látszik bizonyítani, hogy vallásgyakorlatukat s templomukat, 

e gyászos időszak alatt is sikerült megtartaniok. 

A hivatkozott okmány nem egyéb, mint egy bizonyítvány, melyet 

Ns.-Ládony egyik volt lelkésze (az aláírás hiányzik) állított ki; — jóval 

később ugyan (1721), — de mivel abban 1680-ra történik hivatkozás, 

czélszerübbnek véltük e helyen közölni. Az eredeti kézirat szövege 

így szól: 

„En alább irt recognoscalom praesentibus hogy is jó keresztény 

Lölköm isméreti szerint vallom az levelemben, hogy ennek előtte 1680-ik 

esztendővel vüttenek engemet Nemes-Ládonyiak a Nemes-Ládonyi Eclesiában 

ordinalis Prédikátornak S ott azt is de még annak előttö 

is sok esztendőkkel szabad bíráson volt Nemes-Ládonyi Uraimnak 

magok temploma is. Vallásoknak Exercitiumja mivel azon 1680-ik 

esztendő előtt három esztendővel Schola mesterünk is volt a Nemes- 

Ládonyi Uraimiek között S annak előttö is in Libero Religionis Suae 

(vallásuk szabad gyakorlatában) voltak ő kegyelmek S arra is emlékezem 

hogy engemet fölül meg irt Nemes-Ládonyi Uraimnak Gyarmati 

János . . . (hiányzik a papir) Parocbiája eligett volt szegény idvezült 

Ipam Uraimnak Néhai N. Péterfi Istvanal kölöt Laknom Meilyrül adom 

ezen Recognititatotumot Act. Ostffy Asszony die 10 Marty 721 

f esztendeig az után Berekalatt Molnár András ur kis házában 

Laktam esztendeig mellyet is az Eclesia arendált meg öreg Istvanyi 

Mihály eő kegyelmitül." 

Ezen bizonyítványt tehát kétségtelenül egy lelkész irta, kit a nemes-ládonyi 

gyülekezet 1680-ban rendes lelkészéül hozott. Tanúskodása 

szerint bízvást feltehetjük, mennyiben 1680 előtt sok esztendőkről 

beszél, — hogy Ns.-Ládonyban, az egyházi élet folytonossága, 1638-tól 

fogva is meg volt 1680-ig. Ő maga is legalább két évet (1680—81) 

töltött ott, mint lelkész, beleszámítva azt, midőn a lelkészlak leégése 

után, egy évig Berekalatt lakott, — habár itt az időpontot szorosan 

meghatározni nem lehet. Hogy a bizonyítvány irója aztán ugy kényszerült-e 

elhagyni a gyülekezetet, vagy önkényt költözött át O.-Asszonyfára, 

minderről az okmány világos tájékozást szintén nem nyújt. 

Azonban e hézagot teljesen betöltik a később közlendő okmányok 

adatai, melyeknek alapján egyelőre annyit jelezhetünk, hogy a nemesládonyi 

gyülekezet az 1681-iki soproni országgyűlés után 

is fen állt és saját templommal birt, — daczára az országgyűlés 

által Sopronmegyében kijelelt nemeskéri és vadosfai két artikularis 

templomnak.

9 

III. Nagy-Geresd. 

Nagy-Geresd nevével fentebb, az lG38-ról közlött jegyzésben találkozunk 

először, midőn Dési István nevü lelkésze részt vesz a Nemes- 

Ládonyba kiküldött bizottság munkálataiban; — a miből egyszersmind 

világos, hogy N.-Geresd ez időben — s valószínű, már szintén régibb 

idő óta — önálló anyaegyház volt. — Ez időtől 1676-ig sehol nem 

találjuk említeni nevét, bár feltehető, hogy templomát, vallásgyakorlatát 

s lelkészeit — épen ugy, mint Ns.-Ládony, mellyel hasonló viszonyok 

közt volt — megtarthatta a hitüldözések legszomorúbb korszakában is. 

— 1676-ról az alább közlött Károly-féle leiratban történik reá hivatkozás, 

de csak annyiban, hogy Nigri Izrael nevü plebánus ekkor távozik 

el Geresdről, — a mi különben nem zárja ki annak a lehetőségét, 

hogy a plébánia mellett, evang. gyülekezet s lelkész is létezhetett itt. 

— Hogy Nigri után jött-e még Geresdre plebánus, — erre a kérdésre 

maga (Nigri), mint látni fogjuk alább, állitólag felel; azonban ellenében 

több tanú azt vallja, hogy innen az utolsó plebánus, a ki épen 

Nigri volt, még a török megszállás (1682) előtt távozott el, 

s azóta nem is volt más plebánus N.-Geresden s Ns -Ládonyban, 

hanem mind evang. lelkészek. 

Az idevonatkozó adatokat Nagy Pál főszolgabírónak egy, 1716. 

szept. 23-án Berekalatt, N.-Geresd s Ns.-Ládony ügyében felvett tanúkihallgatási 

jegyzökönyve szolgáltatja, melynek fragmentuma, Nagy Pálnak 

közbejött halála után, utóda — Cséry Lászlónak kézbesittetett, ki 

az egész jegyzőkönyvet a hitelesítési záradékkal 1721. márt. 16-án ellátta. 

A jegyzőkönyv főbb pontokban igy szól: 

„Első tanú: N. Vörös Mihály, pór-ládonyi lakos, 60 éves. Tudja 

nyilván, hogy a midőn ns.-ládonyi, geresdi és jánosfai fárákban pápista 

plebánus volt, akkor lutheránus mesterek is voltanak és a megirt plebánus 

engedelméből szolgáltának. Tudja, hogy a bécsi megszállás (1682) 

előtt ment el a megirt fárából a mostani peresztegi-, Nigri plebánus és 

azutátul fogva azon kívül nem is volt más pápista plebánussok 

a megirt Ns. Ládonyi' és N. Geresdi fárabelieknek. 

Tudja azt is, hogy emiitett Nigri pleb. elmenetelétől fogva mind 

lutheránus mesterek és Prédikátorok voltanak a megirt 

fárákban minden bántás nélkül, egyedül csakhogy egy bizonyos 

Illés nevü Prédikátor, hogy megfogatott. Tudja azt is, hogy följebb 

megirt fárákban levő templomok nemesi funduson vágynák. Azt pedig 

nem hallotta, hogy a megirt fárákban levő prédikátorok, hirek s akaratjok 

nélkül a plebánusoknak, pápista fárákba mentenek volna keresztelni, 

esküttetni és egyéb szolgálatokra is, mellyel a plebánusok fizetését 

elvették volna. Tudja azt is, hogy a pápista ünnepeknek ülését a ns. 

ládonyi prédikátor mindenkor meghagyta. 

A következő 2. 3. és 4-ik tanú hasonlókép vall.

10 

Páll György, iványi lakos; 54 é. Tudja a Prédikátornak Szemerében 

való lételét alkalmas időtől fogva, de valóságossan 

hogy hány esztendeje lehet, mióta ott vagyon, azt nem tudja. 

N. Nagy Anna, szemerei lakos, 65 é. Tudja, Bécs megszállása 

alkalmatosságával (168 2. jul. 14.) Tököly idejében, hogy 

ugyanannak követjei által rendeltettek biztosok u. m.: Mesterházy 

Péter és Kis Miklós által foglaltattanak el hatalmasul Sopron 

vármegyében a Répcze mellett levő templomok és azutátul 

fogva annak ereivel ugy birták és birják is a Lutheránusok. 

Hallotta másoktul, hogy szemerei prédikátor a pápista ünnepek megülését 

meghagyta volna. 

Ns. Torony Mária, 43 é. szemerei lakos. Tudja Magyarósy János 

iskolamestert a török háború előtt Szemerében mesterül szolgálni. 

Aláirva: Paulus Nagy jud. Cottus Sopr. Joannes Szabó jurassor 

I. Cottus Sopr. Steph. Simaházy jur. Cottus Sopr. — S végül a hitelesitési 

záradék s pecsét. Csepregh 1721 mart. 16. Ladislaus Csery jud. 

Cottus Sopr." 

A fentebbiekből, a négy első tanú vallomása alapján bizonyos az, 

hogy Nigri eltávozása u t á n (1676.) t ö b b plebanus nemvolt 

se Geresden se Ns. Ládonyban, hanem mind evang. lelkészek 

s tanitók voltak. Ennek ugyan ellentmondani látszik a 6-ik 

tanú vallomása, mely szerint „Bécs megszállása alkalmatosságával (1682 

jul.) Tököly biztosai foglalták el a Répcze mellékén levő templomokat;" 

— ez azonban nem zárja ki, hogy Ns. Ládony s N.-Geresd ne 

lehetett volna már előbb, Tököly biztosainak támogatása 

nélkül is templomainak birtokában. Sőt, miután Nigri 

után több plebánus itt nem volt, bizonyos, hogy Ns. Ládony és N. Geresd 

1676 óta folytonosan birta templomait. Lehet, hogy 

Tököly biztosai több templomot (köztük a szemereit is) visszafoglaltak, 

melyeket már az 1681. soproni országgyűlés előtt, vagy az a 1 a 11 

vettek el a katholikusok; de a ns. ládonyi s nagy-geresdi templomokat 

visszafoglalniok nem kellett, mert azok úgyis az ev. birtokában 

maradtak. Ezen véleményt csak megerősiti az alább közlendő 

Károly-féle rendelet, mely minden módon azt akarja bebizonyitani, hogy 

az emiitett két templomot (1681 után) csakugyan Tököly biztosai — 

tehát erőszakos forradalmárok — foglalták el, hogy igy azoknak 

visszaadását a kath. részére, a törvényes s jogos eljárás színezetével 

lássa el. Ez okmányból világosan ki fog tűnni, hogy N. Geresd és Ns. 

Ládony, a sopronmegyei községek közt oly sajátlagos helyzetet vivott 

ki, melynél fogva templomait, — az artikuláris templomok 

mellett is — sikerült megtartania, — ugy hogy e részbeni előnyeit, 

egészen külön királyi rendelet által kellett megsemmisíteni, 

Egyébiránt már az 1681. s 1687-iki országgyűlések hangulata s 

különösen az uralkodó I. Leopold ellenséges érzülete a prot. iránt,

11 

annyira felbátorította a klérust, hogy: „alig oszlott szét az 1G87. országgyűlés, 

midőn a klérus az 1081-iki törvényt a protestánsok ellen alkalmazván 

. . . részint papokat, részint ezekkel egy értelmű hivatalnokokat 

küldött ki országszerte, mint királyi biztosokat, kik azoktól az 

168 1. óta visszanyert (ilyen lehetett a szemerei s több Répczemelléki 

templom) vagy akkor még birtokukban maradt templomaikat 

s oskoláikat elszedték; lelkészeiket — a hol még ilyenek 

voltak, s azokat is, kik az 1681. t. cz. értelmében száműzetésükből viszszatértek 

— elűzték s rajtok mindenféle méltatlanságokat követtek el/'*) 

Egy ilyen — kir. biztosi minőségben működő bizottság, melynek 

tagjai kiválólag papok voltak — foglalta el, katonai erőhatalommal 

a nagy-geresdi s ns. ládonyi templomokat is, s 

velők egyidejűleg valószínű az e vidéken levő többi templomokat, mely 

utóbbiakat Tököly biztosai csak nem rég adtak vissza az evangélikusoknak. 

Azonban e visszafoglalás később történt, nem a soproni 

országgyűlés előtt, Vagy az alatt; sőt Nagy-Geresd s Ns. 

Ládony az 1681-iki országgyűlés után még kilencz évig megmaradt 

templomainak birtokában. 

Kétségtelenül igazolja e tényt a N. Geresd által 1721-ben benyújtott 

tanuvallatási iv, melynek 7. pontja alatt kérdezdetni kívánja a tanút: 

„tudja-e, hányan lehettek a személyek, kik elvették a templomot 

ennek (172 1) előtte harminczegy (169 0) esztendővel? — 

Ezen elvétel módozataírói magok az okmányok alább részletesebb felvilágosítást 

fognak nyújtani. Itt csak azt kívánjuk jelezni, mint tényt, 

hogy N. Geresd és Ns. I.ádony egyfolytában birta templomait 

az utolsó plebánusok (Geresden 1676.) eltávozása 

után 1690-ig. 

Hogy azonban a templomaitól megfosztott két gyülekezet ekkor 

sem hagyta ennyiben a dolgot; hanem mig egyrészt, sérelmeinek orvoslását 

a megyénél sürgette, majd a Felségnél kérelmezte, addig másrészt 

az elfoglalt templomok iránti jogait, a kir. biztosok 

eltávozása után — rövid idő alatt ismét sietett érvényesíteni: 

kitetszik ugy a hivatkozott s alább közlendő okmány 1. pontjából, 

mint magából a Károly-féle kir. rendeletből. 

E fellebbezés, sürgetés egyrészt, másfelől a sok huza-vona, idézés, 

halogatás a megyén, évekig elhúzódott. E közben kiütött a Rákóczyiéle 

szabadságharcz 1703-ban, mely a kisebb fontosságú ügyeket egészen 

háttérbe szorította, ugy hogy a figyelem, N. Geresd s Ns. Ládony 

ügyéről is — legalább egy időre — végkép elvonatott. E mozgalmak 

alatt a két gyülekezet — ugy látszik — háboritlanul élvezte jogait. 

Még a szatmári béke megkötése (1711.) után három évvel, 

1714-b e n is zavartalanul folynak ügyei, lelkészek s tanítók hivataloskodnak 

körében s templomai érintetlenek. 

*) Pálfy Egyh. t. 184 1.

12 

Kétségtelen ez abból, hogy a jelzett évben Geresden még 

hivatalos egyházlátogatás történt. Álljon itt, az ez alkalommal, 

1714. april 30-án felvett latin szövegű jegyzőkönyv, kivonatos 

forditásban. 

„Az 1714-ik év apr. 30-án vízitáltatott meg a nagy-geresdi gyülekezet, 

nemes Sopron-vármegyében. — Ez a gyülekezet Szt. István 

magyar királynak van dedikálva. Van temploma, sindelyes tetővel, kő 

toronynyal, egy haranggal; a szószék kőből van, a karzat fából, egy 

oltára a szt. kereszttel. A gyülekezet az ágost. hitvallást követi sok 

évektől fogva. — A gyülekezet javai és eszközei: Kehely, érez tálacskával, 

a kehelyre 3 kendővel, 3 teritő, kézi kendő. — Jövedelme 

a gyülekezetnek nincs. — A lelkészi hivatal jövedelme: Van 20 hold 

szántófölde, köriilbelől 20 köböl bevétele. A parochia földjeit a földmivesek 

szántják stb. A jobb telkesek egy köböl, a közbirtokosok 

köböl, a kistelkesek 

! / 4 köböl gabonát, a szegényebbek 25 dénárt adnak. 

A lelkész stólái: keresztelésért 1 kenyér s egy tyúk; egyháztól kibocsátásért 

5 dénár; esketésért 25 dénár; halott elkísérésért régi szokás 

szerint 12 dénár. — E hivatalt szolgálja Tatay István lelkész, magyar, 

Tata falubeli, Sopron-megyei, ágost. hitv., 57 éves. Ugyanazon 

stólái vannak, mint Ns. Ládonyban. — Az iskolatanitó Sartorius 

Márton, tót, Kis-Zelő falubeli, Nógrádmegyében, 20 éves, 

ágost. hitv. — Fizetése a lelkészé szerint van aránylagosan megállapítva. 

Egy földjét a földmivesek szántják stb. Éneklésért, ha a halott 

felett virraszt is a temetésig, az elkíséréssel együtt 48 dénár; ha csak 

elkíséri, 12 dénár; a gyermekek oktatásáért negyedévenkint 25 dénár. 

Az iskolaházat konyhával birja, mely tőszomszédságban, vagyis ugyanazon 

telken van a lelkész házával. — Ide tartozik filiaképen Kis-Geresd, 

honnan ugyanazon fizetést kapják, mint a n. geresdi anyaegyházban. 

— Hogy a jelen másolat az eredetivel mindenben megegyez, hítelesen 

bizonyítom. Act. Jaurinii (Győr) d. 28 Octobris 1719 Stephanus 

Kontor V. Gralis Jaurini m. p. L. S." 

Ezen egyházlátogatás után még három évig, vagyis 1717. 

apr. 19. a hires Károly-féle rendelet kiadásáig volt a n.-geresdi 

s ns. ládonyi templom az evangélikusok birtokában, a 

midőn azok tőlök katonai karhatalommal végkép elvétettek s lelkészeik, 

tanítóik elűzettek. 

IV. A templomok elvétele. 

A n. geresdi s nemes-ládonyi templomok sorsát végre egy vonással 

eldöntötte az 1717. apr. 19. kiadott kir. rendelet. E terjedelmes latin 

szövegű leirat kizárólag a n. geresdi, ns. ládonyi és sobori templomok 

ügyével foglalkozik s az ellenfél informácziói alapján sok tekintetben 

más világításban tünteti föl a helyzetet, mint fentebb, adatok

13 

nyomán, jeleztük. Nevezetesen kimutatni akarja, hogy miután az emiitett 

templomok az 1681-iki országgyűlés alkalmával nem voltak az 

evangélikusok birtokában, csak később, Tököly biztosai vették el azokat 

erőszakosan a katholikusoktól, — tehát azoknak visszavétele, sok 

más okok alapján is, teljesen jogos: ennélfogva mind a három gyülekezetet 

megfosztja templomától. — A terjedelmes, latin 

szövegű rendeletet, mivel az, általános szempontból is igen sok érdekeset 

tartalmaz, egész terjedelmében ide iktatjuk. Forditásban igy szól: 

„Károly császár leirata Sopron Vármegyéhez, melynél Kül-czim. 

fogva a geresdi, ládonyi, sobori ev. templomok, mint a melyek 

a Tököly-féle mozgalmak alatt a katholikusoktól kicsikartattak 

(extorta), a kath. által újra elfoglaltassanak; a lelkészek s 

tanitók pedig űzessenek el stb. 1717 apr. 19. Geresdnek kézbesítve. 

VI. Károly Isten kegyelméből stb. Főtisztelendő, Nagyság. Utalás egy 

ésTek. Nemes stb. hiveink — szeretetteink! Bizonnyal 

emlé -|eS b ra!m k eíykezni 

fogtok, hogy a mult évi 1716. jul. 10. Bécsben kelt ben a mekegy. 

levelünk értelmében — melyet őszintén szeretett bizal- ^jj^t 9 " 

mas barátunk, a Krisztusban Főt. Atyánk, a fels. róm. szt. hogy az evanegyház 

presbytere, bibornok etc. esztgrgomi érseknek s a flgy^"^*. 

győri püspökség administratorának alázatos kérvényére a fent se, miszerint 

nevezett Magyarország több megyéjéhez, valamint a tietekhez heiyekeifkivül 

is menesztettünk, — a mint az emiitett levelünkben bővebben lelkészüknek 

foglalt okok és törvényekből is nyilván való, hogy az artiku- fun s g 2 a J d " em 

láris helyekre helyezett ág. hitv. lelkészeket, kik ellen több 

féle panaszok érkeztek be — nevünkben intsék, hogy a szabad 

vallásgyakorlatukra kijelelt artikuláris helyeken kivül 

máshol sehol nyilvános vallásgyakorlat nekik meg nem engedtetik, 

— az ő funkczióik teljesítésére ki ne menjenek s 

azokat végezni ne merészkedjenek, sőt más, ama kegy. leiratunkban 

bővebben emiitett kihágásoktól is tartózkodni s 

magukat az 1G81 és 1687 éveknek a legújabb pozsonyi országgyűlés 

30 p. s kir. explanácziónk altal is magyarázott s 

megerősített artikulusaihoz mindenkép alkalmazkodni tartoznak 

s köteleztetnek s kegy. cs. k. engedményeinkkel s kegyelmünkkel 

visszaélni ne merészeljenek, az ellenkezők s ellenszegülőkkel 

szemben pedig a kath. plebánusoknak minden 

szükséges segélyt nyújtani, és a kegy. mandatumok és törvények 

áthágóit, bűnösségük bebizonyodván, méltóan büntetni 

el ne mulasszátok: nektek kegyelmesen és szigorúan meghagytuk, 

s hogy ebbeli kegy. leiratunkhoz magatokat jobbágyi 

kötelességtek szerint legalázatosabban alkalmazzátok, ha netán 

némely nem artikuláris helyen, az imént idézett országos 

torvények és a kir. explanácziók ellenére az ág. vallás szabad 

gyakorlatáról lenne tudomástok, — kik közül ugyanis már

14 

több lelkész és lakos jóságos intézkedéseinknek s a ti hatósági 

intésteknek pontosan engedelmeskednek, 

A megye minthogy pedig három nem-artikuláris faluban u. m.: 

felterjeszteseG e r e s d, Ládon, S o b o r, néhány kisebb nemes és a lakosa 

három en- . 

gedetlen 

községet 

ö 

illetőleg. 

ság általatok előlegesen megintetvén, a törvénytelenül behozott 

lelkészeket mégsem akarták elbocsátani, sőt azokat erőszakkal 

megtartottak és a templomok elvetelét is megakadályozták 

és ti csak kevés megyei segitséget küldtetek ki a megátalkodott 

ellenszegülők ijesztésére és azon templomok elfoglalására, 

— úgyde a nép s különösen az asszonyok zendülését 

látva, azon katonaság — a neki előlegesen adott instrukczió 

ellenére, a nevezett templomok elvételével tényleg felhagyott, 

ezt alázatos előterjesztésiekből nem tetszéssel (displicenter) 

értettük meg. 

A három Minthogy pedig u. a. három helység ágost. hitv. lakosai 

község kérel- cs ászári udvarunkhoz folytonosan folyamodnak s panaszkodme 

irasban . „, , , , , 

és külön n a k, hogy őket oly templomoknak s gyakorlatnak 

kihallgatáson, é 1 y e z e t é b e n háborgatják, melynek birtokában 

s használatában — állításuk szerint — még a soproni 

1681-ben tartott országgyűlés előtt s folyama 

alatt, sőt azután is egész mostanáig voltak 

és az 1681. 26. t. cz. ezen §-át: „azon templomok végre, 

melyeknek tényleges birtokában vannak u. a. ágost. és helv. 

hitv. követői, továbbra io náluk maradjanak," — s ezen kívül 

az 1711-ben publikált kegy. kir. pátenseket, melyek u. i. a 

lecsillapított mozgalmak előtt s azokig a különféle vallások 

hívei által bírt templomok és parochiák elfoglalását megtiltják, 

valamint a legutóbbi pozsonyi diéta 30. artikulusát 1715-ből, 

mely szerint bármely felmerült vallásügyi viszály elintézése 

az országgyűlés által kiküldött bizottság elé tartozik s mely 

azt parancsolja, hogy a követelők u. a. bizottság intézkedéséig 

várjanak — a maguk javára idézvén (magyarázván): Felségünknél 

legalázatosabban könyörögnek az iránt, hogy nektek 

nem csupán a még fenmaradt három templom 

kilátásba helyezett elvételét határozottan 

megtiltani, sőt benneteket, más, bármi módon — akár 

a földesurak, akár a megyei hatóság által elfoglaltaknak 

— visszaadásával is megbizni s a szabad gyakorlat háboritlan 

élvezetét és a saját lelkészeik részére meghatározott 

stoláris jövedelmeket továbbra is azoknak engedni — legkegyelmesebben 

méltóztassunk s ez érdembeli folyamodványukat 

személyes audienczia utján is előttünk ismételték. 

A három Miután továbbá azoknak legalázatosabb kérvénye cs. 

kÖZ rdme ke " kii". udvari kanczelláriánk utján a ti vármegyétekhez az a felől 

'

15 

adandó tüzetesebb informáczió végett átküldetett s ti azt megismervén 

és megértvén, a kért, teljes, alaposan összeállított végett a 

informácziót ugy levélileg megküldöttétek, mint egyszersmind megyének, ez 

° J .. ., mino teiterképviselőitek 

s nekünk híveink T. Kontor István puspok s a j eS ztést tesz 

győri egyházmegye generalis helytartója s a másik Tek. Nagy ^niintJn- 

István vármegyétek alispánja utján, kik audencziánkra ke- Felséget? 

gyelmesen bebocsáttattak, szóval és Írásban is felterjesztettétek, 

— hogy ugyanis a nevezett ág. hitvallásuak mily balul és 

merészen panaszkodnak s Felségünk előtt nem pirultak azt 

állítani, hogy az emiitett templomok Geresden, Ládonyban és 

Soboron a soproni orsz. gyül. előtt és annak folyama alatt 

általuk birtokoltattak, — holott még akárhány életben-levőnek 

tudomása szerint világosan kitűnik, valamint az azon időbeli 

nyomtatásban megjelent orsz. gyül. végzések is világosan és 

névszerint kimutatják, hogy ezen Sopronvmegyében levő minden 

eklézsia (három, gyakorlatukra artikuláriter megengedett 

helyet kivéve, az egyik sz. k. Sopron városunkban, a másik 

Nemeskér községben, a harmadik Vadosfa faluban) a katholikusoké 

volt Hogy pedig azok, a miket tényleg igényelnek, 

csupán a Tököly-féle mozgalmak alatt, annak a végre kiküldött 

biztosai által a kath.-tól erőszakkal foglaltattak el s 

lettek a nevezett ág. hitv. követők részére kijelelve, — azt a 

különféle, részben maguk a panaszlók által is végzett és teljesített 

nyomozások bebizonyítják. Továbbá a panaszkodók 

nagyobb zavarára, még életben levő Nigri Izrael nevü plebánus 

lelkiismerete tisztaságára beismeri (vallja), hogy ő a 

geresdi plébánián egész 167G-ig möködött s onnan más parochiára 

léptettetvén elő, egy másik, hasonlókép kath. plebánus 

vezettetett be az ő helyébe s az ő jelenlétében installáltatott. 

-De ha a nevezett templomokat a soproni orsz. gyül. előtt s 

az alatt csakugyan birták volna, miért folyamodtak volna 

közösen, mint az orsz. gyül. végzések igazolják — azoknak 

visszaállításáért s végül, mint fentebb említve volt, a Tökölyféle 

biztosok által — elüzettetvén a kath. plebánusok — miért 

sürgették volna Tökölynél, hogy azokat nekik jelelje ki, a 

mint hogy meg is kapták azokat? . . A mi pedig a soproni 

diéta általuk idézett 26. t. cz. illeti „a templomok végre stb 

nyilván ellenük bizonyít, egyrészt azért, mert ők, mint ki lett 

mutatva s bebizonyítva, a soproni 1681. orsz. gyül. alatt azon 

templomok birtokában nem voltak, másrészt pedig azért, mert 

ama az ország más megyéiről szól, melyek áron artikulusban 

névszerint elősorolva (specificálva) nincsenek s melyekben 

a vallásgyakorlatra artikuláriter egy hely sem neveztetett 

me &> — hisz különben ha oly megyékre is kiterjeszthető s 

érthető volna, melyekben különös cs. k. kegyelemből az ő

16 

szabad vallásgyakorlatukra bizonyos helyek artikuláriter kijelelve 

lettek, ugy az a kegy. cs. k. szándékkal, mely a vallásgyakorlatot 

megszorítani akarta, határozottan ellenkeznék, 

midőn az ott tényleg bírt templomok mellett még más két, 

felül rá adott hellyel is dicsekedhetnének! Végre a legújabb 

mozgalmak alatt tartott, 1715-ben befejezett diéta folyamán 

kiadott kegy. pátensek csak időközben, míg u. a. orsz. gyűlésen 

a vallás ügyben végleges határozat hozatott volna, — 

birtak érvénnyel s azok, erejöket az orsz. gyül. bezártával 

elvesztették; u. a. diéta 30. czikke pedig, nem tekintve az 

időközi, csakis azon bizonyos időbeli viszonyok végett keletkezett 

bárminő intézkedéseket, — a vallás ügyét elintézendőnek 

parancsolja és az 1681. 25. és 26. és az 1687. 21. t.-czikket, 

valamint az azokat követő kegy. cs. kir. explanácziónkat, 

megtartandókul erősiti meg, — más ilyes sérelmeket pedig, 

melyek ily nemű előbbi kir. explanácziók által még kiegyenlittetve 

nem volnának, az artikulariter kiküldött bizottsághoz 

utasitja. 

minőik övet ^ miből világos, hogy ők járatlan észszel a legújabb 

keztetést von pozsonyi diéta 30. artikulusát elcsavarják (detorquent) midőn 

irfformac^ió a va^ásügyben fenálló s felmerült viszályokat egyenesen u. a. 

alapján? bizottsághoz küldeni kívánják, mely értelmezés mellett ama 

czikk önmagával jönne ellenmondásba, ha u. i. egy részről az 

1687. artikulusait és kir. explanácziókat megtartandóknak 

parancsolja, másrészről pedig (ha ugy értethetnék, mint ők 

akarják), u. a. explanácziókat és határozmányokat bizottsági 

uj czenzurának vetné alá, cs. k. legfelsőbb tekintélyünk világos 

csorbításával (derogamen). Miután tehát ti Felségünknél alázatosan 

könyörögtök, hogy mi a fentebb megvizsgált és minden 

— magán a törvényen és a kegy. cs. k. resolucziókon, valamint 

az előbbi artikulusok kir. explanáczióit megerősítő legújabb 

pozsonyi orsz. gyül. 30. czikkén alapuló s abban gyökerező 

okoknál és motívumoknál fogva — felhozott levelünkben 

foglalt legjóságosabb explanácziókat legkegyelmesebben fentartani 

és ezen ti vármegyétekben a fent nevezett három nem 

artikuláris helyről — melyeknek lakosai kegy. kir. mandatumunknak 

megátalkodottan ellenszegülni mernek (s már is 

az ő példájukra mások is felbuzdulva, önként oda adott s 

kath. ritus szerint helyreállított (felszentelt) templomaikat, — 

a kedvező kimenetelben bizva — a mint jóságosan értesülünk, 

visszafoglalni szándékoznak) — a Tököly-féle mozgalmak alatt 

erőszakkal bevezetett prédikátorok elmozdításával s a kath. 

plébánosok bevezetésével titeket legkegyelmesebben megbízni 

méltóztassunk: azért Mi, ugy a ti — mint említve volt — 

— alázatos relácziótokat és informácziótokat megértve, mint

17 

«i fent nevezett három hely ág. hitv. lakosai által idézett és 

saját előnyükre elcsavart törvényeket és okokat látva, és az 

ő bal s az igazsággal ellenkező s kir indignácziónkat méltán 

felkeltő előterjesztésüket megismerve és végre, főképen a 

soproni 1(581. diéta nyomtatásban megjelent intézkedéseit tekintve 

— valamint az e tárgyban megejtett s velünk is közlött 

vizsgálatot s hasonlóképen az előbb idézett u. a. 1681. 

2(5. t. cz. figyelembe vételével s végre a legújabb diéta 30. 

czikkét, mely a közbe eső különféle intézkedésekről s igy a 

felhozott csupán az akkori idők viszonyaira vonatkozólag 

kibocsátott és csakis a folyó diéta bezárásáig érvényes pátensekről 

említést sem tesz, sőt inkább vallásügyekben az 

1(581. 25. 26. és az 1687. 21. pontjának s az azután következett 

cs. k. explanáczióknak megtartását irja elő — fontolóra vévén: 

jóságosan határozzuk, rendeljük és parancsoljuk, mi- A Felség 

szerint a jelen sorok vétele után, a legelőbb tartandó egyeite,ete 

- 

temes vagy partikuláris gyüléstek által, az emiitett, vármegyétek 

kebelében levő három falu, Geresd, Ládony 

és Sobor lelkészeit és iskolatanitóit, kik ott tartózkodnak, 

— királyi szavunk mellett — hacsak magánéletet 

folytatni nem akarnának —arra, hogy legfeljebb 15 nap 

alatt más artikuláris helyekre költözzenek, a 

lakosokat pedig, bárminő foglalkozásúak legyenek is azok, 

arra, hogy az ott épült és ott álló templomokat, 

paroch iákat és iskolákat — épen a kulcsok átadásával 

— minden a közben okozandó rongálás nélkül — hasonlókép 

15 nap alattamegintés napjától számítva, 

nektek, vagy ez ügyben megbízandó kiküldöttötöknek, 

súlyos büntetés terhe alatt és az ellenszegülők iránti 

kegy vesztésünk (disgrácziánk) mellett, s minden esetre 

katonai karhatalom kíséretében — megjelelni és 

visszaállítani tartoznak —figyelmeztetni, Felségünket 

pedig a történtekről körülményesen és hűségesen midéi előbb 

informálni kötelességteknek ismerjétek. — Egyebekben cs. k. 

kegyelmünkkel irányotokban maradunk etc. Kelt Bécs városunkban 

Austriában 1717 april 19-én. — Károly s. k. (P.H.) 

lllésházy István, gróf s. k. llunyady László s. k." 

L legfelsőbb parancs értelmében tehát, a nagy-geresdi, ns. ládonyi 

(és sobori) evang. gyülekezetek templomai, katonai karhatalommal, rövid 

uton elvétettek; lelkészei s tanítói pedig elűzettek. Az ítélet indokaira 

nézve fentebb már volt alkalmunk röviden összegezni azon adatokat, 

melyek azoknak alaposságát a legnagyobb mérvben kétségessé teszik. 

Az ítélet első helyen támaszkodik az 1681. soproni orsz. gyűl. fent idézett 

§-ára, mely szerint: ,,azon templomok, melyeknek a protestánsok 

tényleg birtokában vannak, továbbra is azoké maradjanak", — kimutatni

18 

akarván. — részint a névszerint felsorolt sopronmegyei gyülekezetek 

lajstromából, részint a megejtett vizsgálatok eredményéből s végre Nigri 

volt geresdi pleb. vallomásának alapján, — hogy Geresd és Ládony 

1681-ben nembirtaatemplomokatscsak később, Tököly 

biztosai foglalták el azokat számára. 

A mi a sopron-megyei kath. gyülekezeteket feltüntető névsor hitelességét 

illeti, melyben — Sopron, Nemeskér és Vadosfa kivételével 

— minden község (tehát Geresd és Ládony is) kath. gyanánt van 

feltüntetve: elég egyszerűen utalnunk azon tényre, hogy az orsz. gyűlésen 

domináló kath. többség, a protestánsok által névszerint elősorolt 

888 prot. templom helyett, melyek tőlök elvétettek, 

országszerte csak 2 2 templomot — nem visszaadatni — 

hanem épithetni engedélyezett. 

Hivatkozás történik továbbá a végzett — s részben maguk a panaszlók 

által is teljesitett nyomozások eredményére, mint a melyek 

kétségtelenné teszik, hogy a szóban levő templomok csak 1681. után, 

s akkor is Tököly biztosai — tehát erőszakos forradalmárok — által 

foglaltattak el. 

E hivatkozás nem vonatkozhatik másra, mint a Berekalatt 1716. 

szept. 23-án felvett vizsgálati jegyzőkönyvre, melyben Nagy Anna, 

szemerei lakos 65 éves tanú azt vallja, hogy : Tököly biztosai által foglattattanak 

el hatalmasul Sopron vármegyében a Répcze mellett 

levő templomok. Úgyde e vallomás, melynek hitelességét egyébiránt 

nincs okunk kétségbe vonni, — mig egyrészt Geresd és Ládonyról 

külön egy szóval se tesz emlitést, — másrészt vonatkozhatik közelebbről 

épen a szemerei — s ehez szomszédos templomokra, melyeknek sorsát 

a tanú, maga is szemerei levén, kürülményesebben ismerhette, mint a 

geresdi s ládonyiét. Sőt vallomását a „Répczemelléki templomokról" 

annál általánosabban tehette, mivel egyéni tudatában eleitől fogva 

élt azon bizonyosság, hogy Geresd és Ládony, templomainak folytonosan 

birtokában volt. — De eltekintve mindettől, a hivatkozott vizsgálat 

eredményében épen a vádolt n.-geresdi s ns.-ládonyi gyülekezetek 

találják fel legnagyobb e r ő s s é g ü k e t, a mennyiben 

— Nigri pleb. vallomásával szemben, melynek feltétlen igazsága 

felől ezúttal nem akarunk nyilatkozni — négy tanú eskü alatt 

bizonyitja, hogy Nigri eltávozása után (1676) „nem volt más pápista 

pleb. a megirt Ns. Ládonyi és Nagy-Geresdi fárában, 

hanem mind lutheránus mesterek és prédikátorok." 

— Azonban a Felség Ítélete végre is máskép hangzott, s miután a 

katonai brachium ellentmondást nem tűrt, a három evang. gyülekezet 

végkép megfosztatott templomaitól. 

Azonban a sújtott gyülekezetek még most sem szűntek meg, 

széttépett reményeik utolsó szálaihoz tovább is ragaszkodni. A szomorú 

katasztrófa után négy év múlva, 1721-ben találkozunk okmányainkban 

ismét ügyökkel. Hogy a templomok elfoglaltatása a katonaság segédlete

Í9 

mellett, miként tőrtént meg s a lefolyt négy év alatt mennyit fáradoztak 

a hivek templomaik visszanyerése végett, — minderről magok az alább 

közlendő okmányok adnak részletesebb felvilágosítást. 

A szorongó kétségek közt eltöltött négy év után, 1721-ben a király 

rendeletére összeült a „Pesti Bizottmány", melynek a Felség, a vallási 

ügyek elintézését tette feladatává. — Az ezen Bizottmány munkálataira 

vonatkozó s a gyülekezet birtokában meglevő iratok kétségtelenné teszik, 

hogy N. Geresd s Ns. Ládony is felterjesztette templomai ügyét a 

„Pesti Bizottmány" elé, attól várva orvoslatot, igazságot a szenvedett 

méltatlan sérelemért. A „Bizottmány" el is rendelte itt az ujabb vizsgálatot, 

mely Cséry László sopron-megyei főszolgabíró vezetése alatt, 

még ugyanazon évben (1721) foganatosítva lett. — E vizsgálatot teljesítő 

bizottság, egyrészt a feladat megkönnyítése, másrészt az egyöntetű 

eljárás létrehozása végett, a neki adott előleges instrukczió értelmében, 

elóre megállapított s formulázott kérdőpontokban hívja fel a panaszló 

gyülekezeteket, illetőleg a kihallgatandó tanukat a tényállás részletes bevallására. 

E kérdőpontokat Nagy-Geresd és Ns. Ládony, a magok részéről 

két — szintén hasontartalmu és alakú — irattal kívánják 

még k ie gésziteni, melyekben m ig a tanút a történtek 

felől kérdeztetni óhajtják, ők maguk mondják el a történteket. 

— E felette érdekes okmányokat szórói-szóra ide iktatjuk. 

A vizsgáló küldöttség felsőbb helyről jött utasítása igy szól: 

„Anno 1721 die 9 Marty. Juratus uram mellé czitáltattak a szükséges 

Inquizicziónak végbenvitelére az Aug. Conf. levő uraimék részéről 

N. Szakonyi Imre, a ref. uraimék részéről N. Natky (?) István uraimék, 

kiknek is instrukcziójokban adatott: 1., N. N. nevü helységben men 

ott a pápista részről valamennyi tős gyökeres öreg személyeket találhatnak, 

nevezet szerint kérdezzék ki a Juratus urammal levő Deutrum 

punktumaira, ugyan jurátus ur által az ő rendi szerint azokat megesküdtessék. 

— 2. Ha mely helységben magában legalább tíz tanuk pápista 

részről nem találtatnának, a körüllevő helységekben régi tős gyökeres 

lakosoktól tudakozzanak. Ha épen nem találtatnának pápista lakosok, 

— akkor öreg idejű tős gyökeres Lutheránusokat és Cálvinistákat esküttessenek 

... 7) A prédikátoroktól megfosztatott helyekben jól lészen 

megtudakolni számokat különlegesen Lutheranus és Calvinista részről. 

— 8. Minden a féle helyekben credentionálisnak való suscribálandó albákat 

az olyan lakosok neve alatt, kik legalább hatan vagy tizen legyenek 

azon levélre nevezet szerint feltéve s ugy vegyék azon tiszta 

papirosokat kezekhez, melyre azoknak neveik fognak felíratni, a kik 

azon dologban u. m. prédikátorok visszavitelében és templomoknak 

visszakérésében forgolódnak a Pesti Comissio 

előtt" stb. (Aláírás hiányzik.) 

Az utasításokkal ekkép ellátott bizottság a következő kérdések 

szerint foganatosította a vizsgálatot, illetőleg hallgatta ki ^ tanukat: 

„Anno 1721. die 9. Marty: Puncta interrogatorra^seu Deutralia, 

f/vy 

' ^

SO 

(Kérdő pontok. Ily tartalmú leirat kettő van levéltárunkban: valószínűleg 

- N. Geresd és Ns. Ládonynak szánva.) 1. Tudja-e nyilván és bizonyosan 

hallotta-e a tanú, hogy ezen N. N. nevű helységben levő templom 

és imádságháza a soproni orsz. gyül. idejekor (1681), melynek 

ugyan 40 esztendeje vagyon, mindenkor a luth. lakosok szabados birásában 

voltak és abban mindenkor annak előtte azok részéről szabados 

isteni szolgálatnak folyása gyakoroltatott és azokhoz tartozott legyen-e 

mind parochiális házzal és scholával egyetemben? — 2. Tudja-e tanú, 

hogy azon N. N. helységbeli templom és imádságháza kik által vétettek 

el? Micsoda időben? Erőszakosan-e? És mindjárt kiüzettek-e onnét a 

Prédikátor és mester és azoknak javokat elvették-e? Elvették-e mindjárt 

a parochiális és oskolaházakat és mi formában okkupálták, vagy pedig 

mint artikuláris helyen levők meghagyattak-e kezöknél? — 4. Tudja-e 

tanú, hogy a lakosok a pápista hitre kényszerittettek, kik által, micsoda 

fenyegetések s büntetésekkel és a büntetéseket megvették-e a lakosokon, 

a kik t. i. pápistákká nem akartak lenni? — 5. Tudja-e tanú, hogy 

azon helységek lakosai kényszerittettek a pápista búcsúkra, keresztcsókolásokra, 

vagy más, hitökkel ellenkező czeremóniákra ? Es micsoda 

büntetések neme alatt ? — 6. Tudja-e tanú, hogy a Lutheránusok tilalmaztattak 

más helységben részükről levő templomokban és imádságházakban 

való szabados meneteltől stb." (Aláirás hiányzik). 

E kérdőpontokat Nagy-Geresd a következő pontokkal 

kivánja kiegésziteni: 

1. Tudja-e azt is a tanú, hogy főispán urunk ő Excellencziája instancziájára 

neve alatt is certifikáltattunk föl Sopronba, a N. Vármegye 

Generalis Gyülesére. Tudja-e nyilván a tanú, vallja meg, hogy G e r e s d i 

fárabeli lutheránusok sokszor c z e r t i f i k á 11 a 11 a k a N. 

Vármegyére a templom eránt, a kiért is sok k ö 11 s é g e t 

és fáradság'ot kölletett szenvedniek. — 2. Tudja-e azt is, 

hogy a templom eránt egy kompánia vasas német volt rajtunk 

ötöd napig. — 3. Tudja-e azt is, hogy a N. Vármegye katonákkal, 

circiter harminczig valóval, papokkal, fegyveres 

kézzel erőszaktétellel akarták elvenni templomunkat? 

4. Tudja-e azt is, hogy annak utánna csepregi plebánus, akkorbeli öspörös 

Grako ur lakatost hozván magával, erővel be akart 

menni, ugyanakkor bepöcsétöltö a templomot. — 5. Tudja-e 

azt is a tanú, hogy a (kath.) papnak szolgálatot nem akartunk tenni, 

u. m. szántani, kaszálni, aratni, minden költségét, kárvallását meg akarta 

venni, ugy kénytelenittettünk vele megalkudni a törvénytevő birák 

előtt. 6. Tudja-e azt is a tanú, hogy a minémü gabonafizetést adtunk 

azelőtt a Prédikátornak, Cséry László főszolgabíró uram jelenlétével, 

házonkint való járásával, executióképpen vette meg rajtunk a fizetést. 

7. Tudja-e azt is a tanú, hogy szt. kereszt napján a pap (olvashatlan) 

. ... a faluban isteni szolgálatot nem tett, kitül lehetett az cselédjét 

az nyomban küldötte, fegyveres kézzel járt a pap zálogot szedni a

2Í 

faluban házankint. nem akarván a nemes emberek ingókat engedni, 

lövéssel fenyegette őket. Tudja-e azt is a tanú, hogy ki által és 

kik által, mi módon mi formában vetetődött el a Ns. Ládonyi templom: 

micsoda hatalommal, jelen volt-e a tanú maga is, hányan lehettek a 

személyek, a kik elvették a templomot ennek előtte harminczegy 

esztendővel. (1G90.) a mint az Protegtiónkból is 

kitetszik. — 8. Tudja-e azt is a tanú, hogy a midőn (kath.) pap volt 

már a fárában, minémü erős fenyegetésekkel és büntetésekkel admoniáltattunk 

(tiltattunk) a máshová való religiónkon levő isteni szolgálatiul. 

— 9. Tudja-e azt is, hogy mikor máshová nem mehettünk, a ki irást 

tudván, annak az imádságára előttünk levő olvasására erős parancsolattal 

tilalmaztattunk. — 10. Tudja-e azt is a tanú, hogy házra is menvén a 

pap, társaival együtt, két vármegye esküttjével az imád(ság)ért, olvasásért 

könyveit, más egyéb portékáit is elvitték. — 11. Tudja-e azt is, 

hogy Prédikátorok a faluban még nemes emberekhez is megszállani 

nem mernek, mint hogy történt Szalay" János uram házánál semmi szolgálatot 

nem tevén, fogással fenyegette. — 12. Tudja-e azt is, hogy se 

keresztelni, se gyóntatni, se esküttetni, se temetni, se Prédikátort, se 

mestert nem engedik kemény büntetések, fenyegetések alatt. — 13. 

Tudja-e azt is, hogy ha valamely a keresztelést végbe vitte is, a fizetést 

a (kath.) pap megvette rajta. 14. Tudja-e azt is, hogy a házasuló személyeket, 

ha az egyik lutheránus volt, a másik pápista, össze nem adta, 

vagy el kellett válni egymástól, vagy a pápistaságra kellett adni magát 

15. Tudja-e azt is, hogy a betegeket erővel gyónásra erőltette a pap. 

16. Tudja-e azt is a tanú, hogy lutheránus ember, vagyis gyermeke 

meghalván, harangoztatni a pap nem engedett volna ugy a Czintériumban 

temetni nem hagyta volna, lakatot vetett a Czintérium ajtajára." (Aláírás 

hiányzik). 

A Nemes -1.ádony által feltett kérdőpontok lényegileg ugyanazok. 

Néhány pont, az 1. 5. 0. 9. 10. 11. a geresdi 1. 5. 6. 12. 14. 15. 

pontokkal szórói-szóra megegyez, csak Geresd helyett áll Ns-Ládony, 

Az eltérő pontok ezek : 2., Tudja-e azt is a tanú, hogy a templom iránt 

egy kompánia vasas német volt Geresden ötöd" napig, ezen Geresden 

levő egy kompánia németre tött költségekben füzetett N.-Ládonyi fáro 

százhúsz forintokat készpénzül Geresden lévő Fárobely uraiméknak, az 

százhúsz forintokon küvül tettünk husz egész forintot költséget. 3., Tudgya 

azt is az mastan Pórládonban lakozó Szabó János uram Circiter harmincig 

való fegyveres katonákkal, és akkor Csepregben lakozó Eöspörös 

Graco uram, ugy szintén más hét pappal jelen volt erőszaktétellel 

akarták elvenni Templomunkat. 4., Tudja-e azt is a tanú, hogy annak 

utánna akkorbeli processualis Főszolga Bíró uram Nagy Pál, csepregi 

plebanus akkorbeli Eöspörös Graco uram több papokkal együtt eljö vének 

Templomunkra, hogy bele menjenek, de a kulcsot nekik nem adván, 

mind az által el nem mentek ő kegyelmek Lajtorjákat támogattatván 

a küfalhoz, a Templom ablakábul a keresztvasat

22 

kivágták és azon bujtattak be egy embert*) Templomunkban, 

és avval nyittatták meg a templom ajtaját, és ugy mentek 

be, kijővén a templombul, reteszt csináltattak a lakatossal az ajtóra és 

lakatot csaptak reája. — 7. Tudja-e azt is a tanú, hogy midőn Mátéfi 

plébanus Geresden volt és fáránkban religíónkon való preceptort nem 

hagyott tartani a gyermekeink tanítására, kiűzte és fogással intette. 

8., Tudja-e azt is, hogy midőn ezen pleb. Matéfi István egy szegény 

özvegy asszony religionkon levő meghalt és nem hagyta a cintoriumban 

temettetni sem pedig harangoztatni, hanem kénytelenittettünk a mezőre 

temetnünk. — 12., Tudja-e azt is, hogy a régi eleinknek templomunkban 

betétetett zászlóikat sokszor megirt Mátéfi István pap, mesterivel együtt 

a fölcsinált helyekről leszedték és nem tudjuk hová tették, a mely 

vasak tartották azon zászlókat azt is leszedték és elpazarlották." 

Az 1721-ben elrendelt vizsgálatnak szintén az tétetett első sorban 

feladatává, hogy azt a folytonosan vitatott kérdést, mely szerint: a 

geresdi s ládonyi templomok, az 1681. orsz. gyül. idejekor a katholikusok-, 

vagy podig az evangélikusok birtokában voltak-e? — világosan felderítse 

s ez ügyben határozott feleletet adjon. A panaszló gyülekezeteknek 

tehát ezúttal is oda irányult minden törekvése, hogy a Felség elmarasztaló 

ítéletének indokaival szemben, épen az ellenkező tényállást 

bizonyítsák be. — melyre eleitől fogva is alapították reményeiket. 

Ez magyarázza meg, hogy: 1., Geresd az 1714 apr. 30-án felvett egyházlátogatási 

jegyzőkönyvet, melyben „sok évekre" történik hivatkozás, 

hiteles másolatban most veszi ki; 2., Ns.-Ládony, egy volt lelkésze által 

most bizonyittatja írásban, hogy 1680-ban hozta meg őt rendes lelkészéül: 

3., az 1716 szept. 13. Berekalatt felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvet 

is most hitelesíttetik, hogy az abban foglalt rendkívül fontos s előnyös 

vallomásokra hivatkozhassanak. —Az ekként összegyűjtött adatok alapján, 

melyeket a folyamatban levő vizsgálat, minden valószinüség szerint, még 

gyarapított, remélték, hogy igazságos ügyök előbb-utóbb kedvező megoldást 

nyerend s ők, templomaik birtokába ismét visszahelyeztetnek. 

Azonban reményeikben ezúttal is végkép csalódniok kellett. 

V. A gyülekezetek megsemmisítése. 

A „Pesti-Bizottmány", mely elé Nagy-Geresd s Ns.-Ládony ügye 

is terjesztve volt, több évi kelletlen huza-vona után 1730-ban befejezte 

működését. A munkálat a király elé terjesztetett, ki 1731-ben, egészen 

váratlanul, egy rendeletet bocsátott ki, mely egy tollvonással ismét 

megsemmisítette a protestánsoknak minden reményeit. A „Károly-féle 

rendelet", tekintet nélkül hagyva egészen a „Pesti-Bizottmány" munkálatait, 

ismét csak az artikuláris helyeken engedett a prot. lelkészeknek 

A most is élő szájhagyomány szerint Lankovics 

nevezetűt.

23 

hivatalos funktiókat teljesíteni; a nem-artikuláris helyeken a házi istenitisztelet 

s a szt. könyvek használata nem tiltatott ugyan, hanem ahoz 

idegeneknek nem volt szabad bocsáttatniok; — az ily helyeken 

lakó protestánsok, egyházi dolgokban, a kath. papokhoz 

utasíttattak. 

Ezen rendelettel a magyarhoni prot. egyház, mint szervezett erkölcsi 

testület, meg lön semmisítve. — S annak két igénytelen tagja : 

a nagy-geresdi- s ns. ládonyi gyülekezet, szintén osztozott a szomorú 

sorsban. — A templomaitól, nyilvános vallásgyakorlatától megfosztott, 

s ekkép teljesen megsemmisített két gyülekezet-, valamint az egész 

„Répcze-mellék" szétszórt evang. lakossága, ez időtől fogva az artikuláris 

nemeskéri templomra lett utalva. 

Hitbuzgó őseleink el is jártak hosszú évtizedeken át, sokszor erdőkön 

keresztül, rejtett utakon, isteni tiszteletre a nemes-kéri templomba. 

A türelmetlen, fanatizált kath. lakosság még e csekély szabadságukat 

is sokszor kíméletlen bántalmakkal keserítette meg. 

S e szomorú időkkel a nagy-geresdi s ns. ládonyi régi 

evang. gyülekezetek története be van fejezve. Levéltárunk egyetlen 

adatot se mutat fel, mely gyanítanunk engedné, hogy a két gyülekezet 

az 1721—1782 ig terjedő Gl évben valamely irányban életjelt 

adott volna magáról. Fájdalmas lemondással adták meg magukat szomorú 

sorsuknak, jobb időktől várva a hitszabadság fellegboritotta napjának 

feklerülését. 

VI. A József-féle türelmi rendelet. 

Végre több mint két százados szenvedés után, a jobb idők várvavárt 

hajnala derengni kezdett. A széles műveltségű s felvilágosult szellemű 

II. József, dicsőséges országlását azon nemes ténynyel kezdte meg, hogy 

1781 okt. 25-én kiadta „Türelmi parancsát", mely által az elnyomott 

prot. vallás százados rablánczait nemes részvéttol feloldozá. Megengedte, 

hogy a protestánsok mindenütt, hol legalább száz család 

létezik, melyek lelkészt és tanítót tartani képesek,- építhetnek imaházat, 

(torony s harangok nélkül), iskolát; hívhatnak lelkészt, tanítót, 

s tarthatnak nyilvános isteni tiszteletet. 

S a szokatlan kegyelmes hangokra a magyarhoni prot. egyház, 

mely százados sebeiben már—már a végmegsemmisüléshez állt közel, 

egyszerre ébredezni kezdett. Széles Magyarországban, mint egy varázsütésre, 

felébredtek sírjaikból a megsemmisített prot. gyülekezetek, s a 

felszabadult prot. hitszabadság egymással kelté versenyre a vallásukért 

lángoló kebleket a nemes áldozatkészség gyakorlásában. Uj templomok 

iskolák emelkedtek országszerte a semmiből; lelkészek, tanítók kezdtek 

megszólalni a megépült szószékek magaslatain, felmutatva a rég rejtegetett 

evangéliomot; hirdetve az Ur kegyelmét, ki szabaditásával közel 

van az őtet félőkhez mindig.

24 

VII. A nagy-geresdi új gyülekezet. 

A „türelmi parancs" nemes hangja a Répcze mellékén is új életet 

keltett. 

A nagy-geresdi gyülekezet, mondja az 1813-ban készült jelentés 

a legelső volt a soproni alsó egyházmegyében, mely a kegyelmes 

„Tolerantiale Edictum'"-nak hasznát vette. 

Hogy a ,,Türelmi rendelet"-ben megkivánt száz család meg legyen, 

Nagy-Geresdhez a következő helységek ev. lakossága csatlakozott: 

Kis Geresd, Jánosfa, Répce-Szemere, Csér ( a régi ns.-ládonyi anyagyülekezet 

s ennek volt filiái: Tompaháza, Berekalja, Pór-Ládony.- Szt.- 

György, Sajtoskál és Mesterháza affiliáltatása — mint látni fogjuk —később 

történt meg. 

Az ekként szövetkezett helységek a „Türelmi rendelet" megjelenése 

után mindjárt a következő évben 1782 nov. 12-én megtették a szükséges 

intézkedéseket. Az alsó (u. n. Locsmándi) egyházmegye archidiakonusa 

Polteret Antal és Potyi János comissárius jelenlétében, az emiitett 

községekben megtörtént az evang. családok összeírása, azon felajánlott 

összegekkel együtt, melyekkel a szükséges építkezések költségeihez 

s a lelkész s tanitó fizetéséhez kiki járulni fog. 

Ezen összeírás szerint: 

1) Nagy-Geresden volt 33 ev. család, melyek közül legnagyobb 

áldozatkészséget tanúsítottak; Káldy Mihályné aszony, ki csak az építkezésekre 

adott 300 frt, Gerber Mihály 100 frt., Horváth Ján. 25 frt., 

Hántó Ferencz 10 frt. Tatay Jakab 10 frt. Simolyák Ádám 30 frt. Pathy 

Ferencz G frt. Sárossy Ján. 5 frt., Vörös Pál 10 frt., Nagy Mihály 5 frt., 

Horváth Ádám 15 frt., Péterfy Sándor 8 frt stb. összesen bejött . . G41 frt. 

2. Kis-Geresden volt 18 család; a nevezetesebb adakozók; Szegethy 

Imre 8 frt. Kovátsits Mihály 8 frt. Németh Péter 50 frt., Doktorics 

Sámuel 120 frt., Szedenics Ján. 25 frt., Désházy Istv. 50 frt., Szarka 

András 25 frt., Sáry Tóbiás 8 frt. stb. összesen bejött . . . 424 frt. 

3. Nemes-Ládonyban volt 40 család; kik közül Tóth Pál 100 frt., 

Dómján Ferencz 50 frt., Mesterházy József 12 frt., Sárossy Sándor 10 frt., 

Szigethy Pál 15 frt., Mencs János 10 frt., Adorján József 8 frt.. Sárossy 

András 10 frt., Boda Istv. 12 frt., Seregély László 10 frt., Sztrókay Ján. 

10 frt., stb. összesen adtak 3G0 frt. 

4. Berekalja — Tompaházán volt 51 család. Főbb adakozók: 

Horváth József 50 frt., Horváth Zsigm. 50 frt., Simonyák Józs. 1G frt. 

Király Tamás 5 frt., Horváth Ján. 30 frt., Király György özv. 12 frt., 

Tompa Ján. ifj. 10 frt., Tamaska Istv. 15 frt., Patthy Ján. 50 frt Alapi 

Fer. 6 frt; Németh György G frt; összesen befolyt . . 383 frt 30 kr. 

5. Szemerében volt 37 család. Adakoztak: Szemerey Sánd. 50 frt., 

Berzsenyi Fer. özv. 50 frt., Marton György 90 frt., Ajkay Ján. 90 frt., 

Ajkay Pál 100 frt, Dezső János 30 frt, Szemerey György 25 frt, Sze-

25 

merey László 25 frt, Dezső Sándor 50 frt, Ajkay Dániel özv. 50 frt, 

Dorna István 10 frt, Dorna György 10 frt, Dorna Zsigmond 10 frt stb. 

összesen 600 frt 06 kr. 

6. Csere tt volt 30 család. Adakoztak: Doktorics Ferencz 100 frt, 

Seregély István 10 frt. Seregély János 25 frt, Bán József 10 frt, lvoczor 

Ádám 10 frt, Koczor István 10 frt, Perenyei Mihály 6 frt, Balogh József 

6 írt, Farkas János 4 frt, összesen 306 frt 18 kr. 

7. Pór-Ládonyban volt 26 család. Adakoztak: Bencsik István 

5 frt, Vörös György 7 frt, Gazdagh János 7 frt, Németh József 12 frt, 

Tamaska István 5 frt, Dénes Mihály 5 frt stb., összesen 111 frt 30 kr. 

Az összeirási iveken Mesterháza, Sajtoskál, Jánosfa, Csáford s 

Szt.-György még nem fordul elő, habár később ki lett tüntetve, hogy 

ezek is adakoztak. 

A családok összes száma 235. 

Az építkezésekre történt adakozások összege 2826 frt 24 kr. 

Ugyanez alkalommal, a fent nevezett küldöttség jelenlétében néh. 

alsó-káldi Káldy Mihály özvegye, szül. Unger J u d i t h asszony, 

úgyszintén ifj. Gerber Mihály házastársa szül. Horváth Judith 

asszony, vallásuk iránti hü ragaszkodásuk s nemes áldozatkészségüknek 

az által adtak még hálára keltőbb s örökre emlékezetes kifejezést, hogy 

a templom, lelkészlak s iskola számára két hold földet Nagy-Geresd 

keleti végén, önkényt felajánlottak s a gyülekezetnek 

örök adománykép oda is adtak. 

E nagy fontosságú adományozásról szóló eredeti alapítvány levél 

szövegét, főbb pontokban szórói-szóra ide igtatjuk. 

A templom fundus alapítvány levele. 

„Alább megirottak a Törvényes Terheknek magunkra lett felvállolásával 

adjuk tudtára mindeneknek a kiknek illik, és valljuk ezen Levelünknek 

rendiben: Hogy minekutánna az Ur Istennek ingyen való 

kegyelméből mostanság dicsőségesen uralkodó Felséges Második Jóseff 

Császár és királyunknak a vallás dolgában kegyeimessen kiadott resolutiói 

szerint lett engedelméből Nagy-Geresdi ezen T. N. Sopron-Vármegyei 

Helységben és ahoz kopcsolt Kis-Geresdi, Nemes-Ládonyi, Cséri 

Répcze-Szemerei, Tompaházi, Berekallyi, és Pórládonyi Helységekben 

lakozó Aug. Conf. levő keresztény hiveknek, hogy Hütök ágozata szerint 

szabad Isteni szolgálatot fönt emiitett Nagy-Geresdi Helységben follytathassanak, 

kegyelmesen megengedtetett: Ennek tehát nyomossabb és rendesebb 

folyamottyát mink is szivessen óhajtván és az Isteni tisztelethez 

való buzgó Szeretetünktől főképpen indíttatván 

En Unger Judith néhai Tettes Nemzetes és vitézlő Alsó káldi 

Káldy Mihály uram meghagyott özvegye, ugy is mint említett Férjemtől 

Származott gyermekeimnek Törvényes Természet szerint való Tutrixa 

és Curatrixa, sőt mi is Káldy Pál és Sámuel, ugy is mint több edgy 

restvéreink közt legidősbbek, nem külömben : Én Horváth Judith Nzetes 

és Yzlő Ifjabb Gerber Mihály ur házas Társa, magunk keresztényi jó

26 

akaratunkból ezen Nagy-Geresdi Helységben lejendő Templomnak ugy 

Praedikátor és Mesterházaiknak felépittésére kívántató Fundust, vagy 

is helyet, ugyan itt a Nagy-Geresdi Hellységnek nap keleti végén 

Oltovány nevezetű Diverticulumban örökös Jószágunknak Nap Nyugotti 

részén, két hold szélességű Szántó Földeket egészszen s mindenestől a 

a fellebb megnevezett Nagy és Kís-Geresdi s. t.b. Helységekben lakozó 

és Aug. Conf. lévő keresztény Híveknek, és Maradékinak, sőtt már azon, s 

több Helységekből összve állott Szent Gyülekezetnek számára az Isten 

Dicsősségére ingyen által adjuk, és cedálljuk oly véggel, hogy 

mivel azon Gyülekezetek O Felségéhez beadott alázatos Instanciájára 

a kegyelmes Resolutio el is érkezett, tehát azon általunk fent megnevezett 

fundus azonnal bekeréttessék és arra az Oratorium, s egyébb szükséges 

épületek felállíttassanak, semminemű különös Jussunkat és Proprietásunkat 

a fellebb jelentett Hely vagy is Fundus iránt magunknak, 

és maradékinknak fönt nem tartván; ki vévén egyedül, hogy ha az 

Augustana Conf. levőknek Religiója szerint való Isteni Szolgálatnak 

follytatása ezen Nagy Geresdi Helységben akár mely nem reménylett 

okból (melyet Isten ő Szent Felsége távoztasson) megváltoznék, és a 

megengedett Szabad Exercitium elvétetnék, az olyan történetre, az előbbeni 

Jussunkat, és Proprietásunkat azon Fundus iránt magunknak és 

maradékinknak fönt tartjuk. 

Hogy mindazon által a többször is jelentett Funduson akkor időben 

találandó épületek az emiitett Helységekből összekapcsolt Gyülekezettül 

éppen el ne vesszenek, tehát én Káldi Mihály né vagy pedig Maradékim 

azon Funduson leendő hasznos épületeket Istenes és Törvényes becsű 

szerint által veszem, vagy vesszük, értvén azon esetre, hogy a minémü 

summa Pénzt azon épületek tételére az Tettes Nemes Vármegye Investigatiója 

alkalmatosságával be ajánlottunk (300 f-100), az a mí Javunkra 

azon becsű szerint leendő épületek árából levonattassék. Kihez képest 

Mi is fönt megnevezett Helységekben lakozó, és Aug. Confession 

lévő keresztény hivek, és összeségessen ezen Nagy-Geresdi Ecclesiának 

Tagjai mind fejenkint méltó köszönettel és maradékinkra által plántálandó 

emlékezettel vesszük többször nevezett Káldy Mihályné Asssony s Gyermekeinek, 

ugy Gerber Mihályné Asszonynak s ivességeket, hogy ingyen 

s minden fizetés nélkül elegendő Fundust a kívántató imádság Helyhez 

ugy Praedikator s Mester házakhoz nekünk által adtak, stb. 

Melly e képpen a jelentett Fundusnak általunk lett által adásáról, 

úgy által vételéről adtuk ezen tulajdon Subscriptiónk és pecsétünkkel 

megerősített Levelünket két edgyenlő Exemplarban elkészítve. Nagy- 

Geresd. (1782 nov. 12.) 

A gyülekezet folyamodványára, a legmagasabb engedély 

templom, iskola és lelkész-lak építésére a következő 

1783 ápril 10. 421 sz. a. megérkezvén, — ezzel a nemeskéri 

artikuláris gyülekezettől való végleges elválás helyben 

hagyatott s az önálló szervezkedés megengedtetett.

A gyülekezet, vévén a legfelsőbb engedélyt, lázas gyorsasággal 

fogott a nagy munkához, hogy rég nélkülözött vallásszabadságát mielőbb 

élvezhesse. 

Már május 10-én (1783) megtartotta első alakuló közgyűlését 

melynek lélekemelő lefolyásáról az ez alkalommal felvett jegyzőkönyv, 

mely ez időtől fogva, itt ott némi megszakítással példás rendességgel 

vezettetett mindig, — tesz megható bizonyságot. A közgyűlés azonnal kiküldött 

egy három tagu bizottságot: Káldy Pál. pénztárnok Szarka 

András és Doktorics Sándor személyében, kiket ugy a megajánlott 

pénzek beszedésére, valamint mindennemű kiadások kifizetésére s a 

kívántató intézkedések megtételére felhatalmazott. 

Hogy azonban addig is, míg a tervezett uj templom elkészül, a gyülekezet 

gyakorolhassa vallását, — nagy-geresdi Horváthjánosfelajánlotta 

a gyülekezet rendelkezésére a kertjében levő pajtáját, 

hogy abban ideiglenesen isteni tiszteletet tarthasson. 

E végből a pajta újra zsupolása elrendeltetett, a zsupp községenkint 

kivettetett, az épület megsároztatott s kifehérittetett. — A 

szükséges felszereléssel Káldy Pál bízatott meg. 

Ugyanezen első közgyűlés intézkedett arról is, hogy a gyülekezet 

számára mielőbb lelkész hozassék. Javaslatba hozatván X. Kövessy Pál 

nagy-alásonyi lelkész, — Káldy Pál és Ajkay János kiküldettek annak 

meghallgatására s esetleg meghívására. — Miután azonban Kövessy 

Pál a neki felajánlott hiványt nem fogadta el, a gyülekezet Főt. Perlaky 

Gábor superintendenshez fordult, hogy alkalmas egyént ajánlana neki 

lelkészül. A Főpásztor T. Tatay Pál candidátust ajánlotta a gyülekezet 

figyelmébe, ki épen akkor útban volt Vittenbergából haza felé. 

Megérkezvén a fiatal jelelt, jun. 14-én Nemes-Kérett a superintendens 

ur felszentelte és mindjárt másnap, jun. 15-én Szent Háromság vasárnapján, 

a midőn a legelső nyilvános istenitisztelet tartatott 

a gyülekezetben, ünnepélyesen be is iktatta hivatalába. 

Megjegyzésre méltó, hogy midőn 1717-ben a nagy-geresdi gyülekezet 

temploma elvétetett, szintén Tatay (István) nevü lelkész volt itt (1. az 

1714 apr. 30. kelt egyházlátogatási jegyzőkönyvet), s most midőn a 

gyülekezet 66 év múlva,hamvaiból feltámadt, első lelkésze ismét Tatay 

(Pál) nevü lett, „ki is amannak unokája volt." 

A gyülekezet Horváth János pajtájában 1783 jun. 15-től 1784. jul. 

18 -lg tartotta rendes istenitíszteleteit. 

VIII. Az új templom. 

A gyülekezet julius 20-án (1783) megtette a legszükségesebb intézkedéseket 

a templom épitése iránt. 

Az épités feletti felügyelettel Horváth Józsefet bizta meg. Káldy 

Pál, betegeskedése miatt a pénztárnokságról lemondván, helyére 

Doktorics Sándort, ellenőrévé Horváth Jánost választotta meg. Állandó

» 

28 

bizottságot szervezett, melynek elnöke a gyülekezet választott első 

felügyelője Csáfordi Tóth Pál, gondnoka Szemerey Sándor, s tagjai 

minden községből 2—2 egyén, mint a filiák képviselői. 

Julius 21-én a templomnak szánt helyet több helyen megásták, 

váljon elég szilárd lesz-e a nagy épület alá; s miután alkalmasnak 

találták, kimérték azt, (hossza 12 öl, szélessége 8 öl) valamint a többi 

szükséges épületek helyét is. 

Julius 22-én a. kőmívessel megkötötték a szerződést 380 frtban, 

melyért az, a templom falait, fölül tűzfallal, s a sekrestyét megépiti, a 

padlást téglával lerakja, a gerendák végeit becsinálja, a belső oszlopoknak 

fundamentomát a föld szinéig felhozza, a templom belsejét kitéglázza 

s a falakat kivülbelül betisztogatja. 

Az ácsmesterrel 220 frtban egyeztek meg. A faanyag árát a gyülekezet 

viseli; az ács sindelyez, kétfelöl karzatokat épit, a padlást elkésziti. 

Oktober 7-én a templom fundamentoma T. Tatay Pál 

lelkész imája s áldása után Isten nevében s az ő dicsőségére ünnepélyesen 

letétetett, a midőn is Tóth Pál felügyelő, Káldy Sámuel és 

ennek két fia Pál és Sándor, Balogh István, Szarka András és sokan 

az ifjak közül egy-egy követ helyeztek el. Az épités ezután nagy 

erélylyel és gyorsasággal folyt, — ugy hogy 1784. julius 25 én ,.a z 

újonnan épült templom, Tatay Pál lelkész által, különösen 

tartott predikatióval és imádkozással felszenteltetett 

és a geresdi szent gyülekezetnek mint egy 

különös ajándéka az Ur Istennek bemutattatott és 

ajánltatot t." 

A templom épitése körül legtöbbet fáradoztak Szarka András, 

Doktorics Sándor és Sámuel, n. geresdi Horváth János, Németh Péter, 

Ajkay Pál, Mesterházy Pál és Ferencz s Szemerey László. 

Az építkezésekről vezetett számadás főbb tételei a következők: 

„Anno 1785. die 20. oktobr. Nagy-Geresdi Oratorium épittésére, 

Doktorics Sándor Perceptor Ur által bévett és erogált Summát mai 

napon computálván, Rendszerint ekképen következik : 

Io. Perceptio (Bevétel.) 

Nagy-Geresdiek bé füzettek . . . . . . . . 543 frt kr. 

Kis-Geresdiek . . . . 405 — 

n n 

Szemereiek . . . . 715 » r> 

Csériek . . . . 283 — 

n n 

Nemes-Ládonyiak . . . . 334 n 50 » 

Tompaháziak és Berekalliak . . . . . . . . 339 n 50 n 

Bokor János füzetett . . . . 25 T) — n 

Hegyfaluiak . . . . 21 n 50 n 

Mesterháziak . . . . 254 — 

n n 

Poór Ládonyiak . . . . 58 n 30 n 

Sajtos-Káliak . . . . 16 n 

— 

n 

Extra Serialiter fizettek . . . . 143 n 88 n

29 

Kis Cássábul percept 244 „ 99 

Ld. Mesterházy Pál Ur kölcsönzött . . . . . 200 „ — 

Summa . 3583 frt 88 1 / 3 kr. 

Ilo. Erogatio. (Kiadás.) 

Nagy-Geresdi ujjonnan épült oratoriumra tett költségek Speciticatiója. 

Készpénz. 

1. Káldy Pál Ur 14. május — 15. julius erogált . 133 frt 45 kr. 

2. Tégláért és Tserép Sindelért erogált . . . 904 , , 6173 » 

3. 414 , , 66% n 

4. Deszkáért és sindelért 429 ,, 83 n 

5. 

66 ,, 46% n 

6. Mészért és annak hozattatásakor tett költ- 

159 ,, 15 V 

7. Különfélékre . . . . 13 , , 18% n 

8. Vasnemüekre 314 ., 75 n 

9. Kőmives munka 420 » 30% n 

10. Ácsmunka 253 , » 41% » 

11. Asztalos munka . . . . 91 i? n 

12. Lakatos s kovácsmunka 108 , i) 

13. Üvegezés - 76 , rí » 

Summa 

. 3539 frt 43 % kr. 

A templom abban az alakban, a mint 1784-ben megépült, állt 

34 éven át. Tétetett ugyan javaslat már 1788. márczius 24-én egy torony 

épitése iránt; azonban a kőmives s ácsmesterek nagy követelésekkel 

lépvén fel (800 + 200 frt), az ügy egyelőre elejtetett s ideiglenesen 

haranglábak felállítása határoztatott el „a parochia udvarán, balkéz 

felöl a ház kapuja mögött". 

1818-ban azonban a templom fasindelyes teteje már annyira megavult, 

hogy az egész tetőt meg kellett újitani. 

Erre nézve a gyülekezet már az előző évben megtette a szükséges 

intézkedéseket. 1817. márczius 25-én a Convent elhatározta, hogy a 

szükséges javítások költségei ezúttal kivetés utján szedessenek 

be. Ez az első eset, hogy az eddig szokásban volt szabad 

adakozás helyett, rendes kivetés történt: egy (összeirási) 

forintra 20 frt. 

Ugyanezen évben (1817. szeptember 11.) határoztatott, hogy a 

templomra toro tfy is építtessék. — Erre külön kivetés történt, 

és pedig minden eddigi 15 krra 3 frt s minden % mérő gabonára 

szintén 3 frt. 

A torony fundamentoma 1817. oktober 2-án tétetett 

le s az építmény már az 1818. év folytán teljesen elkészült; 

ugy hogy szeptember 16-án már megtartatott e tárgyban a végszámadás. 

llantó József ez időbeli oeconomusnak (gazda) az építkezés körül

30 

tanúsított lelkiismeretes fáradozásáért a Convent, elismerése s köszönete 

jeléül 100 frt tisztelet dijat szavazott meg. Hasonló jutalomban részesült 

a kőmivesmester is. 

Az építkezési számadás főbb tételei ekkor a következők voltak: 

Bevétel, (kivetés s szabadadakozás) 

Toronyra: Templom-tető javításra: 

Nagy-Geresd 1001 frt 05 kr. 846 frt 25 kr. 

Kis-Geresd 327 

>7 

54 rt 275 n 20 T) 

Szt. György 32 V 48 n 32 n 

— 

n 

Ns.-Ládony 532 r> 49 n 384 n 40 » 

Jánosfa 89 V 30 n 96 n 40 fi 

Szemere 430 n 45 n 240 n 

— 

» 

Tompaháza 162 r> 04 n 193 V 

30 

n 

Berekallja 223 n 48 n 242 n 

— 

n 

Pór-Ládony 194 n 42 n 124 r> 32 i> 

Mesterháza 396 n n 328 n 20 n 

Csér 304 r> 30 n 219 n 30 n 

Összesen . , 3695 frt 55 kr. 2981 frt 37 kr. 

6674 frt 92 kr. 

tényleg azonban befolyt együtt csak 

ebből a templom íödése 1427 frt 57 kr. 

ebből torony építése 4637 „ 73 „ 

6038 frt — kr. 

6065 frt 30 kr. 

több kiadás 27 frt 30 kr 

mit a Convent, Hántó József gazdának készséggel megtérített. 

Az 1818. évben toronynyal kiegészitett s fasindelylyel újra befödött 

templom, ez időtől fogva 29 évig, 1847-ig ismét jó karban maradt, azzal 

a javítással, hogy 1834. junius 29-én a torony sudara ismét bevakoltatott. 

De már 1846-ban feb. 8-án kimondotta a Convent a tető kijavításának 

szükségességét. Egyúttal megbízta Tamaska Istvánt, 

hogy az ácsmesterrel vizsgáltassa meg a tetőt s költségvetést terjeszszen 

a Convent elé. A felmerülendő költségek fedezésére 800 pft. kivetése 

elrendeltetett. 

1847. ápril 5-én újból határozat hozatik, hogy a templom egész 

teteje, ha ugyan a födélfa a sindelyezést kiállaná, újra befödessék. — 

A sok költséget igénylő javítás meg is tétetett; azonban alig hogy a 

munka befejeztetett, 1849. junius elején, a pusztító tűzvész 

martaléka lett a templom. Az uj tető a falakig porrá égett a 

roppant szélviharban; azonban a templom belsejét megóvta a pusztulástól 

a padlásán lerakott téglaréteg. 

A sújtott gyülekezet, a nagy csapás által nem engedé erejét megtöretni, 

— ismét munkához fogott, s a junius 24-én tartott Convent 

már a leégett templom újra építéséről gondoskodé 

k. 

Az épités foganatosítása végett egy 18 tagból álló teljhatalmú

31 

bizottságot nevez ki. A költségek fedezése végett felmondja a gyü 

lekezetnek künn levő tökéit. 

Ez évtől fogva azonban 1853. junius D-ig hiányozván a jegyzőkönyvi 

adatok, — a templom tető újra építéséről, a munkálatok befejezéséről 

stb. közelebbi felvilágosítást nem nyerünk. A levéltárban megőrzött 

számadási aktákból tudunk annyit, hogy a tető födésére 20 ezer cserépsindely 

hozatott a medgyesi téglaszinből, úgyszintén 7 ezer tégla; s 

hogy az összes költségek ezúttal 2495 frt 48 krra rúgtak. 

Ez időtől fogva 1860. deczember 2-áig sértetlen állapotban maradt 

a templom. Az ekkor tartott Convent utasítja a gyülekezeti gazdát 

hogy a szélvész által meg rongált templom tetőt bármi 

áron haladéktalanul javitassa ki, nehogy a beállott téli évszak 

még nagyobb károkat okozzon benne. 1882. augusztus 6-án pedig 

a toronykijavítása rendeltetett el s még ugyanazon évben 

foganatosíttatott. 

így a templom, mint a gyülekezetnek kegyelettel ápolt birtoka, 

lassankint betöltötte, 1884. julius 25-én, első száz évét. Sok vész 

elzúgott e lefolyt hosszú század alatt égre tekintő homloka felett; de 

a vallásához hiven ragaszkodó prot. hitbuzgóság, mely templomát a 

hitszabadság védvárának ismerte fel, romokba dűlni nem engedte; — 

sőt szivemelő áldozatkészséggel, gyámolító kezekkel törölte le arról 

mindig a vészek nyomát. 

Szent örökségül hagyta azt az első század a másodiknak. Készen 

adta oda, hogy ne várjon reá egyéb feladat, minthogy tartsa fenn s 

használja békén, mit ő annyi harcz és szenvedés után, szabadulásának 

hálajeléül, Isten dicsőségére felemelt. ... 

Váljon, ha még egy századot betölt e templom, — mit fog leolvasni 

homlokáról a késő nemzedék? 

Mi, kik a második századot megkezdjük s a szerencse nekünk 

jutott, hogy az első század nagy alakjaínak gyülekezet s templom alapító 

dicső tényeit, a gyülekezet virágkorát, — tanulságul s buzdító 

például a jelenkornak, — felsorolhatjuk: mi se ismerjünk szentebb feladatot, 

szentebb törekvést, — mint, hogy egy század múlva, midőn 

már mi is oda térünk a nagy ösök után, — mi rólunk is elmondhassa 

a harmadik század nemzedéke: „megtették kötelességüket!" 

IX. A templom belső felszerelése. 

1. Az oltár. A templom építése alkalmával emelt oltárról közelebbi 

adatokkal nem rendelkezünk. Azonban, hogy a gyülekezet igényeit 

nem elégítette ki, gyanítanunk lehet abból, hogy alig nyolcz év múlva 

1792 jan. 21-én már elhatározza a gyülekezet, hogy új oltárt emel, 

melyre az adakozásokat azonnal meg is nyitja. Már ápr. 22-én megköttetett 

a horpácsi asztalossal az alku 150 frtban, festés és aranyozás

32 

nélkül, s szept. 18-án felállíttatott. Belől, asztalába egy latin szövegű 

terjedelmes okmány tétetett, melyen a gyülekezet főtisztviselői, a convent 

tagjai, a filiák s azok exactorai stb. soroltatnak elő. (L. Conv. jkv- 

52—53 J1-). Sept. 24-én Sopronból hozattak alkalmas mesterembert, ki 

300 frtért az egész oltárt szép fehérre befestette, s okt. 18-án munkáját 

befejezte. 

Az oltárra szabad adakozás utján befolyt ö s s z e se n 544 frt 01 kr. 

Kiadás pedig 

volt: 

Az oltár befestése 

300 frt — kr. 

Oltárkép 31 „ 30 „ 

Asztalosnak 150 „ : — „ 

Veres virágú fél selyem oltárteritő, ezüst csipkével 15 „ 43 „ 

Lakatos munka 9 „ 30 „ 

A karzatok befestése 12 „ — „ 

Festékre 8 ,, 50 ,, 

Gyertyatartók javítása 1 „ 30 ,, 

Egyéb aprólékos eszközökre 6 ,, 43 „ 

Összesen 534 frt 30 kr' 

Az ekkép felállított díszes oltár, felette a szószék s az e fölé alkalmazott 

függő tető: „Hirdesd az igét!" (2. Tim. 4. 2.) felírással — 

ugyanazon alakban áll ma is. — 1822. aug.-ban újra megfestetett, 1865-ben 

pedig Rupprecht Lajos és József urak kijavíttatják, feldiszittetik s az 

egész templom belsejét tetemesen csinosbittatták, — melyért a gyülekezet, 

háláját jegyzőkönyvileg örökítette meg. — Az oltárt a gyülekezet 

hitbuzgóbb nőtagjai, vallásukhoz való hü ragaszkodásuk kegyeletes jeléül, 

több alkalommal megajándékozták díszes teritőkkel. — Főkép a 

Káldy s Rupprecht család emlékezett meg mindenha róla. 

2. Az orgona. A gyülekezet 1787. jan. 22-én intézkedett először 

az iránt, hogy a templomba orgona állittassék. E végből egy küldöttséget 

nevezett ki, melynek tagjai Horváth Sámuel lelkész és Doktorics 

Sámuel voltak, hogy a lövői kath. templomban levő eladó 

orgonát vegyék meg s egyúttal kijavítása iránt Sopronban az orgonaépítővel 

értekezzenek. A megbízottak kiküldetésükben szept. 7-én eljárván, 

az 59 frt 54 kr. költséggel kijavított orgona a templomba okt. 20-án 

beállittatott. 

Azonban ez „avult kis orgona" helyett 1808. jun. havában uj 

orgonát szerzett a gyülekezet, mely 6 változattal, tremulával, elől alkalmazott 

hosszú claviaturával s pedállal volt ellátva. Erre bejött adakozás 

utján 495 frt 49 kr. s az orgona került 496 frt 11 krba. 1822. 

aug. havában újra befestetvén, szolgált a legújabb időkig. 

Ezen orgona helyett a gyülekezet 1873. febr. 9-én egy uj orgona 

építtetését határozta el. Egy alkalmas orgonaépitővel a szerződés 

megkötésére bizottságot küld ki. Az uj orgona 187 4. okt. 11-én 

állíttatott fel Tausz Antal német-szt.-mihályi orgonaépitő által 1200

33 

írtért, «i régi orgona ráadása mellett. Ezen kivül a befestetése s aranyoztatása 

külön 2G0 frtba került. 1883. okt. 14-én az orgona újra hangoltatott. 

3. A keresztelő kő, mely az oltár előtt a templom közepén áll, 

Rimner Tamás Mihály, volt nemes-ládonyi lakos, chirurgusnak kegyeletes 

ajándéka. Homokkőből készült s felső peremén ez a körirat olvasható: 

Rimner chirurg. csinált. 1785. N. Geresd." Belől egy kiemelhető 

réztállal. Födele eredetileg faragványnyal volt ellátva, mely Krisztus 

megkereszteltetését ábrázolta; ujabb időben azonban, a javítás alkalmával, 

az, egyszerű, barnára festett bádoggömbbel van helyettesítve. 

4. Szent edények. Az 1813. okt. 21-én Főt. Kis János superintendens 

által tartott egyházlátogatás alkalmával, a gyülekezet tulajdonában 

következő szt. edények voltak: 1. Egy nagyobb kehely ezüstből, 

belül aranyozva. 2. Egy ostyatartó nagyobb ezüst tál. 3. Egy ostyatartó 

ezüst doboz. 4. Beteggyóntató kisebb rézkehely, aranyozva, fekete tokkal. 

5. Kisebb ostyatartó tányér. G. Két bor tartó czin kánná. 7. Két 

keresztelő tál czinből, s egy keresztelő kánná. 8. Két ostyametsző s egy 

ostyasütő. Hogy mikor s miként szerezte be a gyülekezet fent elősorolt 

szent edényeit, arról nincs említés téve sehol. — Jegyzőkönyvünkben 

csak jóval később, 18G8. márt. 25-én találkozunk e téren az első, nemes 

szívű adományozóval, tek. Káldy József ur családjával, mely egy értékes 

nagy ezüst kelyhet tett le az Ur oltárára, ezüst ostyatartó tányérral 

együtt. 

1879. május 4-én Rupprecht Eajosné, szül. Káldy Zina urnő egy 

nagyobb ezüst feszületet ajándékoz az oltárra, Zámory Kálmánné szül. 

Káldy Tda úrhölgy pedig egy magán használatra szánt kisebb feszülettel 

gazdagitá egyházát. 

Végül a gyülekezet által 1881. május 15-én rendezett kegyeletes 

Ilaubner-ünnepély viszonzásául, a nagy nevü főpásztor nemes érzelmű 

fia Dr. Haubner Rezső ur a gyülekezetet azon kiváló kitüntetésben 

részesítette, hogy az Egyházkerület által készíttetett történelmi nevezetességű 

értékessszépmüvüHaubner-kelyhet a gyülekezetnek ajándékozta;—• 

melyért a gyülekezet jegyzőkönyvileg örökítette meg hálás köszönetét. 

5. A gyülekezet egyéb ingóságai a fentebbieken kivül, egy 

18G1. szept. 2-án felvett bizottsági leltár szerint, a következők: egy 

kézi bádog persely, melyhez Rupprecht József ur 18G8, márt. 25-én egy 

nj erszényt csináltatott; ugy szintén egy R. Z. betűkkel hímzett ujabb 

bársony-erszény, összesen 3 darab. Hat aranyozott fa-gyertyatartó. Egy 

pénztári láda. Két gyűjtő-láda. Egy ruha-láda. 

Teritők: 3 drb. fekete posztó, böjti oltárbevonat, 1 drb. kék, 

arany szegélyezett oltár- s 1 drb. szószék-teritő; 2 drb. nehéz piros 

selyem oltár,- 1 drb. szószék-teritő; 1 drb. fekete bársony oltár-, 1 drb. 

szószék-teritő; 1 drb. piros selyemre ezüsttel horgolt oltár-, s 1 drb. 

szószék-teritő; 1 drb. aranyszegélyezett nehéz selyem oltárteritő ; 1 drb 

K. Z. betűkkel jelzett piros bársony oltár teritő; 1 drb. J. K. C. C. betűkkel 

jelzett piros bársony oltárteritő; 1 drb. aranyszegélyű viola-bár-

34 

sohy oltárteritŐ; 6 darab nagyobbszerü fehér oltárteritŐ, egy piros 

széllel; egy darab arany szegélyű kék, szószék-teritő; egy darab fekete 

selyem kehelyteritő; egy darab szines kehelyteritő; egy darab avult 

selyemkendő; egy darab virágos fekete selyem avult oltárkendő; hat 

darab fehér kendő; két darab kehely alá való bevont fehér tábla. 

Ujabb szerzemények: egy üveg csillár; s egy keresztelőkánna 

chinai-ezüstből. — A levéltári szekrény, mely a gyülekezeti irattár 

befogadására 1826. aug. 13. készült s jelenleg a szószék alatt van 

elhelyezve, szintén emlitésre méltó. 

Ezen kivül vannak egyéb aprólékos ingóságai is a gyülekezetnek, 

miket azonban e helyen felsorolni szükségesnek nem tartunk. 

6. Harangok. A gyülekezet 1787. aug. 5-én intézkedik első izben 

a harangok iránt. Ekkor azt határozza, hogy a helybeli (n. geresdi) 

katholikus templom tornyában levő nagyobb harangot, — mely közös 

tulajdon volt, az itteni kath. egyház elöljáróitól a ns. ládonyi plébános 

megkérdezése mellett, magához váltja. E közös harang 1604-ben szereztetett, 

körirata: „Georg Arnolt in Wien gos mic 1604"; s részben még 

a régi gyülekezet hagyománya volt. 

Azonban a megkisérlett egyezkedés semmi eredményre nem vezetett. 

Ekkor, november 14-én Szarka András (ügyvéd) a gyülekezet nevében 

folyamodványt*) nyújtott be a megyéhez, — melyben kéri, hogy 

miután a nagy-geresdi r. kath. s evang. egyházak hivei maguk közt 

nem tudnak egyezségre lépni az iránt, hogy a közös harangot az evangélikusok 

használhassák, — tegyen valami közvetitő intézkedést, hogy 

a közös harangot: vagy használhassák az evangélikusok minden esetben, 

vagy részüket fizessék ki a katholikusok. 

A folyamodványnak eredménye az lett, hogy Nagy Sándor consiliárius 

s első alispán egy adjunktusával s a ns. ládonyi plébánossal Geresdre 

eljővén, mindkét felekezet hiveit reá birta, hogy a katholikus 

atyafiak, az evángelikusoknak a közös harangból járó részöket pénzen 

váltsák meg; ez utóbbiak aztán minden további jogukról Írásban lemondanak. 

A kiegyezés 35 frtban történt meg, mit a katholikusok le is 

fizettek. 

Most a gyülekezet két harangnak öntetését határozta el, minthogy 

az eddig használtatni szokott kis-geresdi harang, főkép szeles időben, 

elégtelennek bizonyult. 

Miután az adakozásokból szépen jött be pénz, s a „filiálisták távolról 

is kivánják hallani a harang szózatját", — a következő 1788-ik 

évi márcz. 24-én határoztatott, hogy a nagyobbik harang súlya legalább 

két mázsa legyen. — E határozatot april 27-én oda módositották, hogy 

a nagyobb harang 250 font, a kisebb körülbelül 140 font legyen. S 

azonnal foglalót is küldtek Sopronba a harangöntőnek. 

Május 31-én leállították a haranglábakat. Jun. 15-én a nagyobb, 

272 fontos harangot Veres Tamás Sopronból meghozta. A körirat rajta : 

*) Az eredeti latin szüv. 1. Conv. jkv. 20 sk. 11.

„Merül, de el nem merül az ecclésia. Horváth Sámuel prédikátor 1788". 

Szélén pedig ez áll: „Joh. Georg Kochel goss mich in Oedenburg 1788". 

Az uj harangot jun. 20-án húzták fel a haranglábra. 

A kisebb 149 fontos harangot ifj. Péterfi János jul. 1-én hozta meg 

Sopronból, mely aug. 2-án húzatott fel a haranglábra. Köriratát Szarka 

András (ügyvéd) fogalmazta. ,,Non pretio sed amore Deum Lutheranus 

adoret". Egyéb felirata ugyanaz, mint a másiké. 

A nagyobb harang került 181 frt 48 kr., a kisebb 100 frt 23 krba. 

Ezen kisebb harang helyett 1822. juliusban szereztetett egy nagyobb, 

mely 510 fontot nyomott. Karimáján ugyanazon felírással, mi az előbbin 

volt. A szombathelyi harangöntő felirata: „Fudít me Andreas Haeller 

Sabariae 1822''. E harang fontja 34 garasba, összesen 710 frtba került; 

a becserélt kisebb harang fontját 25 garasba vette be a harangöntő. 

Ezen uj harang 1835-ben elhasadván, april 5-én a Convent elhatározza, 

ennek becserélése mellett egy hatodfél mázsás harangnak öntetését. 

A soproni harangöntő Seltenhofer Frigyessel megkötendő szerződéssel 

megbizta Patthy István kurátort, Mesterházy Pált, (ügyvéd) 

Simunyák Istvánt és Tamaska Istvánt. A szerződés egy 550 fontos harangra, 

a fentebbi határozat szerint april 10-én megköttetett. Az uj harangon 

csak a harangöntő neve áll, minden felirás nélkül. 

Junius 28-án, a harangokra való felügyelet az egyházfira bízatott, 

melyért 5 frt dijt szab meg a gyülekezet. Ugyanekkor, — tekintettel 

arra, hogy eddig a halottakra „rendkívül felesleg" harangoztak, határoztatott, 

hogy ezután napjában csak háromszor szabad hasonló esetekben 

harangozni. 

E szerint a toronyban mai napig meglevő harangok közül a kisebb 

1788-ban készült, súlya 272 font; a nagyobb 1835-ben, súlya 550 font. 

Végül hálásan örökíti meg a gyülekezet ifj. Rupprecht János ur 

azon kiváló érdemét, hogy a harangokhoz 18G8-ban nagy áldozatkészséggel 

egy toronyórát állíttatott fel, mely a toronynak, sőt az egész 

templomnak valódi díszére szolgál. 

X. Iskola, lelkészlak s gazdasági épületek. 

Ezen épületeknek helyei a templom fundussal egyidejűleg 1783. 

jul. 21-én mérettek ki, s egy alkalommal építtettek is meg. Jegyzőkönyvünk 

erre vonatkozólag ,,senkinek unalmat szerezni nem akarván 1 ',*) 

bővebb felvilágosítást nem nyújt. Csak annyit emlit, hogy „az iskolaház 

Németh Péter felügyelete alatt", — a lelkészlak pedig ,,Doctorics Sámuel 

szorgalmas gondviselése alatt" épült. — A melléképületek 1787- 

ben épültek meg, az akkori építkezési mód szerint, talpfákra. 

*) Couv. jkv. 178G. okt. 24, 15. 1.

Só 

Az 1813-ban tartott superintendensi egyházlátogatás alkalmával 

megirt jelentés szerint: a lelkészlak állt 4 szobából, 1 kamara s pinczéből; 

a templom hátulsó falához ragasztva; a 4 szoba egyike egyszersmind 

sekrestye gyanánt szolgál. Nagy hibája volt a lelkészlaknak, hogy talaja, 

mely igen lapályos, nem lévén feltöltve, nagyon nedves s egyenesen 

a fölszélnek épült, mely miatt ,,sanyarú teleket kellett lakóinak kiállani, 

s a szobákat nem lehetett győzni fűtéssel". 

Az iskola egy födél alatt volt a tanitó lakással, mely két szobából 

s egy kamarából állt. A tanitó-lakáshoz ép ugy meg voltak a gazdasági 

épületek, mint a lelkészlakhoz. 

Ily alakban szolgált az iskola 1833-ig, a midőn a febr. 10-én tartott 

Convent kimondja, hogy a tanitólakás konyhafalától kezdve, az 

egész rosz karban levő épület eldöntessék és talpfákra emeltessék föl. 

A költségek fedezésére, már a mult év (1832) novemb. havában szabad 

adakozást nyitottak. Ezúttal pedig Marton György főbiró, több épületfát 

ajándékoz, s a munka a filiák közt, — Szemerét kivéve, felosztatik. Az 

ekként megépített iskolába, a ,,hely szük volta miatt" 1835. decz. 13-án 

uj és czélszerübb padok és asztalok csináltatása rendeltetett el. 

A lelkészlak kijavítása s czélszerübb kibővítése iránt 1842. máj. 

lG-án javaslat tétetett, s a benyújtott átalakítási tervezet*) a máj. 29 ki 

Conventben el is fogadtatott, s az építkezések végrehajtásával, a gyülekezeti 

gazda felügyelete alatt, a rohonczi építőmester megbízatott. 

1844-ben a" lelkészlak tetejének újra kijavítása s a lelkész udvarában 

egy új kőistálló építése határoztatik el, mely azonban csak 184G-ban 

foganatosíttatott,. oly hozzáadással, hogy a lelkészlak egészen újra cserép 

alá vétessék s a gazdasági épületek egy 4'/ 2 öl széles s 8 öl hosszú 

tető alatt egyesittessenek. A lelkészlak födéifájának megvizsgálása szakértőre 

bízatott. 

1847 feb. 7-én a tanitólak újra zsuppolása elrendeltetik s a szükséges 

110 kereszt zsupp, aránylagosan kivettetik. Azonban az épület, 

daczára a többször eszközölt javításoknak, hibás építési módszere miatt 

évről-évre pusztult. Különben is alacsony, szük és egészségtelen lévén, 

midőn végre, a csak nem rég eszközölt javítás után pár évre romba 

dült, — a gyülekezet elhatározta, hogy egy, a kor igényeinek megfelelő, 

tágas, egészséges és díszes új iskolát fog építeni. Az új 

iskola a tervezet szerint, a templom nyugoti oldalán, vele egy vonalban, 

homlokzatával az utczára, lesz építendő, s pedig oly formán, hogy 

az épület emeletre vétetik, s földszinti osztálya a tanitó-lakást 2 

szobával s a szükséges mellékhelyiségekkel, foglalja magában, míg az 

egész emelet, egy kis vendégszoba kivételével, a tágas négy ablakkal 

ellátott iskolateremnek ad helyet. — A gyülekezet, a tervet, nagy 

áldozatok árán sietett is valósítani. Az új díszes, emeletes iskola az 

1852-ik év folytán megépült, ugy hogy az 1853-ban kezdődő tanévet, 

*) COQV. jtv. 238. 1.

37 

a gyülekezet akkori lelkes, fiatal tanítója Németh Ferencz, már ebben 

nyitotta meg. S ezzel a gyülekezet, iskola építő nagy feladadát, e téren 

teljesen befejezte. A második század feladata csak az, hogy az ősöknek 

e szent örökségét, a szelid tudományoknak e felszentelt templomát fentartsa, 

s abban, a prot. felvilágosodásnak Vesta-tüzét nemes buzgósággal 

ápolja folyton! 

1854. jul. 9-én a lelkészlak megvizsgálása s kijavítása újra elrendeltetik, 

azonban a kiküldött bizottság a decz. 17-iki Conventben oda 

nyilatkozott, miszerint a lelkészlak oly megrongált állapotban van, hogy 

a reá fordítandó tetemes javítási költségek daczára sem nyújt reményt 

a huzamosabb használhatóságra. E mellett czélszerütlen építése s egészségtelen 

fekvése miatt, a legegyszerűbb igényeknek sem felel meg többé 

s csak a gyülekezet terheit fogja örökösen szaporítani. Ennélfogva indítványozza 

egy uj lelkészlaknak építését. 

Az indítvány megvitattatván, elfogadtatott, s vele kapcsolatban 

határoztatott, hogy: a költségek fedezésére első sorban szabad adakozás 

nyittatik s a netán még szükséges összeg azután lesz kivetendő. 

Az építkezés feletti felügyelet 1855. febr. 9-én egy választmányra 

bizatott, melybe Rupprech Lajos, Szarka Károly s filiánkint egy-egy 

ember választatott meg. 

A lelkészlak fekvése a templomtól keletre, ezzel és az iskolával 

egy sorban lenni határoztatott. 

Márt. 14-én T. Mesterházy Pál úrtól, az egyházi fundus szomszédságában 

G00 Q öl területet 100 pfton megvásároltatott, melyhez T. 

Rupprecht Lajos ur, vallásos buzgóságától indíttatva 200 Q ölet ajándékozott 

oly formán, hogy ezen terület szintén Mesterházy Pál ur birtokából 

hasittassék ki az egyházi fundushoz, melyet aztán T. Rupprecht 

Lajos ur szomszédos birtokából pótoland neki. 

Az épités ekként foganatosíttatván, az uj, díszes lelkészlak a következő 

185G-ik évben teljesen elkészült, s minden tekintetben felszereltetett. 

Még ugyanazon évben intézkedés tétetett (aug. 31) az iránt is, 

hogy az egész egyházi fundus bekerittessék; továbbá, hogy a tanító 

gazdasági épületei is újból megépíttessenek. E határozatok azonban csak 

a jövő 1857 ik évben foganatosíttattak. 

18G2. aug. havában a lelkész gazdasági épületeit a tűzvész elhamvasztván, 

szept. 1-én elhatározta a Convent, hogy egy uj istálló téglafallal, 

cserép alá, a templom hosszában a lelkészi funduson építtessék, melynek 

költségei a gyülekezet alaptőkéiből fedezendők. E czélra a Bognár-féle 

800 frtos hagyaték fordíttatott. 

18G5. aug. 13. A gyülekezet összes épületeinek külső kijavítása 

elrendeltetett. 1867. april 7-én pedig ezen épületek tömeges biztosítása, 

a templom belseje s a harangok kivételével foganatosíttatott.

38 

XI. Lelkészek. 

Az 1783. május 10-én közgyülésileg megalakult uj nagy-geresdi 

gyülekezetnek első lelkésze: 

1. Tatay Pál volt, ki 1783. junius 15 tői 1787. január 22-ig, szolgált. 

Innen a ns. csói artikuláris gyülekezetbe távozott. Utánna jött: 

2. Horváth Sámuel 1787. május 25-én, több tekintetben méltó 

arra, hogy az utókor tisztelettel emlitse nevét. Annyit tudunk róla, 

hogy 1778—1783 ig Palotán volt lelkész. Itt bámulatos szorgalommal 

összegyűjtötte s megirta a gyülekezet történetét, 1702-től, egészen az ő 

koráig, mely az akkori superintendens Nagy Istvánnak méltán kivivta 

elismerését; ugyanott megépittette az uj diszes teplomot 1780-ban. 

Innen Gyönkre távozván, itt érte a nagy-geresdi gyülekezet bizalma, 

melyet el is fogadott. Tevékenységének Geresden is meghagyta nyomait. 

Mint a soproni alsó egyházmegye jegyzője egy külön erre szánt 

jegyzőkönyvben, roppant szorgalommal és pontossággal megirta nem 

csak Geresdnek, hanem minden, ez egyházmegyében levő gyülekezetnek 

történetét*), Geresdét 1783—1795-ig folytatja. A conventülések jegyzőkönyveit, 

számadásait is, utói nem ért pontossággal s részletességgel 

vezette. Geresdről 1798. Bakony-Tamásiba távozott a keresett lelkész. 

Utóda lett: 

3. Berky Mihály, kit 1798. julius 1-én a simonyi gyülekezetből 

hoztak. Ez az 1801—18Ö2-ik évi insurrekcziónális nemesi seregnél tábori 

lelkész is volt. Geresdről 1805. február 20-án a lovász patonai gyülekezetbe 

távozott. Követte őt: 

4. Halassy Mihály, ki 1805. május 23-án, Áldozó-Csötörtök 

napján iktattatott hivatalába. Előzőleg gyönki, majd soproni magyar 

lelkész s egyúttal a syntaxis tanára volt. O irta meg az 1813-ikévi Superintendensi 

egyházlátogatás alkalmával, midőn ő az egyházmegye esperese 

volt, a gyülekezet történetét, de szintén csak 1783-től kezdve. — Innen 

1818-ban Kis-Péczre távozván**), — utódául 2 

5. Illyés Pál (Edvi) candidátus hivatott 1818. augusztus 13-án. 

Az irodalmi téren utóbb hirnévre szert tevő férfiú azonban Geresden, 

épen irodalmi munkálkodása folytán, — a mennyiben az „1822-ben 

Pozsony szabad királyi városában, nemzeti zsinatra összegyűlt Főtisztelendő 

Papsághoz intézett", „A Catholica Magyar Egyház" czimü, s a 

Tudományos Gyűjteményben közzétett dicsőitő ódája***) miatt, a hivek 

előtt azon gyanúba jött, hogy a katholikus vallásra akar áttérni, — 

teljesen elvesztette hivei rokonszenvét s bizalmát, ugy annyira, hogy 

az 1823. ápril 26-án tartott Convent bizottságot küldött ki a superintendensi 

hivatalhoz, Illyés Pálnak mihamarábbi végleges elmozdittatá- 

*) E jkv. romjai levéltárunkban feltalálhatók. 

**) L. 1822. aug. 13. egyh. lát. jkv. 2. p. 

***) Conv. jkv. 124—27 1.

39 

sát kérve. — A julius G iki Convent pedig, a már kinevezett bizottságot 

az ez évben Palotán tartandó kerületi gyűlésre oly utasítással küldötte 

ki, hogy ott a lelkésznek, még ez év november 1 ig megtörténendő 

hivatalos elmozdítását, feltétlenül eszközölje ki. — A bízottság az aug. 24-iki 

Conventen írásban terjesztette be kiküldetésérőli jelentését, mely szerint 

Illyés Pál a gyülekezetből hivatalosan elmozdittatott, s hivatalát 1823. 

szeptember 8-án elhagyni kénytelenittetett. — Utánna a gyülekezet a 

nagy-barati lelkészt: 

6. Kiss Józsefet hívta meg, ki 1824. virágvasárnapján tartotta 

beköszöntőjét. — Huzamosabb, közhasznú hivataloskodása után, 'a gyülekezet 

közfájdalmára 1841. oktober 3-án 49 éves korában elhunyt s 

oktober 7-én a nagy-geresdi sírkertben eltemettetett. Követte őt: 

7. Pálfy József 1842. pünköst első ünnepén tartva meg beköszöntő 

szónoklatát. Előzőleg mencshelyi (Veszprém m.) lelkész, majd a 

soproni főiskolában a nyelvtani felső osztály tanára. Innen hívta meg 

a geresdi gyülekezet bizalma, melynek ő engedett is. Hivatalát azonban 

tényleg csak a tanév végén, julius elején foglalhatta el, mely idő alatt 

a lelkészi teendőket Varjú József helyettes végezte. — Az a fáradhatatlan 

tevékenység, rendszeretet, mely e nagy férfiút jellemezte, meghagyta 

áldásos nyomait mindenütt a gyülekezetben is. — Az anyakönyveket 

nagy szakértelemmel s ügyszeretettel rendezte s belőlök, 

közel 70 év felhalmozott anyagából, páratlan türelemmel s fáradságot 

nem ismerő szorgalommal betűrendes kivonatot készitett.*) Az 1845. 

november 14-iki egyházlátogatás alkalmából terjedelmes jelentést készitett 

a gyülekezet állapotáról. Az érdemekben gazdag lelkész, — miután a 

Gondviselés egy még nagyobb munkára, a kerületi soproni tanitó-képző 

megalapítására hívta fel, geresdi lelkészi hivatalát 1853-ban nov. 3-án 

letette. 

likkor a gyülekezet figyelme, mindjárt az 1854. január 3-án tartott 

(konventben, a dunántúli egyházkerület nagynevű superintendense : 

8. Főtisztelendő Haubner Máté felé fordult, kimondván egyhangúlag, 

hogy lelkészének, a hazafias érzelmei miatt fogságot szenvedett 

főpásztort óhajtja meghívni. A formális választás már február 2-án 

nagy lelkesedés közt, közfelkiáltással meg is történt — s az eredmény, 

tudomásvétel s megerősítés végett a hely. sup. hivatal utján, a legfőbb 

helyre felterjesztetni határoztatott. 

Julius 9-én a megválasztott lelkész felhívja a gyülekezetet, hogy 

megerősittetését, a magas kormánynál, külön felyamodvány által szorgalmazza, 

— mit a gyülekezet készséggel teljesít. 

E folyamodványra deczember 7-én érkezett meg a soproni cs. és 

kir. kerületi helytartóság leirata, melyből a gyülekezet sajnosan értesült, 

hogy Haubner megválasztása nem erősíttetett meg. Minthogy azonban 

a leirat magát Ilaubnert utasította, saját személyében teendő kérvénye- 

O újította meg a Coníirm. anyakönyvet s mind a 3 anyakv. II. kötetei. 1847-ben.

40 

zésre, s miután magán uton tudva volt, hogy e lépés megtétetett, de 

még az eredmény ismeretlen: a gyülekezetnek ismét megmaradt a 

reménye, hogy lelkészét meg fogja nyerhetni. 

Hogy pedig a gyülekezet, addig is, mig lelkészének sorsa eldől, 

egyházi dolgokban hiányt ne szenvedjen, felkérte Pelárgus János segédlelkészt, 

kit Horváth János vadosfai lelkész már az év (1854) elejétől 

fogva, nagylelkűen nélkülözött Geresd miatt, hogy fogadja el itt a 

helyettesi hivatalt, ajánlván neki a stólákon kivül 100 pft. fizetést s 

eddigi szolgálataiért G0 frtot. Ellátását pedig T. Káldy József ur, a 

gyülekezet akkori áldozatkész felügyelője vállalta magára. 

A következő 1855-ik évben, a gyülekezet semmit nem hallott lelkésze 

sorsáról. Oktober hóban a helyettes is távozván köréből, itt ezentúl 

a nemeskéri segédlelkész, Szalay Sándor tartott minden 3-ik vasárnap 

isteni tiszteletet. — Végre deczember 30-án a Convent elhatározza, 

hogy levélben, magától Haubnertől fog tudakozódni az iránt, vájjon 

táplálhat-e még reményt megerősíttetése iránt ? 

Haubner a kérdésre 185G. január 13-án felel, melyben értesiti a 

gyülekezetet, hogy ő, annyi viszontagságok után, melyeken ügye e 

két év lefolyása alatt átment, a megerősítés kieszközölhetésére nézve, 

a gyülekezetet biztos reménynyel táplálni nem meri, de nem is akarja, 

sőt felhívja, hogy hosszas árvasága után, más lelkész választása által, 

nyugtassa meg őt is. 

Azonban a nemes hangú levél nem azt a hatást tette, a mit czélzott; 

sőt viharos lelkesedést kelteit, s a gyülekezet egyhangúlag elhatározta, 

hogy sokszor próbára tett türelmével daczolni fog a huzotthalasztott 

évek egész sora ellen, de reményéről lemondani nem akar, 

annál kevésbé, miután lelkésze ujabban, egyenesen a Felség szine elé 

folyamodott megerősittetésért. Egyúttal a superint. helyettesi hivalaltól, 

helyettes lelkész kinevezése szorgalmaztatott. 

Helyettesül február 3-án Kováts László, kis-péczi segédlelkész 

neveztetett ki. 

Végre ápril. 27-én (1856.). T. Káldy József ur, — mint felügyelő, 

azon várvavárt kedves hirrel örvendeztette meg a gyülekezetet, hogy 

magán uton biztos tudomással bir arról, miszerint a gyülekezet óhaját 

a trón végre meghallgatta s a Haubner megerősítésére vonatkozó iratokat, 

a soproni helytartóság, a helyettes superintendensi hivatalhoz, 

közvetítés végett, már át is tette. 

A hír leírhatatlan lelkesedést keltett s a gyülekezet azon óhajának 

adott kifejezést, hogy rég nélkülözött szeretett lelkészét, már a legközelebbi 

Pünköst ünnepeiben, templomában óhajtaná látni. E végből 

Rupprecht Lajos urat, a kiállított hiványnyal felszerelve, kiküldötte az 

ügy mielőbbi sikeres lebonyolítása végett. És sikerrel, mert már május 

11-én (1856.) Pünköst vasárnapján, a szeretett pásztor csakugyan megjelent 

hivei seregében. 

Maga, a nagynevű főpásztor, a születési anyakönyv II. köt. 54. 1.

41 

a következőket írja: „Miután T. T. Pálfy József eddigi lelkész ur, itteni 

• hivatalát az elébb elmúlt 1853-ik esztendei deczember második felében 

a Sopron városi egyházgyülekezetnél és lyceumban viselendő magyarlelkészi 

és tanári hivatallal cserélte fel: az árván maradt N. geresdi 

evangelikus Gyülekezet l*56iki május 11-kéig, tehát harmadfél esztendeig 

hordozta a pásztor nélkül volt nyájnak viszontagságait. Ezen 

önként vállalt bajai következendő történettel állanak összefüggésben. 

Ilaubner Máté, a Nagy Győr városi ev. gyülekezet lelkésze és a 

dunántuli evang. Egyházkerület Superintendense, egy pásztor levele 

miatt, melyet az 1K48 iki szerencsétlen zavarok között bocsátott ki, 

február 14-én 1H4D. Pozsonyban, katonai hadbíróság által, mint lázitó, 

hat esztendei várfogságra Ítéltetett el. A kufsteini várban töltött másodfél 

év után 18. r )0-ben julius vége felé amnestáltatott ugyan, de mindammellett, 

hogy katonás hadbírói hivatalaitól meg nem fosztották, 

visszajötte után azoktól mégis eltávolítva tartatott policziai fölvigyázás 

alatt Sopronban, még az ítéletben kimondott hat évek régen elmulta 

után is. — A Nagy-Geresdi hívek, t. Pálfy József ur eltávozása után, 

megszánván szenvedő Superintendensőket, egyakarattal elválasztották 

lelkipásztoroknak és példás kitüréssel bevárták a kormánynak harmadfél 

évig késedelmeskedett engedelmét, mely vég're be is következett oly 

formán, hogy május 11-én 1856. Pünköst vasárnapján a Nagy-Geresdi 

lelki nyáj és uj pásztora, Istennek szent lelkétől meghatva ülheté meg 

összeköttetésének örömünnepét. 

Az igy jött hosszú interregnum idején át az egyházi eljárásokról 

föltalálhatott jegyzetekből egészíttettek ki a lehető pontossággal mind 

a jelen keresztségi, mind a házasultakat és" meghalálozottokat illető 

egyéb anyakönyvek is. 

Haubner Máté s. k. 

mint a n. gere»di ev. gyülekezet lelkipásztora. 

1860-ik évi junius első napján a Kőszeg városában tartott egyházke 

rületi gyűlésben Superintendensi tisztembe visszatétettem. u 

Haubner Máté s. k. 

Midőn a gyülekezet e visszahelyeztetésről értesült, lelkesült örömének 

az által adott kifejezést, hogy az ünnepelt főpásztort a junius 3-án 

tartott Conventbe küldöttség által meghívta. Midőn Haubner, harangzugás 

közt, a templomban megjelent, Patthy István, a gyülekezet nevében 

meleg hangú beszédben üdvözölte. Majd, a főpásztor meghatott köszönete 

után, az egész gyűlés lelkesülten elzengte az ős protestáns éneket: 

„Erős várunk nekünk az Isten". 

A főpásztor ezután még csak rövid ideig, 1861. ápril 14-ig folytatta 

itt áldásteljes működését, a midőn a gyülekezettől szívélyesen 

elbúcsúzván, elfoglalta előbbi helyét, a Nagy-Győr városi gyülekezetben. 

Utóda lett:

42 

9. Trsztyenszky Gyula, előbb bőnyi, majd szendi lelkész. 

Hivatalát Geresden 1861. junius 24-én foglalta el. Kitűnő szónok s jeles 

egyházi iró volt. Egyes nyomtatásban megjelent beszédeit, a szónoki 

irály művészi kezelése jellemzi, melyhez a Gondviselés által jeles ékesszólással 

is megáldatván, szónoki szereplése, kortársai emlékezetében 

soká élni fog. 1863-ban az egyházmegye bizalma az esperesi hivatallal 

tisztelte meg; majd az egyházkerületi aljegyzőség töltetett be vele. 

Gyülekezetében szép lendületet adott a népnevelésnek s megalapitá 

1863. február 15-én a jótékony „Nőegyletet", mely tovább tiz évnél 

folytatta áldásos működését. 

A jeles lelkész azonban korán el kezdett betegeskedni; gyógyithatlan 

kórbántalmai végre, a férfikor java idejében, 50 éves korában 

sirba vitték a gyülekezet méltó fájdalmára. Meghalt 1884. julius 7-én, 

s híveinek átalános gyásza közt eltemettetett a nagy-geresdi sírkertbe 

julius 10-én. 

Vele, az első század lelkészeinek díszes sora be van fejezve. Az 

utolsó abban a hónapban halt el, melyben a templom, pár hétre rá, 

betöltötte felszenteltetésének első százados évfordulóját 1884. julius 25. 

Már készült is a nagy szónok a kegyeletes ünnepélyhez, melyet ékes 

szólásával bizonynyal felejthetetlenné teendett volna; — de a Gondviselés 

hivta s ő az ünnepi szót gyengébb ajaknak adta át. 

XII. Tanítók. 

A hol templom épül, ott a protestáns szellem megköveteli az iskolát 

is. A prot. egyházi élet csak akkor teljes, ha e kettő karöltve működik. 

A felvilágosodás fáklyáját az iskola gyújtja meg, a templom 

ápolja, emeli magasabbra. — A geresdi uj gyülekezet, hiven az ősök 

szelleméhez, temploma mellett, azzal együtt megépité iskoláját is; a 

lelkészek mellett meghívta tanítóit is. A gyülekezet első tanítója : 

1. Gáncs József volt. A bizalom a soproni főiskolában kereste 

fel, honnan 1783. szent Háromság vasárnapján foglalta el hivatalát, 

beigtatva Perlaky Gábor superintendens által. Hivatalát 1786. oktober 

haváig viselte itt; a midőn a farádi gyülekezet lelkészévé avattatott fel. 

— De mielőtt eltávozott volna, utódjául Sopronból maga hozza le: 

2. Kovács Pétert 1786. november 1-én; ki azonban rovott 

élete miatt, Hrabovszky Sámuel superintendens intézkedése folytán, 

1789. május 15-én a gyülekezetből távozni kényszerült. Eltávozása után: 

3. Molnár Jánost hozták le, mindjárt harmadnap, május 17-én, 

a soproni főiskolából, ki két évvel előbb, a simonyi gyülekezetben, 

hasonló minőségben már működött, de tanulmányai folytatása végett

43 

ismét visszament Sopronba, mely alkalommal az orgonálásban is képezte 

magát. ,.De minthogy tökéletességre nem vihette, kedve pedig fölötte 

nagy volt hozzá, ezért 1791. november 12 én Geresdről ismét visszasietett 

Sopronba." — ' Helyébe Hrabovszky Sámuel superintendens 

intézkedése folytán: 

4. Bellitz Jónás hozatott át Nemeskérről 1792. elején, ki 1799. 

szeptemberig működött itt, a midőn is az antalfai gyülekezetbe lelkészi 

hivatalra szenteltetvén, utódául: 

5. Kiss Pált hozta a gyülekezet Párádról, kit tovább mint félszázadig 

1799 — 1853. tartó hivataloskodása után, a gyülekezet, — elismerése 

s hálája jeléül, a junius 9-iki (1853.) Conventgyülésen, teljes 

fizetésének élvezetében nyugalmazott. 

Az ekkor szervezett helyettes tanitói állásra, a gyülekezet egyhangú 

bizalma: 

0. NémethFeren.czet hivta meg 1853-ban a soproni főiskolából, 

kit az 1855. szeptember 30-án tartott Convent rendes tanítóvá léptetett 

elő az egész tanitói fizetéssel; mig Kis Pál nyugdiját olykép módositotta, 

hogy a terményekben (12 mérő) s készpénzben (50 frt) kiutalt 

évi járulékért, a rendes tanitónál kapjon holtig való lakást, élelmezést 

és kiszolgálást. 

Németh Ferencz a gyülekezet legjelesebb tanitóinak egyike volt, 

ki hivatalát valódi hivatottsággal, széles szakértelemmel s fáradhatlan 

szorgalommal töltötte be. A nagy-geresdi iskola az ő idejében szép 

virágzásra emelkedett s messze földön ritkította párját. 

A jeles tanító azonban a megyei tanlelügyelőségnél hivatalt vállalván, 

1869. november 7-én, a gyülekezet nagy sajnálatára, hivatalát 

letette. — Utódául a gyülekezet: 

7. Horváth József ns. ládonyi tanítót hivta meg 1870. febr. 2., 

ki jelenleg is tanítója az anyagyülekezetnek. 

XIII. Felügyelők. 

A gyülekezet nem kis fokú értelmességének adta tanújelét, midőn, 

az egyházkormányzat sikeresebb eszközlése végett, mindjárt megalakulásakor, 

megválasztotta tisztikarát s ebben első helyen felügyelővé: 

1. Csáfordi Tóth Pált, 1783. julius 20-án. Tóth Pál a közéletben 

is tekintélyes állást foglalt el: Gróf Széchényi Ferencz plenipotencziáriusa 

s a vármegyén Tábla-Assessor volt. — Ez 1790. deczember 11-én elhalván, 

utódául a gyülekezet bizalma : 

2. Berekalji Horváth Józsefet szemelte ki, — szintén Táblai 

ülnök; ki 1790-től 1795. oktober 27-én bekövetkezett haláláig működött. 

— Ekkor a bizalmi állást:

44 

3. Alsó-káldi Káldy Jánosnak ajánlották fel, ki azt, megyei 

alispáni hivatala mellett is, elismerést keltő buzgósággal viselte 1824-ig 

a midőn a kerület bizalma az érdemekben gazdag férfiú felé fordulván, 

egyházkerületi felügyelővé választotta meg. — A közel harmincz évig 

lelkesen viselt hivatalra, az érdemnek osztatlan elismeréséül, utódául fiát: 

4. Alsó-káldi Káldy Józsefet helyezte a kivívott közbizalom, 

ki ez időtől 1823 szept. 19-től fogva, bár 1843 ban az egyházmegye 

is felügyelőjévé választotta, 1860 jun. 3-áig, példás kitartással 's nemes 

áldozatkészséggel vitte szeretett gyülekezetének kormányát; a midőn 

a Convent „hosszas hivataloskodásáért (35 év) 's többször tanúsított 

áldozatkészségeért hálás elismerését nemcsak jegyzőkönyvileg örökíti 

meg, hanem külön hálairatban is kifejezni elhatározta." (Conv. jkv. 291 1). 

Utódává: 

5. Fodor Pál, a Convent eddigi buzgó főjegyzője választatott. 

1860. jun. 10-én, ki hivatalát nagy ügyszeretettel 's tapintatossággal 

viselte 1866 okt. 21-éig. Ekkor helyet engedett a vallásához való hü 

ragaszkodásáról ismert 's szintén köztiszteletnek örvendő : 

6. Szemerei Nagy Jánosnak, ki ugyanazon év decz. 2-án választatott 

meg, de hivatalát csak 1867 jan. 13-án foglalta el. Az ekkor tartott 

Convent megemlékezvén volt felügyelőjének Fodor Pálnak érdemeiről, 

ki már 1839-ben megkezdte egyházi hivataloskodását mint 

helyettes-, 1849—1860-ig mint rendes jegyző, ez időtől fogva pedig- mint 

felügyelő, mely hivatalokban folytonos buzgó munkássága s szakavatott 

tapintatos eljárása által kőzelismerést vivott ki: legmélyebb sajnálattal 

fogadta lemondását, mely által benne, a nyilvános munkatéren egy lelkes 

és szakértő ügybarátot vesztett. Egyszersmind, mig egyrészt legmélyebb 

háláját iránta jegyzőkönyvileg megörökíti, másrészt ragaszkodik abbeli 

reményéhez, hogy a mit benne a hivatalos téren elvesztett, azt a 

munkás férfiúban, mint a gyülekezet ügyszerető köztagjában feltalálandja! 

(Conv. jkv. 387—388 11). 

Az uj felügyelő Nagy János azonban a gyülekezet közfájdalmára 

egy hónapig tartó hivataloskodása után (1867 febr. 12.) elhalálozván, 

a gyülekezet, Rupprecht Lajos ur indítványára a márc. 10-iki Conventen 

közfelkiáltással, nagy lelkesedés közt ismét: 

7. Fodor Pált választotta meg felügyelőjének, ki látva az 

osztatlan hü ragaszkodást, meghatottan fogadja el a benne összpontosult 

bizalom e kitüntető ujabb tanújelét, 's hivatalát folytatja 1870. 

márt. 27-ig, midőn azt, az egész tisztikarral együtt, ismét leteszi a 

gyülekezet kezébe. — A hü munkálkodás elismerését 's a gyülekezet 

háláját egy 15 tagu előkelő küldöttség fejezte ki az érdemekben gazdag 

férfiú iránt. Utódává az áldozatkészségéről ismert: 

8. Rupprecht József választatott" meg 1870 apr. 10-én, ki 

hivatalát 1872 nov. 10-én, nemeslelkü alapitványozás kíséretében letette.

_ 45 

Ekkor a közbizalom, a régóta tiszteletteljes figyelemmel kisért 

áldozatkész egyháztag: 

9. Rupprecht Lajos felé fordult, kit 1872 decz. 1-én egyhangúlag 

a felügyelői székbe emelt; ki gyülekezete iránti hü szeretetének 

mint eddig ugy ezután is évről évre mind hálára keltőbb tanu-jelét adta 

nemes bőkezűsége által. Főkép az iskolák minden évben tapasztalják 

áldozatkész nagylelkű pártfogását. Hivatalát 1881 apr. 3-án a gyülekezet 

minden kérése ellenére 's őszinte sajnálatára, letette. Utódává 

miután érdemei jegyzőkönyvileg megörökittettek, a gyülekezet egyhangú 

bizalma : 

10. Mesterházy Ödönt választotta meg 1881 nov. 6 án. kit a 

templom száz éves évfordulója a felügyelői székben immár ott talált. 

XIV. Egyéb tisztviselők, 

1. Gondnokok. Legelső gondnoka volt a gyülekezetnek : Szemerey 

Sándor, assessor 1793—1791, ki jun. 23 án elhalván, helyt adott 

Káldy Jánosnak 1791 jun. 27—1795- Ez felügyelőnek választatván, 

a megürült gondnoki hivatalt Szarka András vmegyei fiskálisra 

ruházták 1795—1800, amidőn azt önként letette. Utóda idősb Mesterházy 

István lett 1800—1805. — Bükre tévén át lakását, a hivatal 

ismét megüresült melyet aztán Doktorics Pállal töltöttek be 1805. 

Ez a gyülekezetből Dömölkre költözvén, 1807 apr. 5-én gondnoknak ifj. 

Mesterházy István választatott meg. Mivel pedig ez az anyagyülekezettől 

kissé távol lakott, utóbbi időben Simunyák Istvánnal helyettesíttetett 

1820—25. Ezt követte Patthy István 1825 jun. 5—1838-ig 

kinek nyomdokába Doktorics Imre lépett, 1839—1844. febr. 2. 

— Ennek lemondása után Nagy János következett 1844—1856. 

febr. 3. Utóda: Simunyák Antal 1856-ban, ki azonban apr. 13-án a 

gyülekezet köréből eltávozván, helyébe Takáts Károly választatott 

1856 apr. 13—1860 aug. 5. Lemondása után Szarka Károly vette 

át a gondnoki hivatalt 1860—1862 okt. 5. Hivatalát letevén, helyét a 

gyülekezet egyhangú bizalma: Karcsay Sándorral töltöttebe, 1862 

okt. 5—1867 szept 8. kinek lemondása utána figyelem P a 11 hy Sándor 

felé fordult 1867—1870 mart. 27. Ekkor az összes tisztikarral ez is benyújtván 

lemondását, a gyülekezet, midőn előbb volt gondnoka iránti 

köszönetét jegyzőkönyvileg kifejezte volna, a gondnokságra kiválólag 

alkalmas egyént Rupprecht Jánosban találta fel 1870—1875 máj. 

9., ki nek áldozatkészséggel párosult hivataloskodása után: Rupprecht 

József kéretett fel a gondnoki hivatalra 1875—1878.aug. 4-éig. Ennek 

a gyülekezet ügyeiben 16 éven át tanusitott tevékeny részvétéért jegyzőkönyvileg 

köszönet szavaztatván, helye: Németh FerenczczeJ

46 

töltetett be 1878—1882 febr. 12- kinek sikeres működését a gyülekezet 

Rupprecht Olivér kezeibe helyezte át 1882 febr. 12-én. 

.2. Jegyző k : A gyülekezet első jegyzője Ajkay János, gróf 

Cziráky László jogi tanácsosa 1783—1795 okt. 27-ig, bár az ő idejében 

a jegyzőkönyvet rendesen Horváth Sámuel lelkész vezette. — Utódai 

a jegyzői hivatalban, a mennyire az adatokból megállapítani lehet: 

Mesterházy Mihály 1795 okt. 27—1798. Mesterházy István 

1798—1801. Doktorits Pál 1801—1802. Mesterházy István ifj. 

1802— 1810. Csáfordi Tóth Pál 1810—1816. Fejér János 1816— 

1831 febr. 2. Simunyák István (helyettes) 1831-ben. Tamaska 

István 1832—1849. Fodor Pál 1839—49 (helyettes) 1849—1860 jun. 

10. rendes jegyző. Patthy Sándor 1860—1866 okt. 21. Marton 

Kálmán 1866—1869. Doktorits Sándor 1869—1880. Horváth 

József 1880 okt. 3-tól fogva. 

3. Pénztárnokok: a megalakulás évében : Káldy Pál kezdte 

meg a pénztárnokságot 1783-ban, még ugyanazon évben átvette azt tőle: 

Doktorics Sándor 1783—84. Az után ily rendben következtek: 

Patthy Ferencz 1784—1785. Horváth Ádá m 1785—1793, Tamaska 

Ádám 1793—1814 decz. 20. Ezután fia: Tamaska István 1815 

—1844 viselte a pénztárnoki hivatalt „a legnagyobb pontossággal, ekkor 

öreg kora 's főkép szemeinek elgyengülése miatt, miután atyjával együtt 

50 esztendeig fáradozott a gyülekezet javáért, hivataláról lemondván", 

helyébe; Hajas Ignácz választatott 1844—1855. Hajas Gábor 

1856—1866 okt. 13. Rupprecht József .1866 decz. 2.—1870 mart. 27. 

Tamaska János 1870—1881; kinek e téren tanusitott ügybuzgalmáért 

a gyülekezet jegyzőkönyvileg szavaz köszönetet. Takáts Sándor 

1881—1883. Balogh Sámuel 1884-ben átvévén a hivatalt, viseli azt 

ez időben is. 

4. Gazdák: E hivatal, az egyházi épületek feletti felügyelet-, s a 

beszolgáltatott termények kezelése végett szerveztetett 1801 márc. 25-én 

Ezen 10 frt évi fizetéssel összekötött hivatalt megkezdte: N.-Geresdi 

Kis József 1801—1802 jun. 29. N.-Geresdi Fejér János 1802—1807 

jun. 29. K.-Geresdi Doktorics János 1807—1808 nov, 1. (fizetést 

nem fogadott el). N.-Geresdi Szegedy Dávid 1808—1811 márc. 11. 

N.-Geresdi Hántó József 1811—1813 márt. 25. N.-Geresdi H o r v á t h 

János 1813—1816 mart 25. Kis József 1816-ban. Utána ismét: 

N.-Geresdi Hántó József 1816—1823, kinek a gyülekezet, a toronyépítés 

alkalmával tanusitott hasznos fáradozásai elismeréséül 100 frt 

tiszteletdijat szavazott meg 1818 szept. 16). A gyülekezet köréből elköltözvén, 

utódául; K.-Geresdi Tamaska János választatott 1823 

marc. 23 — 1830 apr. 18. Ez után: K-Geresdi Adorján István 

1830—1836. Hajas János 1836—1844. Utána ismét Adorján István 

1844—1846. Utána ismét: Hajas János 1846—1859 jun. 2. Bakó 

Sámuel 1859 jun. 2. — 1861 okt. 13. Böhm Mihály 1861—1862 

jun 22. Mesterházy István 1862—1863 okt. 10. Tamaska János

47 

1863—1866. okt. 21. Feiér Lajos 1867—1869 szept. 12. Szarka 

Sándor 1869 — 1873 okt. 26. Kocsis György 1873—1878 kinek példás 

tevékenysége jegyzőkönyvileg megörökíttetik. Vörös Sándor 

ifjú 1878—1881 jan. 12. Szarka István 1881 jun. 12. óta a jelen időkig 

viszi szép ügyszeretettel a sok időáldozatot igénylő hivatalt. 

XV. Külbirtok. 

A nagy-geresdi gyülekezetnek újra alakulásában igen fontos tényező 

volt a Káldy- és Gerber családok által 1782-ben ajándékozott 

két hold területü földbirtok, amennyiben a szükséges egyházi épületekhez 

megkivántató funclusról többé gondoskodni nem kellett. 

Ezen nemeslelkü adomány volt egyszersmind a gyülekezetnek első 

talpalatnyi földje, hol lábát megvethette. S egyelőre nem is törekedett 

azon, hogy számbavehetőbb külbirtok által biztosítsa fennállását, egyrészt 

mivel a berendezkedés különben is nagyon igénybe vette erejét; 

másrészt pedig, mivel tagjainak hitbuzgó áldozatkészségében elég erős 

élő tőkét tapasztalt, hogy egyházi hivatalnokait tisztességesen eltarthassa. 

Vagyona ez irányban csak lassan gyarapodott 1789. nov. 10-én a 

nagygeresdi községi elöljáróság a kertek felett levő közös fundust felosztván 

az ev. hitközség számára is kimért egy egész telekre eső részt, 

keletről, a második helyen, melynek 2 / 3 -át a lelkész,- y 3 -át a tanitó 

haszonélvezetére engedte át a gyülekezet. 1792 máj 15-én megvett a 

gyülekezet a cséri határban egy darab erdőt 115 frtért, főkép azért, 

hogy faállományából, az iskola javitásához szükséges famennyiség kiállittassék. 

E szerzeményről még 1845-ben Pálfy jelentésében is emlités 

tétetik, azonban már mint olyanról, melynek több évek óta a gyülekezet 

semmi hasznát sem veszi. Az 1813-ban Halasy Mihály lelkész által 

készitett jelentésben „a praedikatori s tanítói házakhoz tartozó veteményes 

és luczernás kertekről" is tétetik emlités; azonban, miután ilyenek 

megszerzéséről a Convent jegyzőkönyve 1813-ig sehol meg nem emlékezik, 

azt kell feltennünk, hogy e kertek, a Káldy- és Gerber-íéle fundusnak,- 

az egyházi épületekhez igénybe nem vett töredékei lehettek. 

A tulajdonképeni l 1 / 2 hold területü házikertet 3844-ben vette a 

gyülekezet Káldy Lajostól, melyet 

2 / 3 részben szintén a lelkésznek, s '/3 

részben a tanítónak bocsátott rendelkezésére. Ezen terület Haubnernek 

1859-ben irt jelentése szerint — „ott hol az uj papház áll, félholdnyi 

földdel szaporittatott," — a megszerzés idejéről s mikéntjéről nem tétetvén 

emlités. 

Az 1861-ben kiállított lelkészi hiványhan mar egy hold külbirtok 

haszonélvezete igértetik oda, melyről a gyülekezetnek 1866. jan. 21-én 

kelt s alább tárgyalandó alapítvány leveléből annyit tudunk meg, hogy

48 

az „az csztörü alatt fekszik s már régebben történt adományozás utján 

jutott a lelkész használatába". Arra nézve azonban, hogy az adományozást 

kinek köszöni a gyülekezet s mikor történt az, sem az emiitett 

okirat, sem a Convent jegyzőkönyve bővebb felvilágosítást nem ád. 

Ezen kivül 1861 ben birtokában volt már a gyülekezetnek l'/ 2 hold 

külbirtok. melyet a tagosztály alkalmával nyert", 

Végül 1861. aug. 11-én, Nagy János r.-szemerei birtokos, s a gyülekezetnek 

utóbb hitbuzgó felügyelője, azon nagy horderejű inditványnyal 

lépett fel, hogy úgy a gyülekezet rendkivüli szükségleteinek 

fedezésére, mint az egyházi hivatalnokok fizetésének javitására szerveztessék 

egy önkéntes adakozás utján létesitendő gyülekezeti közalap. Az 

indítványt a Convent magáévá tevén, bizottságot küldött ki, az e tárgybani 

részletesebb javaslat kidolgozására,- illetőleg az 5000 frtra meghatározott 

s szabad £ijánlat utján öt év alatt befizetendő alap létesítése végett. 

A gyülekezet meghozta a kor igényelte nagy áldozatot fényes 

tanújelét adván ez által annak, hogy benne az ősök áldozatkész szelleme 

folyton él és munkál. 

A munka 1866-ban befejeztetvén, a begyült alap felett a gyülekezet 

jan. 12-én kelt „Alapítvány"levelében" rendelkezik tüzetesen. 

A fontos okmány lényegileg a következőket tartalmazza: 

„Alólirottak, mint az 1866-ik évben a nagy-geresdi ev. gyülekezetnek 

elöljárói és tagjai, ezen soraink által adjuk örök emlékül azon 

alapítványunkat, melynek elhatározása és létrejötte következőkép történt: 

Az 1861-ik év ápr. 15-én Főtisztelendő Haubner Máté superintendens 

urnák gyülekezetünkből történt elköltözése által lelkészi hivatalunk 

üresedésbe jővén: a gyülekezetnek kellemetlenül kelle tapasztalnia, hogy 

hiványát több lelkész, habár kisebb gyülekezetből hivatott is, nem fogadta 

el. Ezen rendellenesség, melynél fogva a nagy-geresdi-, egyébiránt 

fényes és előkelő hírben álló gyülekezetben az egyházi tisztviselők 

fizetése, több másod-, sőt harmadrendű gyülekezetekben létezőnél is 

kevesebb volt, onnét származott, hogy ez utóbbiakban az egyházi tisztviselők 

anyagi állapota a tagosztályok alkalmával számukra kihasított 

birtokrészek által tetemesen javíttatott, mig ez a nagy-geresdi gyülekezetben 

— több fiók egyházakból álló tagozottsága miatt — nem történt. 

Ezen körülményen akarván segíteni, fogadta el a gyülekezet, 1861 

aug. 11-én Nagy János inditványát egy, közadakozás utján létesitendő 

közalapra nézve, melynek összege 5000 frtban, befizetése öt évi egyenlő 

részletben állapíttatott meg. 

A közalap létesítésében legtöbbet fáradoztak s így méltók arra, 

hogy nevük az utókor emlékének is átadassék : 

Rupprecht Lajos az alapítvány pénztárnoka, Nagy János, Mesterházy 

Pál, Fodor Pál, Karcsay Sándor, Patthy Sándor, Szarka Károly 

ßs Lepossa Eajos urak. 

Megállapittatott, hogy az alapítványi tőkéből a lelkészi hivatal

51 

javára 10 hold, a tanítói hivatal részére 5 hold föld vásároltassék. A 

netán fönmaradó tőkének kamatjai a gyülekezet rendkívüli szükségleteinek 

fedezésére lesznek fordítandók. A Szemere által befizetendő 

összegből, azon arányban, mint a hogy az egész összegből a geresdi 

tanító fog részesülni, a szemerei tanítói hivatal is részesülend. 

A közalapra történt adományok eredménye 1863-ban már megengedte 

azt, hogy a nagy-geresdi határban 4 hold föld 880 ftért, 1865- 

ben pedig szintén a nagy-geresdi határban 11 hold 840 Q-öl szántóföld 

2360 frtért o. é. megszereztethettek. 

Pótlólag 1864. máj. 26-án azon határozat hozatott, hogy a nagygeresdi 

gyülekezet, midőn saját maga megerőtetésével egyházi hivatalnokainak 

sorsán áldozatkészséggel segitett, nem akart oly kútfőt 

felállítani, melyből reá s utódaira ujabb terhek származzanak. Ennélfogva 

kinyilatkoztatja, hogy az ezen birtokra esendő bármiféle terheket 

mindig a haszonélvező viselendi. S bár az Egyházkerületnek abbeli 

intézkedését, mely szerint az összes, e határozat hozatalakor már meglévő 

egyházi javadalmakra eső közterhek viselése a gyülekezeteknek 

tétetik kötelességévé, jogosnak elismeri; de hogy ez által jövőben az 

egyház javára szánt alapítványoknál az alapitókat gátolhatnák adományukat 

bizonyos feltételekhez kötni, azt semmiképen el nem ismerheti, 

mert: „provisio hominis tollit provisionem legis." 

Hasonlóképen : alapitói jogunknál fogva meghagyjuk örök időkre, 

hogy ezen földek munkálását a gyülekezet soha el ne fogadja; mert 

mig egyrészt minden ily robot-féie szolgálat már magában véve gyűlöletes, 

másrészt nem is sok köszönet szokott benne lenni. De meg a 

gyülekezet elszórt községekből állván, kivihető sem volna. Ugyanazért az 

alapítvány adományozását inkább egyenesen ezen feltételhez kötjük, és 

rendeljük, hogy azon se egyházi se világi felsőbbség intézkedése változtatást 

ne tehessen ; sőt azon esetre, ha netán a gyülekezet többsége 

bármi ürügy alatt ellenkező határozatot hozna, ez csak saját személyüket 

kötelezhesse. 

Mely okmány örök emlékül, de egyszersmind védelmül: 3 egyenlő 

eredeti példányban: egy a gyülekezeti levéltárba, egy a pénztárba, s 

egy a felügyelőnél letétbe helyezés végett kiadatni s a Convent jegyzőkönyvébe 

is egész terjedelmében bevezettetni határoztatott. (Ez utóbbi 

elmulasztatott). 

Végül a megvásárolt földbirtokra nézve következő rendelkezés 

történik: a Böhm Mihály tói vett 11 hold 840 Q-öl szántóföldből 11 hold 

a lelkészi hivatal —, a Czvitkovicstól vett 4 hold föld pedig a tanítói 

hivatal részére, már ez évi aug. 1-ső napján átadassanak. 

M inthogy pedig a lelkészi hivatal nemcsak az alapítványból neki 

szánt 10 holdat, hanem ezen felül még egy holdat ugyanott megkapott, 

ennélfogva az „Ösztörü" alatt levő egy hold földet a tanítónak átengedni 

s ez által annak 5 hold járulékát ki fogja egészíteni. Végre a

50 

Böhm-féle földekből fenmaradt 8400 CH-öl terület a gyülekezet szabad 

rendelkezésére hagyatott fen. 

Melyről adjuk ezen sajátkezű névaláírásunkkal ellátott alapítvány 

levelünket, hogy szolgáljon örök emlékül s buzdító például gyülekezetünk 

fenállásáig, mely hogy örök időkig álljon és virágozzék ez imaszerű 

forró óhajtásunk 

Kelt Nagy-Geresden, 1866. jan. 21. Fodor Pál felügyelő, Karcsay 

Sándor gondnok, Hajas Gábor pénztárnok, Szarka Károly pénztári 

ellenőr, Tamaska János gazda. Nagy-Geresdről: Bakó Samu, 

Vörös Sándor, Varga György és Ferencz, Kocsis János, Sári József, és 

István, Fejér Armin, Káldy Lajos, Rupprecht József. K i s - G e r e s d r ő 1: 

Szarka Lajos, Péterfy Samu, Várallyai Sámuel, Alapi István. Berekalja 

és Tompaházáról: Tompa József, Seregély Pál, Tamaska 

István, Rúzsa Pál. Pór-Ládonyiak: Kocsis János, Béres István, 

Hidegh István. Mesterháziak: Mesterházy Pál, Mesterházy Sándor, 

Kis Sámuel, Sárosi Pál, Ments Zsigmond, Mesterházy József, Béres 

János szt. györgyi. Csériek: Várallyai Pál, Seregély József, és 

Bálint, Fodor Zsigmond, Bernáth László, Kis Antal, Jánosfaiak: 

Hajba László és József, Varga István, Répcze-Szemereiek: Jugovits 

Lázár, Takáts Sándor, Jugovits Samu, Nagy János, Marton Kálmán, 

Torkos Elek, Fichtner János, Iván Imre, Farkas László. Sajtoskálból : 

Rupprecht Lajos." 

Eddig az adománylevél. A gyülekezet azonban nagylelkűségből 

még azon 840 Q-ölnyi területet is átengedte lelkészi hivatalának, melynek 

haszonélvezetét maga számára kötötte ki; sőt 1884-ben azt hiványilag 

is megerősítette. 

XVI. Hagyományok. 

Anyagiakban szegény ev. egyházunknak mindig biztos élő tőkéje 

volt ugyan híveinek hitbuzgósága, mely el nem fáradó áldozatkészséggel 

hozta meg egy hosszú századon át, évről-évre áldozatát a templom- és 

a népnevelés oltárára: mindamellett a közboldogitás nagy czélját csak 

akkor munkálhatja csüggedetlen kitartással bajban s vészben egyaránt, 

ha sem a mostoha évek sujtoló csapásainak, sem a hivek elhidegülő 

részvétlenségének soha kitéve nem lesz. A független, erős és szabad ev. 

egyház eszméje megköveteli az önállóságot az anyagiakban is. — Kegyelettel 

vesszük tehát tollúnkra azon nemes gondolkozású, áldozatkész 

egyének neveit, kik egyházuk iránt érzett hálájuknak az által adtak 

örökre emlékezetes kifejezést, hogy annak függetlenségét lelkes adományaik 

által előmozdítani igyekeztek. Szép emlék ez, és örök 

A temetőben felállított díszes síremléket romba dönti az idő, letörli a 

felvésett nevet s érdemet róla s a késő századok gyermeke a kegyelet

51 

érzése nélkül bolyong már a beomlott sírhalmok felett, nem tudva, hogy 

ősapái porló csontjai pihennek lábai alatt. De a ki egy gyülekezet oltárán 

is felállítja nevének emlékét, az élni fog örökké, annak nevét a 

hálás unokák a tisztelet s hála meleg érzésével emlegetik mindig. Lélekemelő 

jelenet volna az egy gyülekezetben, hogy midőn az Ur szolgája 

bejegyzi egy-egy elköltözött testvér nevét a halottak gyászos könyvébe, 

ugyanakkor bejegyezhetné őt az élők könyvébe is, az egyháznak kegyelettel 

s hálával őrzött „Emlékkönyvébe". 

Álljon tehát itt ez emléklap azoknak szentelve, kik ide, egyházunk 

iránti szeretetből, maguk irták fel nevüket. 

A nagy-geresdi gyülekezet ezen jóltevői, a j e g y z ő k ö n y v i feljegyzések 

nyomán a következők: 

1. Özv. Kutsera Mártonné 1705. okt. 27. hagyott a gyülekezetnek 

40 frt — krt. 

2. Sáry Jánosné, Horváth Erzsébet (n.-geresdi) 1800. 

mart. 25-én hagyott a gyülekezetnek 

8 frt 30 krt. 

3. Németh Péter (gondnok) 1800. mart. 25. hagyott a 

gyülekezetnek 


4. Németh Sándorné 1817. mart. 25. hagyott a gyülekezetnek 


5. Sárossy József 182G febr. 10. hagyott a gyülekezetnek 100 frt — krt. 

G. Néhai alsó-káldi Káldy Juliánná, néhai n.-alásonyi 

Barcza Sámuel özvegye 1828. aug. 3. hagyott a gyülekezetnek 


7. Iletyei Borbála 1830. decz. 19. hagyott a gyülekezetnek 


8. Horváth György (pór-ládonyi) 1835. apr. 27. hagyott 

a gyülekezetnek 


9. Adorján Györgyné 1840. jun. 21. hagyott a gyülekezetnek 


10. Hornok Mihály (Hegyfalu) 1844. jul. 29. hagyott 



11. Takáts István (püspöki lakos) 1848. apr. 13. hagyott 



12. Néli. Csaplovics Dániel 1855. máj. 28. hagyott a 


1500 frt — krt. 

13. Jánosa Lajos (büki szolgabíró) 1861. jun. 2. hagyott 



14. Néh. Virtsologi Rupprecht János örökösei 1863. 

apr. 26. 


15. Boda Ferencz (ns.-ládonyi) 1863. apr. 26. hagyott 


(J0 frt — krt.

52 

16. Boda Pál (ns.-ládonyi) 1863. apr. 26. hagyott a 


60 frt. — krt. 

17. özv. Bognár Jánosné (szemerei) 1864. jan. 10. hagyott 



18. Szarka Károly 1868. márt. 25. hagyott a gyülekezetnek 

200 frt - krt. 

19. Tóth Pál 1871. febr. 12. hagyott az iskolára 25 frt — krt. 

20. Fodor Pál, elhunyt neje, néhai Vitthnyédi Anna 

emlékére 1872. apr. 14. hagyott az iskolára 


21. Rupprecht József 1872. nov. 10. hagyott a gyülekezetnek 


Rupprecht József 1872. nov. 10. hagyott az iskolára 100 frt — krt. 

22. Pócza Éva (ns.-ládonyi) 1882. febr. 12. hagyott a 



23. Péterfy Zsuzsánna özv. Horváth Józsefné 1882. jun. 

19. hagyott a gyülekezetnek 600 frt — krt. 

Összesen 

4860 frt 30 krt. 

Ezen hagyományoknak nagyobb részét azonban, miután az alapitványozók 

azoknak hovaforditását a legtöbb esetben semmiféle feltételekhez 

sem kötötték: az építkezések által sokszor igénybe vett gyülekezet 

saját czéljaira felhasználta; ugy hogy jelenleg összesen csak 2162 

frt 82 kr. meglevő töke feiett rendelkezik. 

Ezen szabadkezü eljárást ugyan nagy részben jóvá tette a gyülekezet 

az 1861—66-ig önmegadóztatása folytán szerzett 3240 frt értékű 

ingatlan birtokkal: mindazáltal az 1884. jun. 2-án tartott Conventben 

elhatározta, hogy templomának százados emlékünnepét, egy — közadakozás 

utján létesítendő — tekintélyesebb pénzalap által kívánja 

megörökíteni. 

XVII. A gyülekezet munkássága kifelé. 

A nagy-geresdí gyülekezet, míg saját körében az újjáalakulás s az 

egyházi belélet fejlesztésének nagy munkáját végezé: nem zárkózott 

el a külvilágtól sem ; — részvéttel hallgatta meg a hozzá segélyért folyamodó 

hitsorsosok panaszát és segített — mikor tehette — őszinte áldozat 

készséggel. S ez irányban tanúsított munkásságát nem azért 

érintjük e helyen, mintha ez által tükröt akarnánk kezébe adni, melyben 

magát öntetszelegve szemlélhesse; hanem mivel a kép, melyet 

százados múltjáról rajzolni megkisérlettünk, e vonás nélkül nem lenne 

egész. Itt csak azon adatokra fogunk szorítkozni, melyek a conventülésekben 

előfordulván, különben is a nyilvánosság színezetét viselik 

magukon. —

1791. január 23-án a soproni alumniumra gyűjtött s felküldött, a 

gabonában beszolgáltatott adományokon kivül, 38 frt 31 krt. — 1793- 

ban a pesti templom építésére 100 frt, 1795-ben a k e r t a i templomra 

4 forintot küldött. 

1810. oktober 14-én a soproni tanárok fizetésének javítására gyűjtött 

1000 frtnak kamatait évenként felküldeni határozta, addig is, mig 

1812. márt. 25-én az egész összeget az esperességi pénztárnok kezeihez 

nyugta mellett lefizette. — 1847. febr. 2-án a budapesti tébolydára s a 

váczi siketnémák intézetére gyűjtést rendez s ennek eszközlésére bizottságot 

küld ki. — 1841. jun. 12-én a soproni főiskolában felállított 4-ik 

tanszék javadalmazására 500 frtot gyűjtött s azt lefizeti. 

1844. jul. 29-én a „Gusztáv Adolf egylet" segélyezésére 8 frtot 

szavaz meg a convent, s ezentúl odaajánlja e czélra az Advent I. vasárnapi 

perselypénzt. — 

1855. máj. 28-án a Sopronban felállítandó tanitóképezdére közadakozást 

rendel el a maga körében. 

18G0. aug. 5-én a kerület által a szt. lőrinczi (most bonyhádi) 

iskola segélyezésére megajánlt 600 frtból, a reá eső részt szívesen 

elfogadja. — Nov. 4-én a Széchényi szoborra küld 32 frt 60 krt. 

Az 1860. évben a gyülekezet ez irányú munkásságát átveszi az 

okt. 7-én szervezett: 

1. Gyülekezeti gyámintézet, melynek elnökévé Mesterházy 

István választatott. — A gyámintézet az általa eszközölt jótékony-czélu 

gyűjtésekből 1862. márt. 23-án Nemeskérnek „azért, hogy hajdani édes 

anyja iránti szeretetét az elszakadt leány kimutassa" — 20 frtot; ugyanekkor 

a soproni képezdének szintén 20 frt segélyt oszt ki; az esperességi 

alapot pedig 10 frttal gyarapítja. — 1868. márt. 25. a soproni tápintézetre 

20 frt, a tanitóképezdére 10 frt 65 krt küld. 1871. okt. 1-én 

a soproni főiskolára 89 frt 90 kr. segélyt gyűjt s szolgáltat át. — 1882 

jun. 18. A „Gusztáv Adolf egylet" 50 éves jubileumára az e. e. e. 

Gyámintézet adományához 37 frttal járul. Ezenkívül a Gyámintézet 

irányában is évről-évre teljesítette — tehetségéhez képest — samaritanusi 

kötelességét. 

A helyi gyámintézet munkájában 1863. febr. 15-től híven osztozott: 

2. A „nőegylet", mely 11 évi fenállása alatt (1874. decz. 13-ig) 

490 frt 94 krt gyűjtött s ebből 265 frtot részint a budapesti prot. árvaház, 

— a soproni tanítóképezde — s egyes szűkölködő gyülekezetek 

segélyezésére stb. fordított, részint a Gyámintézet szabad rendelkezésére 

bocsátott; a többit saját gyülekezete, temploma, iskolája gyámolitására 

használta fel. — Ezen áldásos egylet Szarka Károlyné elnök buzgó 

vezetése alatt működött s azon remény biztat bennünket, hogy a félben 

hagyott munkát, rövid idő múlva, el nem fáradó áldozatkészséggel 

fogja folytatni ismét.

XVIII. Filiák s fiók gyülekezetek. 

Az 17^3. ápril. 10-én megalakult nagy-geresdi új gyülekezet 

mint fentebb érintve volt, akként jött létre, hogy több egymáshoz közeleső 

községek evang. lakossága szövetkezett egy közös gyülekezet szervezése 

végett. Ezek között három: Nagy-Geresd, Nemes-Ládony és 

Répcze-Szemere a 17. század elejéig magok képeztek egy-egy önálló 

gyülekezetet, templommal, lelkészekkel s tanitókkal ellátva. — Azonban 

mire a József-féle ,,Türelmi rendelet" 1781 vége felé megjelent 

s az újra szervezkedést megengedte, a közel egy századig tartó teljes 

elnyomatás s az ez alatt szenvedett mindennemű zaklatás, üldözés 

annyira elgyengitette a hiveket erőben és számban, hogy a megkivánt 

száz család köztük összehozható többé nem volt. -— Ezért utalva voltak 

ők is a szövetkezésre. 

Az egyesült községek anyaegyházkép Nagy-Geresdet jelelték 

ki, részint mivel leginkább központon fekszik, részint pedig, mivel a 

Káldy és Gerber családok itt ajánlották fel az egyházi épületekhez 

szükséges fundust. 

A nagy-geresdi új gyülekezetet tehát a következő községek 

szövetkezete hozta létre : 

1. Nagy-Geresd, mint anyaegyház. Itt épült fel, az elvett 

helyett, az új templom, iskola. Ez a gyülekezet központja. Ide járnak 

el a hívek templomba; ide jártak el gyermekeik is, közel 90 éven át, 

iskolába s egy részök ide jár most is. — Lakossága köznemesség s 

jobbágyság, kik a megalakulás idejében az Alsó-Iváldi Káidy és Gerber 

családokat ismerték földesuraiknak. Nagyobbrészt evangélikusok. 

Az alig 150 lélekből álló kath. fiókegyháznak birtokában van itt jelenleg 

az a templom, melyben 1717-ben Tatay István evang. lelkész, utolszor 

szolgált. — 

2. Répcze-Szemere, a 16. században önálló anyaegyház, templommal 

s lelkészekkel. — Még 1716-ban is meg van temploma, lelkésze 

és tanítója. A szájhagyomány szerint, a mit a tények is igazolnak, itt 

többször elvették az evangélikusoktól a templomot, s többször vissza 

is foglalták. Hogy azonban 1716 után mikor vették el tőlük végkép, 

arról hiányoznak a közelebbi adatok. — A „Türelmi Rend." után, 

Szemere újra feltámadt, de már annyira elgyengülve, hogy csak tanitói, 

állást szervezhetett s ezt is csak 1800-ban. Ekkor jun. 8-án, a Nemes- 

Kérett tartott szeniorátusi gyűlés elé a végett folyamodék, hogy „nem 

rég fogadott" tanítójának engedtessék meg a tanítás s egyéb a mesteri 

hivatalhoz tartozó funkcziók végzése. — Iskolát, tanitólakkal 1812-ben 

épített s 1851-ig valószínű . az szolgált tanitóhelyül. 1803-ban a helység 

közepén egy kőtornyot emelt haranglábnak, melyen 80 fontos harangja 

ma is megvan. — 

1850-ben egy igen nevezetes örökség birtokába jutott, amennyiben 

néh. özv. Bognár János né végrendeletileg 800 pft. készpénzt

oo 

s szép nagy házat hagyományozott neki,"mely kényelmes tanitólakást, 

tágas tantermet s egyéb mellékhelyiségeket szolgáltat neki. — 

A vele adott tágas szép belteleken épitett aztán a szemerei filia 1851- 

ben egy csinos imaházat is. Az emiitett nemeslelkü nőnek e 

nagybecsű hagyománya teszi képessé a számban cs erőben — sajnos! 

egyre fogyatkozó szemerei fíliát arra, hogy 1800-ban szervezett tanitói 

hivatalát ma is fentarthatja. Özv. Bognár Jánosné dicső emléke élni 

fog e gyülekezetben örökké s nevét hálával veszi ajkára a legkésőbbi 

utód is. — 

A gyülekezet birtokában jelenleg egy hold szántóföld is van. melynek 

haszonélvezetével a tanitó díjazását egészíti ki; fél hold már 1803-ban 

birtokában volt. 

Tanitói a következők voltak: 

1. Pőcz Mihály 1800—1803. 

2. Bán István 1803—1810. (Cséri születésű) 

3. Pőcz Mihály (másodízben) 1810—1833. 

4. Erdős Márton 1833—1836. 

5. Kucsán József 1836—1837. 

6. Lóth Ferencz 1837—1868. 

7. Csery Ferencz 1868—1871. 

8. Buza János 1871—1875. 

9. Garab József 1875—1877. 

10. Molnár Sándor 1877-től mai napig. 

3. Jánosfa és Csáford. E két község, mely összesen is csak néhány 

evang. családot számlál,- a templomépitők közt nincs ugyan említve, de 

tény, hogy abban részt vett, valamint 1787-ben a harangokra is adakozott. 

— Azóta folyton részt vesznek a gyülekezet mindennemű terheiben 

s megfelelőleg jogaiban is. 

Múltjára az 1716-ból közölt tanúvallomás dérit némi világot, melyből 

annyit megtudunk, hogy Jánosfán „midőn pápista plébános volt, 

akkor lutberanus mesterek is voltak, kik a plébános engedelméből szolgáltának". 

— 1797 aug. 13-áról van róluk ismét egy adatunk, melyszerint 

a megirt időben egy 109 l / 2 fontos harangot készíttetnek, szintén 

Joh. G. Kochel harangöntővel, s a harang árát 93 frt 46 krt. kifizetik. 

— Uj haranglábat 1844 körül állítottak, melyen tulajdon — s nem közös 

— harangjok ma is megvan. 

4. Csér. Mindjárt a megalakuláskor csatlakozott a szövetkezethez, 

részt vett a templomépítés munkájában, s azóta minden terhekben. A 

lakosság köznemesekből áll; gyermekeik ma is a nagy-geresdi anyagyülekezet 

iskolájába járnak, melynek fentartási terheiben arányosan 

részt vesznek. Harangjok közös a katholikusokkal. 

5. Kis-Geresd, az anyagyülekezet közvetlen szomszédságában; 

vele eleitől fogva híven osztozott minden munkában. Lakossága régi 

köznemesség, mely kevés kivétellel evangelikus. Saját harangja van. 

6. Xemes-Ládony. 1717-ig rendezett anyaegyház, templommal,

56 

lelkészekkel és tanítókkal. Sorsa a nagygeresdi régi gyülekezetével 

közös. Miután templomát elvették, régi fénye, dicsősége elhomályosult. 

Midőn közel 70 évi szenvedése után 1783-ban hamvaiból feltámadt, az 

ős erő már meg vala törve s mint egyszerű társ, nyújtotta szövetségre 

jobbját a régi bajtársnak,- a megifjult Nagy-Geresdnek. Azóta sorsa 

ismét ezével azonosult: maguk egy templomba, gyermekeik egy iskolába 

jártak 80 éven át. — Csak a két utolsó évtizedben kezdi ismét ,.régi 

fényét visszakapni/' 

1863 január havában ugyanis Boda Pál igazán nemes-lelkű 

i{ive, vérszerinti örököst a gondviselés nem adván neki — halálos ágyán 

elhatározta, hogy örökösévé: a nemes-ládonyi fiókgyülekezetet teendi 

Ez a hitbuzgó, prot. szellemű férfiú, a nemes-ládonyi gyülekezet életében 

egymaga, korszakot alkotó forduló pontot idézstt elő. Nevének 

őrök időkre biztositotta emlékezetét, mely népének hálás szivébe kegyelettel 

lesz bevésve mindig. Boda Pál hagyott a gyülekezetnek egy 

derék házat, szép tágas belső fundussal s 12 hold 764 • öl (1600 • öles) 

külső birtokot, melyet testvére, Boda József, követve a nemes példát, 

3 hold 674 • öl fekvőséggel gyarapitott,- ugy, hoyy a nemes-ládonyi 

fiókgyülekezet a két nemes testvértől csak ingatlan külbirtokban 15 hold 

1438 • öl (1600 • öles) vagyont örökölt. E szép örökség lehetővé tette, 

hogy a gyülekezet régóta táplált forró vágyát valósíthatta: iskolát szervezhetett. 

Nem is késett a munkával. Már 1864 szept. 12-én megnyitotta 

iskoláját a Boda Pál házában, melybe — egyelőre ideiglenes 

minőségben — képesített tanítót állított. Ezután elismerésre méltó áldozatkészséggel 

sietett törleszteni azokat a terheket, melyek örökségén 

még fen voltak. Majd 1871-ben véglegesen, az egyházmegye jóváhagyása 

mellett, szervezte a rendes tanítói állást. A következő' 1872. évben pedig 

a szent ügyhez méltó kitartással, saját erejéből egy díszes iskola 

felépítéséhez fogott. Álljon itt, a gyülekezet hálájának jeléül, azon áldozatkész 

egyének neve, kik a törekvő gyülekezetnek kész szívvel 

nyújtottak segélyt a népnevelés templomának fölemelésében. Az épülő 

iskolára adakoztak: ifj. Rupprecht János 50 frt., Rupprecht Lajos 25 

frt., Bakó György 5 frt., Patthy Sándor 10 frt., Káldy József 20 frt., 

Rupprecht József 25 frt. 

A diszes iskola felépülvén, a szükséges taneszközökkel felszereltetett. 

A homlokzatán emelt toronyba — miután a katholikusok a közös 

harangok iránti, igényeiket kielégítették — végre a gyülekezet 1879- 

ben 468 frt 60 kr. költséggel, Seltenhofer Frigyes soproni harangöntővel 

egy szép harangot állíttatott, melynek árát saját körében, önkénytes 

adományokból gyűjtötte össze. 1880 decz. 22-én a törekvő gyülekezet 

egy „Harmonium" beszerzését határozta el, mit 1881. márt. 

30-án 102 frt költséggel valósit. 

Ugyanezen évben a gyülekezet ismét szép örökség birtokába jutott, 

amennyiben néhai Pócza Éva a gyülekezetet tette vagyonának 

általános örökösévé. Bár a hagyaték öröklési igényekkel lőn megtá-

57 

madva, mégis 532 frt 73 kr. érték tisztán megmaradt a gyülekezet tulajdonában. 

Ujabban pedig néh. özv. Horváth Józsefné, szül, Péterfy 

Zsuzsánna hagyományozott neki 200 frtot. 

Tanitói a következők voltak: 

1. Horváth József 1864—1870-ig. 

2. Kovácsics Sándor 1870—1871-ig- 

3. Bodor Sándor 1871—1877-ig 

4. Nagy Lajos 1877— a mai napig. 

7. Berekalja és Tompaháza. A két, közvetlen szomszédságban 

levő fiók gyülekezet 1717-ig Nemes-Ládonynak volt filiája; 1783-ban 

azonban, hajdani anyaegyházával együtt, csatlakozott Nagy-Geresdhez. 

Azóta osztozik jogaiban és terheiben. Gyermekei 1870-ig az anyaegyház 

iskolájába jártak, ekkor azonban, a tőszomszédságában levő Pór-Ládonynyal 

szövetkezve, közös iskolát emeltek ez utóbbi helyen s azóta ott 

iskoláztat. Mindkét község lakossága nagyobbrészt régi köznemesség, 

mely közül tiszteletre méltó erények által fényesen emelkedett ki, az 

egyháza iránt mindig áldozatkész nemes Káldy — és Patthy uri család. 

— A két fiók gyülekezetnek van 1 hold rétje, s egy közös harangja. 

8. Pór-Ládony, hajdan szintén Nemes-Ládonyhoz tartozott, mig 

a templom elvesztése után, 1717-ben reá is az elnyomatás 65 éves éjszakája 

borult. Ez óta fájdalmas megadással tűrte sorsát, mignem a 

József-féle „Türelmi rendelet" szelidebb hangjára eszmélni kezdett s 

letörölte szeméről a szenvedés könnyét. Építette a templomot, iskolát 

s vallásszeretetét az ős időkből áthozta az ujabb korba is. Jobbágyi 

kötelezettségei mellett, Istenének is hiven szolgált. — Az uj idők felhívó 

szavára ő is készséggel meghozta áldozatát a népnevelés oltárára. 

— Megépítette iskoláját. E munkájában hathatósan támogatta 

Rupprecht Lajos ur, ki 900QÖ1 telket adományozott iskolahelynek, 

ezenkívül több ezer téglát s készpénzben is 60 frtal segélyezte. Idősb 

Rupprecht János ur, Sopronból, 100 frtot, ifj. Rupprecht János ur 

S.-Kálból, 50 frtot, Rupprecht József ur, Nagy-Geresdről, 50 frtot adott 

az iskolaépítés szükségletei fedezésére. Az épület 2300 frtba került, 

melynek nagyobb részét az egyesült három fiókegyház önerejéből szerezte 

be. Az iskola 1871. ok tob er 1-én adatott át a nevelés 

ügyének. Első tanítója volt a leány gyülekezetnek Bernáth Sándor, 

ki azonban állását rövid idő múlva elhagyván, követte őt még ugyanazon 

év november 23-án Kovácsics Sándor, volt nemes-ládonyi ideiglenes 

tanító, kit a gyülekezet egyhangú bizalma hivott meg, s ki e 

bizalomnak mai napig is megfelel. 

1877. márt. 29-én szerzett a buzgó gyülekezet egy harmónium ot 

85 ftért, melyet a hivek között a tanító gyűjtött s melyhez maga is 6 

frttal járult. 

1881. febr. 16-án részint önkéntes ajánlatok folytán összejött gabonából, 

részint pénzen vásárokból: takarékmagtárt alapított;

58 

a magtár vagyona ma: 21033 liter gabona és 20 frt készpénz; ez utóbbit 

ifj. Rupprecht János ur adományozta. 

1882. évben Rupprecht Lajos ur 170 frt 61 krt adományozott tanszeralapra. 

Ezenkivül több izben adományozott kisebb-nagyobb összegeket, 

melyek az iskolapénztárba folytak. A fentjelzett magtárhoz is 

adott 12 mérő gabonát. 

Rupprecht Viola kisasszony pedig vallásos szüleinek erényeit követve, 

1883-ban 33 becses uj könyvvel az iskolai könyvtár alapját tette 

le. Legújabban a gyülekezet özv. Horváth Józsefné, szül. Péterfy Zsuzsánna 

végrendelete folytán, 200 frt örökségnek birtokába jutott. 

9. Mesterháza, Sajtoskál. E két községet azért kell egyelőre 

együtt emlitenünk, mert sorsuk — a nagy-geresdi anyagyülekezethez 

való affiliáltatásukat illetőleg — a múltban közös volt. A templomépités 

idejéből Sajtos-Kálra vonatkozólag hiányoznak ugyan a közelebbi adatok*); 

azonban Mesterháza eleitől fogva buzgó részt vett minden munkában, 

— közelebbről a templomépités költségeihez, a teljesített munkán 

kivül, 254 frttal járult. — Mégis a templomépitési engedélyt kérvényező 

— fentebb elősorolt—községek szövetkezetéből „némely silány okok (?) 

miatt" kimaradt. Ezen okok alatt, az adatok után alig lehet mást gondolnunk, 

mint két-három család vonakodását, kik továbbra is a Nemes- 

Ivérhez való tartozandóság mellett nyilatkoztak. Ekközben 1786. aug. 8-án 

a Helytartartó-Tanács egy rendeletben meghagyja, hogy minden községnek 

valamely anyagyülekezethez kell beosztatnia. Midőn ennek foganatosítását 

Saághy főbíró e helyen felülvizsgálta, már nem lévén 

annyi ideje, hogy Mesterházán és Sajtos-Kálban személyesen szerezzen 

közvetlen tudomást a dolgok állásáról, Sopronba visszatérvén, útközben 

Mesterházy István ügyvédtől kérdezte meg az affiliáltatás ügyét. Ez 

esetleg épen a Nemes-Ivérhez szitó párthoz tartozván, Nemes-Kért vallotta 

Mesterháza és Sajtos-Kál máterének, holott épen őt kérte fel legközelebb 

az érdekelt két község közönsége, hogy „módját keresné, miképpen 

hogy ők Nagy-Geresdhez affiliáltassanak." E hűtlen eljárás 

végtelen bonyadalmakra s kellemetlenségekre adott okot. Ugyanis 

Mesterháza, két család kivételével, s egész Sajtoskál tényleg szakított 

Nemeskérrel; kötélezettségeit e gyülekezet s lelkésze irányában nem 

teljesítette, hanem Geresden vállalt terheket s nyert jogokat. A minek 

viszont az lett a következménye, hogy a nemes-kéri felügyelő Prusinszky 

József 1787. jan. 13-án a lelkész nevében panaszt emelt a megyén ellenök. 

A megye „bévett szokás szerint" deputációt küldött ki vizsgálatra, 

mely relációjában, az érdemes főbíró előzetes jelentése folytán kénytelen 

volt konstatálni, hogy miután a szóban levő községek törvényesen sem 

N. Geresdhez, sem Bükkhöz nincsenek kapcsolva, tehát Nemes-Kérnek 

jogai irányukban teljesen érvényesek. — Ennek folytán Illésházy István 

megyei főjegyző megküldi Nemeskérnek az 1787. apr. 3-án tartott megyegyülés 

jegyzőkönyvi kivonatát, mely a bepanaszolt két községet 

a követelt járulékok kifizetésében elmarasztalja. A végzés Mesterháza 

*) A teinplomépitésre 16 frt adott.

59 

és Sajtoskálra nézve lesújtó volt, nemcsak mivel reményeikben kellett 

csalódniok, hanem mivel „ily formán már három részre kénytelenittettek 

fizetni, t. i. a pápista plebánusnak, a nemeskéri és nagy-geresdi prédikátoroknak". 

Az ügy ezen állapota sok izetlenséget idézett elő minden 

oldalról; ugy, hogy Tóth Pál nagy-geresdi felügyelő, a zaklatott két 

filia nevében 1788. aug. 10-én uj kérvénynyel sürgette a megyénél a 

kellemetlen ügy mielőbbi végleges elintézését, 10 pont alatt sorolván 

fel az indokokat, melyek a Nagy-Geresdhez való csatoltatást 

támogatják. 

A „N. vármegye urai, nem tudni, mi okra nézve" 1789 jul. 1. valamennyi 

evang. lelkészt a megyéből „Sopronba felczitáltak", hogy ott 

részint élőszóval, részint okmányokkal bizonyítsák ,,a dolgaikat." 

Ezúttal meggyőződést szerezvén a megye arról, hogy Mesterháza és 

Sajtoskál a nagy-geresdi templomépitésben tényleg részt vett*) s egy 

két egyén kivételével már rég óhajtotta a hozzá való törvényes affiliáltatást, 

— 1790 május 19 én Kramarits szolgabíró, Artner Farkas, 

assessor, s Várallyay György, ord. fiskális jelenlétében Mesterházán 

investígácziót tartatott, melyről midőn a szolgabíró a jun. 24-én tartott 

„Generális gyűlésen" megtette jelentését, — „determináltatott, 

hogy a mesterházi és sajtoskáli evangélikusok a nagygeresdi 

eklézsiához tartozóknak esmértessenek," Ezzel 

a sok súrlódásokra okot szolgáltató ügy végre befejeztetett. A két fiókgyülekezet 

azóta híven megmaradt Nagy-Geresd mellett. 

Mesterházának lakossága régi köznemesség s nagyobb részben 

evangelikus. — Mint fiókgyülekezetnek, a régi időkben , egy hold erdőbirtoka 

is volt **). Úgyszintén ez időből (1790) egy hold szántóföldről 

is tétetik említés. Jelenleg van a fiókgyülekezetnek 2500r] öl szántóföldje 

s 3000 frt. tőkéje, melyből 2000 frtot. özv. Horváth Józsefné, — 

szül. Péterfy Zsuzsánnától örökölt 1885-ben. — A kőtornyon függő 

harang közös tulajdon. 

10. Szent-György, a nagy-geresdi anyagyülezethez korán 

csatlakozott. S bár Vasmegyében van, a miért is az urai-ujfalui gyülekezethez 

kellett volna affiliáltatnia, — mindazáltal N. Geresdhez kapcsoltatott, 

„azzal nyervén a szt. györgyiek", hogy az oda való róm. 

kath. fárához két sopronmegyeí helység: Damonya és Chernelháza; 

— Beő-hez pedig (Sopronmegye) Goór (Vasmegye) van affiliálva. 

A szent-györgyi fiókgyülekezettel kapcsolatban, mely csak néhány 

családot számlál, megemlítjük, hogy újabban Damonya és Chernelháza, 

mint diaszporra (szórvány), szintén Nagy-Geresdhez csatoltatott. 

*) 1. a templomépit. végszámadást. 

*») 1. az 1631. cgyh. látog. fentebb küzült jkvét.

60 

XIX. Népesség. 

A nagy-geresdi gyülekezet népességi viszonyait, amennyiben a 

kezünk közt levő adatok megengedik, a következő táblázatos kimutatásban 

összegezzük : 

Év 

Nagy- 

Geresd 

Család 

Lélek 

Rópcze- Jánosfa- 

Szemere Csáford 

Család 

Lélek 

Család 

Lélek 

Család 

Csér 

Lélek 

Kis- 

Geresd 

Család 

Lélek 

Nemes 

Ládony 

Család 

Lélek 

-ö 

Lélek 

'JO 

y> 

Berekalja 

Tompaháza 

Pór- 

Ládony 

Családi 

Lélek 

T3 

a 

00 

0 

Lélek 

~cS 

Ó 

Lélek 

Család 

a> 

•J 

a 

9 

2 N 

cá a 

M 09 

0 : 0 

S 

2 S 

M ® 

© N 

•Z M 

M 

h|:0 

1782 33 37 30 18 40 51 26 235 

1790 47 208 38 177 11 45 31 135 25 132 44 183 52 225 26 112 28 131 12 65 5 28 319 1441 

1794 47 222 38 184 17 78 30 120 30 155 46 205 54 228 23 108 27 144 13 71 8 36 333 1561 

1808 4321653 217 14 74 31 117 23 104 41 178 55 221 26 111 24 114 8 40 4 22 322 1414 

1814 57i265 37 196 19 91 36 143 26 124 52 231 57 248 21 106 27 140 4 22 4 23 340 1589 

1821 5026646 210 15 66 33 138 28 142 56250 55 251 23 116 30 140 1 3 3 24 343 1620 

1830 60306 46 221 18 88 34 141 29 153 58 266 66 275 23 128 26 125 3 7 4 24 367 1733 

1845 70l350 59 236 18 96 44 163 31 166 65 276 62 289 35 167 31 147 9 34 6 30 430 1954 

1880 80 301 26 154 20 86 39 149 43 155 69 276 73 341 50 211 35 133 18 76 7 31 460 1903 

dec.31. 

Mesterháza 

Sajtos- 

UI 

TS n 

Sz.- 

Gynrgy 

Damonya 

Ezen adatok szerint, —• melyeknek hitelességét nincs okunk kétségbe 

vonni — azt a szomorú tényt vagyunk kénytelenek konstatálni, 

hogy a nagy-geresdi gyülekezet népessége, az újabb időben nemcsak 

hogy nem szaporodik, sőt aggasztó módon fogy. Főkép R. Szemere 

és Mesterháza mutat fel e részben határozott hanyatlást, amennyiben 

az első, 35 év alatt majdnem felényire apadt, mig az utóbbi, 90 év 

alatt összesen csak 2 lélekszám szaporodást tüntet fel. — Maga Nagy- 

Geresd is, mig a század első felében, lassan bár, de folytonosan emelkedett, 

— addig az utóbbi 50 év alatt hanyatlott. Csupán Berekalja- 

Tompaháza és Pór-Láaony mutat fel lassú, de fokozatos emelkedést 

Ez általános hanyatlás okát annál kevésbbé tudjuk megmagyarázni, 

mivel a lakosság, egészben véve elég jó módú, s így a nélkülözés s 

nyomor népírtó ostromának kitéve nincs s mivel — mint a számok beszélik 

— a családalapítási hajlam a népben nem hiányzik. — 

XX. Anyakönyvek. 

Az anyakönyvek a gyülekezettel egyidejüek. Mind a három anyakönyvet 

megkezdette a gyülekezet első lelkésze Tatay Pál és pedig: 

1. a születési (keresztelési) anyakönyvet 1783 jun. 18-án; 2. az esketési 

anyakönyvet 1783, aug. 1-én; s 3. a halotti anyakönyvet 

1783, .? — Ez utóbbi azonban 1787 jun. 24-ig nagyon hiányosan vezettetett, 

amennyiben a közbe eső négy év alatt összesen csak 78 halott, 

van bejegyezve. Az anyakönyvek eredményét a lefolyt századról: 

1783—1884 ig bezárólag, a következő táblázatban állítjuk röviden össze:

61 

•H 

© 

fc 

bfl 

© 

b 

« x a-. 

Z X>

62 

Legtöbb születés volt az egész század alatt 1876=95; legkevesebb: 

1832=46; legtöbb esketés: 1806=31 pár; legkevesebb; 1814=4 pár. 

Legtöbb haláleset: 1805=136; legkevesebb: 1824=31. 

Ezek szerint a születési esetek 1668-al múlják fölül a halálozásokat. 

Ez a különbözet 227-el több, mint 1790-ben a gyülekezet összes népessége 

volt; vagyis: a létszámnak a lefolyt század alatt legalább meg 

kellett volna kétszereződnie; holott tényleg csak 462-v el emelkedett 

s igy a kivándorlásra 1206 lélek esik. 

Az anyakönyvek I. kötete, mind a három egybekötve, terjed 

1783—1846-ig; a születési anyakönyv II. kötete (külön) terjed 1847—1884-ig 

bezárólag; a III. kötet 1885-ben nyittatott meg. Az esketési anyakönyv 

II. kötete (külön) kezdődik 1847-ben s még soká használható lesz. A 

halotti anyakönyv II. kötetéről is ugyanaz áll. Végül: a konfirmándusoknak 

is van külön anyakönyvük 1847 óta ; 1885-ben pedig a „Házassági 

eskütételre elbocsáttattak", — az „Áttértek" anyakönyve s egy 

külön betű sor os anyakönyv nyittatott meg. 

XXI. Kormányzat. 

A gyülekezet tisztikara: a lelkész, felügyelő, gondnok, jegyző, 

pénztárnok, gazda, ezeken kivül a filiák s fiókgyülekezetek al-gondnokai 

(u. n. exactorai) s a tanitói kar. — A gyülekezet ügyeit, a lelkész 

s felügyelő ikerelnöklete alatt intézi a convent, mely itt a közgyűlés 

jellegével bir. — Külön szervezett egyháztanácsa (Presbytériuma) 

a gyülekezetnek nincs; minden ügyet a convent intéz el, melyben a 

gyülezetnek minden teherviselő tagja tanácskozási s szavazati joggal 

bir. — A költségvetést a fő-gondnok készíti el, ő veti ki 1828 

febr. 17. óta a filiák s fiókgyülekezetekre esendő évi járulékot s 

ellenőrzi annak pontos beszolgáltatását. A kivetést beszedik az algondnok, 

kiktől a pénzbeli járandóságot átveszi a pénztárnok, a terménybelit 

a gazda. Számadásukat, a főgondnok jelenlétében, felülvizsgálja 

egy, évről-évre kinevezendő számvizsgáló bizottság, melynek elnöke 

a felügyelő s hivatalból tagja a lelkész. — Minden egyházi évi 

járulék beszolgáltatása — egy, még 1798 okt. 8-án hozott s 1870 máj. 

22-én újra megerősített conventi végzés szerint -— nov. 1-én történik; 

midőn a tiszti-dijak tételei is pontosan kiegyenlíttetnek. — A 

gyülekezet anyagi ügyei jó rendben vannak, — hátralékok csak csekély 

mennyiségben s ritkán fordulnak elő. —

Függelék. 

E czim alatt még néhány pontot sorolunk fel, melyek bár szorosabban 

a történethez nem tartoznak, — méltók arra, hogy róluk e 

helyen megemlékezzünk. 

1. 1792 febr. 12. óta létezett a gyülekezetben egy „alumnusiintézmény", 

melynek czélja volt: szegény árva gyermekeknek eltartása 

s nevelése a részvét könyördományaiból. Ez időben három elhagyott 

szegény gyermek élvezte a gyülekezet édes anyai gondoskodását, 

kiknek meg volt engedve, hogy a templom ajtajában perselylyel 

állhattak s a fenntartásukra szükséges segélyt igy gyüjthették össze a jószívű 

adakozóktól. — Hogy ez intézmény meddig állt fen, s mikor szűnt 

meg, az adatokból nyomára nem akadtunk. Óhajtandó volna, hogy 

ismét életbe lépjen, — mert szegényeink, árváink most is vannak. 

2. A nagy-geresdi gyülekezetben főpásztori egyházlátogatás 

többször tartatott. Az elsőt (nem említve az 1714-kit) teljesítette 

Nagy István superintendens s szt. lőrinczi lelkész 1795 aug. 16-án. 

A másodikat 1813 okt. 21-én Kis János superintendens s soproni 

lelkész, mely Répcze-Szemerében is külön ülésben történt meg. — A 

harmadikat 1822 aug. 12-én szintén Kis János; a negyediket 1830 

jun. 7-én ismét Kis János. 

A főpásztori egyházlátogatást pótolni volt hivatva az 1845 és 1859 

jun. 7-én (amaz Pálfy József, ez Haubner Máté idejében) teljesített e s- 

peresi egyházlátogatás. 

3. Kerületi gyűlés Nagy-Geresden 1805 apr. 24 és 25-én tartatott 

először; 1842 jul 11-én pedig másodszor. Egyházmegyei-közgyűlés 

azonban— sorrend szerint —úgy a múltban, mintáz ujabb időkben, számos 

esetben tartatott. 

4. 1817 márt. 23-án, gyülekezetünk évkönyveiben eddig példátlan 

eset történt: a templom sekrestyéje ismeretlen tettesek által feltöretett 

s szentségtörő kezekkel kiraboltatott. A pénztárládából 180 frt. 54 krt. 

raboltak el. 

5. 1832 febr. 12-én határozta meg a Convent a gyülekezeti 

hivatalos pecsétnyomó czimerét és szövegét: Horgony, felette 

nyitott biblia „Evang." bemetszéssel, feljebb az évszám 1832; e felett 

összefogott két kar, mint a szeretetteljes szövetkezés jelképe, végül a 

mindenttudás (látás) jelvénye; egészben kifejezve a hit, remény és szeretet 

eszméit; a körülírás szövege: „A nagy-Geresdi evang. gyülekezet 

pecsétje".

64 

6. 1860 febr. 2-án a Convent kinyilatkoztatja, hogy az 1859 szept. 

1-én kibocsátott „N y i 11 parancsot" (Pátens) nem fogadja el s 

határozatát — mihez tartás végett — az egész egyházmegyében körözteti. 

7. A gyülekezet százados múltjában eddigelé egyetlen egy esetet 

találunk, midőn a Convent, a gyülekezet egy tagja iránt, önkormányzati 

hatalmának egész szigorát volt kénytelen alkalmazni. Az ide vonatkozó 

1860 máj. 6. conv. jkv, 1 pontja igy szól: „Ami pedig Sz. S. urat illeti 

reá nézve azon határozat hozatott: Mivel a nevezett úr, többszöri kiengesztelő 

barátságos felszólitások után is a rendet felzavarni akaró 

kifogásokkal és megtagadásokkal válaszolt s bennünket kész-akarva a világi 

hatóság közbenjárásárakivánt terelni: annál fogva a gyűlés azt végezte, hogy 

ő érte magáért a világi törvényes utat semmi esetre sem kisérli meg, 

hanem a nevezet urat, azon becsületes, buzgó hivek sorából, 

kik egyházi tartozásaikat teljesiteni külső kényszer 

nélkül is kötelességüknek tartják — ezennel kizárja 

s az illető exactornak meghagyja, hogy jövőre tőle az egyházi 

fizetéseket ne kérje. Egyszersmind rendeltetett, hogy azon összeg, mit a 

gyülekezet helyett Sárvárott kifizetett s a gyülekezetnek oda ajándékozni 

akart, tőle el ne fogadtassék". 

8. 1860. máj. 20-án a „legnagyobb magyar'' Széchényi István 

emlékezetét gyászistenitisztelettel szentelte meg a gyülekezet. Haubner 

nagyhatású szónoklatát 500 példányban kinyomatta s részvét-felirat kíséretében 

— 12 díszpéldányban — megküldte a gyászoló családnak. A 

befolyt jövedelmet pedig a „Széchényi szoborra" ajánlotta fel a gyülekezet. 

— A tolmácsolt részvétről 25 év múlva is megemlékezvén a nagy 

magyar hálás fia, gróf Széchényi Béla, az 1885 -ben megjelent „Széchényigyász" 

czimü fényes emléklapot, viszonzásul megküldte gyülekezetünknek. 

9. 1881. máj. 15-én a gyülekezet egykori szeretett lelkésze Főtisztelendő 

Haubner Máté nagynevű superintendens elhunyta alkalmából, 

megható gyászünnepélyben fejezte ki az elhunyt főpásztor iránt 

érzett háláját s kegyeletét. A lelkészlak falába illesztett diszes márvány 

emléktábla által örökítette meg azon nevezetes éveket, melyeket körében 

töltött s melynek leleplezése képezte az ünnepély központját. — 

Az emléktábla felállíttatását, a gyülekezet volt áldozatkész felügyelője 

Rupprecht Lajos úr, tartotta fen magának. 

10. 1883 nov. 11-én megünnepelte a gyülekezet, méltó részvét 

mellett, Luther négyszázados születési emlékünnepét. 

11. 1884. jul. 25-én pedig megünnepelni óhajtotta temploma 

száz éves fenállásának örömünnepét; azonban boldogemlékezetü 

lelkészének, Trsztyenszky Gyula urnák váratlanul bekövetkezett 

szomorú elhunyta miatt az öröm ünnepély megtartása 1885 

jul. 26-ára haiasztatott, amely alkalomra a gyülekezet száz éves múltjának, 

ß fogyatkozásokkal megirt története i^áanyomatni határoztatott. 

fsten kegyelme legyen a k kor4s*jyS az után is örökrevelünk.

TÖRTÉNETE j I

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?