TÖRTÉNETE j I

42
9. Trsztyenszky Gyula, előbb bőnyi, majd szendi lelkész.
Hivatalát Geresden 1861. junius 24-én foglalta el. Kitűnő szónok s jeles
egyházi iró volt. Egyes nyomtatásban megjelent beszédeit, a szónoki
irály művészi kezelése jellemzi, melyhez a Gondviselés által jeles ékesszólással
is megáldatván, szónoki szereplése, kortársai emlékezetében
soká élni fog. 1863-ban az egyházmegye bizalma az esperesi hivatallal
tisztelte meg; majd az egyházkerületi aljegyzőség töltetett be vele.
Gyülekezetében szép lendületet adott a népnevelésnek s megalapitá
1863. február 15-én a jótékony „Nőegyletet", mely tovább tiz évnél
folytatta áldásos működését.
A jeles lelkész azonban korán el kezdett betegeskedni; gyógyithatlan
kórbántalmai végre, a férfikor java idejében, 50 éves korában
sirba vitték a gyülekezet méltó fájdalmára. Meghalt 1884. julius 7-én,
s híveinek átalános gyásza közt eltemettetett a nagy-geresdi sírkertbe
julius 10-én.
Vele, az első század lelkészeinek díszes sora be van fejezve. Az
utolsó abban a hónapban halt el, melyben a templom, pár hétre rá,
betöltötte felszenteltetésének első százados évfordulóját 1884. julius 25.
Már készült is a nagy szónok a kegyeletes ünnepélyhez, melyet ékes
szólásával bizonynyal felejthetetlenné teendett volna; — de a Gondviselés
hivta s ő az ünnepi szót gyengébb ajaknak adta át.
XII. Tanítók.
A hol templom épül, ott a protestáns szellem megköveteli az iskolát
is. A prot. egyházi élet csak akkor teljes, ha e kettő karöltve működik.
A felvilágosodás fáklyáját az iskola gyújtja meg, a templom
ápolja, emeli magasabbra. — A geresdi uj gyülekezet, hiven az ősök
szelleméhez, temploma mellett, azzal együtt megépité iskoláját is; a
lelkészek mellett meghívta tanítóit is. A gyülekezet első tanítója :
1. Gáncs József volt. A bizalom a soproni főiskolában kereste
fel, honnan 1783. szent Háromság vasárnapján foglalta el hivatalát,
beigtatva Perlaky Gábor superintendens által. Hivatalát 1786. oktober
haváig viselte itt; a midőn a farádi gyülekezet lelkészévé avattatott fel.
— De mielőtt eltávozott volna, utódjául Sopronból maga hozza le:
2. Kovács Pétert 1786. november 1-én; ki azonban rovott
élete miatt, Hrabovszky Sámuel superintendens intézkedése folytán,
1789. május 15-én a gyülekezetből távozni kényszerült. Eltávozása után:
3. Molnár Jánost hozták le, mindjárt harmadnap, május 17-én,
a soproni főiskolából, ki két évvel előbb, a simonyi gyülekezetben,
hasonló minőségben már működött, de tanulmányai folytatása végett