statusgyülések - MEK

15
az erdélyi cath. status soha törvényesnek nem tekintett, sőt
inkább benne egy oly közeget látott, mely autonomiáok néiktllözketővé
tételére volt életbe léptetve; — egy ilyen intézménynek
kijavításához mü nem járulhatunk; de nem is vezetne
ez czélboz, miután azon bizottmány hivatali tekintélyekből
van egybe állítva, és a politikai fluctiatiókból folyó változásoknak
kitéve, — ugy, hogy hiányzik benne az állandó alap, melyen
egyházi, iskolai és alapítványi ügyeinket már valahára
biztosan, czélszerüen és maradandólag, ugy a hogy kell, rendeznünk
lehessen; — hogy a catholikus bizottmány nem bir
magában ily állandó alappal, annak szomorú példáját a közel
mult évtizedben leginkább tapasztaltuk, midőn a kir. főkormányszék
feloszlatásával ezen bizottmány is feloszlott, és a
catholicus ügyek feletti rendelkezés és intézkedés egy testületre
ment át, mely nem állott kizárólag csak catholikus tagokból,
és a mely idő alatt még az is megtörtént, hogy alapitványaink
— rendeltetésök ellenére — más vallásuaknak adományoztattak,
és hogy azok vallási érdekeinktől eltérő czélokra
való felhasználása komolyan elpróbáltatott, azt nem is említve,
hogy vagyonunk kezelése, érdekeink felügyelete igen gyakran
más vallású és vallásunk iránt nem mindig a legjobb indulattal
viseltető egyének kezeibe, vagy legalább befolyása alá került;
— de nem is szüntetheti meg azon bizottmány tagjainak megszaporítása
a fennforgó bajokat, mert nem képes felébreszteni
az erdélyi catholikusokban azon testületi szellemet és összetartást,
mely egyedül alkalmas arra, hogy a köztünk uralgó közönyt
megszüntesse, és bennünk közügyünk iránt érdekeltséget keltsen*
Különben, Felséges urunk! nincsen is erre szükség, meg
vannak nekünk törvényes közegeink, melyek egyházi, iskolai és
alapitványi ügyeink elintézésére szükségeltetnek, és csak Felséged
kegyelmétől függ, hogy vagyonúnknak a kincstári kezeles
alól kezünkre kiadattatása által megnyissa előttünk azon magasztos
pályát, hol egyesült erővel eszközölhessük vallásos és
erkölcsi életünk felvirágzását egyházunk díszére, és Felséged
dicső trónjának támogatására, melyet Szt. István Apostoli királyunk
a vallás és erkölcsiség maradandó oszlopaira fektetett, és
a melyet Felségednek dicső elődei is hatalmassá tettek.