statusgyülések - MEK

314*
hivatali ég társadalmi állásunk vagy kedves hitrokonaink bizalma
folytán ma itt összegyültünk, hogy az erdélyi püspöki megyének
nagyfontosságú ügyei felett tanácskozzunk és egyetértő akarattal
oly határozatokat hozzunk, melyek annak anyagi és szellemi
javára szolgáljanak.
Gyűlésünknek szent és magasztos czélja van, ezen czélnak
eredményes előmozdítása jótétemény az egyházra, jótétemény a
hazára és annak közművelődésére, mely az erdélyi katholikusok
mindenkori óhajtásának és törekvéseinek szem elől soha el nem
tévesztett tárgyát képezte.
Történelmi példákkal nagyon fényesen lehetne azt az
igazságot illusztrálni, hogy a katbolicismus Erdélyben is mindenkor
a vallásosság, a magyar nemzetiség, a magyar közművelődés
dicső hordnoka és terjesztője volt, szüntelen arra törekedvén,
hogy bivei nem csak a katholikus élet és tiszta erkölcsökben
kitűnő hivők, hanem királyuk és hazájuk iránti odaadó szeretétben
igaz hazafiak is legyenek.
De minek a példákra való hivatkozás? A katholicismus
egész élete Erdélyben, hosszá századok lefolyása alatt, hangosan
bizonyit a tétel igazsága mellett és bizonyitani fog jövőben is
szakadatlanul, mert a katholicismusban rejlő isteni erö mindig
érvényesíteni fogja magát és azért nincs és nem is lesz az er
délyi püspöki megyében buzgó katholikus sziv, mely midőn
egyházához hiven és tántoríthatatlanul ragaszkodik: ne tanúsítana
egyszersmind szeretetet és önfeláldozást magyar hazája iráut,
melyet teljes szivéből trónusában és kunyhójában nagynak és
dicsőnek óhajt.
Ezen igazságnak élénk tudata lelkesit és felemel engem
is, midőn az erdélyi püspöki megyének minden tiszteletre méltó
jeles képviselőit a pUspöki székhelyen ma komoly tanácskozásra
egybegyűlve látom és az Ur Jézus Krisztus legszentebb nevében
üdvözölhetem. Ünnep ez reám nézve, mely bátorít és vigasztal,
bogy a gyenge vállaimra nehezedő főpásztori kötelességeket
azon odaadással igyekezzem teljesíteni, melyet a kedves katholikus
hivek tőllem méltán megvárhatnak.
Legyen Istennek segitő szent kegyelme és áldása ez évi
gyűlésünkön, melyet ezennel megnyitottnak nyilvánítok.
A nagy lelkesedéssel fogadott megnyitó beszédre világi
elnök úr ö nagyméltósága válaszol, köszönetet mondva a kegyes
főpásztornak buzdító és lelkesítő szavaiért, kiemeli, hogy a Sta