Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika (Tanulmányok)
Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika (Tanulmányok)
Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika (Tanulmányok)
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
18<br />
VADAI ISTVÁN<br />
szitu ációt. Amikor a kisaim a Mazsolát nézték a tévében, megkérdezték, hogy<br />
a rendező bácsi miért csinálta a mesét fekete-fehérben. És nem nagyon értették,<br />
hogy azért, mert akkor még nem volt színes tévé. <strong>Tinódi</strong> azért használ ön rí me -<br />
ket, mert ez a kor szokásos, mindenki által elfogadott rímtechnikája, <strong>és</strong> azért<br />
nem használ látványos tiszta rímeket, mert akkor még nem volt színes tévé.<br />
Ha mentegetni akarnánk <strong>Tinódi</strong>t, mondhatnánk, hogy ő még a szóbeliség<br />
<strong>és</strong> az írásbeliség határmezsgyéjén áll, verstechnikája még az orális ha gyo mány -<br />
hoz igazodik, s ez a kezdetleges technika tűnik Szenci Molnár számára oly ne -<br />
vet ségesnek. De <strong>Tinódi</strong>nak semmi szüksége nincs arra, hogy mentegessük. És<br />
nem azért, mert az oralitás <strong>és</strong> írásbeliség határmezsgyéjén állna. Nem is ott áll,<br />
hiszen minden verse akrosztichonos, vagyis minden versét írásban k<strong>és</strong>zítette<br />
el. Jól beszélt latinul, hiszen több akrosztichonját latinul fogalmazza, a Zsigmond<br />
király <strong>és</strong> császár krónikáját Thuróczy János Cronica Hungarorumából <strong>és</strong> Antonio<br />
Bonni Rerum Ungaricum Decadeséből fordítja, széphistóriát szerez Guido da<br />
Co lumna Historia Destructionis Troiae című művéből. Deákos műveltségű szerző,<br />
aki a XVI. század többi deákos szerzőjével teljesen azonos módon szed versbe<br />
bib liai szöveget, történeti munkát, mitológiai tárgyú elbeszél<strong>és</strong>t. Nincs okunk<br />
rá tehát, hogy <strong>Tinódi</strong>t az orális költ<strong>és</strong>zethez közel, vagy legalábbis a XVI. század<br />
his tó riásének-szerzőihez képest közelebb helyezzük el. Sőt, éppen <strong>Tinódi</strong> az, aki<br />
hi he tetlenül korán, már 1554-ben eljut a kor legmodernebb médiumáig, a<br />
nyom tatott kötetig, <strong>és</strong> majdnem teljes életművét egységes kompozícióba szer -<br />
vez ve juttatja el olvasóközönségének. Éppen az a feltűnő, hogy mennyivel elő -<br />
rébb jár, mint a műfaj többi alkotója. Éppen hogy nem a primitivitás, hanem<br />
egyenesen a prozmus jellemzi.<br />
Érdemes kiemelni Szenci Molnár idézett bírálatából, hogy ő meg sem említi<br />
<strong>Tinódi</strong> nevét. A <strong>régi</strong> <strong>magyar</strong> énekek <strong>és</strong> a históriás énekek kifejez<strong>és</strong> a teljes XVI. szá -<br />
za di mezőnyre vonatkozik, <strong>és</strong> azért szoktuk <strong>Tinódi</strong>val összekapcsolni, mert<br />
őt te kintjük a históriás énekszerzők reprezentatív példájának. Jegyezzük meg<br />
gyor san, hogy rímel<strong>és</strong> tekintetben nem is <strong>Tinódi</strong> <strong>Sebestyén</strong> a legerősebben<br />
vala-va lá zós szerző. Valkai András műveiben jóval erősebben jelentkezik ez a<br />
rím tech nikai megoldás. 3 Könnyen lehet, hogy Szenci Molnár nem is a Cronica<br />
alapján foglalt állást, hanem Heltai Cancionaléját forgatta gyakorta. <strong>Tinódi</strong> pro -<br />
z musa – vagyis az, hogy versei már igen korán, szerzői névvel megjelölve<br />
3 Horváth Iván feltételez egyfajta „szekunder <strong>régi</strong>esség”-et, „sajátos mű-orális technikát”,<br />
mely szerint „<strong>Tinódi</strong> Chronicája, Hoffgreff énekeskönyve különös könyvek abban a<br />
tekintetben, hogy írástudó költők orális technikájú, paralelisztikus énekeit tartalmazzák”<br />
(i. m., 197.). Véleményem szerint ez a feltételez<strong>és</strong> sem elsősorban <strong>Tinódi</strong>ra, hanem a<br />
tel jes XVI. századi mezőnyre érvényes, bár némiképpen korlátozottabban, mint azt<br />
Hor váth Iván feltételezi. A középkori orális hagyomány <strong>és</strong> a XVI. századi írott költ<strong>és</strong>zet<br />
kö zötti diszkontinuitással külön tanulmányban foglalkoztam: Szóban kettő – írva négy (Az<br />
ora litás metrikájáról), előadás, MTA Irodalomtudományi Intézet, 2005. június 29.
Change language