Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika (Tanulmányok)

A delectatio nyomai a XVI. századi históriás énekek kiadásaiban 39
létezett – merőben más, mint amit Tinódinál láttunk, ha a fentebb tárgyalt krité -
riu mokra gondolunk (ajánlás hiánya, szerző neve csupán a kolofonban): nem
a szerzői, hanem a kiadói szándék primátusával szembesülünk, abban az
értelemben, hogy a kiadó szubjektív indokai (üzleti szempontok, a közönség
igényei vagy akár a személyes preferencia) szabják meg a kiadvány műfaját,
tematikáját. Erről viszont az olvasó nem értesül közvetlenül: neki csupán a
szöveg marad, amelyről most már senki sem mondja el, hogy „hogyan kell”
olvasni. Még további tematikai tagolást jelent ezen az ellenőrizetlen olvasási
módon belül a történeti és bibliai, valamint ezzel szemben a szerelmi tárgyú
történetek „viselkedésmódja”.
A történeti és bibliai témájú históriás énekek nagy része ugyanis évekkel a
kiadásuk előtt íródott, ám csak elvétve volt köztük korábbi (vagyis 1570 előtti)
nyomtatott kiadás. Ezek az alábbiak: Ilosvai históriája Szent Pál apostol életéről
és haláláról (1564, kiadva: Debrecen, Komlós, 1569, RMNy I. 265), Valkai
András: Genealogia historica regum Hungariae (1567) és a Bánk bán (1567), Kákonyi
Péter Sámson-históriája (megjelent 1554-ben a Hoffgreff-énekeskönyvben,
RMNy I. 108.), Szegedi András históriája Jeruzsálem városának veszedelméről
(1553), Nagybáncsai Mátyásnak a bibliai Józsefről szóló históriája (1556) és
Hu nyadi János-históriája (1560), illetve Görcsöni Mátyás-históriája (1567–1568
körül). Vagyis a Heltainé által 1576 után (Heltai Cancionaléját és Chronicáját
követően) kiadott, azonosított és ma példányból ismert 14 történeti és bibliai
his tória-cím közül 10 mű még 1570 előtt keletkezett, de egy kivétellel 9 első
kiadásuk mind 1570 utánra tehető, és vagy debreceni (Komlós András), vagy
kolozsvári (Heltai Gáspárné). A szintén 14 darab, azonosítható és ma pél dány -
ból ismert szerelmi tárgyú széphistória esetében viszont épp fordított a helyzet.
Mindössze három keletkezett a kiadás időpontjánál jóval korábban: István Pál
Volter és Grizeldise 1539-ben, Ráskai Gáspár Vitéz Franciskója 1552-ben, Besenyei
Jakab házaséneke pedig 1562-ben. Első kiadásuk változatlanul 1570 után, Deb -
re cenben vagy Kolozsváron látott napvilágot.
Ez a helyzet két lényeges következtetésre ad alkalmat. Az egyik az 1570-es
kor szakhatár. Az 1570 után megsokasodó népszerű kiadványokról már több -
ször szó esett a szakirodalomban. 10 Én azt szeretném viszont hangsúlyozni,
be fejezése, illetve kiegészítése a többi magyar király történetével addig a pillanatig,
amíg a régi dicsőséges magyar királyság három részre szakadt (Szapolyai János és I.
Ferdinánd).
9 Tulajdonképpen kettő kivételével, mert Ilosvai históriája 1569-ben jelent meg. De a
hasonló korszakhatárok átjárhatósága, képlékenysége miatt, illetve amiatt, hogy szintén
Debrecenben, a Komlós-nyomdában jelent meg, inkább számítható a másik csoporthoz.
10 VARJAS, i. m.; PÉTER Katalin, Papok és nemesek: Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a
reformációval kezdődő másfél évszázadból, Bp., Ráday Gyűjtemény, 1995.