Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika (Tanulmányok)

22
VADAI ISTVÁN
A tematikus osztályozás persze a XIX. századi pozitivista irodalomtörténetírás
sajátja. Joggal vethető fel vele szemben, hogy olyasmire gyel, ami lényeg -
te len, s olyasmit hagy gyelmen kívül, ami lényeges. Efféle felosztás hozta létre
például annak idején Balassi Bálint verseinek „vitézi” csoportját. Ez a meg kö -
ze lítés nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy léteztek-e ezek a tematikus cso -
por tok a XVI. századi írott vagy íratlan poétikákban, s hogy a szerzők valóban
ehhez a felosztáshoz igazodtak-e. Észre kell vennünk, hogy a kor embere szá -
má ra a fenti csoportok mind megfértek a lött dolog kategóriáján belül, és csak a
mo dern szemlélet lát éles különbséget közöttük. Ha arra gyelünk, hogy a vers
mennyire ragaszkodik a történeti valósághoz, és mennyire enged teret a kitalált
ele meknek, akkor észrevehetjük, hogy a három „témakör” három különböző
viszonyt képvisel.
A bibliai tárgyú história a lehető leghitelesebb, hiszen a kor embere számára
a Biblia megfellebbezhetetlen érvényű, feltétlenül igaz volt. A bibliai história tel -
je sen nélkülözi a ktív elemeket, mindenestül igaz. Ennek megfelelően a szer -
zők mindig ragaszkodnak a Szentírás történetéhez, azon nem módosítanak,
leg feljebb az elmondott történet után fűznek tanulságot, morális meg jegy zé se -
ket. A történeti tárgyú história az előző csoporthoz képest már szubjektívebb,
hi szen az eseménysor valóban megtörtént, ám annak az elbeszélése már a le -
jegy ző nézőpontját érvényesíti, csak annyiban igaz, amennyiben a lejegyző he -
lye sen gyelte meg, és adta vissza a történetet. Szándékos és akaratlan hibák,
tor zítások lehetnek benne. A regényes históriák, szerelmi történetek, mesés el -
be szélések még egy fokkal közelebb állnak a kcióhoz. A szerzők ugyan so ha -
sem mulasztják el, hogy írott forrásra hivatkozzanak, ám világos, hogy egy
no vel lisztikus szerelmi történet már inkább tekinthető kitalált eseménysornak,
mint sem valóban megtörténtnek.
Pirnát Antal sokat idézett tanulmánya, a Fabula és história17 úgy állítja szembe
a res gesta és res cta szövegosztályait, mintha azok egymást kizáró dolgok len -
né nek. Korábban láttuk már, hogy Zrínyi és Gyöngyösi fabulákkal keverte, meg -
szín lette és elegyítette a históriát. Az iménti fejlődési sor pedig azt mutatja, hogy
el gondolhatunk egy rendszert, melyben a res gesta az egyik végpont, a res cta a
má sik, a műfajok rendszere pedig a kettő közötti spektrumban helyezhető el. 18
17 PIRNÁT Antal, „Fabula és história”, ItK, LXXXVIII(1984), 137–149.
18 Teljesen ebben az értelemben fogalmaz SZILASI László, „Kiknek bor lelkök” – Tinódi Se -
bes tyén a borfogyasztás hatásairól: a bor minőségéről szóló kritikai beszéd kezdetei a magyar kul tú -
rában, Jelenkor, 2004, 725.: „A história »lött dolog« (res gesta), olyan események pontos
és hihető leírása, amelyek valóban megtörténtek, a fabula viszont kitalált, »költött dolog«
(res cta), teljes egészében a költői lelemény produktuma. Teljesen világos, hogy e két
szél sőséges (s teljes tisztaságában természetesen sohasem létező) véglet között valóban
ki építhető egy bonyolult és árnyalt műfaji struktúra.” Majd a szöveghelyhez tartozó láb-