Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika (Tanulmányok)

20
VADAI ISTVÁN
Lényeges különbséget látok azonban Gyöngyösi és Zrínyi história-fo gal ma
kö zött. Zrínyi ugyanis nem méri saját munkáját a históriás ének ha gyo má nyá -
hoz, nem viszonyítja magát Tinódihoz, és úgy vélem, hogy eposza nem is te -
kint hető a históriás ének műfaji fejleményének. 9 Ő ezen a helyen egy szerűen
tör ténelem értelemben használja a história szót. A lött dolog az, amitől el tér, ami kor
Szu limán halálát dédapja kezének tulajdonítja. Vagyis költői mó don ala kítja a
tör ténetet: módosítja, megváltoztatja a valóságot, ktív tör té ne tet te remt. A te -
rem tő képzelet bukkan fel Szenci Molnár latin–magyar szó tárában is. 10 A história
nála nom distinkcióval nem pusztán lött dolog, hanem meglött dol gok nak em lé -
kezete.
Gyöngyösi ezzel szemben nem a megmásításra, a módosításra helyezi a
hang súlyt, hanem a kiegészítésre, közbenvetésre, „akik nélkül is a história […]
való sága végben mehetett volna”. Gyöngyösi história szava itt magát a verset
jelenti, ilyen értelemben használja az idézett rész is, verses históriácskámnak nevezi
művét, de talán még beszédesebb, hogy Tinódi históriás énekeivel állítja szembe
el járását. Tinódi neve itt metonimikusan magát a históriás ének műfaját jelenti.
Gyön gyösi a díszes, költői beszédet állítja szembe a dísztelen, költőietlen be -
széd del, a versek együgyűségével.
Az együgyűség szó azonban kissé megtévesztő, mert önkéntelenül is mai
jelen tésében értjük, primitívséget, tanulatlanságot, bárdolatlanságot gondolunk
mögé. 11 Kissé nomíthatja a képet, ha ismét felütjük Szenci Molnár Albert
magyar–latin szótárát, 12 ahol azt találjuk, hogy:
9 Nem tartjuk meggyőzőnek KLANICZAY Tibor érvelését, aki Zrínyi-monográájában
(Zrínyi Miklós, Bp., Akadémiai, 1964; 2., átdolg. kiadás, 82–97.) a magyar históriás énekek
közvetlen hatását igyekszik kimutatni. Konkrét szövegpárhuzamot nem von, párhuzamai
nem históriásének-specikusak, illetve nem históriás énekekből valók.
10 SZENCI MOLNÁR Albert, Dictionarivm Latinovngaricvm […] Item vice versa Dictionarium Vngaricolatinum
[…], Nürnberg, 1604. RMNy 919. A fakszimile kiadást s. a. r. KŐSZEGHY
Péter, a kísérőtanulmányt írta IMRE Mihály, Bp., MTA Irodalomtudományi Intézete,
1990 (Bibliotheca Hungarica Antiqua, XXV).
11 Például: SZAKÁLY Ferenc, Igaz történelem – versben és énekben elbeszélve (Tinódi Sebestyén élete
és életműve) = TINÓDI Sebestyén, Krónika, s. a. r. SUGÁR István, bev. SZAKÁLY Ferenc, Bp.,
Európa, 1984, 41.: „Tinódi énekeit olvasva az a benyomásunk támad, hogy kétségbeesett
erő feszítéssel verssorokra tördelt prózát olvasunk, amelyet nem felemelnek, hanem való -
ság gal lebéklyóznak a fantáziátlan »vala-vala«- és ragrímek. Olyannyira, hogy egyes érté -
kelői – például Acsády Ignác – minden költői tehetséget elvitatnak krónikásunktól. Némi
jog gal, ha azt vesszük, hogy Tinódi verselésének színvonala azokban az énekekben sem
len dületesebb és emelkedettebb, ahol – mint például a bibliai széphistóriákban – az
anya ga már eleve készen állt, s nem kellett bíbelődnie töméntelen név és számadat megverselésével.”
12 SZENCI MOLNÁR, i. m.