Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika (Tanulmányok)

A delectatio nyomai a XVI. századi históriás énekek kiadásaiban 35
Kulcsár Péter ezt a szabadkozást – tudniillik hogy nem bibliai históriákat
és zsoltárokat nyomtatott – Heltai más előszavainak kontextusában értelmezve
(pél dául a Ponciánuséban, ahol azért szabadkozik, hogy nem áll módjában hasz -
no sabb művet kiadni), csupán az olvasó iránti kötelességnek véli. Én máshol
keresném e szabadkozás okát. Egyrészt az 1571-es cenzúrarendelet tény, azt
meg kerülni nem lehet, a szabadkozást erre vonatkoztatva nincs okunk nem
venni komolyan. Másrészt nem világos számomra, hogy Heltainak miért kellene
köte lességből szabadkoznia az olvasó előtt. Mert az olvasó csupán a bibliai
históriák és zsoltárok kiadását várja el, vagy venné jó néven? Vagy mert a ma -
gyar nyelvű nyomtatás feladata Heltai és közönsége szerint a vallásos tárgyú
mű vek kiadása lenne? Már a Cancionalét megelőzően számos világi tárgyú kiad -
ványt adott ki, így (Heltai üzleti vénáját ismerve), ha azok nem lettek volna
sike re sek, nem fogna most újabb világi tárgyú kiadvány nyomtatásába. A ma -
gyarázat szerintem ennél elvibb síkon mozog, és nem a kötelesség, hanem a
meggyőződés áll a háttérben. Egy olyan értékhierachia indokolja, amely Heltai
és protestáns olvasói fejében egyaránt működött, hiszen éppen egy, a magyar
nyel vű protestáns nyelvszemlélet által kitermelt rangsorra utalt. Az érték hier -
archia csúcsán a vallásos kiadványok (bibliai történetek, zsoltárfordítások stb.)
állnak, ezeket követik a históriák, a történeti művek (historia), amelyek hasz nos -
sá gához azért kétség nem fér, és amelyek voltaképpen az át pro tes tan tizált
magyar történetírást hivatottak szolgálni, majd a hierarchia legalján talál ható a
kciós irodalom (fabula), a kitalált költői mesék, amelyek mind szellemi, mind
testi értelemben szemérmetlenek, tehát értéktelenek, és legitimálásuk egyetlen
módja, ha úgy viselkednek, mint valamelyik másik kategóriába tartozó szö vegek
(lásd moralizálás!). Úgy gondolom, hogy inkább ebben a kon textus ban kell
érteni Heltai szabadkozását, amiért nem vallásos tárgyú műveket ad ki – és per -
sze a konkrét, megkerülhetetlen akadály, a cenzúrarendelet kon tex tusában.
A kétféle viszonyulásmód – Tinódié és Heltaié – alapjaiban különbözik.
Egyrészt akár abban is, hogy egyik esetben szerzői, másik esetben kiadói
koncepcióval állunk szemben. Tinódi saját szerzésű énekeinek kiadását rendezi
sajtó alá, és ennek megfelelően (bár a korban némiképp szokatlanul) szerzői
mi voltára, tevékenységének értelmére reflektál. E tevékenység lényege és értel -
me – amint ezt az olvasókhoz szóló ajánlás kifejti – a végvári vitézeknek való
tanulság annak illusztrálására, hogy hogyan és miként kell helytállni és harcolni
a pogány törökkel. 5 Heltai csak kiadója, nem szerzője a Cancionalénak, a kiadás
mo tivációja viszont, a Tinódiétól eltérően, ideologikus – éppen azáltal, hogy
5 Hogy politikai motivációi is voltak a Cronica kiadásának, az más kérdés – a szöveg szint -
jén nem ez jelenik meg (VARJAS, i. m.). Annyiban viszont fontos, hogy nem valamilyen
protestáns ideológia motiválja, mint Heltai esetében, hanem egy teljesen világi, politikai
koncepció.