Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika (Tanulmányok)
Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika (Tanulmányok)
Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika (Tanulmányok)
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
G. CZINTOS EMESE<br />
A delectatio nyomai<br />
a XVI. századi históriás énekek kiadásaiban<br />
A szórakoztatás mint szándék értelemszerűen kapcsolódik a mindenkori<br />
popu láris irodalomhoz. Ez a kapcsolódás viszont korántsem volt mindig<br />
ennyire ma gától értetődő. Mi több, épp a XVI. század <strong>magyar</strong> irodalmi gon -<br />
dol ko dá sá ban sokáig nem volt helye a csupán a szórakoztatás-gyönyör köd -<br />
tet<strong>és</strong> szán dé ká val fellépő irodalomnak. Ide máris fogalomtisztázás kívánkozik:<br />
a szó ra koztatás-gyönyörködtet<strong>és</strong> fogalompár ebben a formában sohasem for -<br />
dul elő XVI. századi irodalomelméleti fejteget<strong>és</strong>ekben, ez a párosítás a kor társ<br />
irod a lom történ<strong>és</strong>z visszavetít<strong>és</strong>e. A két szó voltaképpen az irodalmi mű nek<br />
ugyanazt a lehetséges funkcióját írja körül, más „hangszerel<strong>és</strong>ben”: a gyö nyör -<br />
köd tet<strong>és</strong> a latin poétikai kézikönyvekben leírt delectatio többé-kev<strong>és</strong>bé pontos<br />
magya rítása, azaz az irodalmi mű (szándékosan anakronisztikus kife je z<strong>és</strong>sel élve)<br />
esztétikai él ve zete, amely a horatiusi dulce, a kellemesség tulajdon sá ga révén<br />
érhető el. A szó rakoztatás ugyanennek a tulajdonságnak a jóval pro fanizáltabb,<br />
elméleti meg alapozottságtól mentes megfogalmazása, funk cióvá „redukálása”.<br />
Ugyan akkor ez az irodalmi műnek az a funkciója, amely az irodalomelmélet<br />
története során a XIX. századig mondhatni soha nem sze re pelt önmagában úgy,<br />
mint az iro dalom mibenlétének egyetlen oka <strong>és</strong> célja.<br />
Irodalomtörténeti közhely, hogy Horatius óta az irodalmi műnek kétféle<br />
ha tást tulajdonítottak, a gyönyörködtet<strong>és</strong>t <strong>és</strong> a tanítást. Az irodalmi mű egy -<br />
szerre dulce <strong>és</strong> utile, édes (vagyis kellemes, gyönyörködtető) <strong>és</strong> hasznos (vagyis<br />
ne velő, oktató szándékkal rendelkezik), egyszerre kell hasznosnak lennie<br />
(prodesse) <strong>és</strong> gyönyörködtetnie (delectare). 1 E két szándék továbbra is, a közép ko -<br />
1 Irodalmi műről beszélni ebben a korban term<strong>és</strong>zetesen ana kro nisz ti kus; amiről a to -<br />
váb biakban szó lesz, azt mindig a költ<strong>és</strong>zetről, a tragédiáról, az eposzról stb. állapították<br />
meg. Az irodalom fogalmát mégis használni fogom, az írásbeliségre, illetve a különböző<br />
műfajokra vonatkoztatva. A horatiusi elvet kissé általánosítva értelmezték év szá za dokon<br />
át az irodalomkritika képviselői: Horatius ugyanis arról beszél, hogy a köl tő vagy hasz -<br />
nálni akar, vagy gyönyörködtetni, vagy mind a kettőt egyszerre. A két híres-hír hedt hely:<br />
aut prodesse volunt aut delectare poetae / aut simul et iucunda et idonea dicere vitae; illetve: [omni<br />
tulit punctum] qui miscuit utile dulci / lectorem delectando pariterque monendo. A költ<strong>és</strong>zetben<br />
tehát – legalábbis elvben – helye lehet a tisztán csak gyönyörködtető szán dék nak is.<br />
http://www.perseus.tufts.edu/cgi-bin/ptext?doc=Perseus:text:1999.02.0064:card=309
Change language