Multikulturalizmus – orosz zsidók Izraelben - Or-Zse

hullám zajlott le Lengyelországból Ukrajnába. Ebben a régióban széleskörő autonómiát
élveztek a zsidók. 1648-49-ben több tízezer zsidó pusztult el a Hmelnyickij vezette kozák
felkelés során lengyelekkel és jezsuitákkal együtt. Nyugat-Európában már a középkor
derekától napirenden voltak a zsidóüldözések. Ennek és az ismétlıdı kiőzetéseknek az lett a
következménye, hogy megindult a zsidóság kelet felé áramlása. A 17. század után az európai
zsidóság zöme már Kelet-Európában, Lengyelország, Litvánia, Ukrajna és Oroszország
területén élt, ahol sajátos kultúrát, nyelvet és folklórt is teremtett. A 18. századtól az európai
zsidóság körében ébredési, misztikus-messianisztikus mozgalmak indultak, amelyek közül a
haszid törekvések a legjelentısebbek, más csoportok körében viszont az asszimiláció, a
beilleszkedés céljai kerültek elıtérbe. A 18. században a zaporozsjei kozákok által vezetett
parasztfelkelésnek sok zsidó esett áldozatául. Lengyelország felosztása után a legtöbb zsidó
Litvániából és Ukrajnából az Orosz Birodalom fennhatósága alá került, azaz 1798-ra a kijevi
állam leszármazottai által elnyert lengyel területekkel a moszkvai központú Orosz Birodalom
uralma alá került a világ legnagyobb zsidó populációja. 1850-ben kb. 2350000 zsidó élt
Oroszországban, a 19. század végére már kb. 5 millió zsidót tartottak nyilván. A zsidók
növekvı népszaporulatának magyarázata lehet a gyerekkultusz, a magas higiéniai
követelmény- és elvárás-rendszer ill. a vallási elıírások kívánalma.
A 19. és 20. században az oroszországi zsidóság legnagyobb részét lényegében a lengyel, a
litván és az ukrán zsidóság alkotta.
A 19. század végén Oroszországban tömeges programok, zsidóüldözések kezdıdtek. Ezek
egyik oka az volt, hogy a zsidó lakosság számottevı része elhagyta a gettót, és megpróbált
integrálódni a törzsökös népek alkotta társadalomba. Másik oka – inkább már az 1905.
október 17-én megadott elsı (cári) alkotmány körüli idıszakban az, hogy az orosz társadalom
retrográd erıi a pogromokkal rá akartak ijeszteni a hatalomra, a mégoly kezdetleges plurális
változások elleni össznépi tiltakozásnak állítva be a zsidóveréseket és gyilkosságokat. Egy
odesszai gimnazista fiú megrázó visszaemlékezése az 1905-ös orosz pogromról olvasható
Iszaak Babel: „Galambdúcom története” címő novellájában. (Babel, 1986) [18]
„Visszakézbıl ütött meg, összeszorított ököllel. A galamb szétloccsant a halántékomon…. és
új köpönyegemben összeestem az utcán. – Az ı családjukat kéne elpusztítani…. Ki nem
állhatom a családjukat, az emberek csak úgy bőzlenek náluk. Még egyebeket is mondott a
családunkról, de többet már nem hallottam. Ott feküdtem a földön, s a szétlapított madár belsı
része lefolyt a halántékomról, tekeregve csorgott végig az arcomon, a szemembe fröccsent, és
- 23 -