Multikulturalizmus – orosz zsidók Izraelben - Or-Zse

A Szovjetunióban a II. világháború idején (propaganda célból) támogatták egy-két, rendıri
ellenırzés alatt álló nem vallásos zsidó szervezet és a (nem héber, hanem jiddis nyelvő)
kulturális orgánumok mőködését, mindennek azonban Sztálin rémuralma és antiszemita
érzelme egyhamar véget vetett. 1948-ban letartóztatták a háború alatt a Szovjetunió számára
óriási nyugati segítséget szerzı Zsidó Antifasiszta Bizottság valamennyi vezetıjét, és hosszú
hónapokig tartó, kínzásokkal kísért kihallgatások után elítélték, majd 1952. augusztus 12-én
kivégezték ıket. (Gereben,2003 „Engedd el népemet!” Zsidók a háború utáni Szovjetunióban.
Atheneum 2000 Kiadó, Bp., 416 ) [21]
Mőködésbe lépett a politikai leszámolás gépezete a mővészeti életben; az Ahmatova-
Zoscsenko írók ügye Sztálin irodalompolitikájának rémtette. (Gereben, 1989 A müködó
sztálinizmus. Ahmatova és Zoscsenkó „ügye”, Élet és Irodalom, 1989. máj.26.) [22]
Az írók, mővészek megfélemlítése érinti az értelmiség más rétegeit is: 1953-ban letartóztatják
a zsidó vezetı orvosokat. Január 19-én a TASZSZ közleményt adott ki a „kártevı orvosok”
tevékenységérıl (amelyet részben Sztálin fogalmazott meg). Prominens közéleti szereplık
meggyilkolásával vádoltak ıket, valamint azzal, hogy a hadsereg magas rangú vezetıinek,
Konyev, Vasziljevszkij és Govorov marsalloknak (valamint Styemenkónak, a korábbi
vezérkari fınöknek és Levcsenko tengernagynak) életére törnek. Nehéz elkerülni a
következtetést, hogy a Zsukovot és Kuznyecov tengernagyot már évekkel ezelıtt félreállító
öreg diktátor az általa legfontosabbnak tartott parancsnokokat nevezte meg „áldozatokként”,
így Govorov képességeit paradox és kínos módon elismerte azáltal, hogy belekeverte ıt az
ügybe. (Gereben, 2000) [20]
Az 1953. januári események elindítottak egy nagy zsidó menekülési hullámot, hisz a zsidóság
rettegése olyan nagy mértékő volt, hogy egyetlen megoldásnak a menekülés látszott. A zsidók
meg is tették ezt, amikor már lehetett, és elárasztották a világot.
Sztálin nagy nép-áttelepítési akcióinak részeként az Orosz Föderáció kormánya 1930.
augusztus 20-i rendeletével hozta létre Távol-Keleten, Mandzsúria határán a Zsidó Autonóm
Területet, melynek fıvárosa Birobidzsán lett, ahova közel százezer embert települt azokban az
években, köztük az Amerikai Egyesült Államokból érkezett lelkes önkéntesek is, akik késıbb
csak nagy nehézségek árán tudták elhagyni a Szovjetuniót.
A Kaukázusban élı „hegyi zsidók” ellenálló törzsét igyekeztek felszámolni, de nem sok
eredménnyel.
- 25 -