Multikulturalizmus – orosz zsidók Izraelben - Or-Zse

sörözik, vagy szovjet pezsgıt kóstolgat, a kommunista érából származó retró jellegő
plakátok közül is válogathat.
Az orosz származású izraeliek büszkék zsidóságukra, szeretik az új hazájukat, lojálisak
hozzá. Ha héberül nem is beszélnek jól, ezt a témát szavakkal (oroszul) vagy szavak
nélkül is kifejezik, mert számukra ez hitvallás, elkötelezettség kérdése, mely heves
érzelmeket tud kiváltani. „Egy felmérés szerint az 1990-es években érkezetteknek csak a
fele tud egy intenzív héber nyelvő társalgást figyelemmel kísérni, míg 67 százalékuk
olvas, és 72 százalékuk ír héberül. 90 százalékuk azt vallotta, hogy fontosnak vagy
nagyon fontosnak tartja azt, hogy a gyermekeik tudjanak oroszul. Valamennyien elismerik
és vallják, hogy az integrálódásnak fontos feltétele a nemzeti nyelv használata, ezért nagy
intenzitással törekszenek a héber nyelv megtanulására.” (Green, D. B. (2003): A Culture
of their own. The Jerusalem Report 3. November 2003) [41]
Természetesen ez a szív és az ész harca és homeosztázisa, mely nem zárja ki kötıdésüket
az orosz nyelvhez és kultúrához. Sıt ebbe a képbe az is belefér, hogy lelkük mélyén az
orosz olék jelentıs része ma is inkább orosznak vallja magát, mint izraelinek, de ennek az
orosz izraeliségnek inkább érzelmi töltete van.
Az orosz olék számára a zsidóságuk az azonosságtudat része, a nemzeti hovatartozásuk
megtestesülése. Számukra a zsidóság nemzetiségi és nem vallási hovatartozás kérdése volt
még Oroszországban is. Ez csak annyiban változott, hogy most ezt büszkén, félelem
nélkül vállalhatják. Az orosz imigránsok közül sokan nem vallásosak, mert
Oroszországban ezt nem gyakorolhatták, vegyes házasságban éltek. Izraelben
szembesültek azzal, hogy gyermekeik, unokáik vallási jellegő kérdéseikre nem tudnak
válaszolni, az ünnepeket nem tudják megtartani. A vallási tudatlanságukat nem mérték fel
kivándorlásuk elıtt. Kivándorlásuk során nem voltak tisztában azzal, hogy a valláskultúra
Izraelben az élet velejárója, és ennek hiánya őrt és nehézséget jelent számukra. Kötıdésük
Izraelhez és a zsidó néphez erıs, szilárd, de meg kell felelniük azoknak a kritériumoknak
is, amit gyerekeik, unokáik és az izraeli polgárok joggal elvárnak tılük, azaz a vallás
ismeretét, az ünnepek megtartását.
Az orosz izraeliek katonatudatosak. „Ami a lojalitást illeti: az izraeli hadsereg, a Cahal
behívottjainak egy negyede nem Izraelben született. Igaz, hogy az elit fegyvernemekben
(haditengerészet, hírszerzés, rádiózás) az olék aránya továbbra is nagyon alacsony, de míg
a szolgálatot megtagadók vagy más (pl. vallási) okból nem bevonulók aránya a „régi”
- 57 -