XXII. KíSérleTeS SebéSzeTI KongreSSzuSA - Szegedi ...

Előadás összefoglalók
Következtetés: Korábbi vizsgálataink alapján még ischaemiás preconditionalást követően is letalisnak bizonyult
90 perces ischaemia károsító hatásátát nem sikerült csökkentenünk a kutatások szerint sokat
ígérő postcondtionalas módszerével. A 45 perces kirekesztés után végzett postconditionalas a
preconditionalashoz hasonlóan kiválóan csökkentette az I-R károsodást. Az I-R károsodás mérséklésében inkább
a tartós ischaemia ideje, mint maga az alkalmazott módszer lehet a meghatározó.
12. Kritikus ischaemia alsó végtagi verőérsebészeti beavatkozások modellezésekor
Turóczi Zsolt, Arányi Péter, Varga Márk, Garbaisz Dávid, Kupcsulik Péter, Szijártó Attila
Semmelweis Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika, Kísérleti Műtő, Budapest
Bevezetés: Az alsó végtagi akut verőér-elzáródások definitív terápiája az esetek jelentős részében sebészi. Az
elzáródás során, az időtartammal arányos mértékben a disztálisan található szövetek ischaemiás károsodást
szenvednek. A revascularisatiós eljárások kapcsán, pedig paradox módon további, reperfusiós károsodásokkal
kell számolnunk. Az így kialakult sejtkárosodás foka egy kritikus ischaemiás időtartam túllépésével, irreverzibilis
folyamatokhoz vezet, melyek alapvetően meghatározzák a végtag túlélésének lehetőségeit, ezzel a
megkérdőjelezve bármely terápiás beavatkozás sikerességét.
Célkitűzések: Célunk olyan állatkísérletes modell felállítása volt, amely alkalmas az akut verőér-elzáródások
modellezésére, továbbá célul tűztük ki a postconditionálás, mint protektív mechanizmus, vizsgálatát ezen
kritikusnak vélt időtartam után.
Anyagok és Módszerek: Kísérleteinket hím Wistar patkányokon végeztük. Általános anaesthesiában,
infrarenális aortakirekesztést követően 8 órás alsó végtagi ischaemiát hoztunk létre, melyet 2 óra reperfusio
követett. A 8 órás alsó végtagi kirekesztési időt előkísérleteink alapján választottunk ki, mint kritikus időtartamot.
Az állatok egy csoportján postconditionálást alkalmaztunk. A végtag ischaemiás-reperfusiós
(IR) károsodásának vizsgálatára az állatoktól szövettani mintavétel történt a m. rectus femorisból. Az
izomkárosodás detektálására rutin HE festést alkalmaztunk. Az izom funkcionális károsodásának értékelésére
enzimhisztokémiai reakciókat vezettünk be: úm. nitroblue-tetrazolium reakció, amely a legalkalmasabb
a funkcionális károsodás mértékének megállapítására, valamint ennek kiegészítéseként a szukcinátdehidrogenáz
enzim vizsgálatát végeztük. Vizsgálataink során ezen reakciók kvalitatív kiértékelése történt
meg. Az operáció alatt a mikrocirkulációs változásokat Laser Doppler Flowmeterrel regisztráltuk. A műtétek
végeztével az állatokat rutin laboratóriumi vizsgálatok céljából kivéreztettük.
Eredmények: A 8 órás kirekesztést követően patológiás eltérések (intracelluláris oedema, vacuolisatio, rostok
és sejtmagok karakterének megváltozása) mutatkoztak az izomszövetben, valamint az IR károsodás morfológiai
jegyei is megfigyelhetőek voltak a rutin szövettani metszetek vizsgálata során. Az izomszövet sérülését
a laboratóriumi eredmények is alátámasztották. Az enzimhisztokémiai reakciók az izomsejtek nagy mértékű
funkcionális károsodását jelezték. A Laser Doppler Flowmeterrel nyert mikrocirkulációs változások vizsgálata
során a reperfusiót jellemző plató maximum és reperfusiós terület mértéke a hosszú ischaemiás idő alatt
jelentősen romlott az áloperált csoporthoz képest. Az IR-kontroll csoporthoz képes a postconditionált csoportban,
a fenti paraméterekben kedvezőbb értékeket tapasztaltunk.
Következtetés: A 8 óra kirekesztés alkalmas az akut kritikus ischaemia modellezésére. A postconditionálás javasolható
eljárás a kritikus idejű akut verőér-elzáródások által okozott károsodás mérséklésére.
31