XXII. KíSérleTeS SebéSzeTI KongreSSzuSA - Szegedi ...

Előadás összefoglalók
25. Infrarenalis aortaműtétek veseszövődményeinek csökkentése
postconditionálással
Arányi Péter1, Varga Márk1, Turóczi Zsolt1, Lotz Gábor2, Garbaisz Dávid1, Gyurkovics Endre1,
Kupcsulik Péter1, Szijártó Attila1
Semmelweis Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika, Kísérleti Műtő1, Semmelweis Egyetem,
II. sz. Patológiai Intézet2
Bevezetés: Krónikus verőérbetegségek és akut verőérelzáródások miatt végzett rekonstrukciós érműtétek során
a végtagi vázizomzat ischaemiás rhabdomyolysise játszódik le. Az egyik legsúlyosabb postoperativ szövődmény
a myonephropathiás metabolicus syndroma, mely súlyos esetben veseelégtelenségig progrediálhat.
A postconditionálás egy új sebésztechnikai módszer, melynek során a reperfusio első perceiben indukált
többciklusú, rövid idejű reocclusio mérsékeli a szöveti ischaemiás-repefusiós károsodást.
Célkitűzés: Alsó végtagi érkirekesztésben végzett nagyérműtét kísérletes modelljében végtagi rhabdomyolysist,
és következményes vesekárosodást vizsgáltunk, arra keresve a választ, hogy ezen szövődmények megelőzhetők-e
postconditionálás segítségével.
Módszerek: Hím Wistar patkányokon 3 órás infrarenalis hasi aorta kirekesztést hoztunk létre, majd a
reperfusio első két percében az állatok egy csoportjában postconditionálást végeztünk (10s reperfusio, 10s
reocclusio, 6 ciklusban). Plazma-, vizelet- és szövettani (m. rectus femoris, illetve veseszövet) mintavétel a
revascularisatiót követő postoperatív 4., 24. és 72. órában történt, laboratóriumi (CK, LDH, AST, plazma Na+,
K+, karbamid, kreatinin, vizelet Na+, kreatinin) és morfológiai vizsgálatok céljából. A veseszövettani metszetekből
a rutin haematoxilin-eosin festés mellett anti-myoglobin immunhisztokémiát végeztünk.
Eredmények: A postconditionált állatokban az izomkárosodás mértékében morfológiai különbség nem volt.
A plazma CK, LDH, AST szintjei az akut szakban emelkedést mutattak, ami a postoperativ 24. és 72. órára
rendeződött, szignifikáns különbség azonban nem mutatkozott a kontroll és a postconditionált csoportok
között. A veseszövettani metszeteken (haematoxilin-eosin festés, illetve anti-myoglobin immunhisztokémia)
ábrázolódott tubuláris károsodás a postconditionált állatokban jelentősen csökkent és jobb vesefunkciót
tapasztaltunk a kontroll csoporthoz képest. A korai postoperativ időszakban a vesefunkciós laborparaméterek
renalis típusú (tubularis) károsodást jeleztek, a plazma kreatinin koncentrációja szignifikánsan (p