XXII. KíSérleTeS SebéSzeTI KongreSSzuSA - Szegedi ...

Előadás összefoglalók
fikánsan csökkent a nem kezelt, valamint az RU előkezelt csoporthoz képest. A glucocorticoid agonista
előkezelés szignifikánsan csökkentette az NF-κB aktivációt 24 órával a pancreatitis kiváltását követően. A
glucocorticoid antagonista RU előkezelt állatoknál szignifikánsan magasabb MIF koncentrációt észleltünk
8 és 12 órával a pancreatitis kiváltását kővetően, mint az MP előkezelt valamint a kezeletlen állatoknál. Az
agonista kezelés fokozta az állatok ellenálló képességét a pancreatitis lethalis hatásával szemben, növelte az
állatok túlélési arányát.
Összefoglalás: a kísérletesen kiváltott pancreatitisben az exogen módon adagolt glucocorticoid hormonok
kulcsfontosságú szerepet töltöttek be a gyulladásos válasz reakciók korai szabályozásában, ez a folyamat
többek között jól magyarázható a glucocorticoid hormonok NF-κB aktiváció gátlásával a korai gyulladásos
mediátorok szintézisében.
34. A krónikus pancreatitis sikeres sebészeti gyógyítása TGF-β1 és IL-8
polymorphismusának függvényében
Farkas Gyula1, Takács Tamás2, Farkas Gyula1, Mándi Yvette3, Lázár György1
SZTE, ÁOK Sebészeti Klinka1, I. sz. Belgyógyászati Klinika2, Mikrobiológiai Intézet3
A krónikus pancreatitis az exocrin pancreas állomány idült gyulladása, mely a parenchima destruckciójához
és fibrózisához vezet. Jellemzője lehet a duktális kövek kialakulása, strikturák megjelenése és az acináris atrófia.
Ebben a válaszreakcióban a cytokinek, növekedési faktorok ugyancsak lényeges szerepet játszanak.
Célunk volt megvizsgálni a gyulladásos kaszkádban szerepet játszó TGF-β1 és IL-8 szerepét a krónikus
pancreatitis kezelésének függvényében.
2004. január és 2007. január között 95 betegnél végeztünk vizsgálatot. 52 betegnél történt műtéti beavatkozás,
míg 43 beteg konzervatív kezelésen esett át. Kontrollként 75 egészséges beteg vérét vizsgáltuk. A
TGF-β1+ 869 T→C és IL-8 -251 T→A génpolymorphismust ARMS, míg a szérum TGF β1 szintet ELISA módszer
szerint határoztuk meg.
Krónikus pancreatitises betegek TGF-β1 szérum szintje nem korrelált a chronikus pancreatitis súlyosságával,
vagy a panaszok nagyságával. Nem találtunk kapcsolatot a TGF-β1 szérum szint és a calcifikácio megléte
közt. Amennyiben a betegek szérum TGF-β1 szintje magas tartományban volt, akkor műtéti típustól függetlenül
ismételt műtét volt szükséges, amennyiben a genotipus TT-nek felelt meg. A T/C genotipus magasabb
IL-8 értékekkel együtt szignifikánsan magasabb megoszlást mutatott mindkét csoportban, a kontrolokhoz
képest (58% vs. 40%). Krónikus pancreatitisben szenvedő betegeknél nem találtunk korrelációt IL-8 megoszlása
és a betegség súlyossága közt. Genotipus megoszlása szempontjából a TT recidívára, illetve a panaszok
kiújulására a legjellemzőbb, kb. 80%-os specificitással., míg a CC illetve a CT genotipusnál csak 37 illetve
65%-ban észleltünk kiújulást. Amennyiben a beteg genotipusa TT úgy nagy valószínűséggel a panaszok kiújulnak
műtéti tipustól függetlenül, míg ha a beteg genotipusa CC vagy CT és a szérum TGF-β1 szint 18 ng/
ml alatti úgy a műtét kellő effektivitású és nem kell számolnunk a panaszok kiújulásával.
Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy a krónikus pancreatitis kialakulásában az IL-8 produkció prediszponáló
tényezőként szerepelhet, illetve a szérum TGF-β1 szint és TGF-β1 genotipus meghatározásával megjósolható
a chronikus pancreatitis lefolyása, és ennek alapján a megfelelő műtéti beavatkozás és terápia.
51