XXII. KíSérleTeS SebéSzeTI KongreSSzuSA - Szegedi ...

Előadás összefoglalók
Ischemia-reperfúzió 2. szekció
24. Inozin előkezelés hatásának vizsgálata patkánymáj ischaemia-reperfusiós
modellben
Stangl Rita1, Módis Katalin2, Rosero Olivér1, Oláh Dániel1, Lotz Gábor3, Gerő Domokos2, Szijártó Attila2
Semmelweis Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika, Kísérleti Műtő1, Semmelweis Egyetem, Cellscreen
Alkalmazott Kutatási Központ2, Semmelweis Egyetem, II. sz. Patológiai Intézet3
Bevezetés: Májműtétek során, a vérveszteség minimalizálása érdekében alkalmazott portalis kirekesztés,
a máj meleg ischaemiás-reperfusiós (I-R) károsodásához vezet, mely jelentős mértékben befolyásolja a
postoperativ kimenetelt. A szervi és szisztémás károsodás mérséklése érdekében az egyik lehetséges módszer,
valamely kémiai előkezelés alkalmazása lehet, melynek különböző lehetőségeit kutatócsoportunk korábban
is vizsgálta. Nagyobb mennyiségű exogén inozin bevitelével kapcsolatban kimutatták, hogy számos
szövet (pl.: agy, szív) esetében alkalmas az I-R károsodás csökkentésére. Oxigén-glükóz depléciónak kitett
HepG2 sejtvonalon, az inozin citoprotectiv hatásúnak bizonyult: 90–100%-ra emelte a viabilitást.
Célkitűzés: Az in vitro kísérlet kedvező eredményeire alapozva, célul tűztük ki az inozin-előkezelés in vivo
máj ischaemiás-reperfusiós károsodásra kifejtett hatásainak vizsgálatát, patkánymodellben.
Anyagok és Módszer: 250–300 g súlyú hím Wistar patkányokon, a máj kb. 2/3-át érintő 90 perces segmentalis
ischaemiát hoztunk létre, mely előkísérleteink alapján letális I-R károsodást eredményez. Az állatokat
inozin-előkezelt, kontroll és áloperált csoportokra osztottunk (n=10/csoport). Az előkezelést 100mg/ttkg
izozmoláris inozin oldat intraperitoneális adásával végeztük, a beavatkozás előtt 20 perccel, melyet az áloperált
és a kontroll csoportban azonos volumenű fiziológiás sóoldattal helyettesítettünk. A májszövet
mikrocirculatioját laser Doppler flowmeterrel monitorizáltuk. A postischaemiás 6. órában vér- és szövettani
mintavétel történt. A májszövet strukturális károsodását hematoxylin-eosin (HE)-festett metszeteken elemeztük,
valamint immunhisztokémiai reakciókkal (TUNEL, PAR) vizsgáltuk. A vérmintákból kvalitatív vérkép,
antioxidáns paraméterek és necroenzim-szintek (ALAT, ASAT) meghatározása történt. Az előkezelt
csoport mintáit a kontroll és az áloperált csoport mintáival hasonlítottuk össze.
Eredmények: Intraperitoneális inozin-előkezelést követően, a görbe alatti terület integráljával (RT) és az
áramlási plató maximumával (PM) jellemezett reperfusiós mikrocirkuláció, szignifikáns javulást mutatott
(RT: p=0,04; PM: p=0,01) a kontroll csoporthoz képest. A fehérvérsejt szám emelkedés, a szérum
luminometriás össz-scavenger kapacitása és a szövettani metszetek alapján nem tapasztaltunk számottevő
különbséget az I-R károsodáson átesett csoportok között, viszont az inozin-előkezelt csoportban mért
necroenzim szintek szignifikánsan magasabbak voltak a kontroll csoport értékeihez képest (ASAT: p=0,004;
ALAT: p=0,004). A távoli szervhatásként vizsgált tüdő- és vékonybél-károsodás, szintén az inozin-kezelt csoportban
bizonyult súlyosabbnak a poli-(ADP-ribóz) polimeráz enzimre gyakorolt gátló hatás ellenére.
Következtetés: Az in vitro kísérletek alapján várt protectiv hatást in vivo máj ischaemiás-reperfusiós modellben
nem sikerült kimutatni. Ennek valószínű magyarázata, az egyszeri magas inozin dózis cardialis mellékhatása
lehet ezért az inozin-telítés megfelelő módja további vizsgálatokat igényel.
44