A borászat nyelve - Magyar Nyelvtudományi Tanszék - Debreceni ...

egiszterek valamely rangtárs csoporthoz tartozóként azonosíthatják a beszélőket,
éppen ezért gyakran zsargonnak is nevezik őket azok, akik nem tartoznak a kérdéses
csoporthoz. [A hagyományos magyar nyelvészeti irodalomban többnyire a
CSOPORTNYELV használatos a regiszter neveként, általában szorosan összekapcsolódva
a RÉTEGNYELV terminussal – többnyire a kettő jelentése is összemosódik]”
(Trudgill 1997: 67).
A szemléleti eltérésekből adódó problémák kivédésére célszerű a borászat
nyelvét regiszterként megjelölni, amelyet egy rangtárs csoport („szociológiai terminus,
olyan csoportot jelöl, amelyhez az adott egyén csatlakozik, és amellyel azonosul”
(Trudgill 1997: 67)) beszél. Ezt a csoportot azok alkotják, akik csatlakoztak
hozzá, akik úgy érzik, oda tartoznak.
VII. A borászat nyelvének használatáról
A nyelv használatában különböző szinteket tudunk elkülöníteni. Ez a szaknyelvekre
is igaz. A borászat regisztere sem egységes, különböző szintek, változatok léteznek.
A két legalapvetőbb ezek közül az írott és a beszélt. Az előbbibe tartoznak a
szakkönyvek, a szaklapok, a borászatról szóló újságcikkek, a műszaki leírások, törvénycikkek,
míg az utóbbiba a rádiós és televíziós közvetítések, tudósítások, összefoglalók,
interjúk, a szakemberek megbeszélései, beszámolói, konzultációi vagy a
borászattal hobbiból foglalkozóknak a témáról folytatott beszélgetései. Az írott változatot
elsősorban az újságírók, szakírók, a felsőbb borászati szakvezetés művelik,
ugyanakkor a hivatásos borászok és közvetlen munkatársaik (akik a borászatból élnek)
nyelvhasználatára inkább a szóbeliség jellemző, bár természetesen előfordul
időnként, hogy egy borász tollat ragad, és megírja a borászat egy őt érdeklő ágában
szerzett tapasztalatait, élményeit. A „hobbiborászok” is elsősorban a regiszter beszélt
változatát használják, de például két a borászat iránt érdeklődő személy levelezése
már az írott kategóriába tartozik.
Ahogy Pusztai István már 1976-ban megállapította: „… bizonyos mértékig a
szakmai nyelvek is a nemzeti nyelv függőleges tagolódásának megfelelően rétegződnek”
(Pusztai 1976: 46). A felső szintbe az írott szakirodalom tartozik: a törvénycikkek,
műszaki leírások, valamint ide sorolható a szakirodalom egy része is. Jellemző
18