A borászat nyelve - Magyar Nyelvtudományi Tanszék - Debreceni ...

tű, válla felfelé hajlik, aminek végét szögletesre vágják. Kemény acélból készül,
hogy a nehéz talajnak is ellen tudjon állni.
A második kapálásra, melyet már laposkapával végeznek június végén, július
elején kerül sor. Ennek az a feladata, hogy a már felvágott szőlőből a gyomot minél
jobban kipusztítsa.
A harmadlásra július végén és augusztus elején kerítenek sort, amikor a tőkét
előkészítik az érésre, vagyis alóluk körben kiszedik a földet (kitányérozzák), így a
nedvesség a tövéhez gyorsabban le tud szivárogni.
A hegyaljai szőlők, az időben követhető legrégibb korszaktól kezdve karó mellett
nevelkedtek. Tokaj-Hegyalján a hasábkarót alkalmazzák. Ezt egy már kifejlett fa
derekából hasítják ki nagyobb mennyiségben. Igen tartós és előállítása is szapora.
Egy-egy helyen még használják a kerek metszetű karót, amelynek elkészítéséhez
egy-egy fiatal fát kell kivágni. A karók beszerzése mindig jelentős kiadással jár, amit
általában a rendkívüli kiadások között számolnak el.
A karóverés munkája az első kapálás után következik és megelőzi a kötözést. A
karót mindig hegy felőli magasabb oldalon verik be, mert így védi az esőtől a legjobban
a tőkét. Különleges szerszámai közül megemlíthető a lyukasztó vas, melynek
segítségével a földbe lyukat fúrnak, a fabunkó, mellyel a karót a földbe verik, a fejsze,
mely hasonló célt szolgál, de egyben a kitört karók meghegyezésére is használják.
Általában tölgyfa karókat használnak, ezek hét arasz hosszúságúak. Fontos, hogy
minden évben szüret után kiszedjék és összerakják, mert így kevésbé romlik.
A nyár folyamán az utolsó munka a szőlőben a kötözés és igazítás. Tokaj-
Hegyalján kétféle kötést alkalmaznak. Az egyik a tulajdonképpeni kötözés, mely a
karózást követi és a második kapálás előtt alaposan hozzáköti a venyigét a karóhoz.
Az igazítást a második kapálás után, közvetlenül a harmadlás előtt végzik, amikor
nemcsak a korábbi kötéseket igazítják, esetleg pótolják, hanem a tőkét a felesleges
levelektől megszabadítják. Ezt a munkát elsősorban a nők végzik, akik főleg különböző
vízi, vízparti növényeket: kötőfű, csáté, sás használnak a szőlő kötözésére. Kérdésemre,
hogy miért nem használják a napjainkban elterjedt kötözőket azt a választ
kaptam, hogy a természet adta eszközöknél még nem találtak fel jobbat, és a szőlő is
meghálálja, ha a kezdetektől a természet veszi körbe.
26