A borászat nyelve - Magyar Nyelvtudományi Tanszék - Debreceni ...

III. A borászat Magyarországon
III. 1. A szőlőtermesztés hazánk területén a honfoglalás előtt
Hazánk földjén a római uralom idejében, sőt már előbb is termesztették a szőlőt.
A magyarság – a Kazár birodalomból hozott, szőlőtermesztésre és borkészítésre vonatkozó,
török jövevényszavaink tanúsága szerint – nem a Kárpát-medencében, hanem
még a honfoglalás előtt, a Fekete-tenger és a Kaukázus érintkezési sávjában
ismerkedett meg a szőlővel és a borral. Éppen ezért csaknem biztos, hogy a Dunántúl
(Pannónia) és Erdély (Dacia) közötti térségben a magyarság és a vele érkező kabarok
a szőlő- és borkultúra meghonosítói.
A Római Birodalom bukása utáni népvándorlások viharaiban sem pusztult el
teljesen a rómaiak hagyatéka. A hun (375–453), majd avar birodalom (565–804) idejében
is művelték a szőlőt az itt lakó földművelő népek.
Nagy Károly és utódai (804–899) Pannónia nagy részét uralták, s rendeleteikben
utalások vannak a szőlőtermesztésre vonatkozóan. Tokaj-Hegyalja területén pedig a
dákok, majd a rómaiak szőlőtermesztésének maradtak fenn emlékei (Kozma 2000:
48).
III.2. Szőlőtermesztésünk a honfoglalástól a mohácsi vészig (895–1526)
A honfoglalás során a Kárpátok medencéjét elfoglaló és letelepedő magyar nép
szőlőtermesztési ismereteit a behódolt földművelő népek (szlávok), majd a nyugati
államokból érkezett hittérítő papok tanításaiból tovább bővítette, s az 1000. év táján
hazánk szőlőtermesztésének alapjait megvetette.
Hiteles oklevelek tanúsága szerint már az Árpád-házi uralkodók (889–1301)
idejében fellendült a szőlőtermesztés.
A tatárjárás (1241–1242) után IV. Béla kiváltságokkal serkentette a szőlőtelepítések
újbóli megindulását. Tokaj-Hegyaljára olasz földműveseket telepített.
Az Anjou királyok – Róbert Károly (1308–1342) és Nagy Lajos (1342–1382)
korában további nagy lendülettel haladt a szőlőtermesztés fejlesztése. Ekkor Magyarország
az európai nagy bortermelő államok sorába emelkedett.
6