A borászat nyelve - Magyar Nyelvtudományi Tanszék - Debreceni ...

gia az Antal keresztnévhez kapcsolja. Ebben szintén tokaji aszút szállítottak, de méretét
tekintve már kisebb, mint az antalfa.
A hordókat fa vagy vasabroncsokkal fogják össze, mégpedig úgy, hogy összecsavarozzák
a ráfokat, melyeken lyukakat készítenek, hogy a szükséges mértékben lehessen
összeszorítani.
A pincék formáját, nagyságát tekintve Tokaj-Hegyalján legalább három pinceváltozatot
lehet megkülönböztetni. Az egyik a lyukpince, amelynek csak egy, ritkábban
két ágát ássák le a talajba. Ez a leggyakoribb pincetípus ezen a bortermő területen.
A lyukpince gyakran csak 5–8 méter hosszúságú, de általában 20–60 méter között
váltakozik. A bolt magassága 180–300 cm.
Azoknak a termelőknek, akiknek egy vagy két ág nem elegendő, azok a főágból
jobbra vagy balra lehetőleg egymással párhuzamos pincejáratokat ásatnak. A lejárat a
főággal szemben helyezkedik el, míg annak végére a szellőzés megoldására léleklyuk
szolgál.
A pincelabirintusok több emeletben egymás alatt és felett épített járatokból állnak,
melyeket régen is, de különösen napjainkban sokszor összekapcsolnak.
A hegyaljai pincékben legfontosabb az egyenletes hőmérséklet. Némelyik pincében
6–8, másokban 8–10 és egyesekben 10–12 C° között váltakozik, de a pincemesterek
igyekeznek azt a legkisebb ingadozásnak kitenni. Ezt részben a föld felszínére
szolgáló léleklyuk kinyitásával és betömésével érik el. Ezekkel, és az ajtók kinyitásával,
illetőleg kétszeres ajtókkal lehet az egyenletes hőmérsékletet megtartani. A
pince levegőjének tisztaságát igyekeznek megőrizni, ezért ha szükségesnek látják,
száraz venyigét tüzelnek el benne, vagy oltatlan mészdarabokat szórnak szét, hogy
azok a felesleges nedvességet magukba szívják.
XII. A borászat nyelvének elemzése
32