2011/2. szám - Irodalomtörténet

BODROGI FERENC MÁTÉ
művészetek nagyobb csiszoltságát is, és egyik sem vihető tökélyre, ha bizonyos
mértékben nem kíséri a másik.” 96
A látszólagos vagy valós ellentmondásokkal együtt is az látható, hogy Széchenyi
énkifejező és énbemutató írásaiban egyaránt érvényesen textualizálódik
a politeness világlátása. Naplóit németül írja, de nem a német irodalmi nyelven,
hanem a bécsi magyar arisztokrácia közvetítőnyelvén, egy grammatikai szabálytalanságokban
gazdag, francia, magyar, angol, latin és olasz elemeket vegyítő társasági
keveréknyelven, amely annak a transzgresszivitásmodellnek lehet távoli
ana logonja, melynek fényében szövegeit kézbe vettük, s megtaláltuk azt az erős
mintázatot, amely egyéb fontos mintázatok mellett segített kialakítani nála a „külső”
és „belső én” képleteit; mely egész eszmetörténeti útját is jellemzi. A gróf kortárs
környezetében mindenki másnál jobban performálta az eszményt. A kor szak
és az utókor Széchenyi-kultuszában benne van egyszersmind az általa tudatosan
színre vitt csiszoltságkultusz is – Marczali Henrikkel: „He was a true gentleman”.
96
HUME, A művészetekben való kifi nomultságról = HUME Összes esszéi, II., 31., 34. Csiszoltság és utilita
rizmus egyeztetése Adam Smith munkáinak is egyik fő jellemzője Shaftesbury, Hutcheson
és Hume ismerőjeként. Kulcsfogalmai – szimpátia, pártatlan szemlélő, láthatatlan kéz – mind köthetők
ezen egyeztetés szándékához. Vö. Brit moralisták a XVIII. században, 831–836.
TOLCSVAI NAGY GÁBOR
Alany, szubjektum*
A kérdés iránya
Egy szónak rendesen több jelentését ismerik a beszélők. Így van ez a tudományos
megismerésben is. Az alany főnévnek a magyar nyelvben, csakúgy, mint az európai
nyelvek többségében, több különböző jelentése alakult ki, nem függetlenül
a latin eredetű szubjektum főnévétől.
A funkcionális, kognitív nyelvtudományi nyelvértelmezések radikális felfogásában
az alany a mondatban a figyelem előterébe helyezett, topikalizált (referenciapontként
működő) fogalom grammatikalizált nyelvtani funkciója. A szubjektum
a hermeneutikai filozófia értelmezésében az az entitás, amely „létében
megérti magát”, 1 vagyis a jelenvalólét 2 (Dasein). Másképp fogalmazva: „a szubjektum
az önreferencia maga a megismerés és a cselekevés alapjaként”. 3 A szubjektumot
ekképp a történetiség jellemzi. A szubjektum az alapul szolgáló, „hordozó”
valóság, amely lényegében egy „rajta nyugvó”, „hordozott” valóságra való vonatkozást
fejez ki. Ugyanakkor „az ismeret úgynevezett szubjektumának ugyanaz
a létmódja, mint az objektumnak, […] bár a szubjektum-objektum ellentét helyénvaló
ott, ahol a res cogitansszal szemben az objektum valami egészen más: a res
extensa”. 4 Vajon ez a nézőpont összhangban áll-e a nyelv szubjektum kategóriájával,
és ha igen, hogyan?
Az alanyt általában grammatikai jelölők azonosítják a mondatban. A magyar
nyelvben például a nominatívuszi esetrag és az állítmánnyal való számbeli és személybeli
egyeztetés az egyik legbiztosabb ilyen jelölő, az angol nyelvben a főnév
* A tanulmány az OTKA K 76878 Funkcionális kognitív nyelvészeti kutatás keretében, valamint
az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával (a támogatás
száma TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KMR-2010-0003) készült.
1
Martin HEIDEGGER, Lét és idő, ford. VAJDA Mihály – ANGYALOSI Gergely – BACSÓ Béla – KARDOS
András – OROSZ István, Gondolat, Budapest, 1989, 142.
2
Heidegger Dasein terminusának magyar megfelelője a tanulmányban a jelenvalólét (egyes fordításokban
ez ittlét).
3
Niklas LUHMANN, Die Gesellschaft der Gesellschaft, II., Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1998, 868.
4
Hans-Georg GADAMER, Igazság és módszer, ford. BONYHAI Gábor, Gondolat, Budapest, 1984, 361.
176 IRODALOMTÖRTÉNET • 2011/2 TANULMÁNYOK 177