2011/2. szám - Irodalomtörténet

DOBOS ISTVÁN
„ÁLLNI LÁTSZÉK AZ IDŐ, BÁR…”
sagtseins) kerüljön előtérbe a módszerről értekező mű olvasása során is. E meghívás
szellemében kapcsolódva a szöveghez, hamarosan megmutatkoznak a javasolt
meg közelítés korlátai. Az elbeszéléskutatás közismert tétele szerint a cím értelmezi
a szöveg egészét. Fogas kérdés, vajon mit jelent az „alternatív” jelző a többes
számú „modernségek” kifejezés előtt a vitaindító írás élén? 7 A több itt valójában
kétféle lehetőséget felvető, megengedő indítványt jelent, vagy esetleg megújítási
szándékkal kísérletező, a hagyományostól szándékosan eltérő megközelítésre utal?
Az utóbbi értelemben kézenfekvő példaként lehetett volna említeni A magyar irodalom
történetei című 2007-ben napvilágot látott háromkötetes vállalkozást, de a
hi vatkozás elmaradása azt sejteti, hogy itt talán mégis valami másra kell gondolni. 8
Tudományos kérdések narratív megközelítése immár korántsem tekinthető
kísérleti jellegűnek, sőt, mintha a narrativitás korszaka köszöntött volna be a hazai
társadalomtudományokba a legutóbbi évtizedben. 9 A cím tehát inkább sejtet
megengedő indítványt a modernség kétféle felfogására vonatkozóan. Ezt az opciót
azonban kevesellni lehet, ugyanis a modernség nemzetközi szakirodalmában,
7
Schein tanulmánya végéhez közeledve hivatkozik Charles Taylorra, aki Two Theories of Mo dernity
című tanulmányában a modernitás két kulturális modelljét vázolja fel, s a civilizációk különbsége
miatt tartja helyesebbnek az egyes számban használt modernitás helyett az „alternatív modernitások”
(alternative modernities) kifejezést, tehát egyértelmű, hogy Taylor nem irodalmi
mo dernségről, hanem társadalmi modernitásról szól, amely a kultúrát is magába foglalja. Tudomásom
szerint Frank Kermode beszél irodalmi modernizmusról többes számban (modernisms),
bejelentve egyben a mozgalom végét is, amikor számot vet a modernizmusról szóló alábbi kézikönyvekkel
az LRB-ben, 1986-ban: C. K. Stead: Pound, Yeats, Eliot and the Modernist Movement;
Bernard Bergonzi: The Myth of Modernism and 20th-century Literature; Roger Shattuck: The Innocent
Eye. On Modern Literature and the Arts. Lásd Frank KERMODE, Modernisms, London Review
of Books 1986/9., 3–6.
8
A vitaindító „a magyar irodalomtörténet-írás közelmúltját szem előtt tartva” (204.) fogalmazza
meg javaslatait, ezért nem igazán érthető, hogyan kerülhette el a szerző figyelmét A magyar
irodalom történetei I–III. (főszerk. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Gondolat, Budapest, 2007.), amely
a szakszerű mérlegelésektől a szélsőséges megnyilatkozásokig élénk kritikai visszhangot váltott
ki. A vitaindító kérdésfeltevése szempontjából azonban A magyar irodalom történetei mindenképpen
elsőrendű forrásmunkának számíthatna, hisz azt még legszigorúbb kritikusai sem vonják
kétségbe, hogy e többszerzős mű szakított az irodalomtörténeti rendszeralkotás meggyökeresedett
alapelveivel, s az öröklött kánonok felülvizsgálatának igényével lépett fel. A vállalkozás
a papíralapú kiadványokkal nem zárult le teljesen, hisz tovább bővül a kötetek hálózati kiadásához
kapcsolódva, a szó szoros értelmében az élő, folyton alakuló irodalomtörténet eszményének
jegyében. A nyitva tartott mediális közeg önmagában persze nem lehet záloga az örökség jelentését
megújító megértés eseményének, de a hatástörténet „archiválásában” a technikai médium
vélhetőleg egyedülálló szerepet tölthet be, természetesen nem a művek egyre „teljesebb”
recepciójának, hanem az applikáció mozzanatának, tehát a mindig részleges értelmezések
megértésének jegyében.
9
A narrativitás az ezredfordulótól válik a történettudomány egyik kitüntetett kutatási területévé,
elsősorban Gyáni Gábor alapvető elméleti tanulmányainak, valamint Kövér Györgynek és tanítványi
körének az életrajzi műfajokhoz kapcsolódó forráselemzései révén. Természetesen a narrativitás
sok más egyéb történettudományi módszertani megfontolással is kiegészül az említett
szerzők, s mellettük mások munkásságában.
csak az irodalomtörténet vonatkozásában, kettőnél jóval több modernségfogalom
van forgalomban, ha egyáltalán alkalmazza a kortárs irodalomtudomány a kérdéses
kifejezést élő művészeti hagyomány megnevezésére. 10
Mit jelent a cím, ha a szerző által kijelölt narratív elméleti kereten belül maradva
tudakozódunk? A megfogalmazás elvégzendő feladatra utal, amelynek
mint ha még a kezdetén volnánk. Az előrevetítés a programadó írások jellegzetes
reto rikai alakzata, mely alig leplezhető feszültségben áll az alternatív jelzővel,
a lehetőségek megengedő felvázolásával. Állítás és megfogalmazás (meinen és sagen)
között rés támad, amint az olvasó elfogadja a tanulmány ajánlatát, s a narratív
retorika elemző készletével kísérli meg előzetesen megérteni a vitaindító írás címét.
11 Annyi bizonyosnak látszik, hogy Az alternatív modernségek koncepciója felé
távolba mutat. Mint ahogy a görög lepsze szótő jelzi, a ’valahová tenni, előretenni’
értelmében a prolepszis mint elbeszélői eljárás, egy utólagosan bekövetkező eseményt
előre elmesél, vagy elképzel egy később bekövetkező történést. Az utóbbi
értelemben latolgatja Schein Gábor a hazai irodalomtörténet-írás jövőbeli irányait,
holott számos általa előrevetített fejlemény, ha nem csalódom, már bekövetkezett.
Bizonytalanok a modernizmus irodalmának időbeli határai is a vitaindítóban. 12
Hogyan változik a modernség fogalmának narratív funkciója, „ha az irodalomtudomány
a műfaji innovációkhoz, a nyelv- és szubjektumszemlélethez kötött
esztétikai szemlélet perspektíváit fel nem adva, de azokat a szubjektum társadalmi
konstruáltságának szempontjaival kiegészítve, vagy az utóbbiakat fókuszba állítva
alapvetően különböző történeteket kezd el mesélni a 20. század irodalmáról?”
(204.) Elnagyoltnak vélem a fenti képletet, amelyhez A magyar irodalom története
1945–1991 című mű szolgál mintaként, de mielőtt ezzel kapcsolatos fenntartásaimat
részletesen kifejteném, meg kell jegyeznem, hogy a kiinduló kérdést kísérő
megjegyzésben, „nem hinném, hogy erre a kérdésre ma felelni tudnánk” (204.)
a célelvű történetmondás szerkezete sejlik föl. Az irányított elbeszéléssel szemben
10
A témával foglalkozó angolszász irodalmárok közül egyre többen jelzik, hogy a modernizmus
fogalma mára már olyan sokfajta különböző művészetfelfogást foglal magába, hogy nehezen kezelhető
egységes fogalomként Modernism, szerk. Michael H. Whitworth, Blackwell, Oxford, 2007.
11
A szövegben hivatkozott Paul de Man figyelmeztetett arra, hogy a retorikai olvasás szükségképpen
lerombolja az irodalomtörténetet, s ennek hatálya alól a róla szóló elbeszélések sem vonhatják
ki magukat.
12
A nemzetközi irodalomtudományban közmegegyezésszerűen hozzávetőlegesen a romantikától
számítják a modernizmus megjelenését. Szokás 1922-őt az angol modernizmus egyik legfontosabb
évének tekinteni, hiszen ekkor jelentek meg James Joyce Ulysses, T. S. Eliot The Waste Land,
Katherine Mansfield The Garden Party vagy Virginia Woolf Jacob’s Room című írásai. Pierre
Jourde legutóbb a 19. század végét emelte ki a modern irodalom „monstrumából”, amikor tért
hódít az ember „felfoghatatlan” tulajdonságainak, az őrültség, a megosztott személyiség alakváltozatainak
a színre vitele, a titokzatos, a rettenetes, a felfoghatatlan jelenségek megjelenítése.
Pierre JOURDE, Littérature monstre. Etudes sur la modernité littéraire, Balland, Paris, 2008.
238 IRODALOMTÖRTÉNET • 2011/2 VITA 239