2011/2. szám - Irodalomtörténet

TOLCSVAI NAGY GÁBOR
ALANY, SZUBJEKTUM
Édesapám a XVII. századi magyar történelem és kultúrtörténet egyik legsok oldalúbb
alakja volt, politikai pályájának csúcsán a nádori címet és a birodalmi hercegi
rangot nyerte el. A kismartoni kastélyt fényűző rezidenciává tette, számos
templomot építtetett, udvarában festőket és szobrászokat foglalkoztatott.
Édesapám a XVIII. században a vallást, a XIX. században az Istent, a XX.
században az embert ölte meg.
Édesapám addig-addig hezitált, menjen, ne menjen, mígnem aztán vitték,
vit tek mindenkit, édesapám fiát is, anyámat is, de aztán a nőket máshová terelték,
minket meg bevagoníroztak.
Édesapám, a tündöklő ifjú: aki a végzetes párbajt megelőző éjszaka lefektette
az ún. csoportelmélet alapjait.
Az édesapám kifejezéseknek az idézett részekben azonos a nyelvi státusuk. Mindegyik
említés grammatikai alany mondatkezdő helyzetben, elsődleges figura (trajektor),
ágens, a figyelem középpontjában álló résztvevő a mondatban kifejezett
jelenetben. Maga a főnévi szóalak e funkciónál összetettebb, birtokos szerkezet,
amelyben a kiinduló referenciapont a beszélő E/1. személyben. Ezt a birtokos
sze mélyjel fejezi ki. A mondatbeli grammatikai alany mint elsődleges résztvevő
fogalmi megkonstruálása a beszélőtől indul ki, azáltal horgonyzódik le először
a megértett beszédhelyzetben. Ez az eljárás a megérthetőség több rétegét teszi
hozzáférhetővé, rendszeres figyelemáthelyezéssel. Egyrészt minden mondatkezdő
alany önmagában tartalmazza az apa–fiú viszonyt, méghozzá fiú–apa hozzáférési
sorrendben (először a beszélő fiú horgonyzódik le, az apa ezután, a mondat további
szemantikai összetevői által). Ebben a viszonyban az apa fogalmának összetevője
a termékenység (akitől ered valaki), a kor (felnőtt, idősebb az utódhoz képest),
a fölérendeltség és a tekintély. A fi ú fogalmának összetevője a termékenység
eredménye (aki ered valakitől), a kor (gyermek vagy fiatal, fiatalabb az elődhöz
képest), az alárendeltség. Így képeződik le a biológiai kapocs, a családi és tekintélyi
függés az azonosulás és az elkülönülés megvalósulásaival.
Másrészt az Esterházy-szövegben az édesapám mindig más történeti apa, az
állandó (vagy annak értelmezhető) beszélő viszonyában. A szó ismétlése a változatlan
szemantikai jellemzőkkel (grammatikai alany, elsődleges figura, cselekvő,
mondatkezdő helyzetben) olyan kiterjesztést hoz létre, amelyben a mindenkori
említés egyszerre anaforikus (megkeresi és aktiválja a korábbi említéseket, azok
egy részét, sematizálva) és kataforikus (várakozást kelt a következő említések jelentésével
kapcsolatban).
Az ekképp megkonstruált alanyokból egy kettős apafogalom dolgozódik ki.
Az egyik az elbeszélő saját apafogalma, amely metaforikus és metonimikus megalapozással
ellentmondásos, de teljes személyiséget képez le, akinek cselekedeteiben
rendszeresen megmutatkoznak az ősök cselekedetei, viselkedésformái. A másik
a történeti keresztény európai férfi prototípusa, hagyományaival, történeti és
pillanatnyi meghatározottságával, feloldhatatlan ellentmondásaival, mindennapi
faktikus önmegértésében. 41
Az édesapám alanyok harmadik személyben erre a komplex apára mint topikra
referálnak, és egyidejűleg a beszélő alany önreferenciáját, önreflexióját végrehajtják.
Alanyvegyülés
A sematizálódott grammatikai alany szemantikai kiterjesztésének másik itt megemlíthető
megvalósulása az alanyok vegyülése, szintén Esterházy prózájában. Az
anyát középpontba helyező kötetek (A szív segédigéi; Semmi művészet) egyes részeiben
az E/1. személyben megszólaló elbeszélő fiú és a szintén első személyben beszélő
(bár gyakran harmadik személyben említett) anya monológja összecsúszik,
a két referenciális középpont egyesül:
Kétségtelenül volt valami gyanúra okot adó elvi elszántság anyám kezdeményezéseiben,
ezzel szemben a legtermészetesebb módon, izomból, kisfiam,
izomból, szeretett férfiakkal barátkozni 42
végignéz hettem az egész átváltozási csiribi-csiribát. […] És a kalap. Kalap le,
mindig elfe lejtem, hogy proletárdiktatúrában élünk. Kalap föl, de hát végül
mégiscsak egy férfihoz megyek. Kalap le, viszont a Magyar Népköztársaság
tisztjéhez. Kalap föl, nincs ennek jelentősége, egy kalap ide vagy oda, akkor
inkább legyek szép 43
so ha nem gurult a labda két arasznál messzebb a lábától, ami csak úgy képzelhető
el, hogy oda van kötve a bokájához […] soha nem nézte, kisfi am, a
labdát [Görög Miki]. 44
41
Részletesebben lásd TOLCSVAI NAGY Gábor, „Apa” – „édesapám”. Megértéslehetőségek a Harmonia Caeles
tisben = Látókörök metszése. Írások Szegedy-Maszák Mihály születésnapjára, szerk. ZEMPLÉNYI Ferenc
– KULCSÁR SZABÓ Ernő – JÓZAN Ildikó – JENEY Éva – BÓNUS Tibor, Gondolat, Budapest, 492–504.
42
ESTERHÁZY Péter, Semmi művészet, Magvető, Budapest, 2008, 92.
43
Uo., 97.
44
Uo., 213. (Kiemelés – T. N. G.)
200 IRODALOMTÖRTÉNET • 2011/2 TANULMÁNYOK 201