2011/2. szám - Irodalomtörténet
2011/2. szám - Irodalomtörténet
2011/2. szám - Irodalomtörténet
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
HOVÁNYI MÁRTON<br />
létrehozott szellemi örökség ápolása és az eddig hazánkban méltánytalanul elhanyagolt,<br />
kései műveinek interpretációja emelendő ki a könyv erényei közül.<br />
Köz vetlenül ezután az epigráfia-olvasás aktualitásának hangsúlyozása, végül<br />
har madikként mindennek az invenciózus alkalmazása említendő meg. A korábban<br />
kifejtettek alapján azt is megállapíthatjuk, hogy ennek a monográfiának<br />
irodalomtudományi szempontból a Swift sírverséről szóló középső fejezete a legtermékenyebb.<br />
Az a tapasztalatunk a könyvet forgatva, hogy a geológiától a beszédtett<br />
elméleten át a pszichológiáig terjedő kitérők között olykor elvesznek a márványba<br />
foglalt szavak. A szavak, amelyek ezt a monográfiát olvasva mégis a minket<br />
legizgalmasabban túlélő jelenségek egyikeként ragadhatóak meg. Megragadni<br />
értelmünkkel a szavakat és képessé válni reflektálni a hagyományra, amelyben<br />
állunk, vitathatatlanul erre ösztökél Dávidházi Péter, aki maga is ír, olvas, ás.<br />
(Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2009. [Thienemann-előadások, 4.])<br />
S ERESS ÁKOS<br />
Imre Zoltán: A színház színpadra állításai.<br />
Elméletek, történetek, alternatívák<br />
Imre Zoltán kutatásai elsősorban színházelméleti kérdésekre, illetve a színháztörténet-írás<br />
posztmodern módszereire fókuszálnak, különös érzékenységgel kezelve<br />
a magyar színházi életben tapasztalható problémákat. Elméleti hátterét különösen<br />
a teatralitás fogalmának újradefiniálására való igény határozza meg: Keir<br />
Elam hoz, Marvin Carlsonhoz, illetve Umbertó Ecóhoz hasonlóan ugyanis Imre<br />
a szín háziasságot a mindennapi élet, illetve a percepció egy adott módozataként<br />
értelmezi. Mint az A színház színpadra állításai című kötetben megfigyelhető, e felfogás<br />
lehetőséget ad a színháztörténet-írás módszerének megújítására, a színház<br />
és politika, illetve a színház és társadalom kapcsolatának összetettebb vizsgálatára.<br />
A kötet címe kétféleképp is értelmezhető, s mindkét interpretáció alkalmazható<br />
a mű egészére. Ha az általános értelemben vett „színház” reprezentációs<br />
mód szereit értjük alatta, vagyis azt a folyamatot, mely során a színpadra állítás<br />
megvalósul, akkor a cím utalhat a színháztörténet-írás megújítására, vagyis arra,<br />
hogy e történet többé nem a pozitív adatok, illetve dramatikus szövegek, hanem<br />
a mise en scène története lesz. Egyszerűen szólva: a színháztörténet nem más, mint a<br />
színház színpadra állításainak története; ezzel az elgondolással foglalkozik a kötet<br />
talán legfontosabb, első tanulmánya (Színház, történet, alternatívák). A másik értelmezésben<br />
a -nak ragot helyezzük előrébb, valahogy így: a színház(nak a) színpadra<br />
állításai. Ebben az esetben arról a belátásról van szó, mely szerint az előadás nem<br />
a drámát, vagy a „valóságot” viszi színre, hanem magát a színházat, s éppen ezért a<br />
produkciót felesleges a szöveghez való hűség alapján megítélni. A teatralitás ilyen<br />
módon történő újraértelmezése, illetve a szöveg és előadás viszonyával kapcsolatos<br />
kérdések elsősorban a könyv utolsó tanulmányában kapnak hangsúlyt (Szövegelőadás:<br />
A Mozgó Ház Társulás posztmodern bricolage-ai) de a többi szöveg során is<br />
előkerülnek.<br />
A fentiekből is látható, hogy a színháztudomány legtöbbet feltett kérdései határozzák<br />
meg a kötetben olvasható tanulmányok gondolatmenetét: Mi a színház?<br />
280 IRODALOMTÖRTÉNET • <strong>2011</strong>/2 SZEMLE 281
Change language