2011/2. szám - Irodalomtörténet

TOLCSVAI NAGY GÁBOR
ALANY, SZUBJEKTUM
formálódó szubjektumértelmezéseknek, a grammatikai alany nem fedi le az összetett
szubjektumfogalmakat, de kontextuális megformálása határozott jelöléseket
ad a szubjektumértelmezésekhez. Az alany/szubjektum megoszlásának fő alakulástörténete
elsősorban a kanonikus alany – cselekvő – elsődleges figura (legfontosabb
résztvevő) együttállástól a különböző fogalmi konstruálási és poétikai
lehetőségek felderítése és kidolgozása felé jelez irányokat. Az alany- és szubjektumfajták
a 19. század közepétől a korábbiakhoz képest jobban variálódnak, a beszélői
és szereplői (résztvevői) szerepek meghatározás szerinti elkülönülése helyett
a kettő különböző összeérése tapasztalható, az első és harmadik személyű alakmegnevezések
szemantikai lehetőségeinek kihasználásával párosulva, a közvetlen
beszélői személyesség beszédhelyzetbeli lehorgonyzottságától a személytelenítés
válfajaiig. A példák bemutatásában érvényesülő történeti időrend ebből a tényezőből
ered, és semmiképpen nem kíván semmiféle célelvű történeti folyamatot
sugallni. Emellett hangsúlyozandó, hogy a nyelvtani és funkcionális értelemben
vett alany magyar irodalombeli alakulástörténete a párhuzamos európai megfelelésekkel
mutat történeti irányokat.
Közvetlen alany – szubjektum megfelelés
Petőfi költészetében a lírai beszélő megszólalásakor azonos önmagával, úgy referál
saját magára E/1. személyben, grammatikai alanyként, hogy azt a befogadó azonosítani
tudja: a vallomástevő beszél. Ez a lírai beszélő áll kétség kívül a beszélői és
befogadói figyelem középpontjában, ő a cselekvő (ő beszél, és ő cselekszik a szövegben),
szemantikai értelemben a topik és a trajektor. A grammatikai alany és
a figyelem középpontjában álló szubjektum, valamint az önmagára deiktikusan referáló
beszélő azonos: „Befordúltam a konyhára, / Rágyújtottam a pipára…”; 23
„Fölrepűlök ekkor gondolatban / Túl a földön felhők közelébe”. 24 Az előzőekben
vázoltak érvényesek szemantikailag kiterjesztve Petőfinek azokra a lírai és epikai
műveire is, amelyekben akár E/3. személyű valós vagy metaforikus cselekvőről,
akár E/1. személyű megszólalóról, idézett szereplőről van szó. „Kukoricza Jancsi
fölkapta subáját, / S sebes lépésekkel ment keresni nyáját”; 25 vagy:
23
PETŐFI Sándor, Befordúltam a konyhára… = UŐ. Összes művei, I., Petőfi Sándor összes költeményei
(1838–1843), s. a. r. KISS József – MARTINKÓ András, Akadémiai, Budapest, 1973, 88–89., itt: 88.
24
PETŐFI Sándor, Az alföld = UŐ. Összes művei, II., Petőfi Sándor összes költeményei (1844. január–
augusztus), s. a. r. KISS József – RATZKY Rita – SZABÓ G. Zoltán, Akadémiai, Budapest, 1983,
56–58., itt: 57.
25
PETŐFI Sándor, János vitéz = UŐ. Összes művei, III., Petőfi Sándor összes költeményei (1844. szeptember
– 1945. július). Kritikai kiadás, s. a. r. KISS József – KERÉNYI Ferenc – MARTINKÓ ANDRÁS – RATZKY
Rita – SZABÓ G. Zoltán, szerk. KERÉNYI Ferenc, Akadémiai, Budapest, 1997, 40–91., itt: 43.
A nap lement.
Eljött a csend.
Szellőüzött
Felhők között
Merengve jár
A holdsugár 26
A közvetlen alany ~ szubjektum (cselekvő, topik) megfelelés megismerési szempontból
az egyik legelvártabb, leggyakoribb mondatszerkesztési mód a mindennapi
szövegekben is. Általános, retorikailag eszményi jellege az irodalomban fokozatosan
felfüggesztődött autentikusságának halványulásával.
A mondattani alany és a lírai beszélő szubjektum szétválasztása
Ebben a változatban a lírai beszélő nem közvetlen deiktikus referencialitása jellemző,
fogalmi megkonstruálása metaforikus vagy referenciapont-szerkezetes tárgyiasítással
(dologiasítással) történik.
Arany János első epikus műveiben, kivált a Toldiban, a Petőfivel kapcsolatban
említett jellemzők azonosíthatók. A kognitív okokból leginkább elvárható általános
együttállások Toldibeli állandó megvalósulása bizonnyal hozzájárul máig
tartó befogadói sikerének. Ám az 1850-es években készült lírai versekben, amely
versek a magyar lírai modernség első művei, már más a kép. A lejtőn című Aranyvers
fogalmi alapszerkezetében mindkét megvalósulási változatnak kiemelkedő
poétikai szerepe van.
Száll az este. Hollószárnya
Megrezzenti ablakom,
Ereszkedik lelkem árnya,
Elborong a múltakon.
[...]
Most ez a hit… néma kétség,
S minél messzebb haladok,
Annál mélyebb a sötétség;
Vissza sem fordulhatok.
26
PETŐFI Sándor, Est = UŐ. Összes művei, II., 65–66., itt: 65.
188 IRODALOMTÖRTÉNET • 2011/2 TANULMÁNYOK 189