A phantasia Arisztotelésznél a Parva Naturalia alapján XXX OTDK ...

etöltött szerepét – ugyanis mindkettı phantasmákat használ fel. 54 A praktikus gondolkodás
esetén egy phantasma által kötıdik az értékelés az elképzelt helyzethez, hogy jó-e vagy rossz;
a tudományban pedig az egyes érzékletekbıl egységesült egyes phantasmák használhatók fel
további általánosításokra, absztrakciókra.
Wedin értelmezése különös figyelmet érdemel. Szerinte a phantasia egy általános
reprezentációs rendszer, mely nem egy külön fakultás, nincsen saját tevékenysége, hanem a
lélek összes képessége – az érzékelést is beleértve – ennek segítségével tevékenykedik. 55
Mindegyiknek szüksége van egy phantasmára, mely nem a tárgyuk, hanem ezen keresztül
vonatkoznak a tárgyukra. 56 Általánosságban egy kognitivista-funkcionalista értelmezést fejt
ki. 57 Azonban nemcsak a járulékos érzettárgyak érzékeléséhez, de az érzékeléshez általában is
szükségesnek tartja phantasmák jelenlétét. 58 Cashdollar nyomán viszont mondhatjuk, hogy
még a járulékos érzékelésben sem játszik szerepet a phantasia. 59
Osborne is általános reprezentációs képességnek tartja a phantasiát, ami nem kötıdik
egyik kognitív fakultáshoz sem. Négy funkcióját különbözteti meg: 60 két prezentáló (aktív)
funkciót – a tárgyak valamiként való prezentálását 61 és korábban tapasztaltak újra elıhívását –
valamint két receptív (passzív) funkciót – új formák befogadását és azok tárolását. Az elsı
megegyezik az érzéklet interpretációjával, bár megengedi, hogy némely világos esetben nincs
rá szükség. 62 A második valamiféle képzelet vagy visszaemlékezés 63 – a gondolkodással tőnik
rokonnak. Az utóbbi kettırıl pedig valóban azt állítja Arisztotelész, hogy a phantasiával
kapcsolatosak, de ennek a kifejtése a Parva Naturaliára tartozik.
Caston, mint az elızı részben (2§) láttuk, a phantasiát a tévedés – tágabban az
intencionalitás 64 – problémájának megoldásához szükséges képességként értelmezi. A
phantasmák az érzékletek (aisthémák) révén jönnek létre, mintegy echóként, azaz karakterük
a forrásként szolgáló érzéklet karakterére hasonlít. Pontosabban a phantasma tartalma
megegyezik az eredeti aisthéma tartalmával, mégpedig azért, mert azonos hatások
54 FREDE 1992, 287-292.
55 WEDIN 1988, 45-63.
56 WEDIN 1988, 57-63.
57 WEDIN 1988, különösen 9-23.
58 WEDIN 1988, 40-41, 51-52.
59 CASHDOLLAR 1973, lásd alább. Ezzel szemben lásd WEDIN 1988, 44, 94-95.
60 OSBORNE 2000, 262, valamint részletezve 272-283.
61 Az érzékelésben érzékeljük valamiként, az íteletalkotásban pedig állítjuk valamiként. Lásd OSBORNE 2000,
273-274, 278-279.
62 Lásd OSBORNE 2000, 279.
63 A visszaemlékezésrıl lásd 5§.
64 CASTON 1998.
9