A phantasia Arisztotelésznél a Parva Naturalia alapján XXX OTDK ...

hogy az álom-phantasmák valamit reprezentáljanak, sıt mivel az érzékelés nem mőködik
alvás közben, az is kérdéses, hogy egyáltalán prezentálnak-e valamit. 94 Az utóbbi idézet jelzi
a megoldást – a mozgásokat.
A második fejezet elején Arisztotelész bevezeti az érzékelésbıl származó, azokra
hasonlító affekciókat (pathos, amelyeket a phantasmákkal azonosíthatunk), 95 és a fizikai
mozgásokhoz hasonlítva ıket megmutatja, hogy akkor is tovább mozoghatnak, ha a ható ok
már nincsen jelen (DI 2, 459a24-b1). Ez nemcsak a helyváltoztató mozgásra, de a
minıségváltozásra is igaz, és mivel az érzékelés egyfajta minıségváltozás, a belıle létrejövı
mozgások is megmaradhatnak az érzettárgy távoztával, a nem-tevékeny érzékszervben is (DI
2, 459b1-7). A mozgás továbbélését alátámasztó jelenségek – fénybe nézés után fényt látunk
csukott szemmel, gyorsan mozgó dolgokról átvivén a tekintetünket mozogni látjuk a nyugvó
dolgokat is (DI 2, 459b7-23) – csupán a tapasztalat továbbélését képesek bizonyítani, amire a
tapasztalatnak alapul szolgáló mozgások, a phantasmák továbbélésének feltételezése lesz a
magyarázat. 96
Hogy az érzékelés mennyiben minıségváltozás, és ha az, akkor milyen fiziológiai
alapja, feltétele van, nagy vitát váltott ki a szakirodalomban. Mivel értelmezésem alapul veszi,
hogy az érzékelés során fiziológiai mozgások jönnek létre az érzékszervben (és ezek a vér
útján jutnak a szívbe, ahol tudatossá válnak), röviden kitérek erre a kérdésre. Az úgynevezett
literalista álláspont szerint 97 az érzékszerv (egy meghatározott része) az érzékelés során szó
szerint felveszi az érzékelt tárgy érzékelhetı formáját – ha pirosat látunk, a szem egy része
(mondjuk a szemkocsonya) valóban pirossá válik, tehát a forma befogadása az anyag nélkül 98
egy szokásos minıségváltozás. Ezzel szemben úgy érveltek (nevezzük spiritualista
álláspontnak), 99 hogy bár a percepciónak van materiális alapja – egy megfelelı felépítéső
érzékszerv –, de érzékeléskor nem történik a testben fiziológiai változás, az érzékelés pusztán
az érzéklet tudatosulása. 100 Utóbbi álláspont elfogadhatatlan, 101 de nem kell elfogadni a
94 Gallop megoldatlan problémának látja az értekezésben, hogy hogyan képes bárminek is a tudatában lenni az
élılény alvás közben, vö. GALLOP 1990, 19-21; 154.
95 Wedin ezt az érzékletekre, aisthémákra érti, lásd WEDIN 1988, 37, de nem világos, hogy ha ezek
megmaradnának, akkor mi lenne a phantasmák szerepe.
96 Vö. DI 3, 462a8-12.
97 Lásd például SORABJI 1974; 1992; 2001.
98 DA II.12, 424a17-19.
99 Lásd például BURNYEAT 1992; 1995.
100 A literalisták többsége szerint a tudatosulás a fiziológiai változáson felül történik. További álláspontok is
lehetségesek: pl. az érzékelés pusztán fiziológiai változás, azonos vele, például SLAKEY 1961. Azonban ez
bevallottan összeegyeztethetetlen a Parva Naturaliával, valamint vö. SORABJI 1974, 75-77.
17