A phantasia Arisztotelésznél a Parva Naturalia alapján XXX OTDK ...

interpretáló szerepét hangsúlyozza, a járulékos érzékelés önállótlan funkcióját. Ennek a
kérdésnek a vizsgálata túllép a dolgozat keretein, ebben csupán Cashdollar és Schofield
érveire hagyatkozom.
A legtöbb kortárs értelmezés bár a De Anima III.3-ból indul ki, a Parva Naturaliát csak
érintılegesen használja fel – esetleg csak az értelmezések tesztelésére –, mégis az
eredményeihez gyakran az utóbbi szövegek alapján jut el. Ezzel szemben helyénvalónak
tartom, hogy a Parva Naturalia két értekezésébıl kiindulva vizsgáljuk meg a phantasiát, a
kontextust is szem elıtt tartva a szövegek alapos elemzésével.
4§ De Insomniis
A De Insomniis különösen fontos a phantasia értelmezése szempontjából. Innen tudjuk meg,
hogy a phantastikon („phantasiaként mőködı lélekrész”) azonos az érzékelı lélekrésszel, de
létezésüket (vagy mivoltukat, vagy definíciójukat) tekintve különböznek (DI 1, 459a15-17),
tehát ugyanarról a dologról van szó két különbözı aspektusból. 68 Az álom pedig az érzékelı
lélekrészhez mint phantastikonhoz tartozik (DI 1, 459a21-22). 69 Mint a phantastikonhoz
tartozó jelenség, leírásában és értelmezésében szükségképpen említést kell tenni a
phantasmákról, a phantasia termékeirıl, ezeknek az álmodásban betöltött szerepérıl.
Arisztotelész álom-elméletét megvizsgálva képet kaphatunk róla, hogyan mőködik a
phantasia, miféle dolgok a phantasmák, hogyan jönnek létre, és milyen viszonyban állhatnak
a különbözı típusú kognitív állapotokkal.
Arisztotelész annak megvizsgálásával kezdi az értekezést, hogy az álom jelensége
melyik lélekrészhez tartozik, melyiknek az állapota (pathos). Az érzékelı lélekrészt zárja ki
elsıként. Erre meg is van az alapja, hiszen az álommal kapcsolatban az a legnyilvánvalóbb,
hogy alvás közben történik, és az alvást az érzékelés inaktivitásával, az érzékelésre való
képtelenséggel definiálja, 70 tehát az álom nem tartozhat az érzékelı lélekrészhez (DI 1,
458a33-b9). Ezután kizárja azt is, hogy a vélekedéshez, ítéletalkotáshoz (doxa) tartozzék. Az
álom ugyanis nyilvánvaló módon hasonlít az érzéki tapasztalatra: az álmot látjuk (DI 1,
68 L. NUSSBAUM 1978, 234-236. Wedin szerint funkcionálisan különböznek, oksági szerepük tekintetében, vö.
WEDIN 1988, 51-55.
69 A phantastikon ezeken a helyeken kívül egyszer fordul elı Arisztotelésznél, a DA III.9 432a31, ahol éppen
errıl a kérdésrıl mondja, hogy nehéz eldönteni, tudniillik, hogy a phantastikon a lélek mely elkülöníthetı
részéhez tartozik – az ugyanis nyilvánvaló, hogy mivoltát tekintve különbözik az összes lélekrésztıl (431a31-
b3).
70 DS 1, 454b25-26; DS 2, 455b2-15. (Schofield szerint alváskor is jelen van az érzékelı lélekrész, l. SCHOFIELD
1978, 260.)
11