A phantasia Arisztotelésznél a Parva Naturalia alapján XXX OTDK ...

nem látszik a nagy tőz mellett – kis (intenzitású) phantasma nem látszik a nagy (intenzitású)
aisthéma mellett. 105
Ez megmagyarázza, miért tapasztaljuk az álmokat – és általában a
phantasmákat – képszerőként: mert az érzéki tapasztalatok (amelyekbıl származnak,
amelyekre hasonlítanak, amelyekkel azonos természetőek) is ilyenek. Hogy az érzéki
tapasztalat miért képszerő, az egyszerően az érzékelés természetébıl adódik, ha úgy tetszik
puszta tény.
De a nagyobb mozgás távolléte azért szükséges feltétele a tapasztalásnak, mert a
nagyobb mozgás valamiképpen elnyomja, „kiüti” (ekkrouei) a kisebbet. Ahhoz, hogy
megjelenjen a kis mozgás, az kell, hogy eljusson az érzékelés kezdıpontjáig. Az érzékelés
kezdıpontjának a szívet tekinthetjük, amirıl láttuk, hogy a közös érzék székhelye, és a vér ide
fut be a test minden részérıl, így az érzékszervekbıl is. Ha szó szerint értjük az igét
(katapherontai), azt kapjuk, hogy a mozgásnak el kell érnie, le kell mennie (medialisban) az
érzékelés kezdıpontjába, vagy még inkább: le kell, hogy szállítsa ıt valami (a vér)
(passivumban). Ezt megerısíti egy alábbi leírás:
Amikor ugyanis alszik az ember, a vér nagyobb része lefelé, az érzék princípiuma felé
áramolván, a benne lévı mozgások is vele együtt áramolnak – némelyikük potenciálisan,
másikuk aktuálisan. (DI 3, 461b11-13)
Ez egy helyváltoztató mozgásra utal. Tehát nappal azért nem tudatosul a kis mozgás, mert a
nagyobb valamilyen módon megakadályozza abban, hogy leérkezzen oda, ahol
megjelenhetne, tudatossá válhatna – a szívbe. Hogy milyen módon akadályozza ezt meg, nem
világos.
Ez még mindig nem elégséges a tudatosuláshoz, az is szükséges továbbá, hogy a
nyugtalanság (tarakhé) ne legyen jelen. Az álom esetében a nyugtalanság a meleg beáramlása,
aminek az elalvás a következménye. 106 A táplálék melege által keltett mozgás ugyanis nagy,
ahogy a gyermekekben és az idısekben lévı mozgások is (DI 3, 461a11-14), 107
jelenlétükben nem jön létre álom. A nyugtalanság elülése és ehhez kapcsolódóan a kép
megjelenése, zavarossága vagy tisztasága a folyóban megjelenı képekhez hasonlóan függ a
mozgás intenzitásától, sebességétıl (DI 3, 461a14-30). A nyugtalan mozgások tehát –
és
105 A spiritualista álláspont ellen felhozható a következı érv. Ha az érzékelés pusztán az érzettárgy tudatosulása
lenne (mint mondják), és mint látjuk a phantasma azonos természető az érzéklettel, akkor minden phantasma is
pusztán valaminek a tudatosulása lenne. Ekkor azonban értelmetlen azt mondani, hogy az aithéma elnyomja a
phantasmát, azaz a phantasma nem tudatosul.
106 Vö. DS 3.
107 Vö. DI 3, 462a31-b11.
19