A phantasia Arisztotelésznél a Parva Naturalia alapján XXX OTDK ...

nyomán jön létre, arra vonatkozik, amire az érzékelés, és hasonlít az eredeteként szolgáló
érzékletre (428b11-14). A phantasiát birtokló élılény sok mindent cselekszik és szenved el,
tapasztal a phantasia nyomán (428b15-17; 429a4-8). 20 A phantasia lehet helyes és téves
(428b17). A helyesség-tévesség aszerint van meg benne, ahogyan a különbözı típusú
érzettárgyakban is: a sajátos érzettárgyakhoz tartozó phantasma, ha jelen van érzékelés is,
akkor biztosan igaz, míg a járulékos és a közös érzettárgyakhoz tartozó phantasma akár jelen
van az érzékelés, akár nincs, lehet igaz és téves is, kiváltképp, ha az érzettárgy nagy
távolságra van (428b17-30). 21
A fejezetrıl gyakran hangoztatott vélemény, hogy a benne leírtak nemcsak más
írásokban található nézetekkel állnak szemben – elsısorban a Parva Naturalia darabjaira
szokás hivatkozni 22
–, de önmagában is ellentmondásokat tartalmaz, nincs koherens
szerkezete, nem tartalmaz koherens elméletet. 23 Ez betudható az elsı rész aporetikusságának,
melyben Arisztotelész többször nekifut ugyanazoknak a kérdéseknek, de némileg
átfogalmazva adja ıket elı. 24
Mindazonáltal néhányan kísérletet tesznek egy koherens
értelmezés kidolgozására – ezek közül négy érdemel itt figyelmet.
Watson szerint a fejezet – melynek koherenciáját parafrázisaival igyekszik kimutatni –
elsısorban Platón phantasia-elméletének kritikájaként értelmezhetı. 25
Ezért keverednek
annyira a kognitív képességekre utaló szavak, szinte kibogozhatatlanul. 26
Azonban
megtudhatjuk, hogy az érzékleteket, a tevékenysége során a phantasia másodlagos
mozgásokká, phantasmákká változtatja, a valóságot tükrözı képekké, amiket az emberben a
20 Wedin eltérıen érti ezt a kitételt: nem a birtoklás a lényeges mozzanat, hanem az, hogy a mozgás megfelelı
kauzális kapcsolatokban állhat a különféle intencionális állapotokkal (tehát funkcionalista értelmezését adja),
lásd WEDIN 1988, 26-27.
21 A sajátos érzettárgy minden érzék esetében olyan, amit csak azzal az érzékkel lehetséges érzékelni (az egyes
érzék-típusokat éppen sajátos tárgyuk által lehet meghatározni): a látással színt, a hallással hangot, a szaglással
szagot érzékelünk, stb. A közös érzettárgyak a mozgás, a nyugalom, a szám, az alak, a nagyság, az idı – ezeket
több érzékkel is érzékelhetjük, és végsı soron a közös érzék funkciója ezeket érzékelni. A járulékos érzettárgyak
a sajátos tárgyaknak egyes dolgokként való érzékelése: pl. a fehér dolog Szókratészként való érzékelése. Lásd
DA II.6, 418a8-25.
22 ROSS 1955, 1-19.
23 Lásd HAMLYN 1968, 129-131, 134; NUSSBAUM 1978, 222, 251-252; FREDE 1992, 280-282; bár Schofield
értelmezése szerint nem ellentmondásos a fejezet, ezt csak azon az áron tudja fenntartani, hogy a phantasiának
nem rajzolódik ki benne egy általános elmélete, lásd SCHOFIELD 1978, valamint vö. OSBORNE 2000, különösen
264-265.
24 Például elıször megkülönbözteti a phantasiát Arisztotelész az ítéletalkotástól (doxazein) (427b17-26), majd
valamivel késıbb a vélekedéstıl (doxa), de nem teljesen világos, hogy nem kétszer fut-e neki ugyanannak
(428a18-24). Vö. OSBORNE 2000, 272-274.
25 WATSON 1982., különösen 100-101, 112-113. Platón phantasia-elméletérıl lásd LYCOS 1964; SCHOFIELD
1978, 257-258.
26 Lásd WATSON 1982, különösen 108.
5