A phantasia Arisztotelésznél a Parva Naturalia alapján XXX OTDK ...

tulajdonságuk – így a képszerőség – sem tartozik a természetükhöz. Mivel az érzékletekbıl
származnak, képesek a dolgokat reprezentálni, bár az álom esetén az alvás maga kétséges
érzékelési kontextust teremt a heves mozgások által, így a tévedés ekkor gyakoribb. De
például az emlékezet esete mutatja, hogy ez nem mindenkor jellemzi a phantasmákat.
5§ De Memoria et Reminiscentia
A De Insomniis mellett a De Memoria a másik jelentıs forrás a phantasia vizsgálatához. Az
emlékezet (mnémé) ugyanis a léleknek ugyanahhoz a részéhez tartozik, mint a phantasia, és
az emlékezet tárgyai ugyanazok, amelyekre a phantasia is vonatkozik (DM 1, 450a22-24). Az
emlékezés tulajdonképpen egy phantasmán keresztül vonatkozik a korábban érzékelt dologra
(DM 1, 451a14-16). Minthogy az emlékezés az esetek nagyobbik részében sikeres, azaz a
valóban megtörténtre emlékszik az élılény – a téves emlékezés esetei pedig patológiásak (DM
1, 451a8-12) –, Arisztotelész emlékezésrıl adott magyarázatának vizsgálata példával
szolgálhat a valóságnak megfelelı reprezentáció jelenségére, ezzel a phantasiában a tévedés
szerepe hangsúlytalanabbá válik. 110 Továbbá az álom kapcsán látott fiziológiai magyarázatok
ezen a másik területen is hasonló módon megjelenvén megerısítik a phantasia fiziológiai
értelmezését, valamint további mozzanatokkal egészítik azt ki. Az emlékezés után, az
értekezés második felében megvizsgálja Arisztotelész az anamnézist (visszaemlékezést) is,
amely bár inkább valamiféle gondolkodásnak tőnik, ezért csak gondolkodó lényekhez
tartozik, a phantasiával csak járulékos kapcsolatban áll, valamint egy aktív képesség, nem
egy állapot (pathos) – ilyen lévén mégis némi adalékkal szolgálhat a phantasia vizsgálatához,
a phantasmák felhasználási oldalához. És mivel szoros kapcsolatban áll az emlékezéssel 111
(hiszen Arisztotelész egyetlen értekezés két fejezetében vizsgálja ıket), a De Memoria
második, az anamnézist vizsgáló fejezetében lévı, a reprezentálás mikéntjét egy bizonyos
esetben vizsgáló rész (DM 2, 452b7-29) talán az emlékezet, és ezáltal általában a phantasia
reprezentációs módjára is érvényes lehet.
Az érzékeléshez hasonlóan Arisztotelész elıször az emlékezés tárgyát határozza meg,
majd az álomhoz hasonlóan a léleknek azt a képességét, amelyhez az emlékezés képessége
110 Vö. MODRAK 1987, 86.
111 Bár különbségüket elsı közelítésben éppen egy extenzionális különbséggel támasztja alá Arisztotelész: a jó
emlékezıtehetség és a jó visszaemlékezı képesség más-más emberekben van meg (DM 1, 449b6-8). Ennek
magyarázataként is érthetı a kemény és puha közegő emlékezet (DM 1, 450b3-11), vö. SORABJI 1972, 64-65 ad
loc. A visszaemlékezés és az emlékezés vizsgálatának kapcsolatáról lásd BLOCH 2007, 76-77.
21