A phantasia Arisztotelésznél a Parva Naturalia alapján XXX OTDK ...

Animával szemben ezek az értekezések nem a lélekrıl általában hivatottak szólni, sokkal
részletesebb leírást találunk bennük az egyes képességek mőködésérıl, a jelenségek
(fiziológiai) alapjairól, így arról is, milyen szerepet játszik bennük a phantasia.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a De Anima III.3. fejezete ne kapna figyelmet az
értelmezés során, hiszen a (leg)általános(abb) fejtegetések a kérdésrıl itt találhatók meg.
Meg kell jegyezni, hogy egyes értelmezık szerint a De Anima és a Parva Naturalia
(legalábbis ezen darabjai) Arisztotelész különbözı alkotói korszakaihoz tartoznak. 14 Emellett
gyakran azt hozzák fel, hogy ellentmondanak egymásnak. Mindazonáltal ez nem nyilvánvaló,
és ha össze tudjuk egyeztetni a két értekezést, akkor elınyben kell részesítenünk ezt, így
lehetıségünk is lesz az egyiket felhasználni a másik értelmezésében. 15
Amellett fogok érvelni, hogy bár a phantasmák fenomenálisan lehetnek képszerőek, de
természetük szerint nem azok, hanem a testben lévı valamiféle fiziológiai mozgásokkal
azonosak, amelyek arra hivatottak, hogy a dolgokat a magasabb kognitív képességek, de nem
az érzékelés számára reprezentálják. Az sem tartozik szükségképpen a phantasmákhoz, hogy
csak bizonytalan kontextusokban lépnek föl (bár a szóhasználat ezt sugallja), hiszen olyan
fizikai mozgások, melyek minden magasabb kognitív aktusban, így a diszkurzív, bizonyító
gondolkodásban is szerepet játszanak, amelyek gyakorta vagy mindig igazak. A helyes
reprezentáció példájaként az emlékezésrıl mondottakat vizsgálom meg. Fizikai mozgások
lévén reprezentációs funkciójuk talán magyarázható (legalábbis részben) az aránybeli
hasonlósággal.
Elıször (2§) röviden összefoglalom, hogy mit tudhatunk meg a phantasiáról a De
Anima III.3. fejezetébıl, ezután (3§) áttekintem a phantisiára vonatkozó értelmezéseket, majd
a Parva Naturalia két említett értekezését, (4§) a De Insomniist és (5§) a De Memoria et
Reminiscentiát vizsgálom meg a phantasia szempontjából, végül (6§) összefoglalom az
eredményeket.
2§ De Anima III.3.
Az érzékelés vizsgálatának befejezése után Arisztotelész rátér az egyéb kognitív
tevékenységekre. Minthogy elıdei nem különböztették meg kellıképpen az érzékeléstıl a
gondolkodást, értelmet (DA III.3, 427a17-29), kiindulásként ezt is el kell végeznie (427b6-
14 Lásd például ROSS 1955, 1-18; SLAKEY 1961, 481-482, ugyanis értelmezésének ellentmondanak a Parva
Naturaliában található helyek.
15 Az egységes lélekfilozófia melletti érveléshez, a feltevés elınyeihez és a fejlıdéstörténeti olvasat ellen lásd
MODRAK 1987, 9-15; KAHN 1966, 51, 64-70; vö. BLOCH 2007, 57.
3