A phantasia Arisztotelésznél a Parva Naturalia alapján XXX OTDK ...

Egy további kérdés, melyet az értekezésben megvizsgál Arisztotelész, az idıre való
visszaemlékezéssel kapcsolatos: DM 2, 452b7-453a4. A szakirodalomban vitatott, hogy vajon
ez a rész (A) csak a visszaemlékezésre vonatkozik, 149 vagy (B) hatóköre az emlékezésre is
kiterjeszthetı 150 . Az elıbbi (A) esetben csupán a keresett phantasma megtalálásának
metódusát láthatjuk benne, míg az utóbbiban (B) magának a phantasma reprezentációjának a
módját.
A legnagyobb jelentısége azonban annak van, hogy ismerni kell az idıt, akár mérhetı,
akár meghatározatlan formájában. Tegyük föl, hogy létezik valami, aminek segítségével
megkülönböztetjük a nagyobb és kisebb idıtartamot! Ésszerő föltennünk, hogy ez úgy
történik, ahogy a nagyságokkal. A nagy és távoli dolgok elgondolása ugyanis nem az
értelem kiterjedése révén megy végbe – ahogy a látást magyarázzák némelyek – (hiszen
ekkor az ember ugyanígy gondolná el a nemlétezı dolgokat is), hanem arányos
mozgással. Az értelemben ugyanis hasonló alakok és mozgások vannak. Ha valaki
nagyobb dolgokat gondol el, miben különbözik ez attól, hogy ezeket gondolja el vagy a
kisebbeket? Hiszen minden, ami bent van [az értelemben], kisebb, mégpedig
arányosan. 151 (DM 2, 452b6-15)
Az idıtartamok megkülönböztetése, vagy becslése a távolság megkülönböztetésével vagy
becslésével analóg. Ez arányos mozgással, azaz phantasmákkal történik. A reprezentációban
tehát a két idıtartamhoz tartozó phantasma arányos a két idıtartammal. 152 Az idı érzékelése
tehát valamiképpen ezen phantasmák segítségével történik.
Az arányosság pontos értelmezésétıl 153 most eltekinthetünk, hiszen nehezen érthetı, és
valószínőleg romlott a szöveg, amely ezt leírja, 154 melyhez a szóbeli elıadásban feltehetıleg
ábra is tartozott. 155 Mindenesetre az emlékezéshez/visszaemlékezéshez mindkét
phantasmának, az idıt és az eseményt reprezentálónak egyszerre meg kell jelennie. 156
Amennyiben tehát a (B) értelmezést fogadjuk el, legalábbis az emlékezés esetére
találunk a reprezentáció módjának valamiféle magyarázatát, tehát nem kell egy elemzetlen
fogalomnak tartanunk.
Az emlékezet vizsgálata megmutatja, hogy a phantasia mint reprezentáló képesség nem
kötıdik mindig tévedéshez, homályos kontextushoz, ugyanis az emlékezés általában sikeres.
149 Valamint a folyamatra, ami emlékezéshez vezet, lásd BLOCH 2007, 100-105.
150 Lásd SORABJI 1972, 108, aki érvelés nélkül elfogadja, valamint ANNAS 1986, 298; SISKO 1997.
151 Steiger Kornél fordítását módosítottam, vö. SORABJI 1972, 57; BLOCH 2007, 45.
152 Caston nemcsak az idıre és a távolságra érti az aránnyal történı reprezentációt, hanem kiterjeszti értelmezését
minden tulajdonságra, lásd CASTON 1998, 261-263. Ez azonban erısen spekulatív – amint Caston is elismeri –, a
szöveg kevéssé támasztja alá.
153 Különbözı értelmezéseket lásd ROSS 1955, 249-252 ad loc.; SORABJI 1972, 18-21; SISKO 1997.
154 DM 2, 425b16-22, vö. BLOCH 2007, 240.
155 Vö. SORABJI 1972, 108.
156 DM 2, 452b22-29, vö. WEDIN 1988, 54; SISKO 1997.
29