A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.
A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.
A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>vadgazdálkodás</strong> idõszerû <strong>kérdései</strong> <strong>2.</strong><br />
ÕZ
A <strong>vadgazdálkodás</strong> idõszerû <strong>kérdései</strong> <strong>2.</strong><br />
ÕZ<br />
A konferencia címe:<br />
Az õzgazdálkodás idõszerû <strong>kérdései</strong><br />
Helyszíne és idõpontja:<br />
Hubertus Vadásztársaság, melegtanyai vadászház<br />
2003. június 5.<br />
Országos Magyar Vadászkamara<br />
2003
Az elõadások elhangzottak az Országos Magyar Vadászkamara és<br />
az Országos Magyar Vadászati Védegylet szervezésében<br />
A borítófotót Blaumann Ödön készítette<br />
Szerkesztõ: dr. Nagy Emil<br />
Lektorálta: Gellér Tibor<br />
ISBN 963 9369 40-3<br />
Kiadja: Dénes Natur Mûhely az Országos Magyar Vadászkamara megbízásából<br />
Felelõs kiadó: Dénes István<br />
Nyomdai elõkészítés: Kitaibel Kiadó
TARTALOM<br />
Hazai õzgazdálkodás idõszerû <strong>kérdései</strong> (dr. Nagy Emil) ..................................................... 6<br />
Hazai õzgazdálkodásunk értékelése (Farkas Dénes)........................................................... 14<br />
A Szolnok megyei õzgazdálkodás eredményei és tapasztalatai (Kõvári Ferenc) .............. 23<br />
A Békés megyei õzgazdálkodás tapasztalatai és eredményei (dr. Hagymási László) ....... 29<br />
A Békés megyei õzállomány mennyiségi változásainak elemzése (Majzinger István) ..... 35<br />
Új utakon a Bogárzó és Környéke Földtulajdonosok Ve. õzgazdálkodása (Szél István) .. 45<br />
Az õz etetésének tapasztalatai és eredményei az erdõs területeken (Hopp Tamás)......... 52<br />
Erdei és mezei õzek szaporodási mutatói és az állományhasznosítás (Prof. Sugár László) ....... 59<br />
Az õz vadkereskedelmi helyzete (Fehér József) ................................................................... 66<br />
5
HAZAI ÕZGAZDÁLKODÁS<br />
IDÕSZERÛ KÉRDÉSEI<br />
Dr. Nagy Emil,<br />
az OMVK Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottságának elnöke<br />
Az OMVK és az OMVV, valamint a Szolnok megyei vadászati vezetõk és a házigazda vadásztársaság<br />
nevében tisztelettel köszöntöm kedves vendégeinket, vadgazdáinkat és vadászainkat.<br />
Köszöntöm a felkért elõadókat.<br />
Ezúton szeretnék köszönetet mondani Kõvári Ferenc titkár úrnak, Simon Károly elnök<br />
úrnak, valamint a Hubertus Vt. kollektívájának a rendezvény megszervezéséért, Pechtol János<br />
fõtitkár úrnak a rendezvény támogatásáért és Bíró Gabriellának az adminisztratív munkáért.<br />
Szakmai tanácskozásunk célja a hazai õzgazdálkodás helyzetének és jövõjének áttekintése.<br />
A konferencián elhangzottakat összegezzük, és továbbítjuk a döntéshozók felé. Az elhangzott<br />
elõadásokat külön kiadvány formájában közzétesszük.<br />
6<br />
* * *<br />
Az újvilági szarvasok alcsaládjának egyetlen európai képviselõje a nálunk is nagy egyedszámmal<br />
élõ õz (Capreolus capreolus), mely az elmúlt évtizedekben eddig soha nem tapasztalt<br />
dinamizmussal szaporodott és vált meghatározó <strong>vadgazdálkodás</strong>i tényezõvé.<br />
Az õz a globalizálódó környezettel szemben kivételes biológiai plaszticitással rendelkezik,<br />
így a jelen és a jövõ <strong>vadgazdálkodás</strong>ában egyre fokozottabb szerepet kap.<br />
A hirtelen megnövekedett õzlétszám meglepte az európai vadgazdálkodókat, és számos<br />
kutatás kezdõdött a helyzet kezelésére.<br />
A német területeken meghatározó volt Stubbe, Herczog munkája, miként sokat végzett e<br />
tárgykörben Ausztriában Onderseka, Dániában Strandgaard, Csehszlovákiában Hromas,<br />
Hell, Romániában Almasan, Magyarországon Szederjei és Bertóti, akik ajánlásokat tettek a<br />
nemzeti õzgazdálkodás új rendszerének megalapozására.<br />
A szerzõk különbözõ ajánlásaiból adódóan, az európai õzgazdálkodás eléggé differenciálttá<br />
vált.<br />
A hazai õzgazdálkodás alapját a második világháborút követõ 10 ezer db-os állomány jelentette<br />
BERDÁR (1983) szerint, mely napjainkban már 35-szörösére gyarapodott. Az õz, a<br />
nagyvadfajok közül a legnagyobb egyedszámmal, minden területen megtalálható és meghatározó<br />
vadfajunkká vált.<br />
A magyar õzgazdálkodás Európában egyedülálló ismérvekkel rendelkezik. Minõség vonatkozásában<br />
a világranglista elsõ öt legjobbjából három magyar (a jászkiséri, az<br />
abádszalóki és a martonvásári bak). A három világrekord közül egy Magyarországon esett<br />
(Martonvásár). Az elsõ 50-bõl 17 magyar (1. ábra).
1. ábra Õzagancsok világranglistája (a kiemeltek világelsõk voltak)<br />
7
Az országos trófeabírálat értékelése szerint 2002-ben az érmes õzagancsok aránya 9,34%<br />
volt. Az érmesek aránya az elmúlt 5 év alatt csaknem megduplázódott. A legjobb eredményt<br />
Hajdú-Bihar megye érte el 24,71%-kal, a második Szolnok 21,26%-kal, a harmadik<br />
Békés 17,76%-kal, míg a leggyengébb Vas megye volt 1,96%-kal. 2003 tavaszán a legjobb<br />
õzbak Békés megyében esett, a Kittenberger Vt.-nál 176,82 és a Szabolcs megyei Bátori Vt.-<br />
nál 175,97 CIC-pontszámmal. Minõségi szempontból a hazai õzállományunk nagyon differenciált.<br />
Ezt KODÓ és BOGNÁR (2002) munkájában összegezte.<br />
A hazai õzhasznosítás piacorientált, mivel a hasznosított õzbakmennyiség 70%-át évente<br />
külföldi vendégvadász lövi. A lõtt õzhús 90%-ban mint biohús kerül exportra.<br />
A vadászterület nagysága nálunk (átlag) 7000 ha, mely megteremti az okszerû, optimális<br />
õzgazdálkodás lehetõségét.<br />
Az õzgazdálkodás ökonómiai szempontból a legsikeresebb ágazatunk, mivel a bevételek<br />
magasan meghaladják a mindenkori kiadásokat. A vadászatra jogosultak több mint 50%-a<br />
az õzgazdálkodás árbevételébõl mûködik.<br />
<strong>2.</strong> ábra Németországi éves hasznosítás<br />
A becsült õzmennyiséghez képest vitára ad okot a hazai hasznosítás mértéke. A <strong>2.</strong> és a<br />
3 sz. ábrán összehasonlítást tettem a Handbuch Jagd (2002) statisztika alapján a 2001. évi<br />
német, osztrák és magyar õzhasznosítás mértéke közt.<br />
8
3. ábra A 2001. évi õzteríték összehasonlítása<br />
A fentiek alapján a németek 4,5 db-bal, az osztrákok 4,6 db-bal hasznosítottak többet,<br />
mint a magyarok.<br />
A jelentõs különbséget a hasznosított korosztályok különbsége adja, mivel a németeknél<br />
átlag 2-3 éves korban, nálunk pedig 4-5 éves korban történik a hasznosítás.<br />
STUBBE (1980), jelölt õzbakok adatai alapján, a kulminációt a következõkben adja meg: 2<br />
éves 3%, 3 éves 32%, 4 éves 33%, 5 éves 18% és 5 évnél idõsebb 9%.<br />
A hasznosítás nálunk 2001-ben a becsült állomány 19%-a volt.<br />
Ha mi a jövõben 1,2 db-ra növelnénk km 2 -enként a hasznosítást, úgy minden hazai vadásznak<br />
évente eggyel több hasznosítási lehetõség jutna!<br />
A hazai állományhasznosítás fejlesztéséhez FARAGÓ és NÁHLIK (1997) A vadállomány szabályozása<br />
c. munkája nagy segítséget ad.<br />
Az õz védelmének helyzete<br />
Mivel az õz a vadászterületeken a legnagyobb egyedszámmal van jelen, ezért a ragadozók<br />
számára állandó természetes táplálékot jelent. HELTAI–SZEMETHY (2003) adatai szerint, a róka<br />
hazánk legelterjedtebb ragadozója lett: 1988 és 2001 között az országos állománysûrûség<br />
megkétszerezõdött. A növekedést gyorsította a per os immunizáció. A Dunántúlon, ahol<br />
az immunizációt elkezdték, gyorsabban növekedett az állomány, mint a Duna vonalától keletre.<br />
A hazai nagyvadas és vegyes vadas vadászterületeken – mely az összterület 70%-át<br />
teszi ki – a róka létszámának korlátozása nem kielégítõ, csaknem megszûnt. Irodalmi adatok<br />
szerint, a róka átlag évi 80 kg húst fogyaszt. A hazai gyomortartalom-vizsgálatok –<br />
SIMON (1982), FARKAS (1985) adatai alapján – is igazolták, hogy a róka gyomortartalmában<br />
3-5%-ban az õz, mint táplálék, szerepel.<br />
A hazai õzszaporulatot ragadozószinten veszélyezteti a több mint 100 000 db nagyságrendû<br />
vaddisznóállomány is, mely különösen az újszülött gidák pusztítója. A mindenevõ<br />
vaddisznó táplálékának 14%-át – a tavaszi és a nyári idõszakban – az állati eredetû táplálék<br />
teszi ki.<br />
A házi ragadozók közül folyamatos utánpótlás kerül vadászterületeinkre a mintegy 3 milliós<br />
nagyságrendû kutyaállományból, mint ragadozó kóbor eb.<br />
Vadvédelmi szempontból az õzet a vadászterületeken létesült nagy mennyiségû kerítés is<br />
sújtja. Az elmúlt 10 évben a vadvédelmi, a vadaskerti és az autópálya-kerítés összes hossza<br />
hazánkban meghaladja az 5000 km-t, és ennek további növekedése is várható.<br />
A motorizáció fejlõdése is az õzet sújtotta a legnagyobb mértékben. A rendszerváltást kö-<br />
9
vetõen, a gépjármûvek száma az ötszörösére növekedett, és ennek arányában a vad és gépjármû<br />
ütközése is. Hihetetlen mértékben terjedt el az orvvadászat két változata: a külsõ és<br />
a belsõ orvvadászat, mely fegyverrel és íjjal egyaránt végezhetõ. Mindkettõnek kedvelt alanya<br />
az õz, kis teste és rejtett életmódja miatt.<br />
Az õz élõhelyének várható változása<br />
A hazai vadászterületeken a rendszerváltás óta megváltoztak a mezõgazdasági és az erdõgazdasági<br />
mûvelési módszerek.<br />
A mezõgazdaságban 60%-kal csökkent a mûtrágya és 50%-kal a növényvédõ szerek alkalmazása.<br />
Az erdõmûvelésnél a természetes felújítás került elõtérbe.<br />
A mezõgazdasági területeken csökkent a zavarás mértéke, mivel 600 000-rõl 240 000-re<br />
csökkent a mezõgazdasági mûvelõk száma. Jelentõsen megváltozott a más fajú állatok jelenléte<br />
is. A legelõ szarvasmarha mennyisége 70%-kal, a birkáé pedig 50%-kal csökkent.<br />
A jövõben meghatározó lesz a termesztett növények EU-szinten limitált vetésterülete is.<br />
Az EU-program keretében, a mezõgazdaságban várhatóan 10% területen az ugarolás valósul<br />
meg.<br />
Ez a hazai átlagos, 7000 ha-os vadászterületeken 500-700 ha területet jelenthet, melynek<br />
nagy részét vadföldként lehet hasznosítani.<br />
A mezõgazdasági mûvelés alól kivont területeken, a Nemzeti Erdõprogram keretében –<br />
3 évtized alatt – 700 000 ha erdõ telepítése várható. Ez az õz szempontjából fokozott gondot<br />
jelenthet a várható vadkárok miatt.<br />
A Vásárhelyi-program keretében a Tisza vízgyûjtõ területén 10-12 ideiglenes víztározó létesítését<br />
tervezik, több 10 000 ha területen. Folytatódik az autópálya-építés is, mintegy 600-<br />
800 km hosszan.<br />
A Nemzeti Földalap létesítésével a vadászatra jogosultaknak is lehetõség nyílik tartós<br />
földbérlemény szerzésére, és – mint földhasználók – az EU föld alapú támogatására is pályázhatnak.<br />
A <strong>vadgazdálkodás</strong>i technológia hatása az õzgazdálkodásra<br />
A hazai vaddisznó tömeges megjelenése és elterjedése átalakította a nagyvad-gazdálkodási<br />
technológiákat is. A technológia lényege egy túldimenzionált, rendszeres, kiterjedt etetési<br />
program, mely a vaddisznó megtartását és koncentrálását szolgálja. Ez az etetési rendszer<br />
kihatással van a térségben élõ egyéb nagyvadfajokra, így az õzre is.<br />
Az õz a legkorábban veszi fel a szórót, ahol csaknem kizárólag kukoricát talál, mely<br />
gyakran tejsavmérgezést okozhat.<br />
Az õzek etetésére ezeken a helyeken a bánokszentgyörgyi õzetetõ létesítését ajánljuk, a<br />
mezei õzeknek pedig a 4. ábrán látottakat.<br />
10
Az elmúlt évtizedekben több mint 100 vadaskert létesült, ahol az õz is megtalálható. Az<br />
õz nem a vadaskertek vadfaja, mert a faji konkurenciaviszonyok miatt nem érzi ott jól magát.<br />
A vadaskertekben az elmúlt évben 1672 db õzet becsültek, és ebbõl 299 db-ot hasznosítottak.<br />
Az elmúlt idõszakban, az õzhasznosítás vonatkozásában jelentõs változás történt. Pozitív<br />
jelenségnek tekinthetõ, hogy az õzbakok elejtése jól felkészült, tapasztalt hivatásos vadászok<br />
kíséretével történik.<br />
A hasznosítás kampányszerû, a piaci igények befolyásolják, mely zömmel a tavaszi és a<br />
nyár eleji idõszakra korlátozódik. Nálunk, sajnos, nem terjedt el az õzhívással történõ vadászat<br />
a nászidõszakban. Ez a vadászati mód a szomszédos Ausztriában az õzbak vadászatának<br />
30%-át teszi ki. Az õzsuta és gida hasznosítása vitatható színvonalon történik, ugyancsak<br />
kampányszerûen. Korábban eredményes volt a hálóval történõ élõbefogás is. Ezzel a<br />
módszerrel a jövõben is kívánatos lenne foglalkozni, mivel az élõ õzért 3-4-szeres árat lehet<br />
kérni.<br />
Az õzhús értékesítésének hazai helyzete<br />
2001-ben 61 714 db õz 856 234 kg összsúlyban került értékesítésre. Egy állat átlagsúlya 14<br />
kg volt. A vadhús-értékesítés területén hazánk évtizedek óta vezetõ helyet foglal el. A hazai<br />
infrastruktúra (felvásárlás, hûtés, tárolás, feldolgozás) európai színvonalon mûködik. A<br />
vadhús-értékesítés az elmúlt évben Európa-szerte válságos helyzetbe került, ennek hatása<br />
hazánkban is érzõdik. Bízzunk abban, hogy ez a közeljövõben rendezõdni fog, és a vadhúsnak,<br />
mint bioterméknek, hosszú távon nagy jövõje lesz!<br />
A vadhús minõsítésére új szervezet alakul, a Biokontroll Hungária Kht., mely minõsítést<br />
és ellenõrzést végez.<br />
Az említett zavarok miatt az õzhús ára ebben az évben is tovább csökkent 20-30%-kal.<br />
Az õzgerinc kilója pl. 23 euróról 18 euróra csökkent. A vadfeldolgozóktól megvonták az<br />
intervenciós támogatást, ezért a csõd szélére kerültek. Közös érdekünk, hogy ebbõl a válságból<br />
mihamarabb kikerüljünk.<br />
Az EU-tagság várható hatása <strong>vadgazdálkodás</strong>unkra<br />
Az EU tagállamainak száma a jövõ évi csatlakozást követõen 25-re nõ, ahol a vadászok száma<br />
is többmilliós nagyságrendû lesz.<br />
A vadászati hagyományok és a kulturális különbségek alapján, e tagországokat különbözõ<br />
csoportokra lehet elkülöníteni:<br />
– német vadászati rendszer: Ausztria, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Németország;<br />
– skandináv vadászati rendszer: Dánia, Finnország, Svédország, Észtország, Lettország, Litvánia;<br />
– angolszász vadászati rendszer: Egyesült Királyság, Írország;<br />
– latin vadászati rendszer: Franciaország, Olaszország, Portugália, Spanyolország;<br />
11
– közép- és kelet-európai vadászati rendszer: Csehország, Lengyelország, Magyarország,<br />
Szlovákia, Szlovénia.<br />
Az EU-tagállamokban nincs törekvés a vadászati rendszerek harmonizálására. Várhatóan<br />
hazánkban is az autonóm vadászati rendszer mûködik majd tovább. A <strong>vadgazdálkodás</strong>ra<br />
vonatkozóan a közösségi agrárpolitika nem tartalmaz direkt elõírásokat, de számos kedvezõ<br />
lehetõséget teremt. Célja a környezeti terhelés csökkentése, a biodiverzitás növelése és<br />
az extenzív termelési rendszerek támogatása, mely kedvezõ lehetõséget ígér a <strong>vadgazdálkodás</strong>ra.<br />
A <strong>vadgazdálkodás</strong>nak az EU-ban a föld alapú támogatást, a falusi turizmust, a régió- és<br />
térségfejlesztést, a termék-elõállító, feldolgozó és értékesítõ integrációt kell kihasználni.<br />
Az EU-csatlakozás új piaci lehetõséget nyújt a vadászati turizmus, az élõvad- és vadhúsértékesítés<br />
vonatkozásában.<br />
Összegezve megállapíthatjuk, hogy – <strong>vadgazdálkodás</strong>unkban elfoglalt helyét tekintve –<br />
az õz, mennyiségében és minõségében is, tiszteletet érdemlõ nemzeti kincsünk lett. Értékének<br />
megõrzése és fejlesztése minden területen összefogást igényel!<br />
Az õz jelentõségének megfelelõ új õzgazdálkodási technológiát és fejlesztést igényel,<br />
mely az irányításnak, a végrehajtásnak, a kutatásnak, a kereskedelemnek és a vadhúsfeldolgozásnak<br />
külön-külön is feladatot ad, és a jelenleginél nagyobb összefogást igényel. Ehhez<br />
kívánunk hozzájárulni mai rendezvényünkkel is.<br />
Irodalom:<br />
BERDÁR B. (1983): Az õz és vadászata. Mg. Kiadó, Budapest<br />
FARAGÓ S.–NÁHLIK A. (1997): A vadállomány szabályozása. Mg. Kiadó, Budapest<br />
FARKAS D. (1985): Róka, borz, kóbor kutya, kóbor macska táplálékának elemzése. Kutatási<br />
jelentés. Fácánkert, p. 86–91.<br />
DJV-HANDBUCH (2002): Deutscher Jagschutz Verband e. V.<br />
KODÓ N.–BOGNÁR G. (2002): A nagyvadállományok és a nagy<strong>vadgazdálkodás</strong> területi különbségei.<br />
Nimród, 7. sz.<br />
SIMON K. (1982): Rókapopulációk ökológiai vizsgálata a Püspökladányi Vt. területén. Szakmérnöki<br />
dolgozat, Gödöllõ<br />
C. STUBBE–H. PASSAGE (1980): Rehwild VEB. Deutscher Landwirtschaftsverlag, Berlin<br />
12
HAZAI ÕZGAZDÁLKODÁSUNK<br />
ÉRTÉKELÉSE<br />
Farkas Dénes<br />
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hallgatóim!<br />
Elõadásomban a címnek megfelelõen röviden értékelem hazánk õzgazdálkodását.<br />
Elemzésem a <strong>vadgazdálkodás</strong> statisztikai adataira épül, a létszámbecslésre, a terítékadatokra,<br />
a trófeabírálati eredményekre. A statisztikai adatokból levonható következtetésekbõl a<br />
gyakorlati <strong>vadgazdálkodás</strong> számára ajánlásokat kívánok adni.<br />
Az állomány nagysága<br />
A fenntartható õzállomány nagyságának megítélése az utóbbi 30 évben ellentmondásos<br />
volt:<br />
1969-ben 107 000 db;<br />
1981-ben 240 000;<br />
1998-ban 290 000-ben szabtuk meg a fenntartható létszámot (1. diagram).<br />
1. diagram Az õzállomány és a teríték változása 1960–2002 között<br />
13
Az ehhez hasonló szakmai tévedések megelõzése érdekében javaslom, hogy a jövõben<br />
a <strong>vadgazdálkodás</strong>i régiók vagy megyék szakgárdájára bízzák egy-egy térség vadállományának<br />
tervezését!<br />
Az állománynövekedés intenzitása az 1960-as és 1970-es években tapasztaltakhoz viszonyítva<br />
az utóbbi 10-15 évben jelentõsen lelassult, egyes térségekben – a becslési eredmények<br />
szerint – leállt (pl. Fejér, Heves, Veszprém megye). 2000-ben hazánk õzállománya elérte<br />
a fenntartható 290 000-es létszámot. Tapasztalataim szerint, õzállományunk az 1970-es<br />
évek végén már megközelítette vagy elérte ezt a szintet. Ezt igazolják az 1970-es évtized<br />
második felének magas, napjainkét is meghaladó hasznosítási adatai, arányai. A nagyfokú<br />
hasznosítás következtében némelyik megyében jelentõs állománycsökkenésnek, helyenként<br />
a törzsállomány pusztulásának kellett volna bekövetkezni. De nem ez történt. Ennek<br />
az volt az oka, hogy a bevallottnál több õz élt. A hamis állománybevallás az utóbbi harminc<br />
évben elvesztette jelentõségét: úgy ítélem meg, napjaink tavaszi állománybecslési<br />
adatai közel állnak az igazsághoz. Azt, hogy napjainkban is vannak alá- vagy fölébecslések,<br />
tapasztalhatjuk – a rendelkezésünkre álló statisztikai adatok elemzése során ezek felismerhetõek,<br />
kiszûrhetõek.<br />
Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején tapasztalt állománycsökkenést az õz<br />
élõhelyén történt kedvezõtlen változások (pl. az intenzív, monokultúrás növénytermesztés<br />
térhódítása), a túlzott hasznosítás, bizonyos mértékben a növekvõ elhullás együttesen<br />
okozta. Néhány évvel késõbb ismét megindult az állomány gyarapodása – kezdetben né-<br />
1. táblázat Az érmes agancsok alapján felállított megyei sorrend<br />
14
mi ingadozással, majd intenzívebben –, napjainkban pedig már ismét lassuló mértékben nõ<br />
létszáma. A becslési eredmények szerint állomány nagysága elérte, sõt kisebb mértékben<br />
túl is lépte a fenntartható szintet. A harminc évvel korábbi létszámcsökkentésre napjainkban<br />
feltehetõen nem kerül sor a hatóság részérõl és az õz élõhelye is jobb, mert a nagyüzemi<br />
tömbök szétdarabolásával egy kedvezõbb növényi (táplálék-) összetételû élõhely<br />
alakult és alakul ki, amely – feltehetõen – több õzet is képes eltartani. Hogy mennyit, azt<br />
maga az õz jelzi – csakhogy ezt a jelzést idõben észre kell venni! A túlzott állománynagyságra,<br />
az élõhely telítettségére a testtömeg csökkenése, az egészségi állapot romlása, a növekvõ<br />
elhullás figyelmeztet. Erre mindenütt, de fõként a jó minõségû térségekben kell odafigyelni!<br />
Az õz további állománynövelését csak ott tartom indokoltnak, ahol élõhelyének javításáról<br />
gondoskodnak!<br />
A trófeaminõség alakulása<br />
Napjainkban az õzállomány minõségét az érmes agancsok arányával jellemezzük, holott a<br />
minõség meghatározása és jellemzése ennél összetettebb (egészségi állapota, ivari összetétele<br />
stb.).<br />
A XX. század elsõ felében, amikor jelentõsen kevesebb volt az õz, és a maitól eltérõ eloszlásban<br />
élt, az érmes agancsok alapján felállított minõségi sorrend is más képet mutatott<br />
(1. táblázat és 1. térkép).<br />
Miután meghódította az Alföld korábban lakatlan megyéit, ott kialakult egy kimagasló minõségû<br />
állomány. Ez a térség magában foglalja Békés, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok,<br />
Szabolcs megye jelentõs és Heves megye déli területeit. Úgy tûnik, e vad számára hazánkban<br />
ennek a térségnek élõhelyi adottságai a legkedvezõbbek, s ezt az õz az agancstömegének<br />
növelésével értékeli (preferálja). Nem bizonyított, de feltételezem, hogy hazánk õzállományának<br />
genetikai képességei jók, de ahhoz, hogy a rejtett tulajdonságok felszínre kerüljenek,<br />
kedvezõ élõhelyi adottságok szükségesek. Ezek közül ki kell emelnem a megfelelõ<br />
táplálék-ellátottságot (növényi összetételt), az élõhely talajadottságait (ásványianyagtartalmát),<br />
az állomány egészségi állapotát, az élõhely nyugalmát és idõjárási viszonyait (téli<br />
havas napok száma, a hótakaró vastagsága). Kisebb jelentõséget tulajdonítok az állománysûrûségnek,<br />
az ivararánynak és az agancs alapján végzett „selejtezés”-nek.<br />
A táplálék szerepének fontosságát az agancsfejlesztésben bizonyítják a hazai és a külföldi<br />
– ma már széles körben ismert és alkalmazott – etetési technológiák eredményei. Példaként<br />
megemlítem Bayern bajorországi tanulmányát, az ebben olvasható véleményét: „Nem<br />
az õzeket kell megnemesíteni, hanem a vadászterületet!”<br />
Az 1970 és 2000 között eltelt 30 év trófeabírálati eredményei igazolják, hogy a kiváló minõség<br />
egy térséghez kötött. Továbbá igazolják azt is, hogy vannak jó és rossz agancsos<br />
évek. Ez a jó és rossz élõhelyen, a jó és a gyenge minõségû állományban egyaránt megmutatkozik.<br />
A több évtizedes „selejtezés”-nek nem tapasztalható a minõséget javító hatása,<br />
ami – elsõsorban a gyenge élõhelyi adottságok között élõ állományokban – várható lett volna.<br />
Az éremszint idõszakonkénti ingadozásában érezteti hatását a trófeabírálat szigora<br />
(1970-es évek vége) vagy a szigor megszûnése (1980-as évek). Ez bizonyos mértékben<br />
15
Az 1890–1943 között<br />
bemutatott érmes<br />
agancsok alapján<br />
Az 1971–1980 között<br />
elbírált agancsok<br />
alapján<br />
Az 1991–2000 között<br />
elbírált agancsok<br />
alapján<br />
16<br />
1. térkép<br />
Az érmes agancsok alapján kiemelkedõ megyék
meghamisítja a képet: ugyanis, amennyiben egységes elvek szerint bíráltuk volna az agancsokat,<br />
az évenkénti ingadozás kisebb mértékû lenne.<br />
Az erdei (kedvezõtlen) élõhelyen élõ állományok minõségének jelentõs mértékû javulását<br />
az élõhelyen található (természetes) táplálékon élõ õztõl nem várhatjuk. Az erdei õz<br />
agancsának tömege csak akkor javul, ha a vadnak, kiegészítõ etetéssel, megfelelõ táplálékot<br />
adunk.<br />
Az állomány hasznosítása<br />
Évtizedek óta vitatott téma az alacsony hasznosítási arány. Ott, ahol a tavaszi állományhoz<br />
viszonyítva évek óta, esetleg egy évtizede alacsony (10-15%-os) – vagy ellenkezõleg, túlzottan<br />
magas (25% feletti) – a lelövés, és ennek ellenére növekszik a létszám, ott az állománybecslésben<br />
kell keresni a hibát. A hasznosítás arányának optimális szintjét csak az képes<br />
megállapítani, aki ismeri állományának, az állomány felnevelt szaporulatának nagyságát,<br />
az állomány egészségi állapotát (halandóságot), az ivararányt, a korosztályok összetételét.<br />
A hasznosítás mértékét, azon belül a bak–suta (gidával együtt) arányt befolyásolja a<br />
cél, azaz az állomány növelése, csökkentése vagy szinten tartása. Több évtizedes megfigyeléseim<br />
szerint, az állomány szinten tartásának célkitûzése mellett, az éves lelövési (hasznosítási)<br />
arányt a tavaszi állomány 20-25%-a között kell tartani. Ezt a hasznosítási arányt – 0,28<br />
és 0,78 között ingadozó felnevelt szaporulat és 6%-os mortalitás mellett – a tengelici vadászterületen<br />
optimálisnak tartottam és tartom, helyességérõl több évtized alatt meggyõzõdtem<br />
(<strong>2.</strong> és 3. táblázat).<br />
(Példa egy 455 egyedbõl álló õzállomány éves lelövési tervére az állomány szinten tartása mellett)<br />
<strong>2.</strong> táblázat: Éves lelövési terv Megjegyzés: a felnevelt szaporulat a tavaszi sutaállományra 0,7 gida/suta.<br />
A túl alacsony és a túlságosan magas hasznosítás egyaránt „gyanús” lehet. Példaként kiemelem<br />
az 1970-es évek végén tapasztalt, kirívóan magas hasznosítási arányokat (40-50%).<br />
Ezekbõl az adatokból azt a következtetést vonom le, hogy akkoriban több õznek kellett élnie<br />
a bevallottnál. Vajon hihetõ-e, hogy az állomány 40%-át meghaladó zsákmány mellett<br />
maradt õz a területen? Hogy mégis maradt, azt a néhány évvel késõbbi zsákmányadatok bizonyítják!<br />
Tehát az 1970-es évek végén több õz élt hazánkban, mint amennyit bevallottak.<br />
17
é v<br />
suta/gida<br />
1978 0,78<br />
1979 0,56<br />
1980 0,52<br />
1981 0,49<br />
1982 0,28<br />
1983 0,62<br />
1984 0,57<br />
1985 0,38<br />
1986 0,39<br />
1987 0,53<br />
1997 0,69<br />
1998 0,74<br />
2000 0,46<br />
3. táblázat: A felnevelt szaporulat a tengelici vadászterületen a tavaszi vadlétszámbecslési<br />
adatok szerint<br />
Napjainkra ezek a nagyarányú eltérések megszûntek, illetve csak kisebb arányban és<br />
számban vannak jelen a statisztikai adatokban.<br />
Az elmondottakból következik, hogy lelövési tervet (hasznosítást) csak a vadgazda tud<br />
készíteni: ezért elítélem, ha ezt egy vadászati hatóság írja elõ! Téved, aki félti a vadászatra<br />
jogosulttól az õzállományt. Ez az álszent magatartás megnyilvánulhat a kötelezõ lelövési<br />
tervek kiadásában, azok szigorú és bírsággal szankcionált számonkérésében. A vadászatra<br />
jogosult pl. az Alföldön az õzbõl él, és nyilvánvalóan érdeke annak szakszerû kezelése és<br />
gondozása.<br />
18<br />
Ivararány<br />
A vadászati szakírók közül többen ragaszkodnak az 1:1 arányhoz, és ennek viszonylag<br />
nagy jelentõséget tulajdonítanak a minõség megtartásában és javításában. A vadászati statisztika<br />
nem bizonyítja ezt a felfogást. Negyvenéves állománybecslési adatok szerint, az ivari<br />
megoszlás mindig az 1:1,2-1,3 arányszámok között ingadozott. A terítékadatokból pedig<br />
azt olvashatjuk ki, hogy 1963 és 1980 között egy lõtt bakra 1,41, 1980 és 2000 között 0,73<br />
suta jutott. A suták javára történõ arányeltolódás a trófeaminõségben nem okozott visszaesést.<br />
Úgy tûnik, kisebb az ivararány szerepe a trófeaminõség alakításában, mint azt feltételezzük.<br />
Az ivararány alakulását az állomány is szabályozza: nagy állománysûrûség esetében<br />
a bakok aránya megnõ. A született gidák ivararánya (a születõ gidák számával együtt)<br />
függ a sutáknak az üzekedés idején mutatott kondíciójától. Kedvezõ élõhelyi viszonyok,<br />
bõséges táplálék-ellátottság esetén (az üzekedési idõszakban), több sutagida születik.<br />
A szakírók által javasolt 1:1 bak–suta arányt a gyakorlatban nehéz beállítani. Ezt magam<br />
is tapasztaltam több évtizedes vadászmesterségem során. A tavaszi állománybecslés adata-
iból számolt 1:1,2-es ivararány a bakvadászattal tovább romlik. Így lehet ez sok területen,<br />
de fõképpen az Alföldön, ahol a lelövésre szánt bakok nagyobb hányadát tavasszal meglövik<br />
a bérvadászok, aminek következtében az üzekedés idejére az ivararány tovább romlik,<br />
s így jelentõs számú sutatöbblet áll elõ. Bertóti Istvánnak az volt a véleménye, hogy felesleges<br />
ragaszkodni az 1:1 arányhoz, mert az sem okoz minõségromlást, ha netán 1:2<br />
arányban él a bak és a suta.<br />
Korosztályok szerepe<br />
Õzállományunk korosztályviszonyairól kevés információnk van. Csupán a bakokra vonatkozóan<br />
kapunk útbaigazítást a trófeabírálat eredményeibõl. Gyakran éri bírálat a vadgazdálkodókat<br />
amiatt, hogy a bakok állománya elfiatalodott. Ezt az állítást a trófeabírálat eredményei<br />
csak részben igazolják (<strong>2.</strong> diagram). Az elbírált agancsok között csökkent a 6 évesnél<br />
idõsebb bakok aránya 1977 és 1986 között, de azt követõen már csak a 8 év felettiek<br />
aránya lett kevesebb, aminek nem tulajdonítok jelentõséget.<br />
Tapasztalatom szerint, ebben az idõs korcsoportban már elenyészõ a kapitális agancsú<br />
bak. Kételkedem az idõs korúak 24%-os (magas) arányának igazságában (<strong>2.</strong> diagram),<br />
ugyanis a 7 év feletti õz korának megbecslésekor megtörténhet, hogy 2-3 évet – de volt<br />
már arra is példa, hogy ennél is többet – téved egy kevés gyakorlattal rendelkezõ bíráló.<br />
Kételkedem azért is, mivel többéves rendszeres tavaszi állományfelmérés során azt tapasztaltam<br />
a tengelici vadászterületünkön, de több alföldi vadászterületen is, hogy a 6 évnél<br />
idõsebb bakok aránya még az 5-6%-ot sem éri el. Megjegyzem, hogy Bertóti István a bakok<br />
idõs korcsoportjának 10%-os arányát javasolta.<br />
<strong>2.</strong> diagram Elbírált õzbakok kormegoszlása<br />
19
A suták korosztályviszonyairól semmit sem tudunk. Néhány kivételtõl eltekintve, a vadászterületeken<br />
korosztály szerinti felmérést nem végeznek, holott erre több szempontból<br />
is szükség lenne. Ennek ellenére, nem tudok olyan állományról, ahol túlsúlyba került volna<br />
az idõsek vagy a fiatalok korosztálya. A vadászterületek többségén a véletlenszerû válogató<br />
vadászattal beállt egy egyensúlyi állapot, ahol lehet, hogy az idõs suták száma magasabb<br />
a kelleténél, de ez sem érezteti hatását, ugyanis az idõs (8-10 éves) suták szaporodási<br />
képessége nem különbözik a középkorúakétól.<br />
A vadászterületek többsége vadásztársasági kezelésben van, ahol a korosztály szerinti vadászatot<br />
nehéz, helyenként nem is lehet megvalósítani. Ennek ellenére nem bizonyítható,<br />
hogy a bak- vagy a sutaállomány korosztályviszonyaiban olyan állapot következett volna<br />
be, amely veszélyeztetné a gazdálkodás eddigi eredményeit.<br />
Végezetül röviden kitérek két – általam fontosnak ítélt – témára: az egyéves korú bakok<br />
vadászatára és a bak érett korára. Mindkettõt egyaránt fontosnak tartom.<br />
Az egyéves korú bakok szigorú „selejtezését” több szakcikkben vagy tanulmányban javasolták<br />
vagy javasolják még napjainkban is. Az egyéves bakok agancsát összevetve találkozhatunk<br />
a legnagyobb tömegbeli eltérésekkel. Lehet az agancs 20 g-os, de láttam már 300 g<br />
felettit is! Az agancssúly nagy eltérése ellenére, valamennyiükben van egy közös vonás:<br />
egyikrõl sem tudjuk azt, hogy a következõ vagy az azt követõ években mekkora agancsot<br />
nevel. Tanácsként javasolom, hogy a gombnyársas agancsú bakot – annak ellenére, hogy<br />
gyakran úgy ítélik meg, felesleges, sõt káros az állományban, s ezért meglövik – a nagy<br />
agancsúval együtt kíméljük: ugyanis nagy a valószínûsége annak, hogy 1-2 évvel késõbb<br />
ritka rendellenes trófeával ajándékozza meg a vadászt.<br />
Az érett korról ugyancsak évtizedek óta folyik a vita, s ellentmondás van a megítélésében.<br />
Még Szederjei Ákos véleményében is van ellentmondás. Az Õz címû könyvében 4-5<br />
éves korra teszi az érett kort, majd késõbb 8-9 évre – de ekkor már, mint trófeabíráló! Hazai<br />
és külföldi tapasztalatok egyaránt azt a véleményt támasztják alá, hogy az érett kor 5-6<br />
év, ezért felesleges tovább várni: kicsi annak az esélye, hogy a bak tovább növeli agancsának<br />
tömegét, vagy azt évekig szinten tartja. A kapitális agancsú bakok lelövésének arányát<br />
a területen a vadgazda állapítsa meg, és ne a vadászati hatóság! Ahol a lelõtt 4-5 érmes bak<br />
mellett bent marad az állományban legalább ugyanennyi, ott nem követnek el szakmai hibát!<br />
Külföldi tapasztalatok ugyancsak azt a véleményt támasztják alá, hogy a bakok 4-5 éves<br />
korukban hozzák legjobb agancsukat. A hazai gyakorlati tapasztalatok ezzel megegyeznek,<br />
de a trófeabírálat során – a mínuszpontok és a pénzbírság elkerülése érdekében – a bemutatott<br />
agancsok (bakok) jelentõs hányadát öregebbre becsülik. Feltehetik a kérdést: a korától<br />
függetlenül, minden érmes bakot lõhetõnek ítélek? Nem – csak abban az esetben tartom<br />
lõhetõnek, amennyiben elérte a 4. vagy az 5. életévét, és azt is csak abban az esetben,<br />
ha marad mellette az állományban ugyanennyi a következõ évre! Az agancs alapján végzett<br />
„selejtezés”-nek, azaz a válogató vadászat állományjavító szerepének bizonyítására nem<br />
végeztek eddig egzakt vizsgálatokat.<br />
20
Trófeabírálat<br />
A trófeabírálatnak eltúlzott fontosságot tulajdonítanak az állomány minõségének fenntartásában<br />
és javításában. A bürokratikus, túlzottan szigorú és szankcionáló bírálati rendszert<br />
túlhaladta az élet, gátja lett a gazdálkodásnak. A bírálati rend legnagyobb hibája a bizonytalan<br />
kormeghatározásra alapozott szigorú pénzbírság. Trófeabírálati rendünk hibáit a megyei<br />
vadászati hatóságok trófeabírálói is kezdik felismerni, aminek eredményeként a mínuszpontok<br />
száma és a vele járó pénzbírság jelentõsen csökken (4. táblázat).<br />
4. táblázat Mínuszpontos agancsok %-a a bíráltak között<br />
A trófeabírálat rendje napjainkban gátja a <strong>vadgazdálkodás</strong>nak, ezért indokolttá vált a mielõbbi<br />
korszerûsítése, rendjének ésszerû megváltoztatása. Erre már készültek javaslatok.<br />
Köszönöm, hogy meghallgattak!<br />
21
A SZOLNOK MEGYEI<br />
ÕZGAZDÁLKODÁS EREDMÉNYEI<br />
ÉS TAPASZTALATAI<br />
Kõvári Ferenc<br />
Fõvadász – Jász-Nagykun-Szolnok megye<br />
22<br />
Köszöntöm a Tisztelt Megjelenteket!<br />
Köszönöm megtisztelõ bizalmukat, hogy meghallgatják a véleményemet.<br />
E tanácskozáson gyakorló és elméleti szakemberek vannak jelen. Az utóbbiak elnézését<br />
kérem, hogy ezúttal a gyakorlat oldaláról közelítem meg mondandómat.<br />
Két dolgot nem szeretnék:<br />
1. Az idõ rövidségére hivatkozva, olyan rövid, de unalmas adatsort ismertetni, mely az<br />
eredményeket fitogtatja.<br />
<strong>2.</strong> Megkerülni azokat a problémákat, amelyek napjainkban sokfelé érzékelhetõek, hiszen<br />
a Tisztelt Kollégák is valószínûleg ezért vannak jelen.<br />
Inkább tessenek megbotránkozni, és adjanak hangot az enyémmel ellentétes véleményüknek,<br />
mint hogy a szõnyeg alá söpörjük a problémát!<br />
Az idõ rövidsége miatt, néhány dolgot valóban csupán címszavakban tudok említeni, az<br />
összefoglaltak részletes megindoklására nem marad idõ. Tiszteletben tartom a kialakult téziseket,<br />
de minden állandóan változik, ezért inkább a fõcímekben szereplõ idõszerû kérdésekkel<br />
foglalkozom – természetesen a Szolnok megyei tapasztalatok felhasználásával. Ideje<br />
volna a frázisok hangoztatása helyett több szakmai kérdést a helyén kezelni.<br />
Melyek a fõbb idõszerû kérdések?<br />
AZ ÕZÁLLOMÁNY LÉTSZÁMA ÉS KEZELÉSE<br />
I. MENNYISÉGI:<br />
1. Eltartó ké pessé g<br />
– takarmányozással fenntartható<br />
– kárté tel<br />
<strong>2.</strong> Vándorlás<br />
– territoriális viselkedé s<br />
3. Mortalitás<br />
– termé szetes<br />
– urbanizáció s
II. MINÕSÉGI:<br />
1. Élõhely<br />
– talaj<br />
– táplálé k<br />
<strong>2.</strong> Idõjárás<br />
– hó , hõmé rsé klet, napfé ny<br />
3. Genetikai té nyezõk<br />
4. Korosztály<br />
III. HASZNOSÍ TÁS:<br />
1. Hasznosítható mennyisé g<br />
<strong>2.</strong> Ivararány<br />
3. Korosztály<br />
4. Minõsé g<br />
5. Vesztesé gek<br />
I. Mennyiség<br />
Szolnok megyében 1950-ig nem ismerték az õzet. E vad ekkor jelent meg a megye északi<br />
részén, a Mátrából lehúzódva az új élõhelyekre. Összesen 12 darabot számláltak<br />
Abádszalókon és Jászkiséren. Az állomány létszáma alacsony szinten, de folyamatosan<br />
emelkedett. Felvetõdik hát a kérdés a 70-es évek vadbõségérõl.<br />
Szó esett már a becslési hibákról, a téli nagy õzcsapatokról. Nem volt több õz a megyében,<br />
mint most.<br />
Vadászatának itt nem volt tradíciója, s továbbra is hiányoztak hozzá a megfelelõ feltételek,<br />
jármû, golyós puska stb. Az apróvadas vadászokat az õz nem is érdekelte különösebben.<br />
A mennyiség, a létszám fõbb <strong>kérdései</strong>: az eltartóképesség. Ezzel kapcsolatban a következõket<br />
emelném ki:<br />
– az õz kártétele kevesebb, mint a mezei nyúlé;<br />
– az 1981–90-es üzemterv 12 ezer darabot engedélyezett az eltartóképesség alapján;<br />
– az 1997–2006-os II. üzemterv hasonló indokkal 25 ezer darabot irányoz elõ – vajon melyik<br />
a kevésbé hibás? Az állománysûrûség jelenleg 8-30 ha/db (az átlag 20 ha/db). A Hortobágy<br />
peremét leszámítva, az élõhely mindenütt hasonló.<br />
1. Mibõl határozhatjuk meg az eltartóképességet?<br />
Nem szarvasegységbõl és kalóriákból. Ahol az állomány átlagos, télen nem veszi fel a takarmányt<br />
az etetõbõl, ott a létszám nem érte el a természetes vadeltartó képesség szintjét.<br />
Az idei tél természeti katasztrófa volt. Az Alföldön gyakorlatilag nem létezett semmilyen<br />
természetes vadeltartó képesség.<br />
23
<strong>2.</strong> Vándorlás, mozgástér:<br />
Korábban 1-2 km-ben határozták meg. Gödöllõi VKA – rádiótelemetriás vizsgálat (Szolnok<br />
megyében) 4-18 km. Körzetenkénti állománykezelés szükségességét indokolja, mert 4-<br />
5000 hektáros területek esetén 3-4 szomszédos területen áll meg az õz. Bizonyítja ezt a territórium<br />
elfoglalása és a vadászati szezon kezdetén eltûnõ – míg másutt az ismeretlenbõl<br />
elõkerülõ – bakok nem kis száma.<br />
3. Mortalitás:<br />
Ezt a tényezõt elhanyagoljuk, pedig a véltnél lényegesen nagyobb. Szintén gödöllõi adat:<br />
2001-ben 15-bõl 7 elhullás;<br />
2002-ben 14-bõl 8 elhullás.<br />
Ezekre az esetekre nem a befogást követõen került sor, így az õzek pusztulását nem befogási<br />
stressz vagy belsõ sérülés okozta. Alábecsüljük a közlekedés, a tiszai árvizek, az orvvadászat,<br />
a betegségek stb. hatását.<br />
1983–84-ben több alkalommal is jelentõs elhullásra került sor (repce, fiatal, idõs); végsõ<br />
eredmény nélkül. 1985-tõl a mortalitás ismét normális szintre, 2-3%-os jelentett elhullásra<br />
állt vissza.<br />
1982-ben megyei határozat született a következõkrõl:<br />
– õzvadászat csak hivatásos vadász jelenlétében folytatható (szakmai indokkal magyaráztuk,<br />
valójában a belsõ orvvadászat jelentõs csökkentése volt a cél);<br />
– csak 250 g-ig terjedõ, kis agancssúlyú és fiatalkori lelövések (tagsági és protokoll-követelések<br />
rendezése).<br />
24<br />
II. Minõség<br />
Nem igaz, hogy kevés õz esetén jobb a trófea minõsége.<br />
12 ezer õzbõl 130-150 érmes évente. Az összes érmes darabszámot tartom fontosnak,<br />
mert ez mutatja az objektív minõséget.<br />
25 ezerbõl 300 feletti érmes (évente).<br />
A 2003-as év nem mérvadó, mert Békés, Csongrád, Hajdú, Szolnok szenvedte meg leginkább<br />
a tél borzalmait.<br />
1. Élõhely: standard fontosságú (talaj, táplálék).<br />
Gondoljunk csak vissza, hogy a Szolnok megyei õzek a Mátrából, silány élõhelyrõl származnak!<br />
<strong>2.</strong> Idõjárás: jó tél (enyhe, kevés hó, elegendõ napfény). Kemény tél. Idei példa a legjobb.<br />
Örülünk, hogy egy õz is túlélte ezt a telet. Az érmes mennyiség rögtön felére, az átlagsúly<br />
70-80 grammal esett vissza.<br />
3. Ez nem genetikai kérdés. Az agancs nagyságát az adott évjárat környezeti tényezõi<br />
határozzák meg, innen kezdve nincs jelentõsége a golyóérett kornak sem, hasonlóképpen
a 7-8 évig történõ örökítésnek. Szerintem a genetika tudománya rendkívüli felkészülést igényel,<br />
mégis a gyakorló vadász szintjén esik legtöbbször szó a genetikáról. Európában egyetlen<br />
kutatás sem bizonyítja az agancssúly-átörökítõ képesség meglétét!!!<br />
Három példát szeretnék kérdésként felvetni:<br />
– Hol vannak a svéd, jászkiséri, abádszalóki, kiskörei, martonvásári stb. utódok?<br />
– Van olyan terület (Szolnok megyében), ahol évek óta nem vadászik külföldi. Csak az apró<br />
bakokat lövik, mégis minden évben ugyanannyi van belõlük, nagy bak azonban nincs<br />
(gondoljunk a forma öröklõdésére: szûk, széles terpesztésû agancs stb.).<br />
– Másutt minden évben lövik a javát is, mégsem fogynak el a nagy agancsú bakok.<br />
Mi hát a helyzet a meghagyott nagy bakokkal?<br />
Példát szeretnék mondani: Surjányban esett meg, hogy jól ismertük a bakot; egyik hullajtott<br />
agancsa 300 grammos volt, szárazon. Ötéves korában eltûnt – sosem láttuk többé.<br />
Karcagon szintén volt egy 700 gramm fölé becsült ötéves bak. Hasonlóképpen felszívódott<br />
a semmibe – de a jeles utódok sincsenek sehol. Tessék kiszámolni, hogy egy 700 grammos<br />
bak áráért annyi 400-ast kellene lövetni, amennyi a legtöbb területen nincs is! Mivel teszünk<br />
hát nagyobb kárt? Kevésbé fontos, hogy mit lövünk – de az igen, hogy mi marad a területen.<br />
4. Korosztállyal kapcsolatos kérdések<br />
Túlbecsüljük a kort. Tesszük ezt a klasszikus szempontok – fogkopás, agancstõ, varratok<br />
stb. – alapján.<br />
De mi a valóság?<br />
Igen kevés bak éri meg a 7 éves vagy idõsebb kort. Az átlagos bakkal 1-2 éves koráig<br />
nemigen foglalkozunk (nem akarjuk elhinni, hogy kétéves bak akár 450 grammos agancsot<br />
is képes fejleszteni). 2-3 éves korukban felfigyelünk a jobbakra, még 1-2 évig (ekkor kb 4-<br />
5 évesek) õrizgetjük, majd 7-8 évesnek gondolva, a „csúcson” meglövetjük õket (a csúcson<br />
a javát hozzuk terítékre; az ínyenceknek akkor is marad kellõ számú öreg, de gazdasági értelemben<br />
már értéktelen agancsú bak). A valóban idõs bakok igen erõsen visszaraknak. A<br />
korosztállyal kapcsolatos kérdéseket Farkas Dénes adatai szemléltetik a legjobban. Szolnok<br />
megyében 1950-ben jelent meg az õz; akkoriban az állományt 12 darabra becsülték.<br />
1962–65 között külföldi vadászok már 220-230 darab õzbakot ejtettek el, ebbõl 100-110 érmeset.<br />
Ezeket a trófeákat zömmel 7-9 évesre bírálták. Nem is élt annyi bak Szolnok megyében<br />
7-9 évvel azelõtt (ezek igenis 4-5 évesek voltak)!<br />
III. Hasznosítás<br />
Hasznosítás – e tekintetben is hasonlóan okosak szeretnénk lenni, csak a vadállománynyal<br />
ez nincs megbeszélve...<br />
Mennyiség – a szó szoros értelmében ezzel lenne a legkönnyebb dolgunk, ha tudnánk<br />
számolni.<br />
De nem tudunk, mert áll a kukorica, a napraforgó, és azt sem tudjuk, hány õzünk van.<br />
Mire pedig megtudjuk, addigra a határban nyakig ér a sár, s az õz tudja, hol a 300 hektá-<br />
25
os tábla közepe; meg különben is elfoglal bennünket az apróvadszezon. A sutát jó esetben<br />
meg tudjuk különböztetni a baktól – a korát már nem, de sok esetben még azt sem,<br />
hogy fiatal-e, vagy öreg. Tehát lõjük, ami keresztben áll... Ez a lelövés igazi szempontja<br />
(„selejtezés, válogató vadászat”). Mégsem érezhetõ jelentõs minõségi különbség azokhoz a<br />
területekhez képest, ahol lesrõl meglövik a kiválasztott példányt. Lehet, hogy túl õszinte<br />
voltam!<br />
Az összességében 16-20 százalékos hasznosítás alacsony (<strong>2.</strong> melléklet).<br />
SZAPORODÁSI RÁTA, HASZNOSÍ THATÓMENNYISÉG<br />
2000-BEN<br />
SUTA:<br />
Ö ssz. lelö vé s<br />
Állománynö vekedé s<br />
8300 db<br />
3000 db<br />
1300 db<br />
4300 db<br />
1 sutára esõfelnevelt, hasznosítható szaporulat: 0,51 db.<br />
Ivararány – 30 éven át másfél-kétszer annyi nõivarú példányt lövünk, mint bakot, mégis<br />
kb. 1:2-2,5 az ivararány. Valószínûleg így is marad, minden igyekezetünk ellenére, a következõ<br />
10-20 évre is.<br />
Fontos, hogy bakgidát alig lövünk, mert nem tudjuk, mit tud elsõ agancsos korára (javítja<br />
az ivararányt).<br />
Kevés sutát és 2-2,5-szer annyi sutagidát ejtünk el. Ez segíti a szaporodóképesség fenntartását.<br />
Tulajdonképpen ez egyúttal korosztály-szabályozás is.<br />
Bakoknál: sajnos tudathasadásos állapotban vagyunk, mert mind az élõ, mind a lõtt bakok<br />
esetében is az agancsot bíráljuk. Holott nem volna szabad mással, csak a testalakulással,<br />
a kondícióval, az egészségi állapottal foglalkozni – mert ettõl függ a tenyészérték, az<br />
agancs, nem pedig fordítva! Mire megyünk azzal a bakkal, amelyik beteg, elhullik, de mégsem<br />
lõjük meg, mert úgymond „nincs korban” – nem is lesz. Ugyanakkor kiemeljük az<br />
olyan szubjektív formai elemeket, mint pl. az ághiány, a terpesztés, a szín, a gyöngyözés<br />
stb. Ha a trófea egyetlen értékmérõje a súlya, nem volna szabad mást figyelembe venni,<br />
mint hogy a bak elérte-e teljesítõképessége csúcsát, vagy sem – az adott évjáratban. Ezért<br />
a fiatalkori lelövéseket nem kellene erõltetni.<br />
Mínuszpontok – nincs jelentõsége. 100 db õz lelövése esetén 1 db 1%, 500 élõbõl 1 db<br />
0,2%, a teljes állományból, 25-30 ezer darabból pedig 1 ezrelék. Van-e ennek jelentõsége?<br />
26
Összefoglalva: elnézést kérek, ha bizonyos részeket leegyszerûsítettem – a Szolnok megyei<br />
gondokat általánosítottam.<br />
KÖVETKEZTETÉSEK:<br />
– Élõhely, takarmány, idõjárás – legfontosabb tényezõk.<br />
– Általában túlértékeljük az emberi beavatkozások szükségességét.<br />
– Az õz létszáma tovább növelhetõ, minõségromlás és jelentõs károkozás nélkül.<br />
JAVASLATOK:<br />
– Lábon hagyott vadföldek létesítése.<br />
– Létszámnövelés (8-15 ha/db).<br />
– A fiatalkori lelövéseknél tartsuk be az évjáratok különbségét.<br />
– Õzbakok hasznosítása a teljesítõképesség csúcsán.<br />
– Sutagidák nagyobb arányú hasznosítása.<br />
– Térségi állománykezelés megvalósítása.<br />
– Trófeabemutatás fenntartása; mínuszpontos rendszer eltörlése.<br />
27
A BÉKÉS MEGYEI ÕZGAZDÁLKODÁS<br />
TAPASZTALATAI ÉS EREDMÉNYEI<br />
Dr. Hagymási László<br />
SZTE-MFK Állatélettani és Egészségtani tanszék, nyugalmazott fõiskolai docens<br />
Tisztelt Tanácskozás, Hölgyeim és Uraim!<br />
Mindig irritál az a kifejezés, hogy az õz mindenki nagyvadja, hogy az õz hátizsákos vad,<br />
vagy hogy az õz töltelékvad. Ezek a kifejezések az én olvasatomban azt jelentik, hogy ez<br />
a vadfaj van, létezik, jó – de nem kell különösebben gazdálkodni vele. Pedig, létszámánál<br />
és kívánatos trófeájánál fogva, jelentõsége egyre nõ a magyar <strong>vadgazdálkodás</strong>ban! Az igazi<br />
vadgazdák már régen is megbecsült vadnak tekintették, hiszen Széchenyi Zsigmond így<br />
emlékezik elvesztett trófeái kapcsán: „Valamennyi trófeámat elsöpörte a háború, külföldithazait<br />
egyaránt. S ha most azt mondanák, válasszak, valamelyik visszajár, habozás nélkül<br />
a hazaiak után nyúlnék. – Ugyanezt az álmot szövöm most tovább, csak kissé szûkebbre<br />
fogva. S ha csak a hazai vadfélék közül választhatnál, vajon melyikre szavaznál? Válaszom<br />
pillanatig sem lenne kétséges: csakis õzagancsaimra.”<br />
Arra kértek, hogy foglaljam össze a Békés megyei õzgazdálkodás tapasztalatait és eredményeit.<br />
A behatárolt 15 perc meglehetõsen szûkre szabott, de igyekszem úgy alakítani<br />
mondandómat, hogy érintsem a legfontosabb kérdéseket.<br />
A Békés megyei õzállomány mennyiségi <strong>kérdései</strong>vel kollégám, Majzinger István foglalkozik<br />
részletesen, de engedtessék meg, hogy én is bemutassak két táblázatot:<br />
1. táblázat: magzatszámvizsgálat<br />
*A jászkiséri vizsgálatok 1975–1977 között december–májusban folytak. Havonta 3-5 suta került lelövésre. A hároméves vizsgálat folyamán a<br />
hármas magzatszám az 5–9 éves sutákra, az egyes magzatszám pedig a 4 évesnél fiatalabb sutákra volt jellemzõ.<br />
28
Hova tûnik el az õz?<br />
(elméleti okoskodás)<br />
Becsült õzállomány<br />
307 000 db<br />
– ebbõl suta 121 000 db<br />
Magzatszám<br />
242 000 db<br />
Veszteség magzati korban<br />
50 000 db<br />
Megszületik<br />
192 000 db<br />
Felnevelési veszteség (20%)<br />
40 000 db<br />
Hasznosítható<br />
152 000 db<br />
Jelenleg hasznosított<br />
52 000 db<br />
Ha sutánként 1 db a hasznosítható szám, akkor is 120 000 db-ot kellene hasznosítani!<br />
<strong>2.</strong> táblázat<br />
A minõségi szabályozásról<br />
Mivel a magyar <strong>vadgazdálkodás</strong>, így azon belül az õzgazdálkodás is trófeacentrikus, ezért<br />
csaknem kizárólag az agancsot tekintjük a gazdálkodás mércéjének, pedig hát a minõségi<br />
szabályozás több – az alábbiakban felsorolt – tényezõbõl áll.<br />
1. Az ivararány<br />
Szakítanunk kell azzal a szemlélettel, hogy a helyes ivararány 1:1.<br />
Országos<br />
3. táblázat: becslés és<br />
teríték ivararánya<br />
1990–1996 között a becsléskor csak<br />
összlétszámot jelentettek a <strong>vadgazdálkodás</strong>i<br />
egységek.<br />
29
Békés megye<br />
A táblázat 1965-tõl mutatja az ivararányt országosan, méghozzá becslés és teríték alapján.<br />
Ez azért érdekes, mert a becslésekkel megállapított ivararányt az elvárásoknak megfelelõen<br />
lehet alakítani, míg a teríték ivararánya tényeken nyugszik. A táblázatból kitûnik, hogy<br />
míg a becsült ivararány 1:1,2 körüli, addig a teríték ivararánya a gazdálkodást mutatja. Amikor<br />
1975 körül általános volt a vélemény, mely szerint „az õz megeszi a fejünket”, másfélszer<br />
annyi sutát hasznosítottunk, mint bakot, hogy megállítsuk az õz túlszaporodását – nem<br />
sikerült. 1985-tõl pedig a gazdasági érdek úgy kívánta, hogy a bakokat jobban hasznosítsuk<br />
– így ettõl kezdve kevesebb sutát lövünk, mint bakot. Talán ezzel is magyarázhatjuk a<br />
folyamatos létszámnövekedést. Az 1:1,2 való ivararányt el kell fogadnunk!<br />
Az ivararányt két szempontból tartom fontosnak: az egyik a termékenység, a másik a trófeakihozatal.<br />
Az õz ivari élete sajátos, monogám jellegû, vagyis mindaddig kitart sutája mellett,<br />
amíg borítani tudja. Csak azt követõen néz másik suta után. Az elsõ fordulóban azok a suták,<br />
amelyek nem jutottak bakhoz, a második fordulóban (17 nap múlva) termékenyülnek. Tehát<br />
a termékenységi viszonyok tekintetében az õzállomány sokkal tágabb ivararányt is elbírna.<br />
Marad tehát a trófea-kihozatal: mert nem mindegy, hogy egy állományból mennyi trófeát<br />
tudunk terítékre hozni.<br />
Mintegy két évtizeden keresztül voltam vadászmestere az Orosházi Széchenyi Zsigmond<br />
Vadásztársaságnak (15 000 ha, 600-800 db-ból álló õzállomány). Azon munkálkodtam, és<br />
úgy irányítottam a szakmai munkát, hogy az irodalomban megjelölt 1:1-es ivararányt beállítsam.<br />
Évek hosszú során át kétszer annyi, sõt volt olyan év, hogy közel háromszor annyi<br />
sutát lõttünk, mint bakot – ennek ellenére az ivararányt 1:1,2-nél szûkebbre nem sikerült<br />
beállítani. Mindezt olyan gazdálkodási ellenõrzés mellett merem állítani, hogy õzet (gidát,<br />
sutát, bakot) csak a hivatásos vadász kíséretével lehetett lõni, és minden egyes elejtett õzet<br />
én is szemrevételeztem. A becslést minden év márciusában magam végeztem.<br />
<strong>2.</strong> A korosztályviszonyok<br />
Jelenlegi gazdálkodási rendszerünkben azt tartjuk megfelelõnek, ha az állomány korszerkezete<br />
a következõk szerint alakul: fiatal (1–3 év) 30-35%; középkorú (4–6 év) 40-45%; öreg<br />
vagy idõs korú (6 év felett) 20-25%.<br />
A korosztályokat másféleképpen ítéljük meg a nõivarnál, és másképpen a bakoknál. Az<br />
ideálisnak tartott korösszetételt nagyon nehéz, illetve nem tudjuk megvalósítani, ugyanis az<br />
õzön nincs biztos jele a kornak, és marad a régi selejtezési elv: a beteg, sérült, rossz kondíciójú<br />
egyedek lelövése, valamint az állományapasztás. Megkülönböztetni csak a gidakorú<br />
egyedeket lehet.<br />
30
1. diagram<br />
<strong>2.</strong> diagram<br />
31
A bakok esetében talán valamivel jobb a felismerés lehetõsége, mert míg a sutánál csak<br />
a testet lehet figyelembe venni, addig a baknál az agancsot is segítségül hívhatjuk a kor<br />
megállapításához.<br />
A bakok esetében a korosztályviszonyok összefüggnek az agancs paramétereivel, vagyis<br />
a kulminációs kor meghatározásával. Azt mondjuk, hogy Békés megyében a kulminációs<br />
kor 7 év. Az újabb megfigyelések alapján ezt sok szakember tagadja, és 4-5 évre teszi a<br />
kulminációs kort, mondván, az állat ekkor rakja fel a legnagyobb tömegû agancsot.<br />
A kor és az agancstömeg közötti összefüggéssel (korreláció) kapcsolatosan egy megjegyzésem<br />
van: a koefficiens 0,25 és 0,45 között változik, vagyis gyenge (Bán, Fatalin, Fodor,<br />
Szidnai). (1. és <strong>2.</strong> diagram)<br />
3. Az agancs<br />
Az agancsot tartjuk a minõség fokmérõjének. Az, hogy ez miért van így, ismét Széchenyi<br />
Zsigmondot kell idéznem: „Az õzagancsot a legeredetibb, a legváltozatosabb, legfinomabb trófeának<br />
tartom. Egyikük sem hasonlít a másikra, önálló egyéniség mind, értékes emléktárgy.”<br />
Talán ezért van az, hogy a selejtezés során szinte az agancs alapján döntünk, hogy a kérdéses<br />
bakot elejtjük-e, vagy kíméljük. Milyen agancs legyen a kiváló trófea, melyet érettnek<br />
minõsítünk? Nagy tömegû, szabályos, gyöngyözött és sötét színû. Ezek a tulajdonságok,<br />
melyeket el tudunk bírálni.<br />
A bakok selejtezése során két fontos tényezõt veszünk figyelembe: az egyik a tömeg, a<br />
másik a forma. A tömegrõl már szóltam; nem kívánom ezzel az Önök türelmét igénybe venni.<br />
Azonban úgy gondolom, hogy a forma megítélése fontos tényezõ lehet a jövõ õzgazdálkodásában.<br />
Mivel a <strong>vadgazdálkodás</strong>ban egyre nagyobb méreteket ölt a bérvadászat, célszerû<br />
vizsgálni gazdálkodási elveinket. Minden gazdálkodást ökonómiailag is minõsíteni kell.<br />
A bérvadászat elszámolásának alapja a tömeg, nem pedig a forma – ezért a selejtezés során<br />
célszerû a formát alárendelni a tömegnek, mint selejtezési elvnek. Saját gyakorlatom<br />
erõsít meg ebben. Az eddigiek során mindössze egy vadásszal találkoztam, aki kizárólag<br />
szabályos 6-os bakot kívánt lõni – annál több volt az olyan vadász, aki azt vallotta, hogy<br />
nem baj, ha nem nagy tömegû az agancs, csak valamilyen módon érdekes legyen. A másik<br />
tapasztalatom pedig az, hogy az osztott szárú, sokágú agancs rendszerint nagy tömegû.<br />
Az õzgazdálkodás fontos minõségi mutatója az éremkihozatal. (4. táblázat)<br />
A számok azt mutatják, hogy mind az országos, mind a Békés megyei mutatók az utóbbi<br />
években javultak.<br />
Az idei esztendõ eredményei még nem ismeretesek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják,<br />
hogy nem lesz sokkal rosszabb év, mint az átlagos. Talán az agancs esztétikai értéke<br />
hagy kívánnivalót maga után, sok háncsos bak került terítékre a vadászidény kezdetén,<br />
nem érett meg az agancs. Talán célszerû lett volna, ha a szakhatóság az õzbak vadászati<br />
idényét május 1-ére módosítja.<br />
Javaslatok az õzállomány kezelésére:<br />
1. Ne essünk a formalizmus hibájába!<br />
<strong>2.</strong> Lõjünk annyi sutát, mint amennyi bakot!<br />
3. Ne csak magas hóállás esetén takarmányozzunk!<br />
4. Legyen jelen az õzvadászat során a hivatásos vadász!<br />
32
4. táblázat<br />
A trófeabírálatra került õzbaktrófeák mennyisége és érmes aránya Békés megyében,<br />
összehasonlítva az országos terítékkel 1973–2002-ig<br />
33
A BÉKÉS MEGYEI ÕZÁLLOMÁNY<br />
MENNYISÉGI VÁLTOZÁSAINAK<br />
ELEMZÉSE<br />
Majzinger István<br />
SZTE MFK, Állatélettani és Egészségtani Tanszék<br />
Békés megye õzállománya, minõségét tekintve, a legjobbak közé tartozik: bizonyítják ezt<br />
az elmúlt évtizedekben lõtt bakok kiváló trófeái. Õzgazdálkodásunkat az elmúlt három évtizedben<br />
szakmai viták jellemezték, melyek az országos állomány nagysága, annak alakulása,<br />
alakítása, az eltartható állomány mérete, az eltartóképesség szintje, az állománykezelés,<br />
selejtezés és a populációk kívánatos strukturális összetételének <strong>kérdései</strong> körül folytak.<br />
Az eredményt az országos és körzeti statisztikákból mindenki ismeri: az állomány növekszik,<br />
a hasznosítás alacsony, az érmes trófeák mennyisége csökkent (bár százalékarányuk<br />
az utóbbi években növekszik), a túltartott állomány helyenként a sûrûségfüggés jeleit mutatja<br />
(CSÁNYI és SZIDNAI, 1993).<br />
Békés megyében, a növekvõ létszám mellett, a trófeaminõség terén az utóbbi években<br />
jelentõs javulás tapasztalható. A minõség javítása alapvetõ fontosságú, és elválaszthatatlan<br />
a mennyiségi változásoktól.<br />
Az elemzés elvégzését az a feltételezésem indokolta, hogy az ismert országos szintû vizsgálatok<br />
mellett érdeklõdésre tarthat számot, vajon az országos tendenciáktól mennyiben tér<br />
el vagy mennyire hasonló azokhoz egy-egy körzet, illetve tájegység õzgazdálkodása.<br />
Vizsgálatom célja a minõségjavulás mennyiségi változásokban rejlõ hátterének feltárása –<br />
amennyire a jelentett statisztikák ezt lehetõvé teszik –, döntõen az 1980–2000 közötti idõszakban.<br />
A rendelkezésre álló adatok függvényében esetenként ezen kívül esõ idõintervallumban<br />
vagy ennek csak egy részében vizsgálódom, szem elõtt tartva azt, hogy a remélhetõleg<br />
helyes következtetések levonásában ez ne zavarjon. A mennyiségi változások mellett<br />
– tekintettel a szoros összefüggésekre – utalást teszek néhány minõségi változásra is.<br />
Az adatok az Országos Vadgazdálkodási Adattárból és a megyei FVM Hivatalból származnak.<br />
I. A létszám, teríték, ivararány és az állomány összetételének alakulása<br />
Az 1979. évi õzkonferencia után született MAVOSZ-irányelv szerint, az ország õzállománya<br />
létszám tekintetében elmarad az eltartható mennyiségtõl, emiatt célul tûzték ki a törzsállomány<br />
növelését. A legcélravezetõbb megoldás erre, a lelövések csökkentése mellett, a terítéken<br />
belül a suták arányának visszaszorítása volt.<br />
Az irányelv végrehajtása Békés megyében is megkezdõdött, vagyis csökkentették a lelö-<br />
34
1. ábra<br />
vések számát, aminek eredményeként a létszám látványosan és folyamatosan növekedett,<br />
a teríték (hasznosítás) pedig hullámzóan hol csökkent, hol növekedett, de mindvégig alacsony<br />
szinten maradt (1. ábra). Adathiány miatt nem tudtam 1996 után elkülöníteni a vadásztársasági<br />
területeket, de mivel az összes vadászterület domináns részét õk adják, így a<br />
változás tendenciáit jól tükrözik. A hasznosítási ráta 1979-ben 42,2% volt; ez öt év alatt 20%<br />
alá csökkent, és 2002-ben csupán 17,4% (növekvõ). Másrészt a terítéken belül megfordult<br />
az ivararány, és eltolódott a bakok javára, ami az állományban sutatöbbletet és ebbõl következõen<br />
magasabb reprodukciót eredményezett (<strong>2.</strong> ábra).<br />
A hasznosítás 1975–1979 között végig 40% felett volt, és ekkor a létszám (az akkori ak-<br />
<strong>2.</strong> ábra<br />
35
tuális koncepciónak megfelelõen) csökkent, ami azt jelenti, hogy akkor feltételezhetõen<br />
egy 30-35% közötti hasznosítási ráta kellett a létszám stabilizálásához. A körzetterv szerinti<br />
maximálisan eltartható létszám 24 025 db, a 2003-as becsült létszám 26 671 db. A terítékben<br />
a bakok javára eltolódott ivararány mellett a gidák mennyisége – ami addig sem<br />
volt magas, csupán kb. 18-20% – látványosan csökkenni kezdett, egészen a 90-es évek elejéig.<br />
A mélypontot 1987-ben érte el, ami 9,6% volt! A 90-es évek elejétõl lassú növekedés<br />
tapasztalható a gidák terítéken belüli arányát illetõen: 2002-ben ez 32% volt, ami pozitív jel.<br />
A gidákat érintõ orvvadászat mértéke kérdéses.<br />
A kifejlettek terítékének felét a bakok teszik ki, azonban itt is tapasztalható változás, hiszen<br />
még 2000-ben arányuk 58% volt, addig 2002-ben 51% (3. ábra).<br />
Az állomány összetétele a terítékével ellentétesen alakult, vagyis a suták és gidák aránya<br />
3. ábra<br />
növekedett a bakok rovására, és az ivararány kissé eltolódott a nõivar irányába. A 2003-as<br />
adatok szerint az állomány struktúrája: bak 35%, suta 41%, gida 24% (4. ábra). Az állomány<br />
összetétele 1996-óta, kisebb ingadozásoktól eltekintve, stabilnak mondható. Hasonló<br />
adatok jellemzõek az országos állományra: bak 33%, suta 41%, gida 26% (CSÁNYI S., 1993)<br />
és Hajdú-Bihar megyére is: bak 34-36%, suta 40-43%, gida 22-26% (PALOTÁS G., 1993). Feltûnõ,<br />
hogy az alacsony gidahasznosítás ellenére az állományban is rendkívül kicsi a gidák<br />
részaránya, ami a felnevelt szaporulattal kapcsolatban vet fel kérdéseket, a jelentett gidateríték<br />
valóságtartalmáról és az orvvadászatról nem is beszélve.<br />
Az ivararány a 80-as évek végétõl állandósult 1:1,2 felett, és 1998-ban érte el a csúcsot<br />
36
4. ábra<br />
(1:1,27), bár az utóbbi években itt is tapasztalható némi szûkülés. Az ivararány eltolódása<br />
a suták javára természetes a bakok territoriális viselkedése miatt, így az 1:1,2 arány még jónak<br />
mondható, és nem ez a fõ oka a létszámnövekedésnek, hanem az alacsony hasznosítás,<br />
amely nem alkalmazkodik a növekvõ létszámhoz (5. ábra).<br />
5. ábra<br />
37
II. A felnevelt szaporulat alakulása<br />
Az állomány dinamikája és hasznosítása szempontjából meghatározó – a strukturális jellemzõk<br />
mellett – a felnevelt szaporulat mennyisége és alakulása (6. ábra).<br />
A sutánkénti felnevelt szaporulat megállapítása a statisztika alapján a rendelkezésre álló<br />
létszám- és terítékadatokból lehetséges, melyhez ezeken túl meg kell becsülni az éves suták<br />
termékenyülõ hányadát. Természetesen ezeket állományonként jobb közelítéssel lehetne<br />
megtenni, mint egy körzet (megye) szintjén, annál is inkább, mivel jelentõs különbségek<br />
vannak a vadászterületek között.<br />
Mivel az elhullásokat a vadászatra jogosultak nem közlik bak–suta–gida bontásban, így<br />
az alábbi számítást alkalmaztam a felnevelt szaporulat becsléséhez:<br />
ahol:<br />
FSZ t = tárgyévben a sutánkénti felnevelt szaporulat (gida/suta)<br />
TG t = tárgyévi gidateríték (db)<br />
BG t+1 = következõ évi becsült gidalétszám (db)<br />
BS t = tárgyévi becsült sutalétszám (db)<br />
BG t = tárgyévi becsült gidalétszám (db)<br />
0,5 BG t = 1:1-es ivararányt feltételezve, a sutagidák száma (1éves)<br />
0,5*BG t*0,9 = az 1 éves sutagidák termékenyülõ hányada (90%)<br />
A felnevelt szaporulat a születést követõ év tavaszára értendõ.<br />
6. ábra<br />
38
A megyében nagyrészt kiváló, mezei élõhelyek találhatók, ahol a terület jelentõs részén<br />
a vegetációs idõszakban bõséges mennyiségû táplálék áll a vad rendelkezésére, így a gidák<br />
fejlõdése gyors, és éves korukra megfelelõ testméreteket és kondíciót érnek el. Ezért<br />
feltételeztem, hogy az egyéves suták 90%-a, a kétéveseknek és az ennél is idõsebbeknek<br />
pedig 100%-a termékenyül.<br />
A számítás szerint a felnevelt szaporulat 1980–2002 között átlagosan 0,55 db gida/suta; ezen<br />
idõszakon belül a legalacsonyabb 0,37 db gida 1996-ban, a legmagasabb 0,67 db gida 1997-ben.<br />
A vadászatra jogosultak között rendkívül nagy a különbség a jelentett statisztikai adatok<br />
alapján számolt felnevelt szaporulat tekintetében: a legrosszabb 0,25 db gida/suta, a legjobb<br />
1 db gida/suta. A számok mögött szerteágazó okok rejlenek, melyek boncolgatása külön<br />
vizsgálat tárgyát képezhetné.<br />
A szakirodalomból és a különféle vizsgálatokból ismert a felnevelt szaporulat és az állománysûrûség<br />
negatív irányú kapcsolata, mely a megyében a 7. ábra szerint alakult:<br />
7. ábra<br />
Az állománysûrûség növekedése csak bizonyos idõszakban mutat negatív összefüggést a<br />
felnevelt szaporulattal. Más környezeti tényezõk is hatnak a felnevelt szaporulat alakulására,<br />
némelyik az állománysûrûségtõl függetlenül. A legjelentõsebb ilyen tényezõ az idõjárás<br />
(gidák téli túlélése).<br />
A ragadozók sûrûsége szintén fontos tényezõ (gidák nyári túlélése), melynek befolyásolása<br />
a dúvadapasztás során lehetséges.<br />
Az õzgidákra nézve, a ragadozók közül a legnagyobb veszélyt a kóbor kutya és a róka<br />
jelenti, ezért a kettõt együtt vizsgáltam. Bizonyosnak tûnik, hogy e két dúvadfaj terítéknövelése<br />
a felnevelt gidák számára pozitívan hat (r = 0,542 P
8. ábra<br />
A kérdés jelentõségét bizonyítják azok a skandináviai vizsgálatok, melyek szerint erõteljes<br />
rókagyérítés után 30%-kal nõtt az egy sutára esõ, õszig felnevelt gidák száma. Egy norvégiai<br />
vizsgálat bebizonyította, hogy a legkritikusabb idõszak a gidák születése utáni 4-6<br />
hét, továbbá a bakgidák 70%-a, a sutagidák 20%-a esett áldozatul a rókáknak. Mezei élõhelyen<br />
a gidák sebezhetõségét a predációval szemben kifejezettebbnek találták. A korai és<br />
az ellési fõidõszakban született gidák nagyobb veszteséget szenvedtek, mint a késeiek (a<br />
gyérítés idõzítése).<br />
Visszatérve az eredeti kérdéshez, a sutánként 0,55 db felnevelt gida, a törzsállományban<br />
átlagosan 1:1,2-es ivararánnyal számolva, 0,3 db felnevelt gidát jelent a teljes törzsállományra<br />
vetítve éves átlagban. Az állomány szinten tartásához ennek megfelelõen 30% körüli éves<br />
hasznosításra lenne szükség, ami jelenleg 17,4%, azelõtt pedig hosszú évekig 15% alatt volt.<br />
Az állománysûrûség 1980-ban 2,56 db/100 ha volt, 2003-ban 4,96 db/100 ha.<br />
III. A hasznosítás, az elhullás és az állománysûrûség alakulása<br />
Az elsõ idõszakban (1969–83) a hasznosítás volt a fõ tényezõ, az állománysûrûség stabilizálódott.<br />
A második idõszakban (1984–95) az elhullás dominanciája látszik (túl-) kompenzáló<br />
jellegû hasznosítással, amelynek eredményeként a sûrûség növekedésnek indult (9.<br />
ábra). A harmadik idõszakot (1996-tól máig) az intenzív sûrûségnövekedés jellemzi, normalizálódott<br />
elhullás és enyhén növekvõ hasznosítás mellett. 1997–2003 között az állománysûrûség<br />
megduplázódott!! Az õz „jól érzi magát”, a kedvezõtlen idõszakokon pedig<br />
intenzív etetéssel átsegítik.<br />
40
9. ábra<br />
IV. Az érmes % jelentõsége, értékelése a mennyiségi változások tükrében<br />
Az érmes % erõteljesen növekszik (20% feletti), különösen az utóbbi 4-5 évben. Ugyanakkor<br />
a lõtt bakok relatív mennyisége csökken (bakteríték/baklétszám): 1979-ben 37%, 2001-<br />
ben 17%. A nem díjazott bakok aránya csökken (a fiatal korosztály arányának csökkenése<br />
10. ábra<br />
41
miatt) (10. ábra). Ebbõl is látszik, hogy az érmesek százalékaránya önmagában nem alkalmas<br />
a minõség változásának a jellemzésére, csak megfelelõ bakteríték-struktúra esetén<br />
használható.<br />
Az országos eredményekkel összehasonlítva, jól látható, hogy Békés megyében a bakok<br />
hasznosításának aránya az országoshoz képest csökken (1,16-ról 0,79-ra) (11. ábra). Az érmes<br />
% aránya ezzel párhuzamosan növekszik (1,26-ról 2,03-ra). Mindamellett a minõség javulása<br />
sem zárható ki, de véleményem szerint ez önmagában nem okozná az érmes % ilyen<br />
mértékû növekedését.<br />
11. ábra<br />
42<br />
Összefoglalás<br />
– A létszám folyamatosan növekszik, mára már (még a jelentett is) meghaladta az eltartható<br />
maximumot. A hasznosítás alacsony (bár növekszik, 15-17%), ami még alacsony felnevelt<br />
szaporulat és jelentõsebb elhullás esetén is biztosítja a létszám további növekedését.<br />
A teríték összetétele a suták és gidák alulhasznosítását tanúsítja.<br />
– Az ivararány – kismértékben ugyan, de – eltolódott a suták irányába (1:1,2 körül), ami<br />
azonban az õznél természetes jelenség, és önmagában nem oka a létszámnövekedésnek,<br />
hiszen a létszám növekedésére gyakorolt hatása megfelelõ szintû hasznosítással kezelhetõ<br />
lenne.<br />
– A felnevelt szaporulat megyei viszonylatban is alacsony: 0,55 db gida/suta; ezen belül,<br />
a statisztikák szerint számolva, a vadászatra jogosultak között óriási szélsõségek tapasztalhatók<br />
(0,25–1 db gida/suta). A potenciális reprodukciós teljesítményre vonatkozó eg-
zakt vizsgálati adatokat az utóbbi tíz évben nem publikáltak. A feltételezhetõen igen magas<br />
gidaveszteségek okainak a feltárása széles körû kutatást követel, szükségessége – ami<br />
ha a negatív tényezõk hatásainak csökkentésével párosul – nem vitatható. Óriási jelentõsége<br />
lehet a predációs veszteség ismeretének és csökkentésének. Ennek hatását jól<br />
szemlélteti a róka- és kóborkutya-teríték alakulásának kapcsolata a felnevelt szaporulat<br />
mennyiségével (r = 0,542).<br />
– Az érmes % növekedése önmagában nem bizonyíték a minõség javulására, mert ha a lõhetõ<br />
bakok egyre kisebb hányadát – azon belül pedig a jobbakat – lövik, akkor az érmes<br />
% növekszik, de a helyzet nem javul.<br />
– Az állományok szabályozását kellõképpen megalapozó döntésekhez helyben gyûjtött<br />
(nem származtatott), megbízható adatokra van szükség.<br />
– Mérni, gyûjteni és értékelni kellene a biológiai paramétereket (kondíció, testtömeg,<br />
sárgatestszám stb.), ezek ugyanis sokkal megbízhatóbb indikátorai az állat és környezete<br />
közti kapcsolat változásának, mint a sokszor semmitmondó és megbízhatatlan statisztikák.<br />
(Legalább magunkat ne csapjuk be!)<br />
– A változások irányát figyelembe véve – alkalmazkodva – kell az állományszabályozást<br />
végrehajtani.<br />
Hivatkozások:<br />
CSÁNYI S.–SZIDNAI L. (1993.): Õzgazdálkodásunk helyzetének értékelése. Vadbiológia 4., Gödöllõ.<br />
73–107.<br />
FARAGÓ S. (1997): Élõhelyfejlesztés az apró<strong>vadgazdálkodás</strong>ban. Mezõgazda Kiadó, Budapest.<br />
118–12<strong>2.</strong><br />
FARAGÓ S.–NAHLIK G. (1997): A nagyvadállomány szabályozása. Mezõgazda Kiadó, Budapest.<br />
256–26<strong>2.</strong><br />
PALOTÁS G.–VADÁSZ I.–GÁL B. (1993): Az õz Hajdú-Bihar megyei állományának struktúrája<br />
és dinamikája. Vadbiológia 4., Gödöllõ. 62–7<strong>2.</strong><br />
FÁCZÁNYI Ö. (szerk.): Millenniumi vadászati almanach 2001. 63–69.<br />
43
ÚJ UTAKON A BOGÁRZÓ<br />
ÉS KÖRNYÉKE FÖLDTULAJDONOSOK<br />
VE. ÕZGAZDÁLKODÁSA<br />
Szél István<br />
FVM Csongrád megyei vadászati és halászati osztályvezetõ<br />
Elöljáróban<br />
Nem „új elmélet”-et kívánunk megfogalmazni, pusztán saját elképzeléseinket és tapasztalatainkat<br />
szeretnénk megosztani másokkal.<br />
Ajánljuk ezt az elõadást néhai Nagy Ferenc emlékének tiszteletére.<br />
Tájékoztató adatok:<br />
– elhelyezkedés: I/4 <strong>vadgazdálkodás</strong>i körzet, Ásotthalom–Ruzsa–Mórahalom közigazgatási<br />
területén<br />
– bruttó terület: 3591 ha<br />
– nettó terület: 3391 ha<br />
Néhány adat az ökológiai adottságokról:<br />
– talajadottságok: meszes futóhomok 1% alatti humusztartalommal<br />
– évi átlagos csapadékmennyiség: 573 mm (466 mm/200<strong>2.</strong>)<br />
– folyó- és állóvíz nem található (kivétel néhány öntözésre szolgáló víztározó)<br />
– erdõsültség átlagosan 21%; Ásotthalom: 38%<br />
Mórahalom: 5%<br />
Ruzsa: 2%<br />
(a Csongrád megyei átlag 6-7%)<br />
– erdõk fafajösszetétele (zömében elegyetlen, kevés cserjével)<br />
37% nyár (melybõl 90% hazai nyár)<br />
24% akác<br />
22% feketefenyõ<br />
11% erdei fenyõ<br />
6% egyéb<br />
– szántóterület aránya: 51%<br />
– minimális szántóföldi növénytermesztés (rozs, triticale, lucerna, kevés kukorica)<br />
– helyenként intenzív zöldségtermesztés<br />
– magas a parlagterületek aránya (a homokvidéken ez az egyik legrosszabb élõhely,<br />
ugyanis a gyomflóra kiszelektálódott, szegényes fajgazdagságú)<br />
– gyep (rét-legelõ): 20%<br />
44
– nádas: 1%<br />
– szõlõ: 1%<br />
– gyümölcs: 1%<br />
– a terület tanyákkal szabdalt, melyeknek mintegy 25-30%-a lakatlan<br />
– az átlagos szántóföldi táblaméret 4-5 ha<br />
Elõzmények<br />
– Jogelõd a Zákányszéki Nimród Vt. (bruttó terület 18 600 ha).<br />
– A földtulajdonosok (11 fõ) éltek az 1996. évi LV. törvénybõl adódó lehetõséggel, s a kialakított<br />
<strong>vadgazdálkodás</strong>i egységen a vadászati jogot az erre létrehozott egyesület keretei<br />
között maguk gyakorolják.<br />
Megalakuláskor felmerült kérdések, dilemmák<br />
1. Mely vadfajjal (fajokkal) lehet az adott viszonyok között érdemben gazdálkodni?<br />
<strong>2.</strong> Cél- és módszer meghatározása.<br />
Munkánkat meghatározó mottók (Nagy Ferenc–Dani Zsolt–Szél István):<br />
VADGAZDÁLKODÁS = ÉLÕHELYGAZDÁLKODÁS<br />
„Vadgazdálkodási berendezésekbõl sosem elég!”<br />
1. táblázat<br />
Az 1997/98-as <strong>vadgazdálkodás</strong>i év becslési adatai<br />
Becslés 1997/1998.<br />
Gím–Dám–Õz 80<br />
Vaddisznó 4<br />
Mezei nyúl 300<br />
Fácán 370<br />
Fogoly 20<br />
A kérdés megválaszolásánál az induló becslési adatokat, valamint a korábbi hasznosítási<br />
tapasztalatokat vetettük össze az élõhelyi adottságokkal, illetve azok várható változásaival.<br />
Cél:<br />
Az élõhelyfejlesztés és állománykezelés eszközeivel kialakítani azt az állománynagyságot és<br />
minõséget, amely tartósan eredményessé teszi a gazdálkodást úgy, hogy közben természetvédelmi,<br />
földtulajdonosi érdekek nem sérülnek. Azaz, cél a jövedelem maximalizálása,<br />
melyhez optimalizálni szükséges a létszámot és az ehhez kapcsolódó minõséget. (1. fotó)<br />
45
1. fotó: A terület eddigi legnagyobb bakja <strong>2.</strong> fotó: Vegyesvadas etetõ<br />
46<br />
3. fotó: Napfényelemes itató
Élõhelyfejlesztés<br />
Feltételezés<br />
– Vélhetõen itt is igaz, hogy az igényekhez képest minimumban lévõ „elem” (pl. ivóvíz,<br />
táplálék, búvóhely, nyugalom stb.) meghatározó a többi tényezõ hasznosulása (eredményessége)<br />
szempontjából.<br />
– Területrészenként eltérõ hiányosságok lehetnek.<br />
Fentiekbõl adódóan, a vadászatra jogosult komplex élõhelyfejlesztési programba kezdett:<br />
1. Itatók létesítése (57 db; ebbõl az 1997. év elõtt létesített 14 db)<br />
– napfényelemes itató (5 db) (3. fotó)<br />
– itatógödör (50 db)<br />
– villanymotoros szivattyúval (2 db) történõ vízellátás<br />
<strong>2.</strong> Vadföldek (összesen 30 ha, 15 részletben): kevés, de a bérmûvelés nem gazdaságos,<br />
ezért újabb<br />
– lucernaföldek létesülnek – már az ún. vetõmagprogrammal (ingyenes vetõmagbiztosítás<br />
a termelõk részére) –, továbbá<br />
– „talpon” vásárolt vadföldek (kukorica) jelentik a megoldást.<br />
3. Csenderesek létesítése, mint élõhelybõvítés:<br />
– cél a territóriumok számának növelése<br />
– élõhelyfejlesztési pályázatból 3 ha<br />
– erdõsítési pályázatból 84 ha<br />
fõ fafaj a szürkenyár, akác (70%), továbbá<br />
pusztaszil, ezüstfa, galagonya, mirabolán, bodza, kökény, vadrózsa,<br />
eper, rekettyefûz (30%)<br />
4. Etetõk-sózók létesítése (75 db; átvett használható etetõ 0 db):<br />
– vegyes vadas: 21 db (<strong>2.</strong> fotó)<br />
– apróvadas: 43 db<br />
– hordozható: 11 db<br />
(A Csongrád megyei elõírás minimum 1 db/150 ha.)<br />
5. Tanyahelyek vásárlása<br />
Néhány gondolat az etetésrõl<br />
– szoktató etetés IX. 15.–IV. 15-ig (7 hónap)<br />
– takarmány összetétele: 40% kukorica<br />
20% búza<br />
20% napraforgó<br />
20% takarmány-kiegészítõ (préselt formában)<br />
47
– etetés gyakorisága: hetente (indokolt esetben 3-4 naponként)<br />
– minden etetõ alatt tálca + kõsó (kevésbé kelendõ a „kóborló” állattenyésztõk számára)<br />
– éves szinten feletetett takarmánykeverék 5-600 q<br />
– 7 db szórón egész évben folyamatos etetés csöves kukoricával<br />
– feletetett szálastakarmány: 500 kéve lucerna/év<br />
– feletetett lédús takarmány: 10 tonna/év (sárgarépa, alma, õszibarack)<br />
Tapasztalatok az etetéssel kapcsolatban<br />
– Szálastakarmány-igény csak tartós (2-3 hétig fennmaradó) hótakaró esetén jelentkezik (jó<br />
minõségû takarmány esetén is).<br />
– Az idõjárással és az évszakkal összefüggésben változik a szemestakarmány összetétele<br />
iránti igény (kutatás tárgyát képezheti).<br />
– Etetõsûrûség: 1 db/45 ha (maximálisan egyetértve Farkas Dénes állításával, miszerint az<br />
1 db/100 ha kevés).<br />
– A hosszantartó (7 hónap) etetés az élõhelyi adottságból következõ szükségmegoldás.<br />
– Az etetés szerepe kétségtelenül nagyobb, mint pl. a szarvasnál vagy a dámnál, de tapasztalataink<br />
szerint az agancsfelrakás szempontjából (mintegy 70%-ban) a „RÖG” hatása, a<br />
vegetációs idõszakban felvett táplálék összetétele és minõsége a meghatározó (l. agancsfelrakás<br />
biológiája).<br />
– Jó kondíció (pl. bakoknál 18-23 kg/egyed a zsigerelt tömeg).<br />
Szõrmés és szárnyas kártevõk gyérítése<br />
Különösen a róka- és kóborkutya-gyérítés fontos.<br />
Alkalmazott módszerek: – csapdázás<br />
– reflektoros vadászat<br />
48<br />
Állománykezelés<br />
Fontos szempont a nyugalom biztosítása. Ebbõl következik, hogy a meghatározó vadászati<br />
mód a lesvadászat, illetve a cserkelés.<br />
– lesek száma: 45 db (1 db/75 ha), átvett használható magasles 0 db<br />
(A Csongrád megyei elõírás min. 1 db/250 ha.)<br />
Vadászatok idõzítése<br />
– A tervezett bakhasznosítás min. 50%-a április 15. – május 15. között.<br />
– 25-30%-a üzekedésben, tekintettel a két idõszakra jellemzõ nagyfokú átrendezõdésekre.<br />
– A suta- és gidaselejtezés – az egészségügyi lelövéseket leszámítva – csak magaslesrõl, a<br />
mozaikszerû selejtezés elvét betartva történik.<br />
– A golyóérett bakokat lehetõleg párzásban lövetjük.<br />
További szempontok a selejtezésnél<br />
– Végy egy minimum 30-szoros nagyítású SPEKTÍVET!
– A bakvadászat (Kõvári Ferenc nyomán: „Nem az a döntõ, hogy mit hozunk be a területrõl,<br />
hanem, hogy mit hagyunk kint.”) viszont teljes körû terület- és állományismeretet követel.<br />
Konkrét tapasztalat, hogy a gyengébb élõhelyeken 4 év a kulminációs kor, de a<br />
legjobb területeken is csak 6 év. Ebbõl adódóan az „örökös közepes” kategória is területrészenként<br />
értelmezendõ.<br />
– Amikor egy bakot bírálunk, és döntünk a minõsítésérõl, akkor lelki szemünkkel látjuk<br />
(látnunk kell!) a területrész teljes állományát. Ez különösen a nem egyértelmû – márpedig<br />
ilyen gyakran van – helyzetekben segít.<br />
– A bírálatkor – a vadászat során – egyszerre több tényezõ hat, és több tényezõt vizsgálunk,<br />
de a korosztályviszonyokra a végén gondolunk.<br />
– Elsõ az agancs, majd az ehhez kapcsolódó kor, s mindezek figyelembevételével döntünk,<br />
hogy az adott bak az állományban vagy az egyesület pénztárában szolgálja jobban a már<br />
korábban megfogalmazott célt.<br />
– Természetesen fontos a korosztályviszonyok beállítása, de talán nem annyira (nagyobb<br />
mozgásteret engedve), mint ahogy azt néhányszor hatóságilag is elõírják.<br />
– A fentiekbõl következik, hogy a trófeabírálatnál soha nem a trófeát (a lelövést), hanem a<br />
gazdálkodást kell bírálni. A mindenkori jogszabály intervallumokat biztosít a bíráló számára,<br />
magas szubjektumaránnyal. Ezért nem csak a bírálat rendjét, de sok esetben a trófeabírálókat<br />
is felül kellene vizsgálni, ám talán (l. az OTB-adatokat) nincs is akkora probléma.<br />
(Csongrád megyében 1% alatt van a hibás lelövések aránya.)<br />
– A gombnyársas bakot nem lehetõség, de kötelesség kilõni: ez a hivatásos vadász alapvetõ<br />
feladatai közé tartozik.<br />
– Bakgidát csak egészségügyi okból lövünk – ugyanis mindegyik magában hordozhatja a<br />
„nagy” bak lehetõségét; másrészt anyagilag sem mindegy, hogy pl. 6 vagy 15 000 Ft a lelövése<br />
díja.<br />
– A beteg egyedet minden pillanatban mindenkinek kötelessége meglõni.<br />
Állategészségügyi helyzet<br />
A kritikus idõpontok: a tavaszi hirtelen „zöldülés” és a nyár vége, a beszûkült takarmánybázissal<br />
és a fertõzött itatógödrökkel. Mindkettõ hasmenést okozhat, mely könnyen fertõzõ lehet.<br />
A bõrbagóccsal való fertõzöttség növekedett.<br />
Az állomány egészségi állapota, valamint az ikerellések számának csökkenése jelzésértékû<br />
a jelen körülmények között fenntartható állomány számát illetõen. (Megjegyzés: megítélésünk<br />
szerint az õz esetében sincs értelme a maximálisan fenntartható létszámnak.<br />
Csongrád megyében ezt a kérdést a vadászati hatóság kellõ toleranciával kezeli – ismert kijelentésük:<br />
„õszintén becsülni és szakszerûen hasznosítani”.)<br />
Vadkár. Minimális; államigazgatási szakaszba egyetlen problémás eset sem került. A kármegelõzésben<br />
a vadászatra jogosult anyagilag is (mûanyag háló, illetve villanypásztor vásárlásával)<br />
közremûködik.<br />
Orvvadászat. Volt, van és lesz; cél az elviselhetõ szinten tartása. A kis taglétszámú egyesület<br />
elõnye, hogy nincs belsõ orvvadászat, amely – megítélésünk szerint – más esetekben<br />
akár 50% is lehet. A területen való állandó jelenlét a legjobb visszatartó erõ.<br />
49
Kapcsolat a természetvédelemmel<br />
– a jó kapcsolat záloga maga az élõhelyfejlesztési tevékenységünk, hiszen a fajgazdagság<br />
növelése közös érdekünk és feladatunk.<br />
– a vizes élõhelyfejlesztés eredményeképpen megjelent a réti sas is.<br />
Kapcsolat a földtulajdonosokkal<br />
Jó; minden évben zenés baráti összejövetel, tájékoztatással, sétakocsikázással egybekötve.<br />
Munkánk eredménye számokban kifejezve<br />
További tapasztalatok, következtetések<br />
– Tekintettel alapvetõ célunkra, a jelen élõhelyi feltételek és gondoskodás mellett az állomány<br />
létszámát 350-380 db között célszerû maximalizálni. Ezt támasztja alá a 2001-ben<br />
és 2002-ben felnevelt – egy sutára vetített – gidaszám, továbbá az átlagos trófeatömeg<br />
alakulása és az egyedszám-növekedéssel összefüggésben tapasztalható állategészségügyi<br />
problémák is.<br />
– A fiatal és a középkorú állomány nagyon ígéretes.<br />
– Az õzbakbecslés alacsony.<br />
– 3-4 évvel ezelõtt, az intenzív etetés és az itatóhelyek létesítése eredményeként a környezõ<br />
területekrõl komoly „bemozdulás” volt tapasztalható. Napjainkra ez a mozgás – fõként<br />
a territóriumfoglalás idõszakában – fordított irányúvá vált.<br />
– Újabb élõhelyek létesítésével, ill. élõhelyfejlesztéssel – ugyanis találhatóak még ,,szûz” területek<br />
– a célszerûen fenntartható állomány, és így a hasznosítható darabszám is, növelhetõ.<br />
Zárszó<br />
Próbáljuk meg valamennyi – különösen az adott vadfaj igényeihez képest leginkább hátrányban<br />
levõ – tényezõt maximális igényességgel megvalósítani, s rájövünk, vannak még<br />
tartalékok, esetenként nem is kevés!<br />
Üdv a vadásznak!<br />
50
FÜGGELÉK<br />
Takarmánykeverék-termékismertetõ<br />
Az alábbi összetételû, ún. vadtakarmány-keveréket elsõsorban az õz és az apróvad számára<br />
dolgoztuk ki.<br />
Szemes formában a következõ takarmányokat kevertük össze (tömegszázalékban megadott<br />
értékek):<br />
Takarmánykukorica 40%<br />
Takarmánybúza 20%<br />
Szemes napraforgó 20%<br />
Speciális összetételû<br />
préselt takarmánykoncentrátum 20%<br />
A takarmánykeveréket két év tapasztalata alapján alakítottuk ki.<br />
Célunk, hogy a vadállomány, a létfenntartásához szükséges energián túlmenõen, az<br />
agancsfelrakáshoz változatos – az igényeihez leginkább közelítõ – összetételû takarmányhoz<br />
jusson.<br />
Az összetételbõl a viszonylag nagy szemestermény-választék a különféle állatfajok számára<br />
egységesen kínál táplálékot.<br />
A tömegszázalékban kifejezett 20%-os vadtakarmány-koncentrátum – amely 3 mm átmérõjû,<br />
20-25 mm hosszúságú préselttakarmány-frakciót jelent – tartalmazza a vadfajok számára<br />
nélkülözhetetlen mikroelemeket és fehérjét is. Az élõ szervezet számára nélkülözhetetlen<br />
fehérje mennyisége és minõsége a szemestermény-frakciókkal általában „nem vihetõ<br />
be” a takarmányba, ezért a koncentrátumba 10% extrahált szójadarát kevertünk. E nagy<br />
mennyiségû teljes értékû fehérjét tartalmazó komponens minden állatfaj számára kedvezõ<br />
módon javítja a takarmánykeverék ízét.<br />
Két év alatt kb. 70 tonnányi mennyiséget állítottunk elõ. Vevõink tapasztalatai kedvezõek.<br />
A takarmánnyal szembeni elvárások teljesültek.<br />
A 2003. évi várható õszi ár 35-36 Ft/kg+ÁFA.<br />
A terméket 30 kg-os körszövött PP zsákba csomagolva hozzuk forgalomba.<br />
A takarmány megfelelõ hasznosulásához nélkülözhetetlen, hogy a vadászterület kellõ<br />
mennyiségû és színvonalú etetõvel és itatóval rendelkezzék.<br />
A takarmány megrendelhetõ, esetleg további információ kérhetõ:<br />
Zámix Kft. 6787 Zákányszék, Tanya 419.<br />
Tel./fax: (62) 206-130<br />
Email: zamixkft@friemail.hu<br />
Kecskeméti Gábor ügyvezetõ, tel.: 06-20-9576-5440<br />
51
AZ ÕZ ETETÉSÉNEK TAPASZTALATAI<br />
ÉS EREDMÉNYEI<br />
AZ ERDÕS TERÜLETEKEN<br />
Hopp Tamás<br />
Erdészeti igazgató – ZALAERDÕ RT.<br />
Az õz Zalában – így a Zalaerdõ Rt. bánokszentgyörgyi erdészetnél is – mindig háttérbe<br />
szorult a híres „zalai szarvas” és a vaddisznó mögött. Ebben a megyében, a zalai dombvidéken<br />
fekvõ élõhelyeken kiváló gímszarvasagancsok teremnek – vajon miért olyan<br />
középszerûek az õzek? A mintegy 12 000 hektáros vadászterületen 5400 ha állami, kb.<br />
1000 ha magánerdõ található. Az erdõfoltok, erdõtömbök közé amõbaszerûen illeszkednek<br />
a mezõgazdasági területek, a Zalára jellemzõ apró falvak és az ezekhez kapcsolódó<br />
szõlõhegyek (zártkertek), igazán változatos, erdõszegélyekkel gazdagon ellátott,<br />
változatos élõhelyet kínálva a zalai vadállománynak. A fenti adatokból látszik,<br />
hogy a terület kb. 50 százaléka erdõvel borított. Az állami erdõk fele bükkös, a másik<br />
fele gyertyános-tölgyes elegyes állomány. A magánerdõk sokkal vegyesebb képet mutatnak,<br />
nagy akác-elegyaránnyal; jelentõsek a patakok mentén kialakult égeresek, miként<br />
a feladott mezõgazdasági területeken kialakult csenderesek is. A fenyvesek alig<br />
érik el az 1-2 százalékot. Az itt élõ õzállomány biztosan erdei õznek számít, ennek minden<br />
ismérvével. Télen se verõdik nagy csapatokba, mint itt, az Alföldön. Jelentõsen kisebb<br />
a testtömege, és természetesen az agancs tömege is jelentõsen elmarad az Alföldön<br />
elõforduló méretektõl.<br />
A téli takarmányszegénység mindenhol általános; genetikailag sem lehet nagy a baj: már<br />
több érmes bak is terítékre került. Az utolsó 11 évben átlagosan 700 bak esett évente Zalában<br />
– ennek csak 2 százaléka lett érmes! Ezért határoztuk el a bánokszentgyörgyi erdészetnél,<br />
hogy az élõhely, ill. az életfeltételek javításával megpróbálunk lendíteni az õzek<br />
minõségén. Ha az õzeket egész évben megfelelõ takarmánnyal etetjük, talán sikerül valamit<br />
javítanunk az agancsminõségen. Az elhatározást tett követte, és 1993 októberében már<br />
állt a területen az elsõ három etetõ. Ezek száma mára 45.<br />
A trófeabírálatnál létezik a fogalom: jó élõhely, gyenge élõhely. Mit jelent ez pontosan?<br />
Errõl megoszlanak a vélemények. Az egyik lehetséges módszert, amely konkrétan, számokkal<br />
mérhetõen teszi lehetõvé a környezet (élõhely) értékelését, ERHARD UECKERMANN (1951)<br />
dolgozta ki a Göttingeni Egyetem Vadgazdasági Intézetében. Kutatásai 171 területre terjedtek<br />
ki, amelyek az egész akkori NSZK területére elosztódtak. A teljesen erdõs pagonyt választotta<br />
kiindulópontnak, hogy innen vizsgálja tovább négy mérhetõ tényezõ hatását, amelyeknek<br />
feltehetõen lényeges befolyása van az õzállomány minõségére. A módszert itt most<br />
külön nem ismertetem, a lényeg: Ueckermann „környezeti értékek”-et számított ki, ame-<br />
52
lyeknek alkalmazása kutatási eredményekre alapozva teszi lehetõvé az egész környezet egy<br />
értékben való kifejezését. Valamennyi számérték egyenletekre alapozott és nem szubjektív<br />
érték. Az összkiértékelés keretében a legrosszabb körülmények 40 ponttal, a legjobbak 100<br />
ponttal vannak megadva.<br />
Környezetérték-szám Átlagtömegek (3 éves bakok – kg)<br />
40–45 13,2<br />
46–50 13,5<br />
51–55 14,1<br />
56–60 14,8<br />
61–65 15,3<br />
66–70 16,3<br />
71–75 17,4<br />
76–80 18,2<br />
81–85 20,0<br />
A kutatási eredményeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az õzállományok átlagtömege<br />
követi a pagony környezetének mindenkori minõségét, amely környezetérték-számokban<br />
kifejezhetõ (UECKERMANN, 1951).<br />
Bánokszentgyörgyön a pontérték 59, ami kb. 15 kg testtömeget jelent, hároméves és idõsebb<br />
bakok testtömegére vonatkoztatva. A bakok testtömege az etetés elõtti öt év adatai<br />
szerint 15,0 kg, 14,7 kg, 15,8 kg, 15,6 kg, 15,0 kg volt, ami itt, Bánokszentgyörgyön igazolja<br />
Ueckermann kísérleteit.<br />
A fenti elméletet a gyakorlatban alkalmazva, ez azt jelenti, hogy az erdészet a pontozási<br />
skálán a közepes sávban található, tehát az élõhely az õzek szempontjából 59 pontos,<br />
közepes. A módszerrel minden területen megállapítható az élõhely pontos pontértéke, minõsége.<br />
Az élõhely minõsége etetéssel javítható. Egy stájer hegyvidéki vadászterületen –<br />
Mariazell környékén – végzett hosszú távú õzetetést Albrecht von Bayern herceg. Õ évtizedeken<br />
keresztül etette az õzeket, és minden adatot feljegyzett; amit lehetett, fényképen<br />
is rögzített. Az õ etetõmintái alapján készültek a mi etetõink is. Az etetõket léckerítéssel vettük<br />
körül, mert így csak az õzek tudnak hozzájutni a takarmányhoz, a szarvasok és a vaddisznók<br />
nem. Nagyon lényeges, hogy a lécek nyílásköze 17-18 cm legyen, de ne több 18<br />
cm-nél! Ekkor az õzek kényelmesen ki-be járnak, de a szarvasborjú már nem fér be<br />
(Bayern).<br />
Az õz napi takarmányszükséglete 0,3-0,5 kilogramm szárazanyag, amely a vegetációs idõszakban<br />
a testtömeg 8-10 százalékát kitevõ zöldtömegben található (a Tölgyesi által megadott<br />
napi tápanyagszükséglet 0,4 kilogramm szárazanyag, 280 gramm keményítõérték és<br />
50 gramm emészthetõ fehérje) (BERDÁR, 1983).<br />
Az etetõkbe kezdetben szemeskukoricát és borjútápot raktunk fele-fele arányban,<br />
amely a takarmánykeverõ vállalatoknál kapható normál granulált szarvasmarha-borjútáp<br />
volt. 1996 tavaszától BONA agancstápot etetünk: ez minden szükséges vitamint és nyomelemet<br />
tartalmaz. 1999-tõl Ausztriából származó TAGGER õztápot etetünk. 2000-ben pe-<br />
53
dig áttértünk a szintén Ausztriából származó müzlitápra. Az etetõk mellett minden esetben<br />
sózókat is elhelyeztünk. Ezekbe Erdélybõl vásárolt kõsót raktunk, mert ez jól ellenáll<br />
az idõjárás viszontagságainak, így tartós. A sózókat jobb az etetõt körülvevõ rácskerítésen<br />
kívülre helyezni, mert a vaddisznók a sóért be akarnak menni. Kialakítottunk még<br />
az etetõk környékén 0,1-0,8 hektáros, kicsi vadföldeket is. Ezeken a vadföldeken lucernát<br />
termelünk, hogy megfelelõ zöldtakarmányt is biztosítsunk az õzeknek. Ezenkívül az<br />
etetõk környékén – ahol a tulajdonviszonyok (saját kezelésû vagy bérlemény) ezt lehetõvé<br />
teszik – a területeket rendszeresen, évente egyszer-kétszer szárzúzózzuk, hogy ott<br />
friss – rendszerint vegyes – növényzet nõjön. A nagyobb területeket sávosan szárzúzózzuk:<br />
a le nem vágott sávok az õz mellett az apróvadnak is jó búvóhelyet jelentenek (szegélyhatás),<br />
a levágott részeken pedig jó minõségû legelõ képzõdik, amelyet az õz szívesen<br />
legel, mert kedveli az ízanyagokban gazdag, zsenge hajtásokat. Megfigyeléseink és a<br />
szakirodalom (Bayern) szerint is, az õzek az etetõket – változó intenzitással ugyan, de –<br />
egész évben látogatják. Ezért rendszeresen figyelni kell az etetõket, nehogy üresen maradjanak,<br />
a betérõ õzek mindig találjanak ott takarmányt! (lásd a fotókat és grafikákat a<br />
következõ oldalon)<br />
Itt említem meg, hogy ismerünk egy fehér homlokfoltos bakot a kísérleti terület északi<br />
részén. 1993 nyarán 4-5 évesnek becsültük; agancsának jobb szára törött volt. A törött<br />
agancs tövébõl azonban ment hátra, a koponyatetõre valamilyen ág, és ezért, mint érdekességet,<br />
majdnem meg is lõttük a bakot. Ekkor szerencsére eszünkbe jutott, hogy a foltjáról<br />
mindig jól fel tudjuk ismerni, így megfigyelhetjük, hogyan változik az agancsa, az állat<br />
tartja-e a helyét. 1994-ben a baknak szabályos hatos agancsa volt, 330 g körüli súllyal.<br />
1995-ben is szabályos hatos lett, talán 400 g agancssúllyal. A helyét is jól tartotta: általában<br />
láttuk, ha arra jártunk. Ebben az évben üzekedéskor az autónk mellett 50-70 méterre kergette<br />
a sutáját: többször borította, jellegzetes hörgésszerû hangját is hallottuk. Egy fiatal<br />
nyársas bak néha túl közelre merészkedett, akkor elkergette – de nem túl messzire –, majd<br />
sietett vissza a sutához. Mi a leállított motorú autóban alig mertünk mozdulni, de az õzek<br />
ügyet sem vetettek ránk.<br />
Bakunknak 1996-ban erõsen visszarakott agancsa volt, és a jobb agancstõ alatt egy 4-5<br />
centiméteres, kisujjnyi ágat növesztett elõre, mintegy harmadik szárként. Ebben az évben<br />
a környéken több helyen is fakitermelés folyt. Már azt hittük, bakunk elköltözött, mert sokáig<br />
nem találtuk. De nem tûnt el, tartotta a helyét: sokkal rejtettebben élt, általában csak<br />
késõ este jött ki a vadföldre, és már korán – még erõs szürkületben – visszaindult a búvóhelyére.<br />
A nagy sürgés-forgás a környéken szemmel láthatóan zavarta, de a helyét nem<br />
hagyta el! 2000-ben kiváló kondícióban, 400 g közeli hatos bak volt. Több vadász is 4-5<br />
éves fiatal, reményteljes baknak nézte! Pedig legalább 10 éves volt már akkor. 2001-ben átlagos<br />
öregként pergette napjait, járt az etetõre; 2002 tavaszára nagyon legyengült, betegnek<br />
tûnt, azután májusban már nem láttuk többet.<br />
Az agancstömeg növekszik-e a testtömeg emelkedésével?<br />
Erre a kérdésre a R. Heitkamp úr vadászterületén 1983–92 között Klaus Volmer és Alexander<br />
Herzog által végzett kísérletek alapján válaszolok. A vadászterület Hessen szövetségi<br />
államban fekszik, az Észak-hesseni-középhegységben. Az alapkõzet bazalt, színes andezittal<br />
keverve. A testtömegvizsgálatokat mintegy 1500 õz adatainak felvételével, dokumen-<br />
54
Az õzetetõ közeli képe…<br />
…és oldalnézeti vázrajza<br />
Az õzetetõ távlati képe…<br />
…és vázrajza elölnézetben<br />
55
tálásával végezték. Az õzek korát a fogkopás alapján állapították meg, a bakoknál kiegészítve<br />
azt az agancstõ átmérõjének mérésével. Az eredményeket statisztikai számításokkal<br />
is alátámasztották. Számos kutatási eredményükbõl itt most kettõt ismertetek.<br />
Az egyik vizsgálódás eredményeként megállapították, hogy az õzbakok agancsának tömege<br />
a negyedik életévben elér egy szintet, mely ezután hétéves korig gyakorlatilag alig<br />
változik, majd a nyolcadik évben jelentõsebb – 50 g körüli – visszarakás tapasztalható. Erre<br />
az eredményre 310 õzbakot megvizsgálva jutottak. Tehát az agancssúly növekedésére<br />
csak a bakok korosodása folytán nem számíthatunk.<br />
A másik eredmény, hogy a testtömeg növekedésével közel egyenes arányban növekszik<br />
az agancstömeg is. Erre 211 db 4–6 éves õzbak megmérése alapján jutottak.<br />
Az az állítás, mely szerint a nehéz bakok növesztik a nagy tömegû agancsokat, bizonyítottnak<br />
tekinthetõ. Ha a kapott eredmények mellett még az élõhely hatását is figyelembe<br />
vesszük, akkor a rendelkezésre álló adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a kor, az élõhely<br />
és a testsúly közül a testsúly a meghatározó tényezõ (VOLMER ÉS HERZOG, 1995).<br />
A fentiek eredményeként megállapítom, hogy az õzek élõhelyét valóban lehet javítani<br />
az etetéssel. A téli táplálékszegény idõszakban biztosított, de egész éven át rendelkezésre<br />
álló, teljes értékû takarmány hatása meglátszik az õzállományon!<br />
Az etetõk elhelyezésére nagy hangsúlyt kell fektetni, hogy azok megfelelõ – az õzek által<br />
szívesen látogatott – helyekre kerüljenek.<br />
Az etetés hatására nõ az õzállomány testtömege, vele gyakorlatilag egyenes arányban nõ<br />
az agancstömeg is, ezzel pedig nõ a vadászati árbevétel is. Ezt a mi, nyolc éven át végzett<br />
megfigyeléseink is igazolják (1. táblázat). Az ismertetett szakirodalmi adatok is egyértelmûen<br />
ezt támasztják alá. A vadászterület minõsége mindenképpen javul az õzek minõségi javulásával!<br />
1. táblázat<br />
A bakok vadászatát általában üzekedéskor folytatjuk: ez lehetõvé teszi a gondos válogatást.<br />
Így csak a megfelelõen idõs bakok és a hibás agancsúak kerülnek terítékre. Nagyon<br />
valószínû, hogy az õz lesz a jövõ „nagyvad”-ja, mert a mezõgazdaságban általa okozott jelentéktelen,<br />
az erõgazdaságban pedig jól kezelhetõ vadkár lehetõvé teszi állományának<br />
nagy egyedszámban való fenntartását. Mindez nem mondható el a szarvasról és a vaddisznóról.<br />
Ezért is érdemes az õzállomány minõségi javításával foglalkozni. Az ismertetett ete-<br />
56
tési módszer a természetet nem zavarja: semmiképpen sem hasonlítható a zárt terû, intenzív<br />
„tuningolás”-hoz. Az etetõk a tájba jól beillenek – néhány hónap elteltével csak azok<br />
veszik észre, akik tudják, hol kell keresni õket.<br />
Javaslom, akinek megfelelõ vadászterülete és kedve van hozzá, kezdjen bele az õz etetésébe<br />
az általam ismertetett módon! Nem kell rögtön sok etetõvel kezdeni! Pár etetõ is<br />
megteszi – akkor is bizton számíthat eredményre! Sok külföldi etet 2-300 hektáros területen<br />
– eredménnyel!<br />
A környezet hatásáról tudományos módszerekkel ERHARD UECKERMANN (1951) végzett kutatásokat<br />
a Göttingeni Egyetem Vadgazdasági Intézetében. Kutatásai 171 területre terjedtek<br />
ki, amelyek az egész akkori NSZK területére elosztódtak. A teljesen erdõs pagonyt választotta<br />
kiindulópontnak, hogy innen vizsgálja tovább négy mérhetõ tényezõ hatását, amelyeknek<br />
feltehetõen lényeges befolyása van az õzállomány minõségére. Ezek pedig:<br />
a. földmûveléssel határos rész,<br />
b. tisztások,<br />
c. fafajok,<br />
d. alapkõzet a pagonyon belül.<br />
Statisztikailag kimutatta az e tényezõk közti összefüggéseket. A korrelációs számítás megadta<br />
a tényezõk összefüggésének pontosságát, és ezt egy korrelációs koefficienssel fejezte<br />
ki. „Testtömeg”-tényezõül Ueckermann a hároméves és idõsebb bakok súlyát választotta.<br />
A földmûvelés alatt álló terület hatásának (földhatár) vizsgálatára csak olyan pagonyokat<br />
vett figyelembe, amelyeknek kõzete, erdõállománya és tisztásai azonos értékûek voltak. Az<br />
egyes tényezõk elkülönített vizsgálata lehetõvé tette hatásuk elkülönített értékelését. Nulla<br />
és 100% földhatár között például plusz 2,1 kg testtömegkülönbség volt mérhetõ, r = 0,65<br />
korrelációs koefficienssel.<br />
Ugyanezt a tömeggyarapodást mérte a tisztásokat illetõen nullától 30%-ig. Harminc %-nál<br />
több tisztásos területet nem vizsgált, mert ezek már nem feleltek meg az „erdõs” jellegnek.<br />
A meglehetõsen magas korrelációs koefficienssel (r = 0,85) ez a súlygyarapodás statisztikailag<br />
is alátámasztott.<br />
Az erdõk vizsgálatánál, a különbözõ fafajoknál a vadkár gyakorisága, a makktermés<br />
nagysága, a takarás és fényviszonyok alakulása az erdõkben a következõ csoportosításokat<br />
tette lehetõvé:<br />
1. Lucfenyõ (Picea) rész több mint 50%<br />
<strong>2.</strong> Erdeifenyõ (Pinus) rész több mint 50%<br />
3. Arányos fafajmegoszlás, legalább három faj egyenként<br />
10% területrészesedéssel. Egy faj sem több 50%-nál.<br />
4. Bükk 50%-nál több<br />
5. Tölgy 30%-nál több<br />
Az elsõtõl az ötödik csoportig 2,3 kg súlytöbblet volt mérhetõ (korr. koef. 0,64). A fenti<br />
csoportosításból kiderül, hogy nagyon elõnytelen a magas lucfenyõ- (Picea) arány, viszont<br />
a magas tölgyhányad igen jó befolyással van az õz testtömegére. A talaj hatásának meghatározójaként<br />
csak az alapkõzet jöhetett számításba, mert a vizsgálatok idején még nem volt<br />
egységes termõhelyfelvétel. Az õzállományok legmagasabb átlagtömegét üledékes mészkõ<br />
57
eredetû talajokon mérte, a legalacsonyabbakat pedig homokon. A 3,4 kg ingadozási sávszélességgel<br />
az alapkõzetnek van legnagyobb befolyása a testtömegre.<br />
Az egyes tényezõkbõl Ueckermann „környezeti értékeket” számított ki, amelyeknek alkalmazása,<br />
kutatási eredményekre alapozva, lehetõvé teszi az egész környezet egy értékben<br />
való kifejezését. A környezetérték-számok levezetését itt nem ismertetem részletesen, csak<br />
annyit jegyzek meg, hogy valamennyi pontérték a korábban kiszámított tömegkülönbségekbõl<br />
matematikailag levezethetõ. Minden számérték egyenletekre alapozott és nem szubjektív<br />
érték. Az összkiértékelés keretében a legrosszabb körülmények 40 ponttal, a legjobbak<br />
100 ponttal vannak megadva.<br />
Az értékelés sémája a következõ:<br />
1. Földhatárrész % Pontérték<br />
0 1<br />
1–20 8<br />
21–40 11<br />
41–60 13<br />
61–80 16<br />
81 felett 18<br />
58<br />
<strong>2.</strong> Tisztás, mint az egész ter. %-a Pontérték<br />
0 9<br />
1–4 10<br />
5–10 13<br />
11–20 17<br />
21–30 22<br />
3. Fafajmegoszlás % Pontérték<br />
Fenyõ (Picea) 50% + 10<br />
Fenyõ (Pinus) 50% + 13<br />
Bükk 50% + 15<br />
Átlagos (min. 3 fafaj) 15<br />
Tölgy 30%-ig 15<br />
Tölgy 30–40% 18<br />
Tölgy 41–50% 21<br />
Tölgy 51–60% 24<br />
Tölgy 60% felett 25<br />
4. Alapkõzet Pontérték<br />
Homok 14<br />
Sekély, agyagos, moréna 18<br />
Homokkõ, gránit 20<br />
Bazalt, gneis, ártéri talaj, pala 23<br />
Felsõ jura, kréta mészkõ 30<br />
Üledékes mészkõ 35
Mind a 171 pagonyt kiértékelte. Megvizsgálta ezen környezeti számok alapján a nekik<br />
megfelelõ átlag õztömegeket. Az eredmény statisztikailag olyan pontosságot adott, amilyen<br />
az ilyen jellegû kutatásokban elvárható (korr. koef.: r = 0,86). A környezetérték-számoknak<br />
megfelelõ átlagtömegek még matematikai képletek nélkül is mutatják a tömegnövekedést<br />
a környezetérték számának emelkedésével.<br />
Környezetérték-szám: Átlagtömegek (3 éves bakok – kg):<br />
40–45 13,2<br />
46–50 13,5<br />
51–55 14,1<br />
56–60 14,8<br />
61–65 15,3<br />
66–70 16,3<br />
71–75 17,4<br />
76–80 18,2<br />
81–85 20,0<br />
A kutatási eredményeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az õzállományok átlagtömege<br />
követi a pagony környezetének mindenkori minõségét, amely környezetérték-számokban<br />
kifejezhetõ. (UECKERMANN 1951)<br />
Bánokszentgyörgyön a 10 éves erdõgazdálkodási terv adatai alapján az erdõk fafajmegoszlása:<br />
51% bükk, 25% tölgyek, 20% gyertyán a maradék 4% pedig egyéb fafaj. Figyelembe<br />
véve a jelentõs magánerdõhányadot is, a fafajmegoszlás-mutató a bükkösre esik. A tisztások<br />
aránya és az alapkõzet-mutató az erdõgazdálkodási tervbõl olvasható. A földhatárrészt<br />
a területismeretem alapján becsléssel állapítottam meg. Így Ueckermann elméletét a<br />
bánokszentgyörgyi területre alkalmazva a következõket kapjuk:<br />
Földhatérrész (50%) 12<br />
Tisztások aránya (5-6%) 12<br />
Fafajmegoszlás (bükk) 15<br />
Alapkõzet (homok) 20<br />
Összesen: 59<br />
A pontérték tehát 59, ami kb. 15 kg testtömeget jelent, hároméves és idõsebb bakok testtömegére<br />
vonatkoztatva. A bakok testtömege az etetés elõtti öt év adatai szerint 15,0 kg, 14,7 kg,<br />
15,8 kg 15,6 kg, 15,0 kg volt, ami itt, Bánokszentgyörgyön igazolja Ueckermann kísérleteit.<br />
A fenti elméletet a gyakorlatban alkalmazva ez azt jelenti, hogy az erdészet a pontozási skálán<br />
a közepes sávban található, tehát az élõhely az õzek szempontjából 59 pontos, közepes.<br />
A módszerrel minden területen megállapítható az élõhely pontos pontértéke, minõsége.<br />
Felhasznált irodalom:<br />
BAYERN A. U. J. V.: Über Rehe In Einem Steirischen Gebirgsrevier. Hamburg<br />
BERDÁR BÉLA DR., szerk.: Az õz és vadászata. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest, 1983.<br />
UECKERMANN E.: Die Einwirkung des Standortes auf Körpergewicht und Gehörnbildung des<br />
Waldrehes. Hann.– München: Diss. Forstl. Fakultat, 1951.<br />
VOLMER K. UND HERZOG A.: Rehwild naher an betrachtet – Unterzuhungen an Rehwild.<br />
Verlag J. Neumann–Neudamm, Melsungen, 1995.<br />
59
ERDEI ÉS MEZEI ÕZEK<br />
SZAPORODÁSI MUTATÓI<br />
ÉS AZ ÁLLOMÁNYHASZNOSÍTÁS<br />
Prof. Sugár László<br />
Kaposvári Egyetem<br />
Legkedvesebb vadam – vadászként és kutatóként egyaránt – ez a növésben erõsen „viszszamaradt”<br />
jószág. Gondoljunk csak bele: kifejlett állapotban a bak súlya kb. egytizede a<br />
gímbikáénak, a sutáé egyötöde a tehénének. Talán ezért számítják 0,2 szarvasegységnek<br />
tápanyagigényét?! És kétségtelenül ebben rejlik az „õzprobléma” lényege, legalábbis, ami a<br />
minõségét illeti. Persze a mennyiség (létszám, sûrûség) kérdése sem választható el ettõl, illetve<br />
az élõhelyi adottságoktól, vagyis az õz szaporaságától. (Csakhogy a vadász általában<br />
„nem lát lejjebb” az õzbak szemvonalánál – kiskoponyás agancs!)<br />
Ezen tulajdonságai abból erednek, hogy az õz ún. r-stratégista – a többi európai szarvasféléhez<br />
képest. Az r- (reproduktív), vagyis szaporodási stratégia lényege: gyors növekedés-fejlõdés,<br />
korai ivarérés, ikerellés, rövidebb élettartam – kedvezõ körülmények között „elárasztja”<br />
élõhelyét (Festetich, 1940; tõle származik „az õz a jövõ nagyvadja” tétel!).<br />
Mit jelentenek a kedvezõ körülmények?<br />
1. minõségi táplálék (viszonylag alacsony rosttartalmú növényi részek: zsenge hajtások,<br />
virágok, gyümölcsök, magvak stb.);<br />
<strong>2.</strong> nyugalom (zavartalan búvóhely);<br />
3. az 1. és a <strong>2.</strong> egymástól kis távolságra vagy együtt legyen, hiszen az õz mozgáskörzete<br />
kicsi. A mezõgazdasági mûvelésû terület(rész)eken azonban a vegetáció nyári változása<br />
miatt jelentõs lehet a territoriális viselkedésbõl eredõ stressz.<br />
A gyors növekedés-fejlõdés jeleként az elsõ telükön, 7-8 hónapos korukban a normálisan<br />
fejlett mezei gidákat csak gyakorlott szemmel lehet megkülönböztetni a kifejlett sutáktól (ezért<br />
is nehéz megbízhatóan becsülni a mezei gidák felnevelési/túlélési arányát). A fogazat 1 éves<br />
kor körül teljesen kialakul (elõzápfogak váltása, M3-as nagyõrlõ sorbanövése), és 18-20 hónapos<br />
kor körül a sutáknál (ünõknél) és a bakoknál egyaránt befejezõdhet a testi növekedés.<br />
60<br />
Az õz ivarérése és szaporasága<br />
Korai ivarérés. Ideális viszonyok között a gidák már 6 hónapos korban ivarérettek.<br />
Az ivarérettség jelei:<br />
– sutagidánál harmadlagos tüszõ(k), esetleg vemhességi sárgatest(ek) a petefészekben –<br />
a vemhes gida 1 éves korában megellik!<br />
– bakgidánál az ivarérettség biztos jele a letisztított gidaagancs (december– január), késõbb
a fejlõdõ második agancs – a letisztított agancs idõszakában a herében-mellékherében<br />
már érett spermiumok találhatók.<br />
A jó kondícióban lévõ suták (és ünõk) esetében általános az ikervemhesség, ami azonban<br />
az ún. „petenyugvás” miatt a vadászati idényben (január közepéig) csak a petefészkekben<br />
lévõ sárgatestek vizsgálatával bizonyítható: mindkét petefészek metszéslapját megvizsgálva,<br />
3 sárgatest elõfordulása sem ritka. A korábbi hazai vizsgálatok eredményeit (CSÁNYI,<br />
1988, illetve FARAGÓ és NÁHLIK, 2000 nyomán módosítva) az 1. táblázat szemlélteti.<br />
Az õz számára kedvezõtlen élõhelyi viszonyok közepette azonban a növekedés-fejlõdés<br />
1. táblázat<br />
Õzvemhességi adatok I. (CSÁNYI, 1988, ill. FARAGÓ és NÁHLIK, 2000 nyomán módosítva)<br />
VA = vemhes suták aránya (%); GI/VSU = gida/vemhes suta; GI/ÖSU = gida/összes suta<br />
késleltetett, a kondíció jóval gyengébb, kisebb a testtömeg, és a suták szaporodási mutatója<br />
(az átlagos sárgatestszám) így lényegesen alacsonyabb. Mindez kiolvasható az 1980–85<br />
években végzett vemhességi, testtömeg- és kondíció- (vesezsír-index-) vizsgálatok eredményeibõl<br />
(<strong>2.</strong> táblázat).<br />
Különösen nagy az eltérés az 1,5 éves suták (ünõk) esetében, mind a sárgatestszám, mind<br />
61
<strong>2.</strong> táblázat<br />
Õzvemhességi adatok II. (SUGÁR ÉS MTSAI, 1980–85)<br />
a vemhesülési arány tekintetében. Az összes vizsgált suta alapján pedig az erdei õzek várható<br />
újszülött gidaszaporulata mindössze 40-45%-os az alföldi erdõszéli, illetve mezei sutákéhoz<br />
viszonyítva. A törzsállományra vetített szaporulat nagyságára természetesen az<br />
ivararány és a suták koreloszlása is jelentõs hatással van. Az ivararányt azonban a vadászat<br />
kevésbé befolyásolja, mint a jelentõsen eltolódott születési ivararány. Az újszülöttek<br />
ivararánya – egyes vizsgálatok szerint – akár 3:1 arányú is lehet, kedvezõ táplálékviszonyok<br />
esetén a sutagidák, kedvezõtlen viszonyok esetén a bakgidák javára. A suták korát tekintve,<br />
a szakemberek a 3–5 éves példányokat tartják a legtermékenyebbnek. Saját vizsgálataink<br />
szerint azonban, kedvezõ viszonyok között, már az 1,5 éves és az idõs (10 év körüli)<br />
suták többsége is igen termékeny. Emellett az erdei gidák születési súlya is alacsony,<br />
ami jelentõsen csökkenti korai túlélésük esélyét. A kedvezõtlen erdei táplálékviszonyok révén,<br />
a megmaradt gidák õszi testsúlya és kondíciója is gyengébb lesz, csökkentve a téli túlélés<br />
valószínûségét.<br />
Ezek voltak a biológiai viszonyok; most nézzük a közvetlen emberi oldalt, a vadászati<br />
hasznosítást.<br />
62<br />
Az állományhasznosítás<br />
Az állományhasznosítást vizsgálhatjuk abszolút értelemben (összesített õzteríték) és viszonylagosan<br />
is: az összesített terítéket a/ a becsült állományhoz, b/ az össz-nagyvadterítékhez viszonyítva,<br />
illetve c/ az õzterítéken belül a bak-, a suta- és a gidateríték összehasonlításával. A Vadgazdálkodási<br />
Adattárban ugyan kitûnõ adatsorok állnak a rendelkezésünkre, a reális összehasonlítást,<br />
értékelést azonban megkérdõjelezik a következõ problémák:
– a becslési adatoknak nincs valós alapja (sem az õznél, sem egyéb nagyvadnál);<br />
– az õz esetében a „fekete” hasznosítás nyilvánvalóan igen magas (akár +50–100% közötti<br />
is lehet);<br />
– az erdõs területeken a felszaporodott gímszarvas- és vaddisznóállomány miatt legfeljebb<br />
a bakvadászat mértéke közelíti meg az elvárható szintet.<br />
Az õz tavaszi állománylétszámának becslési adatai mindmáig emelkedõ tendenciát mutatnak.<br />
Ez számomra világosan jelzi, hogy a becslési adatok irreálisak. Az erdõs területeken<br />
a már említett egyéb nagyvadfajok állománynövekedése a csökkent õzhasznosítás ellenére<br />
sem tette lehetõvé az õzlétszám gyarapodását. Az alföldi területeken pedig valószínûleg<br />
lényegesen kevesebb az õz a ’70-es évek derekára tehetõ állománytetõzéshez viszonyítva<br />
(amint azt számos helyi szakember korábban már megírta a Nimród hasábjain, a többi<br />
„élõ tanú” pedig elmondja, ha megkérdezik).<br />
A mezei õzsûrûség általános, becslés szerinti növekedése legfeljebb látszólagos lehetett:<br />
az erdõsávok, bozótosok, nádasok jelentõs hányadát felszámolták, kukoricatáblák aligha<br />
maradnak már lábon télire. Megítélésem szerint az alföldi „paradicsomi” õzállomány<br />
1,5-2-szerese volt a mainak; egy baranyai, részben mezei területen a hajdani 4000 helyett<br />
immár csak 1500 õz képes megélni (MONOSTORI, 2000). S, ha a többi országrész állománya<br />
nem változott lényegesen, akkor irányszámként elfogadva a ma meglévõ, kb. 330<br />
ezer õzet, annak idején akár 400-450 ezer is lehetett a tavaszi õzlétszám!<br />
Az erdõs területek õzhasznosításának jellemzésére alighanem jó példával szolgál a Somogy<br />
megyei adatok bemutatása. Az éves össz-nagyvadteríték növekvõ tendenciájú, az õzteríték<br />
azonban inkább erõsen ingadozó. Az elejtett õz/össznagyvad-arány alakulását<br />
eléggé meglepõnek találom: 1970–1980 között jóval 50% felett volt, s 2000-ben már a 20%-<br />
ot sem érte el. A bak- és sutahasznosítás 1980-ig 1:1 körüli arányú, késõbb 1:0,5-0,54-re változott,<br />
és még 2000-ben is csak 1:0,7. A gidák terítéken belüli aránya a 20% körüli értékrõl<br />
csak 2000-ben emelkedett 37%-ra.<br />
A Somogy megyei adatok elemzésénél maradva, érdemes megemlíteni a trófeaminõség,<br />
pontosabban a minõségi trófeák elõfordulási jellemzõit. A 400-500 g súlyú õztrófeák (n =<br />
282) 80%-ánál a bak korát legalább 6 évesre becsülték a bírálaton. Az 500 g feletti trófeák<br />
közül azonban minden másodiknál csupán 4-5 évre taksálták az életkort. Ez arra figyelmeztet,<br />
hogy az õzbakok trófeasúlya a dunántúli területeken is 5 éves kor körül kulminál<br />
(ráadásul az õzek tényleges életkora még a középkorosztályban is általában 1-2 évvel alacsonyabb<br />
a becsültnél). Mint tudjuk, az õzbak életében rendszerint csak egyszer képes igazán<br />
jó agancsot felrakni, mégpedig 3-4 vagy 5 éves korban. Ha az ilyen bakokat sorozatosan<br />
meghagyjuk „minõségjavítás” céljából, gyakorlatilag gyengébb trófeával kerülnek késõbb<br />
terítékre, így az állomány minõségének a „regisztrált” képe lényegesen gyengébb a<br />
valóságosnál. Szorosan ide kívánkozik egy (bizonyára megdöbbentõ) megjegyzés: ideje<br />
lenne már elvetni az olyan „dogmákat”, hogy az õzbakok gyengébb trófeaminõségének<br />
az oka az állomány elfiatalodása vagy a rossz ivararány. E vonatkozásban az õz egyáltalán<br />
nem hasonlítható a gímszarvashoz.<br />
Ezzel szemben igen helytelen az a széles körû gyakorlat, hogy a „selejt” trófeák többsége<br />
az 1 éves õzbakok közül kerül ki. Még akkor is, ha az gombnyársas (erdei õzek) vagy a fül-<br />
63
nél rövidebb nyársas, villás (mezei terület). Ezek a bakocskák, ha már megérték az 1 éves<br />
kort, legalább még egy évet érdemelnek ahhoz, hogy legalább leendõ agancsformájukat<br />
megmutathassák! Különben is, ezeket a legkönnyebb „puskavégre kapni”, így elejtésük<br />
nem jelent komoly vadászélményt. Bezzeg egy-egy öreg bak! Csakhogy manapság az erdõs<br />
területeken is többnyire autóval keresik (ha nem is lövik) a bakokat, s az öreg bak kiés<br />
beváltási idején inkább disznót lesnek. És, sajnos, alig-alig vagy egyáltalán nem vadászunk<br />
bakot üzekedéskor. Többnyire azért sem, mert már májusban „elfogy” a keret. Pedig<br />
hát a ténylegesen kigyomlálandó idõs bakokat üzekedéskor még „terven felül” is meg kellene<br />
lõni! Egyébként is, az õz esetében a „tervgazdálkodás”-t más formában kellene folytatni:<br />
elõírni/megkövetelni csak a minimális terítéket kellene, az azon felülit pedig a gazdálkodóra<br />
bízni (kivéve talán az üzemtervi idõszak utolsó két idényét).<br />
A trófeaminõséget az õz esetében nem lehet elválasztani a szaporaságtól vagy a jó növekedéstõl-fejlõdéstõl.<br />
Valamennyi tulajdonságnak a minõségi élõhely a kulcsa. Élõhely,<br />
amelyben a búvóhely/nyugalom mellett benne foglaltatik a megfelelõ élelem is. Milyen<br />
szép, kifejezõ szavunk is az „élelem” – legyen bár az természetes táplálék (beleértve a vadföldön<br />
termõt is) vagy kihelyezett termény, takarmány, táp (ha a pénztárca engedi). Jelenleg<br />
is uralkodó, „selejtezés”-en alapuló gazdálkodásunkat csak a „pesszimista” jelzõvel tudom<br />
illetni. Az õzzel is pontosan úgy teszünk, mint a télire eltett almával: mindig a legroszszabbat<br />
fogyasztjuk, s megvárjuk, míg a legszebb is megromlik. Ráadásul így a kelleténél<br />
2-3-szor tovább tartjuk a bakok zömét. Ha az élõhely minõségét az õz igénye szerinti<br />
szintre emeljük, akkor akár 4-5 évesen is bátran „betakaríthatjuk” a minõségi agancsot<br />
viselõ bakokat. Ennek persze a maradi szemlélet mellett az élettõl elszakadt, túlszabályozott<br />
trófeabírálat is gátat szab – egyelõre.<br />
Mennyiség–minõség. Ez nem csupán a létszám és a trófeaminõség, hanem a testtömeg<br />
(„hústermelés”), a vemhességi mutatók és a trófeaminõség összefüggése is – azaz, mindezek<br />
együtt járnak. Ma már az „okoskodóknak” is illene belátni, hogy a biológiai törvényszerûségek<br />
kizárják azt, hogy az egyik állománynál a trófeaprodukció gazdaságos, a másiknál<br />
pedig csak a hústermelés (ez a szarvasra is vonatkozik). Sok és minõségi vadhús<br />
is csak ideális élõhelyen képzõdhet. Az ivararány erõszakos eltolása is kivitelezhetetlen<br />
rögeszme, hiszen a jó élõhelyen a nõivar „bõvített újratermelése” évente vagy legalábbis<br />
rendszeresen ismétlõdõ folyamat.<br />
Ugyancsak a biológiai ismeretek hiányán alapszik a „vérfrissítés” segítségével remélt minõségjavítás<br />
(pl.: mezei õzek telepítése a Bükkbe vagy a dunántúli erdõs területekre a ’80-<br />
as években). A természetes vérfrissülés kulcsa a fiatal hímek elvándorlása (õzbakok 1 éves,<br />
bikák 1,5 vagy 2,5 éves korban)!<br />
Az alföldi õzállomány minõsége sem a régi már. Az 1975–1985 közötti idõszakban<br />
nem csak létszámcsökkenés (egyesek szerint összeomlás), hanem minõségi hanyatlás is<br />
történt. Ez nagy valószínûséggel elsõsorban a kedvezõtlen élõhelyi változásoknak (nem a<br />
vadászati gyakorlat változásának) a következménye. Ahol lényeges élõhelyi változások<br />
nem történtek, ott az õzpopuláció „önszabályozási” folyamatai is lényeges szerepet játszhattak<br />
az õzsûrûség és az ivararány tekintetében egyaránt. A terítékadatok tanúsága szerint<br />
az õzállomány 4-5 év késéssel követte az apróvad- (fogoly-, fácán-, nyúl-) állomány összeomlását.<br />
Az országos õzteríték ugyan lassan megközelíti a ’75–’78-as évek átlagát, de Bé-<br />
64
késben csak 50%, Hajdú-Bihar és Szolnok megyében 60%, Csongrád megyében 67%. Bár a<br />
baranyai teríték elérte a régi szintet, de a bólyi területen még most is csak 33%-a az egykorinak.<br />
Még néhány gondolat ide kívánkozik. A kitûnõ minõségû alföldi õzállomány hogyan alakult<br />
ki? Az égbõl pottyant, vagy netán a földbõl nõtt ki? Egyesek úgy vélik, hogy e vadunk<br />
Hevesbõl, Borsodból kiindulva, a Tisza és mellékfolyói mentén rajzott szét a ’60-as években.<br />
Szerintem azonban a mezei õz sokkal régebbi keletû: több száz (ha nem több ezer)<br />
éves! Erre utal egy, a Békés megyei Vadászhíradóban a ’80-as évek derekán megjelent írás,<br />
amelybõl kiderül, hogy már a XIX. század végén, Szabadkígyós határában rendszeresen ejtettek<br />
el õzet. Nadler Herbert pedig „Cserkészeten és lesen Nagymagyarországon” c.<br />
könyvének 34–35. oldalán ismerteti a mosoni mezeiõzbak-vadászaton szerzett élményeit –<br />
a túzokvadászathoz kapcsolva! És lám, a hazai õzek trófeaminõsége már az 1800-as években<br />
is kiemelkedõ volt, amit DOMBROVSZKInak (1891) a Der Weidmann (Bécs) c. vadászlap<br />
által közölt adatai is bizonyítanak (3. táblázat). A kitûnõ trófeaminõség bizonyosan<br />
nem a „selejtezés” eredménye – hiszen a ’60–70-es években az alföldi vadászoknak még<br />
nem is volt golyós fegyvere!<br />
A fentiekhez kapcsolódva, az alábbiakat emelem ki:<br />
3. táblázat<br />
Európai õzadatok a XIX. századból<br />
Javaslatok<br />
– El kell felejteni végre azt, hogy „selejtezés”-sel és/vagy „vérfrissítés”-sel javítható a trófeaminõség.<br />
– „Selejtezés” helyett javítsuk az élõhelyi-táplálkozási viszonyokat – így az erdõs területeken:<br />
(vad)gyümölcsfák ültetése, rétek/gyepek szakszerû mûvelése, vadföldgazdálkodás<br />
fejlesztése, korszerû etetõkkel történõ kiegészítõ takarmányozás.<br />
– Kíméljük az 1 éves bakocskákat, inkább több gidát ejtsünk el!<br />
– Ne hagyjuk túlöregedni a bakokat, üzekedéskor is próbáljuk gyéríteni az idõsebbeket!<br />
– Az õznél csak a minimális lelövési tervszámokat kellene elõírni.<br />
– Hagyjunk fel a „pesszimista” õzgazdálkodási gyakorlattal!<br />
65
Irodalom:<br />
CSÁNYI S. (1988): Számítógépes modell alkalmazási lehetõségei az állományváltozási folyamatok<br />
tanulmányozásában. Vadbiológia <strong>2.</strong>, 203–210.<br />
VON DOMBROWSZKI, E. (1981): Der Weidmann XXII. Évf.: 73–77.<br />
FARAGÓ S.– NÁHLIK A. (1997): A vadállomány szabályozása. Mezõgazda Kiadó, Budapest<br />
GRÓF FESTETICH P. (1940): Az õz tenyésztése, óvása és vadászata. Vajna és Bokor, Budapest<br />
MONOSTORI L. (2000): A jövõ nagyvadja: az õz. Millenniumi Vadászati Almanach. Baranya<br />
megye (szerk.: Bognár József ), 1991–1999.<br />
SUGÁR L. (1979): Erdei és mezei biotápban élõ õzállományok összehasonlító vizsgálatáról.<br />
Vadbiológiai kutatás 24., 18–2<strong>2.</strong><br />
SUGÁR L.–HELTAY I.–MÁTRAI K.–KABAI P. (2003): kézirat<br />
66
AZ ÕZ VADKERESKEDELMI<br />
HELYZETE<br />
Fehér József<br />
A vadkereskedelem, a <strong>vadgazdálkodás</strong>i tevékenységünk részeként, hosszú évek óta fontos<br />
szerepet tölt be. Ez nem csupán pénzügyi, hanem szinte minden gazdasági kapcsolatunkra<br />
pozitív hatással bíró tevékenység. A vadászat és vadkereskedelem terén Európa egyik<br />
vezetõ, jó hírben álló országa Magyarország. A magyar vadgazdálkodók méltán vívtak ki<br />
maguknak nagy elismerést a hazánk területén élõ kiváló minõségû vadállomány megteremtésével.<br />
Ezen állományra alapozva mûködik az országban napjainkban 114 gazdasági társaság hivatalos<br />
engedéllyel (sajnos több engedély nélküli iroda is mûködik), és a bérvadásztatásból<br />
származó árbevétel 80%-a az irodák 10-12%-ának a kezében van.<br />
A bérvadásztatásból származó árbevétel 2002-ben mintegy 8,3 milliárd Ft volt, ami az öszszes<br />
vadászati árbevétel 60%-a.<br />
A vadkereskedelmi tevékenység e számok tükrében eredményesnek mondható, bár számos<br />
ok, úgymint:<br />
– jogi rendezetlenségek,<br />
– értelmezési zavarok,<br />
– a megyei és az országos szervek eltérõ állásfoglalása,<br />
– tisztázatlan körülmények,<br />
– az ágazatból kihozható eredmények csökkenése,<br />
– a forint/euró ki nem számítható anomáliái stb.,<br />
nagyban nehezíti a további gazdálkodást, árnyékolja a tisztánlátást, hátráltatja a jövõ építésének<br />
tervezését.<br />
Az irodák mûködése<br />
Vannak az ország egész területére kiterjedt hálózattal rendelkezõ irodák, miként vannak lokális,<br />
helyi jellegûek is (pl. egy gazdaság csak a saját vadállományát kínálja eladásra); az<br />
utazási irodák közül némelyik csupán felvette a tevékenységi körébe a vadászatszervezést.<br />
Az irodák alapvetõ szerepe a bérvadásztatás, ezen belül a külföldi, valamint a belföldi<br />
bérvadászok, ill. ezek vadászatainak a szervezése.<br />
Íme néhány, a tevékenység eredményességét jelzõ adat:<br />
67
Év Az õzvadászat Külföldi Belföldi Belföldi arány<br />
éves árbevétele<br />
(milliárd Ft)<br />
1999 5,9 4,9 1,0 20%<br />
2000 6,7 5,5 1,2 22%<br />
2001 7,3 5,6 1,7 30%<br />
Itt meg kell jegyezni, hogy az árbevétel növekedésének alapvetõ oka sajnos nem a bérvadászatokon<br />
zsákmányolt vad mennyiségének és minõségének a növekedése, hanem a<br />
forint értékvesztése. Ez az irányzat az elmúlt idényben valamelyest csökkent, de a statisztikai<br />
mutatókban ez még nem érzékelhetõ.<br />
A külföldiek idényeknént átlagosan 25-26 000 vadászengedélyt váltanak ki hazánkban.<br />
2001–2002-ben még a német nyelvterületrõl érkezõ (elsõsorban nagyvadvadászatra jelentkezõ)<br />
vadászok száma volt a meghatározó, ám a 2002–2003-as szezonban a számuk<br />
drasztikusan csökkent.<br />
Ennek többféle oka is van: ezek közé tartozik minden bizonnyal az európai egyesítési<br />
folyamatban való elõrehaladás, a növekvõ vadászatellenesség, a nemzedékváltás (amellett<br />
egyre kevesebb fiatal vadászik), az euró bevezetése, a szigorodó fegyvertörvények stb.<br />
Az olasz piac összeomlásának oka elsõsorban az olasz vendégvadászok ellen folytatott<br />
médiaháború, továbbá a vadhús szinte lehetetlen exportja.<br />
Ennek következtében 2001-ben 25%, míg a legutóbbi idényben 30-40%-os – vagy még<br />
ennél is nagyobb arányú – volt az olasz piac részesedésének csökkenése a hazai vadásztatásban.<br />
Ezt a bevételkiesést a magyar piac elõretörésével, a spanyol, skandináv, belga kapcsolatok<br />
élénkítésével lehet valamelyest kompenzálni.<br />
68<br />
Õzvadászattal kapcsolatos észrevételek<br />
A fizetõ vendégvadászok õzvadásztatása a statisztikai adatok tükrében a következõen alakult<br />
az elmúlt években:<br />
Becsült Lõtt bak Értékesítés Érmes arány<br />
1999 279 e. 44 500 17 200 12 400 2,5% növ.<br />
2000 294 e. 52 700 20 500 14 500 1,5% csök.<br />
2001 308 e. 61 800 22 900 16 300 9,0% növ.<br />
A lõtt õzbakok 85-90%-át (értékesítés) az áprilisi idénykezdéstõl május 15-éig ejtették el.<br />
Jól látható, hogy ez idõ alatt folyamatosan nõtt a becsült létszám; valószínûleg azért, mert<br />
a gazdasági hanyatlás következtében a lelövési terveket is fokozni kellett a gazdálkodóknak,<br />
az árbevétel-kiesést pótolandó.<br />
Az elmúlt idény és egy ilyen kemény tél után, az ember kicsit szkeptikus.
Biztos, hogy az állomány fokozott vadászata rövidesen visszaüt!<br />
A külföldi vendégvadászok szemében a magyar piac elõnye több vonatkozásban is megnyilvánul:<br />
biztonságos, gyors fizetés; a vendégnek több ideje van a vadászatra; kiadásait<br />
nem terheli más jelentõsebb költség; nincs trófeaexport.<br />
Jelentõs hátrányként jelentkezik viszont az ÁFA.<br />
Hátrányos továbbá a vadászatszervezõ irodák szemszögébõl, hogy a vadász, megkerülve<br />
az irodákat, közvetlenül a vadászatra jogosultat keresi fel.<br />
A magyar piac elõretörésének, illetõleg a hazai vendégvadászok megnövekedett létszámának<br />
okai a következõkben keresendõk: a hazai nimródok 10%-a terület nélküli vadász;<br />
a társaságokra nehezedõ eladási kényszer miatt, a tagok csak keveset vadászhatnak, így nõ<br />
a fizetõképes kereslet. Amellett a vadásztársaságok belföldön is kínálják áruikat és szolgáltatásaikat,<br />
míg a beutazó külföldiek száma stagnál.<br />
Az adatokból világosan kitûnik, hogy az õz esetében az állomány hasznosítása az utóbbi<br />
években folyamatosan emelkedik.<br />
A felsorolt tényezõk mellett az õzgazdálkodásra nehezedõ gondokat még tovább növelik<br />
a következõ körülmények:<br />
– a növekvõ vadkárigények,<br />
– a költségek növekedése,<br />
– az élõnyúl-piac bizonytalansága,<br />
– az õz esetében már amúgy is magas lelövési díjak,<br />
– a széles körben tapasztalható recesszió.<br />
Kérdés, hogy ebben a nehéz helyzetben, amikor egy apróvadas társaságnál csak az õz vadászatából<br />
lehet biztos árbevételre számítani, meddig bírja tartani helyzetét e fontos vadfajunk.<br />
Az árakról<br />
A magyarországi õzbakárak nem igazodnak szorosan a környezõ európai országokban szokásosakhoz,<br />
de még a távolabb fekvõ országok ilyetén díjszabásaihoz sem. A 400 g feletti<br />
kategóriákban a hazai árak jelentõsen magasabbak, 500 g felett pedig már 1000-1500 euró<br />
eltérés is lehet a magyarországi és a külhoni árak között.<br />
A 250 g és 350–400 g közötti kategóriákban viszont inkább az alsó árszinthez tartozunk.<br />
Kérdés: nem kellene-e az alsó kategóriák árát minimálisan mintegy 10-40 euróval növelni,<br />
hogy a felsõ, riasztóan magas árakat észrevehetõen csökkenteni lehessen, ily módon<br />
csalogatva további vadászokat az országba.<br />
A lövetett bakok agancsának súlymegoszlása a következõ:<br />
200 g alatt 19%,<br />
200–400 g között 73%,<br />
400 g felett 8,6 %.<br />
Más aspektusból vizsgálva, vagyis kiszámítva, hogy egy aranyérmes trófeát viselõ példány<br />
árából hány közepes trófeájú egyed ejthetõ el, az egyes vadfajok esetében a következõ eredményre<br />
jutunk:<br />
69
– õzbak: 10,2<br />
– szarvasbika: 6,5<br />
– dámbika: 5,2<br />
– muflonkos: 4,8.<br />
Az arányok magukért beszélnek!<br />
Sok megyében a statisztikák szerint 3-4 ezrelék volt az 500 g feletti bakok aránya.<br />
A 200<strong>2.</strong> évben, amely jó évnek mondható, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1500 db<br />
bakból 63 agancsa haladta meg az 500 g-ot, ami az elejtetteknek mintegy 4%-a.<br />
Talán olyan egységes árjegyzéket lehetne kidolgozni és kiadni, ahol a lõhetõ bakok ára<br />
az agancssúly szerint csak 450 g-ig szerepel, az egyébként riasztóan magas árú nagy<br />
agancssúlyú bakokra pedig egyezség szerint vadásznának a vendégek.<br />
70<br />
A vadászatszervezõ irodák mûködésének javítása<br />
A turizmus egész területét vizsgálva, a vadászati turizmus a forgalom alapján csak elenyészõ<br />
árbevételt produkál. Míg az utazási irodák 2001-ben közel 400 milliárd Ft árbevételt valósítottak<br />
meg, addig a vadászati turizmus konkrét forgalma nem érte el a 15 milliárd forintot.<br />
Fontos ezért egy hosszú távú marketingstratégia kidolgozása a vadkereskedõk számára,<br />
amely a vadgazdálkodóknak is közvetett érdeke.<br />
Szükséges lenne, hogy a vadászati hatóság minden fontos adatot közzétegyen, hogy ezen
adatok elemzése útján hasznosítható következtetéseket lehessen levonni, amelyek alapján<br />
a magyar vadat a megfelelõ értéken adhatnák el az értékesítõk.<br />
Szükség volna továbbá egy bizonyos marketingalap létrehozására a Földmûvelésügyi és<br />
Vidékfejlesztési Minisztériumhoz a vadászjegyekbõl befutó 150 millió Ft-ból, mely a vadászati<br />
turizmus fejlesztését szolgálná.<br />
Ezek a változások egyaránt szolgálnák a vadásztársaságok, a sportvadászok és a vadászatszervezõk<br />
érdekeit.<br />
Fontos szempont, hogy – mindkét fél érdekében – sürgõsen javítani kell a vadászati turizmus<br />
és a természetvédelem kapcsolatán.<br />
A további fejlõdés érdekében közös célunk, hogy mindenkor az áraknak megfelelõ színvonalú<br />
szolgáltatást biztosítsunk vendégeinknek.<br />
Az árakat úgymond „rendbe kell tenni”, hogy ne legyen körülöttünk akkora elszívó erõ!<br />
Ami a vadászatszervezõk jutalékának kérdését illeti, nem biztos, hogy a vadásztársaságok<br />
szempontjából a legkisebb jutalék a legjobb – hiszen így az iroda legyengül, a továbbiakban<br />
nem képes újabb beruházásokat eszközölni, így késõbb fokozatosan csökken a vendégköre,<br />
aminek következtében végül a társaságok gazdálkodása is bizonytalanná válik.<br />
71