A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.

– A bakvadászat (Kõvári Ferenc nyomán: „Nem az a döntõ, hogy mit hozunk be a területrõl,
hanem, hogy mit hagyunk kint.”) viszont teljes körû terület- és állományismeretet követel.
Konkrét tapasztalat, hogy a gyengébb élõhelyeken 4 év a kulminációs kor, de a
legjobb területeken is csak 6 év. Ebbõl adódóan az „örökös közepes” kategória is területrészenként
értelmezendõ.
– Amikor egy bakot bírálunk, és döntünk a minõsítésérõl, akkor lelki szemünkkel látjuk
(látnunk kell!) a területrész teljes állományát. Ez különösen a nem egyértelmû – márpedig
ilyen gyakran van – helyzetekben segít.
– A bírálatkor – a vadászat során – egyszerre több tényezõ hat, és több tényezõt vizsgálunk,
de a korosztályviszonyokra a végén gondolunk.
– Elsõ az agancs, majd az ehhez kapcsolódó kor, s mindezek figyelembevételével döntünk,
hogy az adott bak az állományban vagy az egyesület pénztárában szolgálja jobban a már
korábban megfogalmazott célt.
– Természetesen fontos a korosztályviszonyok beállítása, de talán nem annyira (nagyobb
mozgásteret engedve), mint ahogy azt néhányszor hatóságilag is elõírják.
– A fentiekbõl következik, hogy a trófeabírálatnál soha nem a trófeát (a lelövést), hanem a
gazdálkodást kell bírálni. A mindenkori jogszabály intervallumokat biztosít a bíráló számára,
magas szubjektumaránnyal. Ezért nem csak a bírálat rendjét, de sok esetben a trófeabírálókat
is felül kellene vizsgálni, ám talán (l. az OTB-adatokat) nincs is akkora probléma.
(Csongrád megyében 1% alatt van a hibás lelövések aránya.)
– A gombnyársas bakot nem lehetõség, de kötelesség kilõni: ez a hivatásos vadász alapvetõ
feladatai közé tartozik.
– Bakgidát csak egészségügyi okból lövünk – ugyanis mindegyik magában hordozhatja a
„nagy” bak lehetõségét; másrészt anyagilag sem mindegy, hogy pl. 6 vagy 15 000 Ft a lelövése
díja.
– A beteg egyedet minden pillanatban mindenkinek kötelessége meglõni.
Állategészségügyi helyzet
A kritikus idõpontok: a tavaszi hirtelen „zöldülés” és a nyár vége, a beszûkült takarmánybázissal
és a fertõzött itatógödrökkel. Mindkettõ hasmenést okozhat, mely könnyen fertõzõ lehet.
A bõrbagóccsal való fertõzöttség növekedett.
Az állomány egészségi állapota, valamint az ikerellések számának csökkenése jelzésértékû
a jelen körülmények között fenntartható állomány számát illetõen. (Megjegyzés: megítélésünk
szerint az õz esetében sincs értelme a maximálisan fenntartható létszámnak.
Csongrád megyében ezt a kérdést a vadászati hatóság kellõ toleranciával kezeli – ismert kijelentésük:
„õszintén becsülni és szakszerûen hasznosítani”.)
Vadkár. Minimális; államigazgatási szakaszba egyetlen problémás eset sem került. A kármegelõzésben
a vadászatra jogosult anyagilag is (mûanyag háló, illetve villanypásztor vásárlásával)
közremûködik.
Orvvadászat. Volt, van és lesz; cél az elviselhetõ szinten tartása. A kis taglétszámú egyesület
elõnye, hogy nincs belsõ orvvadászat, amely – megítélésünk szerint – más esetekben
akár 50% is lehet. A területen való állandó jelenlét a legjobb visszatartó erõ.
49