A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.

tuális koncepciónak megfelelõen) csökkent, ami azt jelenti, hogy akkor feltételezhetõen
egy 30-35% közötti hasznosítási ráta kellett a létszám stabilizálásához. A körzetterv szerinti
maximálisan eltartható létszám 24 025 db, a 2003-as becsült létszám 26 671 db. A terítékben
a bakok javára eltolódott ivararány mellett a gidák mennyisége – ami addig sem
volt magas, csupán kb. 18-20% – látványosan csökkenni kezdett, egészen a 90-es évek elejéig.
A mélypontot 1987-ben érte el, ami 9,6% volt! A 90-es évek elejétõl lassú növekedés
tapasztalható a gidák terítéken belüli arányát illetõen: 2002-ben ez 32% volt, ami pozitív jel.
A gidákat érintõ orvvadászat mértéke kérdéses.
A kifejlettek terítékének felét a bakok teszik ki, azonban itt is tapasztalható változás, hiszen
még 2000-ben arányuk 58% volt, addig 2002-ben 51% (3. ábra).
Az állomány összetétele a terítékével ellentétesen alakult, vagyis a suták és gidák aránya
3. ábra
növekedett a bakok rovására, és az ivararány kissé eltolódott a nõivar irányába. A 2003-as
adatok szerint az állomány struktúrája: bak 35%, suta 41%, gida 24% (4. ábra). Az állomány
összetétele 1996-óta, kisebb ingadozásoktól eltekintve, stabilnak mondható. Hasonló
adatok jellemzõek az országos állományra: bak 33%, suta 41%, gida 26% (CSÁNYI S., 1993)
és Hajdú-Bihar megyére is: bak 34-36%, suta 40-43%, gida 22-26% (PALOTÁS G., 1993). Feltûnõ,
hogy az alacsony gidahasznosítás ellenére az állományban is rendkívül kicsi a gidák
részaránya, ami a felnevelt szaporulattal kapcsolatban vet fel kérdéseket, a jelentett gidateríték
valóságtartalmáról és az orvvadászatról nem is beszélve.
Az ivararány a 80-as évek végétõl állandósult 1:1,2 felett, és 1998-ban érte el a csúcsot
36