A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.

2. táblázat
Õzvemhességi adatok II. (SUGÁR ÉS MTSAI, 1980–85)
a vemhesülési arány tekintetében. Az összes vizsgált suta alapján pedig az erdei õzek várható
újszülött gidaszaporulata mindössze 40-45%-os az alföldi erdõszéli, illetve mezei sutákéhoz
viszonyítva. A törzsállományra vetített szaporulat nagyságára természetesen az
ivararány és a suták koreloszlása is jelentõs hatással van. Az ivararányt azonban a vadászat
kevésbé befolyásolja, mint a jelentõsen eltolódott születési ivararány. Az újszülöttek
ivararánya – egyes vizsgálatok szerint – akár 3:1 arányú is lehet, kedvezõ táplálékviszonyok
esetén a sutagidák, kedvezõtlen viszonyok esetén a bakgidák javára. A suták korát tekintve,
a szakemberek a 3–5 éves példányokat tartják a legtermékenyebbnek. Saját vizsgálataink
szerint azonban, kedvezõ viszonyok között, már az 1,5 éves és az idõs (10 év körüli)
suták többsége is igen termékeny. Emellett az erdei gidák születési súlya is alacsony,
ami jelentõsen csökkenti korai túlélésük esélyét. A kedvezõtlen erdei táplálékviszonyok révén,
a megmaradt gidák õszi testsúlya és kondíciója is gyengébb lesz, csökkentve a téli túlélés
valószínûségét.
Ezek voltak a biológiai viszonyok; most nézzük a közvetlen emberi oldalt, a vadászati
hasznosítást.
62
Az állományhasznosítás
Az állományhasznosítást vizsgálhatjuk abszolút értelemben (összesített õzteríték) és viszonylagosan
is: az összesített terítéket a/ a becsült állományhoz, b/ az össz-nagyvadterítékhez viszonyítva,
illetve c/ az õzterítéken belül a bak-, a suta- és a gidateríték összehasonlításával. A Vadgazdálkodási
Adattárban ugyan kitûnõ adatsorok állnak a rendelkezésünkre, a reális összehasonlítást,
értékelést azonban megkérdõjelezik a következõ problémák: