A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.

Biztos, hogy az állomány fokozott vadászata rövidesen visszaüt!
A külföldi vendégvadászok szemében a magyar piac elõnye több vonatkozásban is megnyilvánul:
biztonságos, gyors fizetés; a vendégnek több ideje van a vadászatra; kiadásait
nem terheli más jelentõsebb költség; nincs trófeaexport.
Jelentõs hátrányként jelentkezik viszont az ÁFA.
Hátrányos továbbá a vadászatszervezõ irodák szemszögébõl, hogy a vadász, megkerülve
az irodákat, közvetlenül a vadászatra jogosultat keresi fel.
A magyar piac elõretörésének, illetõleg a hazai vendégvadászok megnövekedett létszámának
okai a következõkben keresendõk: a hazai nimródok 10%-a terület nélküli vadász;
a társaságokra nehezedõ eladási kényszer miatt, a tagok csak keveset vadászhatnak, így nõ
a fizetõképes kereslet. Amellett a vadásztársaságok belföldön is kínálják áruikat és szolgáltatásaikat,
míg a beutazó külföldiek száma stagnál.
Az adatokból világosan kitûnik, hogy az õz esetében az állomány hasznosítása az utóbbi
években folyamatosan emelkedik.
A felsorolt tényezõk mellett az õzgazdálkodásra nehezedõ gondokat még tovább növelik
a következõ körülmények:
– a növekvõ vadkárigények,
– a költségek növekedése,
– az élõnyúl-piac bizonytalansága,
– az õz esetében már amúgy is magas lelövési díjak,
– a széles körben tapasztalható recesszió.
Kérdés, hogy ebben a nehéz helyzetben, amikor egy apróvadas társaságnál csak az õz vadászatából
lehet biztos árbevételre számítani, meddig bírja tartani helyzetét e fontos vadfajunk.
Az árakról
A magyarországi õzbakárak nem igazodnak szorosan a környezõ európai országokban szokásosakhoz,
de még a távolabb fekvõ országok ilyetén díjszabásaihoz sem. A 400 g feletti
kategóriákban a hazai árak jelentõsen magasabbak, 500 g felett pedig már 1000-1500 euró
eltérés is lehet a magyarországi és a külhoni árak között.
A 250 g és 350–400 g közötti kategóriákban viszont inkább az alsó árszinthez tartozunk.
Kérdés: nem kellene-e az alsó kategóriák árát minimálisan mintegy 10-40 euróval növelni,
hogy a felsõ, riasztóan magas árakat észrevehetõen csökkenteni lehessen, ily módon
csalogatva további vadászokat az országba.
A lövetett bakok agancsának súlymegoszlása a következõ:
200 g alatt 19%,
200–400 g között 73%,
400 g felett 8,6 %.
Más aspektusból vizsgálva, vagyis kiszámítva, hogy egy aranyérmes trófeát viselõ példány
árából hány közepes trófeájú egyed ejthetõ el, az egyes vadfajok esetében a következõ eredményre
jutunk:
69