A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.
A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.
A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
tési módszer a természetet nem zavarja: semmiképpen sem hasonlítható a zárt terû, intenzív<br />
„tuningolás”-hoz. Az etetõk a tájba jól beillenek – néhány hónap elteltével csak azok<br />
veszik észre, akik tudják, hol kell keresni õket.<br />
Javaslom, akinek megfelelõ vadászterülete és kedve van hozzá, kezdjen bele az õz etetésébe<br />
az általam ismertetett módon! Nem kell rögtön sok etetõvel kezdeni! Pár etetõ is<br />
megteszi – akkor is bizton számíthat eredményre! Sok külföldi etet 2-300 hektáros területen<br />
– eredménnyel!<br />
A környezet hatásáról tudományos módszerekkel ERHARD UECKERMANN (1951) végzett kutatásokat<br />
a Göttingeni Egyetem Vadgazdasági Intézetében. Kutatásai 171 területre terjedtek<br />
ki, amelyek az egész akkori NSZK területére elosztódtak. A teljesen erdõs pagonyt választotta<br />
kiindulópontnak, hogy innen vizsgálja tovább négy mérhetõ tényezõ hatását, amelyeknek<br />
feltehetõen lényeges befolyása van az õzállomány minõségére. Ezek pedig:<br />
a. földmûveléssel határos rész,<br />
b. tisztások,<br />
c. fafajok,<br />
d. alapkõzet a pagonyon belül.<br />
Statisztikailag kimutatta az e tényezõk közti összefüggéseket. A korrelációs számítás megadta<br />
a tényezõk összefüggésének pontosságát, és ezt egy korrelációs koefficienssel fejezte<br />
ki. „Testtömeg”-tényezõül Ueckermann a hároméves és idõsebb bakok súlyát választotta.<br />
A földmûvelés alatt álló terület hatásának (földhatár) vizsgálatára csak olyan pagonyokat<br />
vett figyelembe, amelyeknek kõzete, erdõállománya és tisztásai azonos értékûek voltak. Az<br />
egyes tényezõk elkülönített vizsgálata lehetõvé tette hatásuk elkülönített értékelését. Nulla<br />
és 100% földhatár között például plusz 2,1 kg testtömegkülönbség volt mérhetõ, r = 0,65<br />
korrelációs koefficienssel.<br />
Ugyanezt a tömeggyarapodást mérte a tisztásokat illetõen nullától 30%-ig. Harminc %-nál<br />
több tisztásos területet nem vizsgált, mert ezek már nem feleltek meg az „erdõs” jellegnek.<br />
A meglehetõsen magas korrelációs koefficienssel (r = 0,85) ez a súlygyarapodás statisztikailag<br />
is alátámasztott.<br />
Az erdõk vizsgálatánál, a különbözõ fafajoknál a vadkár gyakorisága, a makktermés<br />
nagysága, a takarás és fényviszonyok alakulása az erdõkben a következõ csoportosításokat<br />
tette lehetõvé:<br />
1. Lucfenyõ (Picea) rész több mint 50%<br />
<strong>2.</strong> Erdeifenyõ (Pinus) rész több mint 50%<br />
3. Arányos fafajmegoszlás, legalább három faj egyenként<br />
10% területrészesedéssel. Egy faj sem több 50%-nál.<br />
4. Bükk 50%-nál több<br />
5. Tölgy 30%-nál több<br />
Az elsõtõl az ötödik csoportig 2,3 kg súlytöbblet volt mérhetõ (korr. koef. 0,64). A fenti<br />
csoportosításból kiderül, hogy nagyon elõnytelen a magas lucfenyõ- (Picea) arány, viszont<br />
a magas tölgyhányad igen jó befolyással van az õz testtömegére. A talaj hatásának meghatározójaként<br />
csak az alapkõzet jöhetett számításba, mert a vizsgálatok idején még nem volt<br />
egységes termõhelyfelvétel. Az õzállományok legmagasabb átlagtömegét üledékes mészkõ<br />
57
Change language